Skip to main content

Full text of "Református énekes-könyv"

See other formats


Google 



This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project 

to make the world's books discoverablc onlinc. 

It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject 

to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books 

are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr. 

Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the 

publishcr to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing lechnical restrictions on automated querying. 
We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfivm automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project and helping them lind 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any speciflc use of 
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders 
discovcr the world's books while helping authors and publishers reaeh new audienees. You can search through the full icxi of this book on the web 

at |http: //books. google .com/l 



TüicciPlmnní 




cp ÍM 



REFORMÁTUS 



ENEKES-KÖNYV 



KÖZÖNSÉGES ISTENI TISZTELETRE, 

VASlRNAPI ISKOLA ÉS ALBLA.LMI 

VALLÁSOS ÖSSZEJÖVETELEKRE. 



ELSŐ KIADÁS. 




KIADJA A 

CENTRAL PUBUSHING HOUSE 
Cleveland, » Ohio. 



Sc a 



M 






K 



U 






Copyriffht, 1918, by 

CBNTRAIí PUBLISmNO HOUSE, 

of the Reformed Church, 
Cleveland, Ohio. 



(ii) 



ELŐSZÓ. 



|ZÁMOS éveken keresztül vártuk, a tervezett egyetemes énekes 
könyv kiadását, a mely valami ok miatt még mindég nem került 
nyomda alá, és a mostani nehéz idők, súlyos helyzetek miatt, 
bizonytalan időre el is marad. 






Enekeskőnyvűnk példányai elfogytak és a gyermekeknek mindinkább 
szaporodó sokasága, a vasárnapi és nyári iskolánkban nem nyerhetnek 
keüö vallásos nevelést, énekes könyvek hiánya miatt 

Ezen körülmény nyújtott alkalmat arra, hogy ezen énekeskönyv kiadá- 
sával próba tétessék, még pedig lehetőleg a régi beosztás sorrendjében, 
habár egy néhány új ének került be, azon énekek kihagyásával a melyek 
dallama vagy szövege miatt egyáltalában nem voltak használatban. 

Általános kívánat volt, hogy énekeink dallamai négy szólamban jelen- 
jenek meg, ez nagyban elősegítené az egyházi téren működő énekkart, 
ezen óhajtásnak engedve, bocsássuk e könyvet a hivek szolgálatába. 

Ezen énekeskönyv kiadása, nem szolgált célul a használatban lévő, 
közkedvelt énekesünk kiszorítására, hanem hogy ez által is gyarapodjon 
vallásos irodalmunk és hogy a most meglevő énekeskönyv hiánya ez által 
is pótoltassék. Ilyen értelemben nyújtott támogatást e könyv kiadásá- 
ban, az Egyesült Államokbeli Református Egyház kiadó bizottsága, ezen 
egyház fenhatósága alatt álló Magyar Egyházmegyének jóváhagyásával. 

Szolgáljon e könyv Istennek dicsőségére, egyházimk haladására, szi- 
veknek vigasztalására. 

Horváth Sámuel 
Lorain, Ohio, 1917 Deczember 12. 

(*** V 
ni) 



TARTALOM. 



ALKALMI BEOSZTÁS SZERINT. 

ÉNEK. Lap. 

Zsoltárok 1-92 

Kezdő ének 94-104 

Uj évi 105-108 

Virágvasárnap 108-111 

Nagypéntek 112-114 

Húsvét 115-120 

Áldozócsütörtök 120-124 

Pünkösd 124-131 

Advent 131-135 

Karácsony 136-141 

Vasárnap reggel 141-153 

Vasárnap délesti 153 154 

Katekhismusi 155-194 

Köznap reggel 195-205 

Köznap este 206-212 

Bűnbánati 213-215 

Úrvacsora osztáskor 216-223 

Úrvacsora után . . ^ 223 225 

Tavaszi 226-229 

Nyári 229-231 

Őszi 232-234 

Téli 235 237 

Csapás idején 237-241 

Keresztelés 242 

Hitvallástétel 242-244 

Esketés 244 

Templomszentelés 245 

Orgonaszentelés * . . . . 246 

Tisztviselő választás 246 

Reformáczió 246-250 

Háború 251 

Győzelem 252-254 

Hazafias ünnepen . . 254-257 

Alapköszentelés 257-259 

Lelkészbeiktatás 259 

Esztendő utolsó napján 259-261 

Temetési 262-270 

Vasárnapi iskolai énekek 271-365 

Bibliai szemelvények és imádságok ...... 36€ 



VI 



TARTALOM. 



♦ ♦ 



ÉNEK. . Lap. 

A 

A békesség tanács&nak 130 

A csillagos égnek seregei ott 

fenn 142 

Adjatok hálát az Istennek 69 

Adj bálát lelkem a f ö bölcseség* 

nek 153 

Adjunk bálát az Ur nevének 72 

Adjunk bálát mindnyájan 146 

Adj nékünk kegyes szivet 162 

Adjunk bálát az Urnák 209 

Adjunk bálát megtartó Istenünk- 
nek 212 

Adjunk bálákat az Istennek — 230 

A ki a Felséges Urnák 58 

A ki értem megnyíltál 274 

A kik biznak az Ur Istenben ... 77 

A Krisztus feltámadott 119 

A ki nem jár bitlenek tanácsán . 1 

Alázattal omlunk a porba 255 

Áldás dicsőség tenéked 223 

Áldjad lelkem Istenedet 66 

Áldjad lelkem az Urat és tiszteld 67 

Áldjátok az Ur nevét 80 

Áldjad én lelkem az Urat 89 

Áldott legyen szent neved 124 

Áldott szent lélek reánk szállj . . 126 
Áldjuk szüntelen kegyefl Istenün- 
ket 176 

Álmélkodással csudáljuk 132 

A mélységből kiáltok 104 

A mélységből kiált szivem 79 

Amint vagyok 331 

A mit Te szólsz megáll az Iste- 
nem. 133 

A nagy Isten tégedet 12 

A nagy király jön, Hozsánna . . 108 

A nap immár elenyészett. 211 

A próféták elhallgattak 138 



ÉNEK. 



Lap. 



A Sionnak hegyén Ur Isten 43 

A szent igazság mellett 282 

A szeretet hatalmát áldom 283 

A szüzesség az legdrágább 185 

Atya Ur Isten rólad vallást te- 
szek 161 

Atyám ki felhozod napodat 156 

Atyánk áldunk Tégedet 341 

Atyánk a mennyben im néked. . 248 

Az áldott orvos közeleg 284 

Az álom édes karjain 270 

Az egek beszélik 11 

Az egyháznak a Jézus 351 

Az erős Isten Uraknak Ura 36 

Az élet csak füst és pára 262 

Az élet elvirit 266 

Az én lelkem szép csendesen 42 

Az Isten a mi reménységünk.. . . 34 

Az Istenhez az én szómat. 48 

Az Istennek szent angyala 139 

Az oly emberek nyilván boldogok 73 
Az övéinek az Ur megtartója. . . 174 

Az Ur a mi világosságunk 18 

Az Ur bir az egész földdel 14 

Az Ur énnékem őriző pásztorom 13 

Az Ur házába jöjjetek be 221 

Az Ur Isten áldassék 253 

Az Umak irgalmát 64 

Az Ur Jézus Krisztus kegyelme 319 

Az Umak jóvolta 106 

Az Ur kebeléből jőnek 236 

Az Ur napja, szent nap ez 186 

Az Umak szavára a hidegek 228 

B 

Bár veszély jő rád 314 

Beszéld a régi igét. 352 

Boldog az ember nyilván 78 



TARTALOM. 



VII 



Ének. 



Lap. 



Bölcs az Ur s egyszersmind ke- 
gyes 232 

Buzdítsd fel Uram lelkemet 111 

Csak egy perc földi éltünk 264 

Csak mulandó földi életünk 267 

Csendes éj, szentséges éj 275 

Csendes legyen nyugalmad 269 

Csendesül a föld határa 354 



Dicsérd lelkem Istenedet 114 

Dicséret, dicsőség Istennek 234 

Dicsőség a magas mennyekben. . 136 
Dicsőség mennyben az erŐs Is- 
tennek 137 

Dicsérjétek az Urat 92 

Dicsérjétek az Urat 81 

Dicsérjétek most mindnyájan. . . 91 

Dicsérjük hálaadással 162 

Dicsérlek Uram tégedet 20 

Dicséretet zeng ajka népednek. . 133 

Dicséret zeng neked 311 

Dicsérje Jézust 342 

Dicsőült helyeken 226 

Dicsőség az Atyának 365 

Dicsérünk Ur Isten 94 

Dicsér Téged teljes szivem 83 

Drága élet semmivé lett 268 

Drága Jézus kik itt együtt 315 



Édes Atyám a mennyekben 242 

E földön ti minden népek 62 

Egek dicső teremtője 239 

Egyetlen forrása minden kegy- 
nek 348 

E Húsvét ünnepében 120 

E Húsvét ünnepnapja. 120 

E Húsvét ünnepében 120 

Ékes dolog dicsérni 59 

E Karácsony ünnepén 141 

Életem fejlő virágában 262 



Ének. 



Lap. 



Elérkezett az öra 269 

Elfáradva megterhelve 286 

Előttem tárva egy kapu 287 

Eltávozó kedves halott. 269 

Elmúlt az ősz, nyár kikelet 236 

Elmúlt az éjnek homája 203 

Emeljétek fel sziveteket 227 

Embereknek teremtője 233 

Engem szeret Jézusom 288 

finekeljetek minden népek 61 

Énekeljetek uj éneket 62 

Én Istenem, én erős Istenem ... 12 
Én Istenem, ha hozzád esdek ... 38 

Én Istenem a nagy világnak 170 

Én Istenem sok nagy bűnöm — 214 

Én nem perlek 158 

E Pünkösd ünnepében 131 

E Pünkösd ünnepében 131 

Erős Isten dicsőségnek 240 

Erős várunk Isten te vagy 251 

Erős várunk nékünk az Isten . . . 247 

Este van már 354 

Ez esztendőt áldással 108 

Ez esztendőt megáldjad 108 

Ez uj reggel arra serkent 99 

E szent házban megállottunk . . . 100 



Fel barátim drága Jézus 289 

Feléd száll keblünk szózata 221 

Fel, fel szárnyaljon az ének 360 

Feljebb emeljetek, feljebb 308 

Fel mert eljő az éjjel 307 

Felséges Isten nemzetünk hü 

Atyja 256 

Felséges Ur mi Istenünk 188 

Fogjad kezem 336 

Főboldogságom tartom én ebben 155 



Gyarló testünk porrá lészen — 265 

Gondviselő jó Atyám vagy 186 

Győzedelem, győzedelem 116 

Győzedelmi szent ünnepe 114 



vin 



TARTALOM. 



ÉNEK. 



H 



Lap. 



Hadd jöjjön hozzám 290 

Hálát adok néked mennybéli Is- 
ten 196 

Hálát adok néked mennyei jó 

Atyánk 197 

Hálát adok, Uram, neked 71 

Haliam Jézus vigaszszavad 829 

Halld meg Uram kérésemet 266 

Halld mint zeng az egész ég — 276 

Hallgasd meg igazságomat 10 

Halld meg Uram esedezésünket. 190 

Hallgasd meg Ur Isten 216 

Hallgasd meg Uram kérésem. . . 43 
Hallgasd meg Uram kérésem. . . 64 
Hallgass meg Izrael pásztora ... 50 
Hallgass Uram könyörgő szómra 88 
Hallottuk Jézus miképen hívo- 
gatsz 218 

Haragodnak nagy voltában 28 

Harang szól a mennyben 292 

Ha megváltónk eljön 309 

Hatalmas felség rettegünk 237 

Ha te meg nem tartasz 101 

Hazádnak rendületlenül 361 

Hirdetvén az Ur halálát 225 

Hirdettessed szent igédet 104 

Hittel rád tekintek 293 

Hivek ébredjetek 177 

Hogy Babilon vizei mellett ül tünk 82 

Hogy eljött az idö teljessége 138 

Hogyha éltünk vándor útja 357 

Hozzád kiáltok kegyes Uram ... 18 

Hozzád száll hó imánk 272 

Hozzád száll fel lelkünk imája. . 135 
Hozsánna, hozsánna zendüljön 

az ének 110 

Hozsánna oh hozsánna 344 

I 

Idvességünk váltságunk 221 

Idvezitö Jézusunk 242 

Igaz Isten Ígéretedben 134 

Imádd az Istent 335 



ÉNEK. 



LAf 



Imádandó Isten 14 

lm a bus telet 22 

lm bé jöttünk nagy örömmel 14 

lm járulimk Te hozzád 26 

lm nagy Isten 24 

Ismét egyik esztendeje 25 

Isten áldd meg a magyart. . 250-35 

Isten Atyánk hálát adunk 32 

Isten a ki a mennyben 16 

Isten a roppant egeknek 14 

Isten a ki népedet 13 

Istenre bizom magamat 16 

Istenemhez száll az ének 15 

Isten égi Atyánk 24 

Istenfélő hiv keresztyének 9 

Istenem Te hozzád 27 

Isten mi erós oltalmunk 25 

Isten kezét mutatja 15 

Istennek szent lelke 14 

Istennek választott népe 17 

Isten oltárához bejöttem 26 

ítélj meg óh ! Ur Isten engem ... 3 

Itt a szent nap a nagy nap 19 



Jelszavunk előre 2^ 

Jer lássuk az Ur keresztjét 21 



Jertek áldjuk az Ur Istent 

Jertek áldjuk az ég s föld urát. . 

Jertek, örvendjünk mindnyájan. 

Jézus akarja hogy napsugár le- 
gyek 

Jézus az ígéretet 

Jézus fényes napom 

Jézus ki a sírban valál 

Jézus Krisztus Isten íia 

Jézus Krisztus szép fényes haj- 
nal 

Jézus Krisztus szentek reménye 

Jézus Krisztus szeretet 

Jézus míg földi életed 

Jézus meghalt bűneinkért 

Jézus néked élek 



23 
lí 



ÉNEK. 



TARTALOM. 
Lap. Ének. 



Jézus ölébe bizton 297 

Jézus örömet érzek szivemben . . 163 

Jézusunk holt teste 169 

Jó és igaz 6 szenteknek szenté. . 156 

Jó Istenünk szállíts áldást 244 

Jó Istenünk édes Atyánk 124 

Jöjj Jézushoz gyermekem 323 

Jövel Krisztus hivó népe 246 

Jövel 6h áldott szent lélek 102 

Jövel szent lélek Isten 148 

Jövel szent lélek szállj reánk . . . 130 

Jövel szent lélek Ur Isten 124 

Jövel szent lélek Ur Isten 128 



Kegyelmes Atyánk édes Iste- 
nünk 246 

Kegyes Jézus én imádságomra.. 222 
Kegyes lelkek Jézust áldjátok. . 132 

Kegyes örzö pásztorom 312 

Kevés napjaink véghatára 264 

Kezeinket összetéve 313 

Kiáltásom halld meg Isten 41 

Ki hivta az éjszakát elö 201 

Kis gyenge gyermek 343 

Könnyes szemmel tekintünk 114 

Könyörülj rajtunk Ur Isten 99 

Kövesd a Jézust 298 

Krisztus felkent fejedelem 164 

Krisztus hü vitézi 326 

Krisztus ki vagy nap és világ. . . 206 
Krisztus Urunknak áldott szüle- 
tésén 138 

Küldj áldást az örállókra 246 



IX 

Lap. 



Légy áldott kegyelmes Istenünk 118 

Légy itélöm Uram 17 

Lelkem kivan Téged 299 

Lelkünknek ez teljes indulatja. . 180 

Lelkünk hozzád kívánkozik 174 

Lelkünk, testünk teremtője 261 



M 



Magamban már elvégezem 30 

Magasztallak én téged 200 

Maradj velem 164 

Maradj velünk 356 

Meghagytad nekünk Ur Isten . . 155 

Mely boldog a ki 185 

Mély gyászba borult a természet 116 

Mely nagy vidámsággal 172 

Megzendült ajka közöttünk .• 171 

Mennybéli Felséges Isten 191 

Megnyílt a sir 345 

Megterítve áll előttünk 216 

Megújult testei és erővel .• 205 

Mentsd meg a tévelygőt 317 

Mester a bősz vihar dühöng 301 

Mindég velem 333 

Mindenek előtte irgalmasságod- 
ról 63 

Mindenható leborulva 151 

Mindenható Mennyei Felség 230 

Mindenkoron áldom 25 

Minden népek hirdessétek 110 

Mindennemű szükségemben 237 

Mint a szép hives patakra 32 

Mi szent Atyánk ki lakozol 198 

Mit zugnak úgy 1 

Mond fáradt vándor 303 

Mostan ti hatalmasok 20 

Mulandóság itt az élet 107 

N 

Nagy az Ur ki fényes házát . . . 143 

Nagy az Ur szavára 245 

Nagy Isten egek királya 122 

Nagy Isten Téged az egeknek . . 257 

Nagy Isten Téged imád 167 

Nagy örömére szolgál szivünk- 
nek 166 

Ne jöjjön szememre álom 210 

Néked mennyei Atyánk hálát 

adunk 208 

Nem hagyjuk el a bibiát 277 



i 



X 

ÉNEK. 



TARTALOM. 
Lap. Ének. 



Ne szállj perbe én velem 

Nincs Isten, igy szól a ki oktalan 
Nosza Istenfélő szent hivek 



213 

8 

24 



óh áldott érzület 

öh áldott szent lélek 

óh áldott város 

óh dicső Jézus 

óh égi fény 

óh én lelkem dicsérjed 

óh, én Uram, én Istenem 

óh én Uram estve lesz már 

óh Felséges Ur egek királya . . . 

óh Felséges Ur mi kegyes 

óh hadd szeresselek 

óh hatalmas egy Istenség 

óh hallgas meg nagy Ínségem- 
ben 

óh irgalmas Isten 

óh Isten ki a pásztorokat 

óh Isten a nagy természet. 

óh Isten a nap fáklyája 

óh Isten bolcseségének 

óh Isten ki a törődött 

óh jöjjetek hivők 

óh jöjjetek mind ide 

óh szent Isten ki az időt 

óh Isten ki e reggellel 

Óh Isteni nagy bölcseség 

óh Jézus mi idvességünk 

Óh könyörgést meghallgató 

óh koporsó néma zára 

óh mely boldog ember az 

óh mely boldog az oly ember 

óh mely nagy az oly ember 

óh mélységes irgalom 

Óh mi hú barát a Jézus 

óh mi sokan vannak 

óh minden jóknak kútfeje 

óh mindenütt jelenvaló. . 
óh nagy Isten dicsőséged, 
óh seregeknek Istene 



• • * • • 



316 
126 
338 
316 
331 
207 

6 
355 
188 

6 
363 
241 

3 

220 

259 

232 

203 

131 

113 

339 

340 

235 

202 

233 

176 

187 

268 

96 

22 

185 

367 

327 

2 

154 

147 

98 

52 



Lap. 



óh szent Isten mi Atyánk 178 

óh szent Istenünk, jó Atyánk . . 104 

óh természetnek alkotója 107 

óh Ur Isten irgalmazz 40 

óh Ur Isten légy közöttünk 98 

óh Ur Jézus áldással 167 

óh Ur Jézus egeknek királya. . . 169 

óh Ur Jézus Idvességem 180 

óh örökké élő Isten 267 

Óh vándor jöjj 362 

óh világosságnak Atyja 229 

óh örök Isten ki Atyánk vagy. . 242 

Óh örök Isten 322 

Őrizz meg Uram bennünket .... 182 

Örök Isten kinek esztendők 106 

Örök Isten leborulva 224 

Örök Isten merre, merre vagy . . 189 

Örök Isten népeknek Atyja 360 

Örökkön örökké élő 260 

Örömhir te vagy az 278 

Örül mi szivünk 150 

Örülj szivem 366 

Örülök az én szivemben 75 

Örvendj egész föld az Istennek. . 44 

Örvendezzen már e világ 109 

Örvendezzetek egek 117 

Örvendezzetek az erős Istennek. 51 

Örvendezzünk a nagy Istennek.. 227 

Örvendjetek keresztyének 136 

Ö vezet ha elgondolom 304 



Perelj Uram perlőimmel 27 

Por testünk virág szépsége 263 

Próbáld meg Uram 183 



Rejts el értem megrepedt 112 

Rettenetes az Umak búsulása . . 240 

S, Sz. 

Sionban sok kis gyermek 279 

Szabadíts meg engem Ur Isten. . 86 



TARTALOM. 



Ének. 



Lap. 



Szabadíts meg és tarts meg 8 

Szabadíts meg Ur Isten engem.. 40 

Szálljatok fel a tiszta fényben. . 197 

Szállj, szállj magasra 184 

Szent buzgósággal jöttüük be. . . 98 

Szeretem és áldom az Ur Istent 71 
Szent egek minden boldog haj- 

léki 123 

Szent érzelem tölti keblem 280 

Szent háromság egy Istenünk. . . 244 

Szent hazám tenéked 358 

Szent hitünkről vallást tettünk.. 243 

Szent igédet hallasd beszédedet. 103 

Szent igéd Uram nekünk : . 184 

Szent Isten elődbe borulunk 243 

Szent Isten, noha néked 95 

Szent lélek Isten 346 

Szent lélek óh, jövel, jöveL 127 

Szent lélek végy körül 130 

Szent szent az Ur 245 

Szent vagy, szent vagy 320 

Szép honom otthonom 310 

Szivemet hozzád emelem 15 

Szivemet megalázván te hozzád 

megyek 195 

Szivünk ajkunk téged áldd 159 

Szivünket hozzád emeljük 122 

Szűkölködünk nagy mértékben. . 102 



Taníts meg Uram szent törvé- 
nyedre 181 

Tarts meg engem óh! Ur Isten.. 47 
Tarts meg engemet, óh én Is- 
tenem 9 

Te benned bízom Istenem 47 

Te benned bíztunk eleitől fogva. 56 

Téged Atyánk tisztelünk 8 

Téged csak, óh drága Jézus 334 

Téged Isten tisztelünk 48 

Téged Ur Isten dicsérünk 211 

Te hozzád kiáltok Ur Isten 87 

Tekints meg Uram engemet 53 



ÉNEK. 



XI 

Lap. 



Tekints reánk Ur Isten 238 

Teljes az oly embernek 173 

Te néked mondunk dicséretet. . . 125 

Te néked Uram hálát adok 195 

Térj magadhoz drága Sión 249 

Térj pihenni fáradt vándor 270 

Te rólad zeng dicséretünk 97 

Tisztelünk Uram nagy félelem- 
mel 182 

Tökéletes volt minden tekintet- 
ben 157 

Törvény alól menten 324 

U 

Ugy tetszik, halva fekszik 236 

Uram áldjuk szent nevedet 258 

Uram a te igéd nekem 159 

Uram a töredelmes 99 

Uram bocsásd el népedet 223 

Uram bocsássad el szolgádat 224 

Uram bűneink soksága 215 

Uram én csak benned bízom .... ^1 

Uram ím mindent hozok 347 

Uram hatalmadat mutogatja. . . < 231 
Uram kegyelmed zsámolyánál . . 98 

Uram ki a szomorúságot 254 

Uram ki lészen lakója . .* 9 

Uram ki vagy nap és világ. ..... 239 

Uram téged tisztelünk 179 

Uram, te megvizsgálsz engem . . 85 

Uram, te nagy haragodban 5 

Uram te vagy én Istenem 42 

Uram vezess engemet 272 

Ur Isten, áldj meg jóvoltodból. . 46 

Ur Isten a nap felköltével 204 

Ur Isten az én imádságom 4 

Ur Isten! Felségedet dicsérem. . 38 

Ur Isten kész az én szívem 70 

Ur Isten kész az én szivem 96 

Ur Isten, küldd reám a te ke- 
gyelmed 37 

Ur Isten mi sok szükséget 99 

Ur Isten téged 101 



• « 

xu 



TARTALOM. 



ÉNEK. 



Lap. 



Ur Isten téged 189 

Ur Isten végy dicséretet. 172 

Ur Jézus aki felséggel 121 

Ur Jézus idvesség fejedelme 175 

Ur Jézus Krisztus 166 

Ur Jézus mely igen drága 98 

Umak szolgái mindnyájan 79 



Van üres hely 306 

Várván vártam a felséges úrra. 30 



ÉNEK. 



Lap. 



Vedd el jutalmadat 120 

Végső óránk ha elértük 267 

Vessük le már a gyászruhát. . . . 118 

Világnak Ura bölcs teremtője . . 189 



Zendüljön a Hozsánna 110 

Zeng égi karnak éneke 337 

Zengjen győzedelmi ének 252 

Zeng nyelvünk a te dicséreted- 
del 220 




I. ZSOLTÁR. 

(119 Zsoltár dallamára.) 

1. A ki nem jár hitlenek tanácsán, És le nem ül a csúfolók szé- 
kében, Sem meg nem áll a bűnösök útján, De gyönyört lel az Isten 
törvényében. Gondja csak az mind éjjel, mind nappal, Az ilyen ember 
nagy boldog bizonynyal. 

2. Mint jó termöfa a vizek mellett. Mely idején bö gyömölcsét 
megfhozza. Élte olyan az igaz embernek, Nem virul el s nem hull le 
mindjárt lombja; Minden dolga, a melyet ö végez, örökké megáll 
és maradandó lesz. 

3. De nem úgy lesz a gonosznak dolga. Hanem ha az Ur Ítéletre 
támad. Azt a szél, mint a polyvát szétszórja. Mert a bűnös a jóval 
meg nem állhat, Elvészen ő nyoma és emléke, Csak a jókra vár 
Istennél a béke. 



11. ZSOLTÁR. 

(66 Zsoltár dallamára.) 

1. Mit zúgnak úgy s mit háborognak, A balgatag bálványozok? 
Mit akarnak, mire gondolnak, E szüntelen tanácskozók? Isten ellen, 
a Krisztus ellen, Tesznek kötést, lám e nagyok: El az igát! azt 
mondják fennen! Ne legyünk már többé raboki 

2. Csak egy törvény van égen, földön, Ugy mond az Ur s az az 
igaz, A mely megáll mindig örökkön. Az én erős törvényem az! Én 
fiammé és gyermekemmé Ezzel szülém a föld fiát, Krisztusnak 
adtam örökévé. Hordoznotok kell az igát! 



i 



i 



ZSOLTÁÍt. 

III. ZSOLTÁR. 






^ 



i 



^ 



2=sá 



í 



ie: 



F^^ 



^ 



f 



f 



1. óh, mily 80 - kan van - nak A kik há - bor - gat- nak 



Pgl [ I F 



J J , J J 




S 



^^ 



Vfi/ 



^ 




/TN 



^ 



i 






f 



22221 



f 



R^ 



En - ge - met én Is - te - nem! Nagy sok 



•^\^ i j^ i p' jj 



s 



i 



el -len - sé- gixn 





^ 



g g g 






/5N 



SA/ 



l.^>^ J '^. I :J ^ 



/TN 



^ 



1 



rfT 



r 'f rr f ' r 



És sok gyü - lö - lö - iih Tu - sa - kod-nak el - le - nem; 



\>\ j j I j J u fj I j j y J I j ^m 



rr 



r 



i 






/T\ 



N£/ 



/CN 



^ 



r? 



r f' i r r 



f 



-^- 



I 



So - kan azt ál - lit - ják Vak - me - rön azt mond- ják 



i 



^ 



t 






j 



2&Z 



í 






i 



ísoltAr. 




i^ 



/T\ 



■}\l fi i y ^ 1 



rg rg 



f 



^ 



r 



Hogy a lel - kem el - ve - szett Nincs a ki se - git - sen 



:. J J I J J 




iK4-^ 




* 



-<^ 



r^ 



f5>- 






v^ 




/T\ 



I 



f 



-gg" 



E21 - ha - gyott az Is - ten Ró - lam el - f e - lejt ke zett 



a 






^^ 



f 



^ 



-í^9- 



I 



v^ 



V^ 



2. De te én Istenemi Paizsom vagy nekem, Ki életem megmen- 
ted, És nagy tisztességre. Fejem dicsőségre, Idővel felemeled. Te 
hozzád Ur Isten! Kiáltok szüntelen, Es te meg vidámítasz; Meghall- 
gatsz kedvedből, Sión szent hegyéről Nagy segedelmet nyújtasz. 

3. Ha ágyamban nyugszom, Csendesen aluszom. Nincsen semmi 
félelmem; Midőn felserkenek. Semmin nem kesergek; Mert Isten 
őriz engem, Ha százezer népek Mind körűi vennének. Jobb és bal- 
kezem felől; Ha rám törnének is Nem rettegnék meg is Semmi 
veszedelemtől. 

IV. ZSOLTÁR. 

(66 Zsoltár dallamára.) 

1. Óh! hallgass meg nagy Ínségemben, Én igazságom Istene! 
Szabad térre vigy engem innen. Hol a bűn ugy körülvéve. Hatalma- 
sok, meddig fogjátok Gyalázni az én hitemet? Meddig tart még 
hivalkodástok, Abban lelve csak örömet? 

2. Az Istennek igaz hálával, S jó élettel áldozzatok; Az Istenben 
nagy bátorsággal örüljetek és bízzatok! De sokan mondják azt mi 
nékünk: Ki vezérel hát a jóra? Azért téged, Úristen kérünk, Jöjjön 
el az áldott órai 



ZSOLTÁR. 

V. ZSOLTÁR. 



^m 



Á 



/T\ 






J=L 



2 



f 



tSI^ 



r f i r 



1. Ur Is - ten az én i - mád - sá - gom, Kér-lek ve -gyed 



g^ 



J J < ^J.J j 




-ti 



ü:r r i f r 



F 



g) l y r 



-'ÍN 



É 






^ 



Ff 



S 



f ü - le - id - be, És hall-gass meg ké - ré - sem -be: Én Is- 



$ 



^M 



É 



;:^ 



^ 



rrr 



vx/ 



i 



I 



á 



/TS 



^ 



/T\ 



f 



-^^- 



r r ' ff 



-tfí^- 



te - nem és én ki - rá - lyoml Értsd meg mon - dá - som. 



■jit |j j I fj fj ^^ 



á 



I 



r 



^^ 



22SZ: 



sa/ 



va/ 



2. Tekintsed meg esedezésem, És halld meg kiáltásomat: Midőn 
bivlak királyomat Meg hallgatod én könyörgésem, Bizonynyal 
hiszem. 

3. Jó reggel meghallgatsz engemet, Uram! még viradta előtt, 
Idejébb mint a nap feljött. Elődbe számlálom ügyemet. Várván 
kegyelmet. 

4. Mert te egyedül vagy oly Isten, Kinek a gonoszság nem kell, 
És aki gonosz bűnben él, Nem mehet hozzád semmiképen, Mig él 
vétekben. 



5., 6. 



ZSOLTÁR. 6 

7. Én pedig nagy jó reménységgel Bejöttem szent templomodba, 
És imádlak szent házadba: Nagy jó voltodért félelemmel, Szolgállak 
sziwel. 

8., 9., 10 

11. És hogy mind azok örüljenek, A kik biznak csak te benned, 
És szivből szeretik neved, Engedd, hogy vigan Felségednek Éne- 
keljenek. 

12. Mert az igazat te megáldod, Te nagy irgalmasságoddal Körűi 
veszed mint paizszsal. Minden gonosz ellen megtartod, És oltal- 
mazod. 

VI. ZSOLTÁR. 




jj/fW 



r r 

1. U-ram, te nagy ha -ra-god - ban, 



Mely mi - att va-gyok bű-ban, 



1 ^ r r f i f r i 




NC/ 





^^ 



m=^ 



- ge - met ne feddj meg; A mig tart szent ha - ra - god, 




bo-csásd rám os - to - rod, Búd-ban ne i - telj meg. 



6 ZSOLTÁR. 

2. Tekintsd Uram, kegyelmedet, Mert én nagyon szenvedek, A 
lelkem elfáradt; Óh! adj nekem gryógyúlást És lelki megújúlást> Ki 
csak téged várlak. 

3. Elfáradtan bánátimban, Egész éjjel sirtomban, Ágyam köny- 
tői ázott; Szemem többé nem ragyog. Siralmamban hervadok, Bű- 
nöm meg alázott. 

4. Azért, Uram, most légy velem És adj nekem kegyesen A bű- 
nön győzelmet; Űzd el tőlem a gonoszt S helyettem azt. ostorozd. Ki 
engem megejtett. 

5. Könyörgésem meghallgatja Az Ur és elfogadja Esedező szó- 
mat; Bizom benne, hogy megáld Bűneimért megbocsát Ugy kivánja 
jómat. 

VII. ZSOLTÁR. 

(35 Zsoltár dallamára. ) 

1. Óh! én Uram, én Istenem, Segítségül te légy velem. Mert te 
benned van reménységem, A gonosztól te óvhatsz engem. Halálos 
vész ha fenyeget. Te tarthatod meg éltemet; Te nálad van a kegye- 
lem. Szabadíts meg, én Istémem! 

2. Igen nagy bűnt nem tettem én. Sőt a jóra törekedem. Jóért 
roszszal sohse fizettem, Bosszú helyett inkább jót tettem; A világ 
mégis meggyaláz. Lelkemben a porig aláz; De én .lelkem föleme- 
lem. Szabadíts meg, én Istenem. 

3. Az Ítélő Isten te vagy, Az ártatlan embert ne hagyd; Ki szi- 
vünket, vesénket látod. Te tégy velem is igazságot. Óh! hiveket 
védő paizs. Te légy az én oltalmam is; Ne érjen a veszedelem, Sza- 
badíts meg, én Istenem! 

VIII. ZSOLTÁR. 




1. óh fel - sé - ges Ur mi ke-gyes Is - te - nünk, Mely cso-dá- 




Í5S0LTÁR. 



i 



I 



-<s>- 



á 




m 



3 



/r\ 



pp 



m 



t$>- 



rr 



f 



^ 



la - tos a te ne - ved ne - künk; Nagy di - csó - sé - ged 






> j j I j 



/TN 



3B 



FF 



í^'^i'i'ii';,v:ii 



I 

az e-gész föld-re, Ki - ter-jed és fel - hat az e-gek-re. 

j .i ' . . .. I 






r 




i± 



ü 



VA/ 



2. Dicsérnek téged még a kicsinyek is, Szájukban viselik nevedet 
ők is, Kik által ellenséget megejtesz. És bosszúállót megszégye- 
nitesz. 

3. Nagy voltát ha megnézem dolgaidnak, Melyeket a te ujjaid 
formáltak. Az eget, holdat, a fényes napot. És szép renddel a sok 
csillagokat. 

4. Csudálván mondom: micsoda az ember? Ki te tőled ennyi 
dicsőséget nyer; De micsoda az embernek fia. Kiről felségednek van 
ily gondja? 

5. Az angyaloknál noha- egy kevéssé Kisebbé tőd; de nagy dicső- 
ségessé Teremted őtet és magasztalád. Nagy dicsőségessé felkoro- 
názád. 

6. Kezed munkáin őtet úrrá tevéd; Hogy azokal birna, néki en- 
gredéd, Valamit e viliágra teremtél. Mindeneket lába alá vetél. 

T., 8 

9. Óh felséges Isten, kegyelmes Urunk! Mely csudálatos a te ne- 
ved nálunk Felségednek mily nagy dicsősége, Melylyel teljes e föld 
kereksége. 



8 ZSOLTÁR. 

IX ZSOLTÁR. 

(136 Zsoltár dallamára.) 

1. Téged Atyánk tisztelünk, Áldja szivünk nagy neved; Zengi 
hála énekünk, A te sok jó tettedet, Benned, Isten, mi Urunk Nagy 
örömmel vigadunk. 

2. Mindörökké szent az Ur, ö itél csak igazán, A hatalmas 
porba húU, Istenünknek egy szaván; Mig az üldözött szegény, 
Megmenekül idején. 

3. Áldjuk hát az ég Urát, Zengje ajkunk tetteit, A ki annyi 
harczon át, Yédte most is hiveit, A gonoszszal megbiránk. Mert 
Isten volt a biránk. 

4. Ó Uram mi Istenünk, Esdve kérünk újra még, Légy ezentúl 
is velünk. És hű őrizőnk te légy. Mindörökké a ki vagy. Minket 
Isten el ne hagyj. 

XIL ZSOLTÁR. 

1. Szabadits meg és tarts meg Uram Isten! Mert szentid elfogy- 
tak nincs jól tevő. És e földön már sok a tökéletlen. Nincs 
emberek közt igaz beszédű. 

2. Ezek egymásnak szólnak csak hivságot. Dolgukat festik szép 
beszédekkel, Hizelkedvén mutatnak nyájasságot; De nyelvök nem 
egyez szi vökkel. 

3. Tartsd meg azért népedet kegyelmesen, Kérünk jóvól tódból 
reánk tekints; őrizz meg örökké e nemzet ellen. Hozzánk minden- 
kor jó kedvet jelents. 

XIV. ZSOLTÁR. 

(50 Zsoltár dallamára. ) 

1. Nincs Isten, igy szól, a ki oktalan. Hitetlenül él a boldog- 
talan; Nem hisz a jóban, hát gonoszt mivel, Nem teszen ö jót 
soha senkivel; De látja az Ur a magas mennyekből, Hogry a föl- 
dön igy minden szentség megdől. 



ZSOLTÁR. 9 

2. TSljS az Ur, ti hivek, várjátok, Tiszta szivek, 6 benne bízza- 
tok; Meglátja még oltalmát az igaz, Szegényre majd 6 tőle száll 
vigasz; Az Isten eljOn, hogy szabadítását, A bűnösök is, hozzá 
térve lássák! 

XV. ZSOLTÁR. 

1. Uram ki lészen lakója, A te felséged sátorának? Jelentsd 
meg és add tudtomra, Ki lészen OrOk lakosa. Szent hegyednek 
és hajlékodnak? 

2. A ki jár igaz életben. Szól és szolgáltat igazságot. Igazán 
forog mindenben. És hűséges 5 szivében, És szereti a jámbor- 
ságot. 

XVI. ZSOLTÁR. 



1^ 







■I J J J J I J J J 



r 



n^Tr 



1. Tarts meg en - ge - met, óh én 

,T 7 r 



Is 



r r 

te - nem, 



Mert re-mény- 




sé - gem 



ve - tem csak te ben 



m 



' ^^Y'ff 



ned; A 



^ 




'-•1 f' r I r 



t 



p 



sa^' 





Ur -nak mond-jad ezt lel-kem, En 



U - ram vagy te! 



t 



J-^ 



Sft/ 



^5^ 



^B— ^^■«awv«4 



10 



ZSOLTÁR. 




őr-ven-dek te né - ked. E ki-vül nem kér-ked - he - tem 



>!iij| r r ; I ^ I I . f r r 



S 



m 



f 




M/ 



fe^ 



d ^ ' m ^ 



ff, f f-í, 'f r r r ■ f r r '' 

sem - mi - vei Hogy né - ked hasz - nál-hat-nék jó 

3 m 



i.iA 




Sft/ 



st/ 



2., 3. 



4. Dicséretet mondok én az Urnák, Ki engem tanácsával jól 
vezérel: Még utai is erre tanitnak, És törvényi is megintenek 
éjjel; Az Urat szüntelen előttem tartom, Ki velem lévén, nem 
lehet ártásom. 



6. Az életre nekem utat mutatsz^ Mely életben vagyon örök 
boldogság, Hol szent szinednek gyönyörű voltát Látatod, mely 
nagy öröm és vigasság! Jobb kezednek ereje, dicsősége, örökké 
megmarad, soha nincs vége. 

XVII. ZSOLTÁR. 

(138 Zsoltár dallamára.) 

1. Hallgasd meg igazságomat, En szavamat Úristen, értsd meg; 
Szivbeli könyörgésemre Figyelmezve azt jól tekintsd meg; ítéletet 
tőled várok. Mert nem járok csalárd ösvényen; Nézd meg ügyem, 
láttass törvényt És a szerint itélj meg engem. 

2. Lépteimet, én Istenem, ösvényeden vezesd mindenha; Hogy 
máshova el ne térjek. Tőled kérek erőt utamra, Téged hivlak 
szükségemben. Mert te, engem Uram, megtartasz. Felém forduls?i 
figyelmesen. És kegyesen szavamra liallgratsz, 



ZSOLTÁR. 



11 



3. Oltalmazó jó Istenem, Láttasd velem irgalmassáfirod, Matasd 
meg, hogy híveidet Megőrizid s nyilván megáldod; Mint sze- 
mednek fényét védj meg Es őrizz meg a jóban engem, Rejts el 
szárnyad árnyékában, Ott találjam biztos védelmem. 

XIX. ZSOLTÁR 



m 






3 



* 



V ff f hrr 



r 



r 



"-«>■ 



•* 



T 

I f Az e - gek be - szé - lik És nyíl - ván hír - de - tik. Az Úr- 
\ Az ég meny-nye-ze - ti, Szé-pen ki - jé - len -ti. Ke - zé- 




nak e - re - it, í 
nek mun - ká - it, ) 



A na - pok egy - más - nak Tu - do- 




mányt mu-tat - nak Az Ö böl-cse - se - gé - röl;Egyéj a más 






'üA 



sa/ 



•sa/ 



ft\ 



tmmm 



fr\ 



•ver 



éj - - nek, Be-szél az Is- ten-nek Ö nagy di - csŐ - sé - gé - rŐl. 

^^w I I 



I 



12 ZSOLTÁR. 

2. Nincs szó, sem tartomány, A hol e tudomány Nem prédikál- 
tatnék, Mindenfelé mégyen E föld kerekségén Beszédek ezeknek, 
írások kimégyen Mind e világ végén. Holott a fényes napnak, 
Hajlékot az Isten, Helyeztetett szépen, lakó szállásának. 



4. Az Isten törvénye. Tiszta ő beszéde, Lelkeket megtérít; 
Hűség bizonysága, Kisdedeket abba Böleseségre tanit. ö paran- 
csolati Igazak mondási. Mik szivet vigasztalnak; Minden ö tör- 
vényi Tiszták szent beszedi. Szemet világositnak. 

ö., 6 

1. Szolgádat őrizd meg. Kevélységtől tartsd meg. Ne essék e 
bűnbe; És én tiszta leszek. Semmi bűnt nem teszek. Járok te 
kedvedbe Szájamnak szólása. Szivem gondolatja. Kedves légyen 
tenéked. Adjad, óh én Uram! És erős kőszálam. Hogy ne vétsek 
ellened. 

XX. ZSOLTÁR. 

(Hymnusz dallamára.) 

1. A nagy Isten tégedet Mindig meghallgasson. Hogyha veszély 
fenyeget. Istenünk megtartson; Küldje neked védelmét Az ő szent 
házából, Áraszsza rád kegyelmét Égi hajlékából! 

2. Kedvét nyerje mind, a mit Fölteszsz oltárára. Hálaáldozataid 
Tetszőnek találja; A mit a szived óhajt. Adja meg tenéked, S a 
mit gondolsz, végre majd Érjen mind jó véget! 

3. Hadd zengjünk hálaimát Nagy lelki örömmel: Isten őrzi hű 
népét. Mennyei erővel! Lengjenek fent zászlóink Magasan a légben 
Midőn győznek népeink Az Isten nevében! 

. XXIL ZSOLTÁR. 

1. Én Istenem, én erős Istenem, Miért hagyál el engem ily igen? 
Kiáltásomtól minden oltalom Oly távol vagyon! Én kiáltok tehoz- 
zád mind napestig. Sőt ajakam még, éjen át sem nyugszik. Te még 
sem felelsz meg, nincs ki megmentsen ínségemben! 

2. Én Istenem, mily szent a te neved. Téged dicsér ez a gyüle- 
kezet; Szentséged, mely örökül ránk maradt. Él és megmarad. 
Atyáink is mindig te benned biztak. Szükségükben őket te oltal- 
maztad És te benned soha szégyent nem vallót Bizodalmok. 



• ZSOLTÁR. 13 

3. En Istenem, én erős Istenem, Ha könyörülsz inségfes éltemen, 
Jó voltodért örökké bálát zengek Felségednek! Áldalak, hogy te a 
szegényt megmented. Az Istenkeresőt el nem felejted. Dicsőséged 
fíról-fira hadd szálljon E világon! 



XXIII. ZSOLTÁR. 



i 



P 



t 



■T\»»/ 



I 



s 



t 



í 



ití: 



í—^ — ^ 



w—^ 



ití: 



■«- 



u 



-^- 



r 



1. Az Ur én 



1 f r 

ne - kem ó 



— ű? 



12. 



■ tTg — -t— 



ri - 



rrr 

zö pász - to 



■^- 



rom, A - zért 

A A 



^JOL 



21 



^^ 



-<^ 



p 



/'i 



15^ 



f=v 



T=F 



g [ ^•<g 



m 



/IS W/ 



j-j-d 



I 



s 



^ 






2: 



f T^ T r rJ 



■^- 



?£ 



•»- 



^ 



^ 



^ r r r r r r rj " I ' 

sem - mi - ben meg nem fo - gyat- ko - zom; Gyö - nyö - rü szép 

A 



i^ 



% 



i 



l 



m 



•^h 



t 



i 



p 



^Ep 



-^ 



m 



^ 



/TS 



f 



v:^ m/ 



^i 



-g< g»- 



g * g * 



«: 



p 



^ 



me - zön en - ge - met él - tet, 




?z: 



í 



t 



r I 

És szép 



I 



ki - es f o - lyő 






^ 



tv - tjv 



r-f 



i 



t^ 



/r\ 



fe 



tt==f 



t 



3Í: 



í 



viz - re le 

J. 



g 



esz: 




M 



gel tet, Lel - ke 

\ ^. A A 



ff 



S=t: 



I 



r r r I 

met meg-nyug-tat - ja szent 



í 



m 






^ö_<í_ 



^ 



14 



ZSOLTÁR. • 



^ 



/fS 



»/ 



^ 



Lf-iij j| i ,i^ i^^i^ ^a 



I ii 



I T I 



fe 



r 

ne - vé ben, És ve - zérl en - gem r - gaz ös - vé-nyé-ben. 



^=^^^FFö 



r^ 



..a. 



M/ 



2. Ha a halál árnyékában járnék is, De nem félnék mégr 6 sötét 
völgyén is, Mert mindenütt te jelen vagy én velem. Vessződ és 
botod megvigasztal engem; És nekem az én ellenségim ellen, 
Asztalt készitesz, eledelt adsz bőven. 

3. Balzsamodat kiárasztod fejemre, Telt pohárral itatsz idvessé- 
gémre. Kegyességed, jóságod kisér engem, Az vesz körül egész 
földi éltemben; Ó! add. Uram, hogy e hü oltalomban, Mind 
holtomig szent házadban lakozzam. 



XXIV. ZSOLTÁR 



I 



E 



g l rg 



I I 






/T\ 



rf 



^ 



i 



r 



::!$ 



1. Az Ur bir az e - gesz föld - del És min - den ben - ne é- 

AAAá 



^ 



^ 



J. J. 



HMrf 



j 




H\r nr r 








f 



s: 




^^^^^ 



p^ 



lök - kel, O - vé e föld - nek ke - rek - sé - ge, Me 



!»f r i i^ 



i 



Sft/ 



^ 



r-i.-J ^ 



f 



fi 



i 



E 



ZSOLTÁR. 



16 



i 



I 



■ 1 , I ■ . . ^ . I J J I I J 

r rr r 7 r^f d/T r r r 



lyet a 



^ 



F 



ten - ge - rek f e - lett S f o - lyók kö - zött ugy 



r r ' r r ^f i f 



é 



Ht^ 



T 



« 



/T\ 



3 



I 



rv 



' CifV F 'r rJ f 



« 



é - pi - tett Mely-ben meg - lát - szik böl - 



^ 



t^ 



^ i-J.J pj. j 



NA/ 



^W 



S 



cses - sé - ge 



^ 



g 



I 



2. De vájjon az Ur szent egét, Hol ő vévé lakóhelyét. Ki látja 
meg s ki éri el majd? A kinek tiszta ő szive Jó és igaz keze 
müve. S a ki hivalkodásra nem hajt. 

3. Áldásban az igaz marad, Idvezitést azoknak ad. Az Isten, a 
kik őt keresték, Ki szent szinét óhajtozá, És hite az úrhoz voná, 
Boldog lesz az a hű nemzetség. 

4. Te bezárt föld! nyiss hát utat, Emelj diadal -kapukat A 
megváltó király szavára; Hadd szálljon égbe, a mi szent, S érje 
el üdvét odafent. Hol hiveit az Isten várja. 

XXV, ZSOLTÁR. 




Y f Szí - ve-methoz-zád e - me-lem És ben-ned bi-zom U-ram ) 
(És megnemszé-gye-nit-te-tem, Nemne-vet sen - ki raj-tam. j 



'v;/ 1' i j 1,1 ; ,' j 1; 1 1 1 1^ 



16 



ZSOLTÁR. 




Mertszé-gyentnem val-la-nak A kik hoz-zád e - se-dez-nek 




A - zok pi - ron-kod - ja - nák, A kik hl - tet - le - nűl él - nek. 



^ 



^ 



u n \ ^ i 




[ ^ f 



2. Utaid Uram! mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; Te 
ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem; És vezérelj en- 
gemet, A te szent igaz igédben, Oltalmazd életemet, Mert 
benned bizom Ur Isten. 

3. Emlékezzél jó voltodból. Nagy kegyel mességedre. Emlékez- 
zél irgalmadról, Mely megmarad Örökre, Ifjúságomnak vétkét, 
Kérlek hogy meg ne említsed. Sőt nagy kegyességedet. Én 
Istenem megtekintsed. 

4. Jó és igaz az Ur Isten, Mind örökkön örökre, A bűnö- 
söket téritvén ö igaz ösvényére; És a nyomorultakat, Életökben 
igazgatja, Nagy kegyesen azokat. Az ő útában megtartja. 

ő. Az Istennek minden úta. Kegyesség, és nagy hűség. Azoknak, 
kik mondására. Gondot tártnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz 
meg Uram! a te szent nevedért. És bűnömet bocsásd meg, Ne 
ostorozz nagy voltáért. 

6. A ki az Ur Istent féli. És tiszteli szivében. Azt ő nagy 
híven vezérli, Ö igaz ösvényében. Nagy békességben annak. Min- 
den jó bőven adatik. És ő maradékinak, Gazdag örökség hagyatik. 



ZSOLTÁR. 

XXVI. ZSOLTÁR. 



17 



/Tv 




És él -tem nagy ár -tat- la - nul; 

j i j j j j u j 



A - zért hi-szem az Is - tent 




Hogy Ő en-gem meg is ment Min-den ne - mü há - bo - rú - tói. 



^' r r r r i r 



t 




V£/ 



2. 



3. Látom szemem előtt Kegyelmességedet; És azon vagyok 
szüntelen, Hogy minden dolgaimban Járjak igazságodban, Ne 
vétsek felséged ellen. 

4., 5 

6. Belső tisztaságban, Es ártatlanságban. Én kezeimet meg> 
moBom; Tisztán téged dicsérlek. Áldozván felségednek, Oltárod 
körül forgódom. 



8. Uram hajlékodat, Szeretem házadat, Holott lakol dicsőség* 
IKel; Szent helyedet kedvelem. És azt felébb becsülöm Mindéi) 
H^ vilá|ti kincsnél. 



18 



ZSOLTÁR. 



9., 10. 



11. Azért tisztaságban, Járok igazságában, És élek nagy ártat- 
lanul Bűntől magam őrizem, Szabadits meg hát engem. Te nagy 
irgalmasságodbóL 

XXVIL ZSOLTÁR. 

(46 Zsoltár dallamára.) 

1. Az XJr a mi világosságunk, benne hű védőt találunk; Ei 
volna hát, kit rettegünk, Ha az Isten van mivelünk? Ha az 
egész világ ránk törne. Hogy a hivő népet megölje, Uram te 
mind elűzheted. Ha kinyújtod erős kezed! 

2. Ha mind a föld táborba gyűlne, Mi nem félnénk már meg- 
rendülve; Látván a ránk törő hadat, Bizva várnánk mi az Urat; 
Csak egy dolgot kérnénk ő tőle. Ki eddig is hiven megőrze, Hogy 
mig élünk szent temploma Legyen lelkünk boldog hona. 

3. Óh! mi szép az Ur dicsősége. Hol ő lakik örök felségbe. 
Óh! mily erős a szent torony, E sziklavár, ez oltalom! Azért 
ha ránk vész napja támad Tárd fel nekünk a te szent házad, 
Takarjon el lakóhelyed. Hogy áldjuk itt dicső neved. 

4. Tartsd meg Uram boldog hitünket. Hallgass meg és oltalmazz 
minket; Reményünk Óh! Uram te vagy. Veszély között hát el 
ne hagyj! Nincs senki más, e földön nincsen, Ki vigasztaljon és 
segítsen, Azért hozzád fohászkodunk; Maradj > Uram, hű gyámolunk. 

5. Hol volna már a te hű néped, Ha utain te nem vezérled? 
Hová lennénk most is. Uram, Mig ellenünk reánk rohan? Benned 
bizunk hát rendületlen. Hogy oltalmunk maradsz szünetlen; Isten 
velünk, ki ellenünk? így semmitől nem rettegünk. 

XXVIIL ZSOLTÁR. 




iNN#^ 



^^ 



-^- 



1. Hoz - zád ki - ál - tok ke-gyes U-ram» 



Én se - git - sé 

AAÁ 




á 



ZSOLTÁR. 



19 



1 



/rs 



/ts 



Sí 



■ö>- 



f 



rrf^ 



r. . , , , r 

gem és kö - vá - ram. Hall-gass meg ke - g^el - me - sen en - gem. 



^ 



m 



PÉ 



r \ r T r V í - 



V£/ 



i 



/TS 



^=# pj 



|í 



S 



Ne hall-gass el mert el 



-^- 



2Z 



r r T r 



kell vesz -nem A - zok - hoz ha- 



1 Á 



f if fU rir ^ 



j j j ^ 



^^ 



1 



^^ 



/?N 



i 



tí 



r Tf r ' !^ f 



son - ló le - szék, Kik - nek a ko - por - só he - lyek. 

A J. A 



^^ 



f 



J 1 a ! / 1 fj J I -1 J I J - ^ „ 

r H M ' r 1 r r i r ^ n 



: 



2. Midőn te hozzád esedezem, És kezeimet felemelem, A te 
szentséges templomodban, Hallgas meg én imádságomban; Ne 
büntess a hitlenekkel, Ne verj a gonosztevőkkel. 



3., 4. 



ő. Áldott legyen a nagy Ur. Isten, Ei meghallgata kérésemben. 
Az Úr énnékem erősségem, Én paizsom és segedelmem; örül 
azivem és énekben, Dicsérem őtet szüntelen. 

6. Az Úr ő népének ereje, A Krisztusnak nagy erőssége; Tartsd 
meg azért a te népedet. És áldjad meg örökségedet, Legeltesd 
és vigasztald, És örOkké felmagasztald. 



.20 ZSOLTÁR. 

XXIX. ZSOLTÁR. 

(135 Zsoltár dallamára.) 

1. Mostan, ti hatalmasok, E föld büszke nagyjai, Térdet, fejet 
hajtsatok S jertek Istent áldani; Tiszteljétek őt, nagyok, A ki 
mindennél nagyobb. 

2. Megzendül az Ur szava Zajgó tengerek felett, A menny- 
dörgés moraja Megrengeti a leget; Mily hatalom, mily erő! Ezt 
nyilván mutatja ő! 

3. Majd a bérczen hangozik Az Ur harsogó szava, S büszke 
czédrus a porig Hajlik, omlik általa; Ingadoznak a hegyek, 
Bérezi erdők rengenek I 

4. Óh! Ur Isten szent szavad Zengje itt is templomod; Mond- 
jad: a ki megtagad, Azt Ítéletre vonod; De meg áldod népedet, 
A kik félik nevedet. 

XXX. ZSOLTÁR. 



i 



fe 



mf 



j jN J | J 




s 



r r ' í^ í ' r f ' r fi 



f 



1. Di - csér - lek U - ram té - ge - det, Mert te meg - tar- 



Vi'-nw^ hh^\'l 



1 



LA 



f iv 



p 



i 



t 



4 






i 



% 



á 



/9\ 



^ ^ 



^ 



f 



f 



P 



tál en - ge - met, És ke - gye - sen fel - e - me - léi, 

J J ■ j;^ - ! I ■ J J^. I J ■ J J ■ J 




£1 - len - sé - gim - töl meg men - tél, És meg nem en - ge - déd 



S 



.Mn^ 



/ 



r r 'r íllTT^^ ^ 



fe 



ZSOLTÁR. 



21 



i 



/*\ 



p 



M 



/T\ 



6í 



f 



"gzy 



f 



Iz. 



-&- 



-2g- 



i 



a - zok - nak Hogy ke - ser - vi - men vi - gad - ja - nak. 



^^ 







i 



^ 



tÖ5>- 



i 



f 



sa/ 



VA/ 



2. Midőn lelkem téged hívott, Megiíjúlást küldél legott, S a 
ki már a sírban valék, Általad uj erőt nyerek; S míg annyi 
más a sírba szállott, Engem kezed ismét megáldott. 

3. Istenes Hívek és szentek, Az Umak énekeljetek, Áldjátok 
őtet mind végig. Mert nem haragszik sokáig. Az ember alig 
gondolhatja Mely hamar elmúlik haragja. 

4. Uram ha én porrá leszek. Tégedet hogy dicsérjelek, Hogy 
hirdessem jóságodat. Ha elveszek a föld alatt? Ne hagyd azért 
elveszni lelkem, Légy kegyelmes és tarts meg engem. 

ő. Az Umak én hálát adok. Mert kegyesen meghallgatott. 
Gyászt, bánatot rólam levett, örömmel tölte szívemet; ÓI a ki 
engem így megáldott. Legyen az Ur örökké áldott. 

XXXI. ZSOLTÁR. 

(6 Zsoltár dallamára.) 

1. Uram én csak benned bízom, Légy azért oltalmazom, Hogy 
szégyent ne vallják; Te igazságod szerint Uram tekints rám 
megint, Add hogy meg újuljak. 

2. Fordítsd felém szent színedet. Siess tarts meg engemet, Ó! 
én idvességem; Mentő helyet adj nekem. Erőddel most légy 
velem Ól én erősségem. 

3. Erős váram. Uram, te vagy. Te, Ó! egyedüli nagy. Azért 
téged kérlek; Vedd ki tőrből lelkemet. Szabadítsd meg éltemet. 
Mert benned remélek. 

4. En az Urnák hálát adok, Mert engem befogadott Erős 
oltalmába; A midőn azt gondolám, Hogy már nincsen gondja 
rám, Bevitt hajlékába. 

5. Áldott az Ur dicső neve. Azért hát minden híve Szeresse 
s áldja őt; Imádjuk a nagy Istent, A ki megőrzi itt lent, A 
szentet és a hívőt. 



22 



ZSOLTÁR. 

XXXIL ZSOLTÁR. 



^T\ 



i 



j iJ J iJ 




^^ 



Prf^rr 



1. óh mely bol-dog as oly em-ber él- té - ben A kit az 



^^>"jí - ^ 



,] ^j j .i.i j j.j 



^^ 




^ 



ijj 



Si/ 



^ 




s 



f 

Is 

J 



i 



ffi 



fT 

bé-vett ke-gyel-mé - ben; 




És meg bo-csá - 



^ 




^ 



^r^ 



n^ 



s&/ 



F=f 




min-den vét-ke - it 






És bé-fe-dez- te min-den bű - ne - it. 



i 



r ' r f ' f r í' ' r 






>.<■■; i';i,ij i /i';/rti'i ^a 



Bol-dog az a - ki - nek nagybü-nös vol - ta; Is - ten-töl 



Kr f Ti^ r i f r r f 1 ^ r i^^ 



ZSOLTÁR. 




r-rr 

nincs ne - ki tu - laj - do - nit - va, És ki - nek csa - lárd- 

j. 






f r ' T r f f ' r^ 



^ 



ö 



/r\ 



J JJ|J j | jj 



f 



/TN 



i 



'tfV V f f 'r r^ 




r 



% 



ság nincs szi-vé-ben, Tet - te-tés nél - kűl jár é-le - té - ben. 



^M 



5 



f^ 



Ö 



^^ 




V^ 



2. Hogy bűnömet el akarám hallgatni. És neked meg nem 
akarám vallani Ottan csontjaim elszáradának, Soksága miatt én 
siralmimnak. Mert éjjel nappal kezed nehéz volta, Nagy bűnei- 
mért rajtam fekszik vala; Bennem elfogya minden erősség, Mint 
nyári hévségben a nedvesség. 

3. De hogy bűnömet előtted megvallám, És nagy vétkeimet 
el nem hallgatám. De hiven előbeszélém néked; Ottan bocsánatot 
nyerek tőled. Azért az Ur Istennek minden hivek Könyörög- 
jenek, mig vagyon idejek; Mert ha nagy árvizek jőnének is, De 
nem árthatna ezeknek mégis. 

4. Te vagy oltalmam, őrizz meg engemet, Minden gonosz ellen 
tartsd meg lelkemet; Vigasztalj meg hogy örvendezhessek, Es 
vigan néked énekelhessek. Tanítlak téged, ágy mond az Ur Isten, 
Es vezérellek az igaz ösvényen. Szememmel mindenkor rád vigyá- 
zok. Igazgatlak, reád gondot tartok. 



24 



ZSOLTÁR. 

XXXIII. ZSOLTÁR. 



^m 




rrs 




W 



y í No - sza Is - ten fé - 16 szent hi - vek. Ör - ven - dez -ze- 
i Mert il - lik hogy ö - tet di - csér - jék, Kik ö - rül - nek 



^^ 



^F^^4 =^ 



V f^ i V i I 



ppe 



T 



f 



-^^ 



r 



mf 



SA/ 



/T\ 



m 



m 



3 



/TN 



p 



\i 



rr 



f ' f rf f 



tek az Ur - nak 
1 - 



az Ur - nak ) 

gaz - ság - nak; j Áld - já - tok a ^ zér - tan Han - gos 



^^^^^^ 




r 






;;% 



s^ 



I 



^ r-* ^ 






^ 



/rs 



-g— .'^ 




? 



p^ 



2E 



CZl 



- ter - rák - ban. Az Ur ál - das - sék Lant-ban He - ge- 



^ 



^M 



i 






^ 



^^^n^is 



E 



L m/ I 



e& 



j','^riMi i | ' i,' i r i 




dú - ben Czim-bal - mi zen - gés - ben Ma - gasz - tal tas - 



^ 






J l J J l J 



$ 



1 



S 



22Z: 



i 



f 




Ff 



s^ 



^ 



ZSOLTÁR. 



25 



2. Kosza Istenfélő szent hivek, örvendjetek az Istennek Mert 
illik, hogy az igaz szivek Dicsérjék őt örvendezve Áldjátok azér- 
tan, Hangos énekszóban Az Ur áldassék; Szép hangzata dalban, 
GyönyOrű összhangban Magasztaltassék. 

3. Szereti ő az igazságot, Az Ítélet nála kedves: Dolgában tart ir- 
galmasságot, Melylyel mind e világ teljes. Az Umak igéje: Egeket 
teremte. Melyeket ott fenn, Szájának lelkével, Nagy szép seregekkel 
Szerze ékesen. 



5. Mert mihelyt ő csak egy igét szól, Azonnal meglészen minden; 
Es valamit ő megparancsol, Nagy hamarsággal meglészen. Pogá- 
nyok tanácsát: És minden szándékát As Ur megtöri; És a mit a né- 
pek Magukban végeznek. Semmivé teszi. 

6. De az Ur Istennek' tanácsa Megmaradand mind örökre; Es 
megáll minden gondolatja. Kiterjed minden időkre. Boldog az a 
nemzet. Ki ily Urat szeret. Mint ő Istenét; Boldog a nemzetség, 
Kit kedvel e felség. Mint örökségét. 

7., 8., 9., 10 

11. Azért ő benne a mi szivünk Igen örvendez szüntelen, Mert 
ő minékünk reménységünk És bizank ő szent nevében. Nagy ke- 
gyelmességed Mi rajtunk bövitsed. Légy mi gyámolunk! Ne hagyj 
szükségünkben, Segits meg éltünkben, Mert téged várunk. 

XXXIV. ZSOLTÁR. 



p) U , iV'! \}- iU ^ 



r ' frrTrr 

1. Min-den ko - ron ál - dom Az 



i 



rrrr 

U - rat mig en - gem él 




tf Mr r 



j fi A A 



r 

tet, 






26 



ZSOLTÁR. 



* 



. ^ I . . I I - , ^^ - 



É8 



az 



ö szent di - csé - re - tét Szá-jam-ban hor-do - zom; 



^^^^^^* 






^'' H y f^ ' ^^ ' fJ 



Vd/ 



/r\ 



j J i JikJjJ I 



m 



f"f rr r ' ^ T-TT 

Di - cse - ked - vén áld - ja Lel - kem, jó - vol - tát az Ur - nak 



rnrTyi 



r^ 



r 



^#^^^^^ 



^ 



Tfrr 

Mit a sze - gé - nyék hal - la - nak. És ö - rúl - nek raj - ta. 



r I f • f f : ; € f^m 







f 




VA/ 



2. Magasztaljuk vígan Az Urnák áldott szent nevét, És véghetet- 
len kegyelmét Dicsérjük mindnyájan; Mert midőn keresném És 
kérném az én Uramat, Meghallá kiáltásomat. És megtarta engem. 

3. Kik az Úrra néznek, Tőle megvigasztaltatnak; 8oha orczáik 
azoknak Meg nem szégyenülnek. A szegény kiálta És me^hallgatá 
az Isten, El nem hagyá ínségében, De megszabaditá. - 



4., 5, 



ZSOLTÁR. 



27 



6. Én fiaim! jertek, Hallgassatok beszédemre, Megtanítlak szent 
életre. Hogy Istent féljétek. Kicsoda az ember. Ki hossza életet 
kivan? És minden ő dolgaiban Jó állapotot kér. 



8. Az Isten szemei Látják a gonosztevőket. És ö emiékezetöket 
A földről eltörli, A jókat nem hagyja, Kik ő hozzá tiszta szívből 
Kiáltnak nagy inségökből. Mind megszabadítja. 

9. Közel az Ur Isten A töredelmes szivekhez, És a sérelmes lel- 
kekhez Segítséggel leszen. Az igaznak itten ö szenvedése sokasul; 
De minden nyomorúságból. Kimenti az Isten. 

XXXV. ZSOLTÁR. 




/T\ 




J 



m 



1. Pe - relj U-ram per - lö - im-mel 



r" 



Har-czolj én el - len- 

A IJ. A A 



m 



s 



SS/ 



V uh-^ii i i' ; / / líjf ? 1^ 



^ 



sé-g^m-mel; Te pa - i - zso-dat ra-gadd e - lö. 



á 



í 




E 



^ 



St/ 



^^ 



/TN 



^¥m 



7 

lö 



f 



del-mem-re állj e - lö Dár - dá-dat nyújtsd ki ke-zed- 



.1 ^^^ 



r 



^^ 



É 



2d 



ZSOLTÁR. 



1=3: 



f 



i 



/IN 



i 



m 



r=7 



del. El - len - sé - gi - met ker-gesd el; 

A 1 



Mond-jad ezt 



^ 



j 



f 



^ 



W 



i 




^ 




sa/ 



VA/ 



í 



^^ 



/TN 



$ 




/?\ 



11 



^^ 



w 



f 

iz én lel - kem - nek; Té - ge - det én meg - se - git - lek. 

j A 11 A lijjUJjJ 



•* r 'r' I r r 



^ 



I 



r r 1^ r' ' r r 



r 



NA' 



2., 3., 4., 5., 6., 7., 8. 



9. Dicsérlek téged Ur Isten! Nagy sűrű gyülekezetben, És nagy 
roppant sereg nép előtt Téged dicsérlek minden felett. Ne engedd, 
hogy örüljenek, A kik ok nélkül gyűlölnek, Ellenségimet for- 
dítsd el, Ne gúnyoljanak szemökkel. 



10., 11., 12, 



13. Már azok énekeljenek. Kik igazságnak örülnek. Mondván: 
hála legyen az Urnák! Ki nyugalmat ád szolgájának. Én nyelvem 
igazságodat. Hirdeti nagy jóvoltodat; És dicséretedet hiven, Ének- 
lem minden időben. 

XXXVIII. ZSOLTÁR. 



/Tv 




I I I I iM r f" 

1. Ha - ra - god-nak nagy vol-tá - ban Meg - in - dúl - ván. Ne feddj 

A A j i j j j 1 j-J j_4 



pv'T rir r f n^ ^m 



m 



t 



^HN 



v^ 



ZSOLTÁR. 



29 




/?> 



^ J I .' j j j i j 



/^ 




S 



meg U-ram en - gem 



ü 



^^ 



l^em Bú - súlt ger - je - de - zé - sed - ben. 



^ 



r r i f^r 1 1 



N*/ 




Rám - te - kint - vén Ne bün - tess meg Is - te - nem. 



m 



r 

V4/ 



2., 3. 



4. Mert az én nagy gyarlóságim És bűneim, Fejem felül halad- 
ták; Miknek nehéz terhes voltát; Súlyosságát Tagjaim nem bírhatják. 

5., 6., 7., 8 

9. Minden mostani kérésem, Én Istenem! Vagyon szemeid előtt, 
Es minden fohászkodásom Sóhajtásom, Tőled el nem rejtetett. 

10. Szivem nyugalmat nem lelhet, Igen reszket. Minden erőm 
elfogyott; Szemeim világossága. Vidámsága, Én tőlem eltávozott. 

11., 12., 13., 14 

lő. De én az Istenben bizom, Es elvárom. Hogy kérésem meg- 
hallja; Mert szivem hozzá emelem. És elhiszem. Hogy szükségem 
meglátja. 

16., 17., 18., 19., 20 

21. Uram! ne hagyj el engemet, Nézd ügyemet, Mert egyedül 
hagyattam; Kérlek légy irgalmas nekem, Én Istenem! Mert csak te 
benned biztam. 

22. Azért tőlem ne állj messze. Szánj meg végre, Én kegyelmes 
Istenem Segedelmeddel ne késsél. Siess, jöjj el Én édes idvességem. 



ao ZSOLTÁR. 

XXXIX. ZSOLTÁR. 

(30 Zsoltár dallamára. ) 

1. Majdaniban már elvégezem Mondám is, csendes leszek én, Nyel- 
vemre nem jön tObb panasz, Hogy bűnömet növelje az; Ajkamra 
szót nem vehettem. Mert bűnömet láttam előttem. 

2. Uram, mutasd meg én nekem, Yajjon meddig tart életem? 
Nyomorúságom napjai Mikor fognak leszállani? Arasznyi rövid 
éltem végre Vájjon mikor döl semmiségbe? 

3. Ó! én Uram, tudom, tudom. Hogy engem a bűn súlya nyom. 
Mind a mi törénik velem, Te akarod én Istenem, Te megpróbálsz 
lelkem javára S hűségem lesz kegyelmed ára. 

4. Most újra hát elhallgatok, Mert itt csupán vándor vagyok. 
Követve atyáim nyomát, Csak bujdosom e földön át, S ha elmúlik 
arasznyi létem, Kezed megáldja sirba tértem. 

5. Biztasd, Uram, a csüggedő t Az ö kimúlása előtt; A szenvedők 
hő könyeit Számláld meg és tekitsd meg itt, S ha földi pályánk 
véget ére, Te légy szivünk boldog reménye. 

XL. ZSOLTÁR. 




1. Vár-ván vár-tam a Fel - sé - ges Ur - ra. És ö hoz- 

■ 111 'J r 1 1- 1 \ g k' r' I r 



f ' r r 'r r i f f 




f 

ve/ 



g 



Pf 




s 



zám f or - dűlt nyíl - ván Ke - gyei - me - sen hal - ga - tott 



ÍÁ á 



^ 



J . J rJ . ^ .] . <i -j. 



ISL 



r 'i f'ir f^ i f' ^ 



p 



ZSOLTÁR. 



31 




rám És 




i^ 



j6 - vol - tát meg - mu - tat - ta új - ra; 

i 






voh meg - mu - uii# - ui uj - ra 

I r -p — ^ c f ' ' ^ 



r I r r 



va/ 




^^^m 



fr=rTfWr^ 



í Ki - vont a mély ve - rem - böl) 

1 És a vé-szes ör - vény - böl j És én lép - te - i-met 



S 



^ .J^ ^ J 



i 



j=i 






i f i i r ir ^ ir r i' i 

I v^ 

va/ 



F 



^ 



P 



i 



á 



i?'ii i iii;i 



m 



M 



r 'f \- I "I r f r r 1* 'f , 

íVi - vén a te - tö - re) 

(Szép e - gye - nes kö - rej Ál-li-ta en-ge- met. 

Áé A A J. 



t>' i ;Mr ^ir n^^ 



J i ^ jj j i ^ 



i 



sa/ 

2. Uram, ne vond meg tőlem irgalmad, Továbbra is tarts meg 
engem. Igazságod védelmezzen És őrizzen meg kegyes oltalmad; 
Elárasztott Ínségem Körülvett sok szükségem; Bűneim nagy száma 
Terheli a szivem, Több az, mint fejemen A hajamnak szála. 

3. Én Istenem most könyörülj rajtam. Hogy tebenned örvendez- 
zek, Idvességet tőled nyerjek, A ki mindég csak tebenned bíztam; 
Noha én szegény vagyok, És szükségim oly nagyok. Az Ur gondot 
visel, Óhl én szabaditóm, Óh! édes megtartóm, Ne késsél hát, jövel! 



82 



ZSOLTÁR. 

XUL ZSOLTÁR. 




szar- vas ki - ván - ko - zik, 



í Mint a szép hi - ves pa - tak - ra A szar- vas ki - ván - ko - zik, 1 
' \Lel-kemúgy ó-hajt U-ram-ra És hoz-zá fo - hász-ko - dik. / 




^ 



rrTT 



Te hoz-zád én Is -te -nem! Szóm - ju - ho - zik én lel-kem; 



^^ 



m 



^ 



E 



P 



VA/ 



V£/ 



üP." J AJ J j J J 7 i J J J J J j I J i i 



•i I ■! ' I I I rj I 1 

Vaj - jon szí - ned e - le - i - be, Mi - kor ju - tok é - lö Is - ten. 

i j j -^ i I .. I I I ! I I I rv j J 

'J • ^ \ < iA ^ \ rí á rJ é 1 m * ^ 



.. J J -^ ■/ I .. I I r^ J J 



2. Könyhullatásim énnékem Kenyerem éjjel nappal; Midőn azt 
kérdik én tőlem: Hol Istened kit vártál? Ezen lelkem kiontom, És 
házadat óhajtom; Hol a hivek seregében, örvendek szép éneklésben. 

3. Én lelkem mire csüggedsz el? Mit keseregsz ennyire? Bizzál 
Istenben s nem hagy el. Kiben örvendek végre, Midőn hozzám 
orczáját Nyújtja szabadítását. Óh én kegyelmes Istenem! Mely igen 
kesereg lelkem. 



5. Sebessége árvizednek. És a nagy zúgó habok Én rajtam össze- 
ütköznek. Mégis hozzád óhajtok; Mert ugy megtartasz nappal, Hogy 
éjjel vigassággal. Dicséreteket éneklek, Néked erős őrizőmnek. 



ZSOLTÁR. 



^ 



6. 



7. Bn lelkem mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire? Bizzál 
Istenben s nem hagy el, Kiben örvendek végre; Ki nékem szem- 
látomást Nyújt kedves szabadulást; Nyilván megmutatja nekem, 
Hogy csak ő az én Istenem. 

XLIIL ZSOLTÁR. 



i 



I 



j j j I j j j j 



^TN 



t 




5 



f f f f ' f r r í' f 

1. I - télj meg ó! Ur is - ten en - gem 



rr- 

És fo-gadd fel 




m 



én ü 



j=^ 



^ 



E ke-gyet-len nem-zet-ség el - len; 



i 



^m 



^ 



í 



N4/ 



* 



SS/ 



J J J l J J 




«r r f T ttrt 

Ne hagyj, ne hagyj go-nosz ke 



El - vesz-ni ne 




34 



ZSOLTÁR. 



2. A te örök világosságod Küldd alá, Óh! én Istenem, Hadd 
lássam a te igazságod, Azt a fényes és tiszta lángot, A mely hozzád 
a mennybe fenn. Útmutatóm legyen! 

3. Óhajtozom meglátni orczád, Oltáridért égek, Uram! Vágya- 
kozom már fel te hozzád, A hol tied a boldog ország, Hol nekem is 
legfőbb javam. Éltem reménye van. 

4. Miért búsongsz hát gyönge lelkem, Magadra a gyászt mért 
vevéd? Bizzál a te jó Istenedben, Igaz biró 6 lesz ügyedben. Mert 
védi 6 minden hivét> Hogy áldjuk szent nevét! 

XLVI. ZSOLTÁR. 




1. Az 



J 



^m 



Is-ten a mi re-mény-sé - günk, 



- dön re- 





^ 



4u j . 



/TN 




i 



ánk tör 



el - len - sé - günk 



f 



rr 



Min - den há - bo - ra- 




é i 1 ^ I ^ 



3 



^SS 



i 



f 



f—r 



8á - 



m 



i 



te 



f 



gink 



r 

ban 



1^ 



•Oh 



I 



f 



Meg - 



T 

tart e 



f 



rr 



^^ \ H I i 



- rös ha - tal 

j. 



í 



r 

má 

4: 



f 



baa 



m 



N*' 



ZSOLTÁR. 



86 




r 



f ff r ff 

zért a mi szi-vűnk nem fél - ne 

j . j .j j i.r^hi- 




gész föld meg-ren 

i j i j 



dúl - 

^1 



he -gyek a 



f-'M ^ ^ nr-f ^ 



1^ 



j. 



J 



J j 



r. I r f M I 



Sft/ 



8te 



/ts 



.1 i J J j 



/SS 



i 



1 



ten - ger 



3 



nek Kő 



r^^ 




ip 



-^^ 



J .J J 



^ 



^ 



M 



ze - pi - be bé - dűl - né - nek. 

J J i ^ . J' ^ 



f 



I 



>is/ 



f 



SS/ 



2. Ha zúgna a tenger hulláma, Ha zuhogna a vizek árja És a 
hegyek a szélvészszel. Hányatnának szerte szélyel: A szép folyó viz 
mindazáltal, Mely az Isten házán fut által, Vigasztalást adna 
nekünk. Mert az Ur itt lakik velünk. 

3. Az Úristen minden időben Mivelünk van nagy Ínségünkben; 
Az erős Isten oltalmunk, Seregek ura hadnagyunk; Nézzétek az ő 
nagy hatalmát, Melylyel terjeszti birodalmát. Mindent legyőz, a 
merre jár, Mindent leront, mi ellen áll. 

4. Szent igéje az Úristennek Parancsol e földön mindennek, Az 
minekünk jó fegyverünk. Azzal veri le ellenünk; Mindent legyőz 
ennek hatalma S megáll az Isten birodalma. Azért szivünk meg nem 
retten, Mig velünk az erös Isten! 

5. a népeknek Ura, atyja, Dolgaikat ő igazgatja. Hatalmával 
ha ő velünk, Ei lehet akkor ellenünk? Bízzunk azárt ő benne 
bátran, Mintha lennénk erős kővárban; S bizonynyal ő velünk lészen, 
S megsegít minket kegyesen. 



36 



ZSOLTÁR. 

L. ZSOLTÁR. 



^m 



ö 



/r\ 



^ 



fe 



i 



f^TTTr^ 



1. Az e - rös Is - ten u - rak • nak U - ra 



r-r 

Szól és 

á 



'H,^,^^L^^ I ^f^|y^l,^MíJ f'\ 



\ AJ iJi J J i J --^ J:^ J I fj jN J 



r"r r r ' r r ^iMr ^^ ^^ Tt 



mind e 



s 



1^ 



. föl - dét 

Aj 



e - lö hív - ja; 



^ 



^ if \ ^ ^ i^^ N 



Tá - ma - dat - ról 



^m 



\aj 



te^ 



4^1 Jl^ i ^ f i 

és nap - e - nyé - szét - ról Nagy szép - ség - gel 



^t^ ' f r ff 



m 



j. 



í 



r r^r nr 



a Si- 



^^ 



fe 




^V/ V/'f^/'r r 



i 



r 




on he-gyé-röl, £l-jó az 



r 



:z^ 



I v^ 



Is - ten 6 fé-nyes-sé • gé- 



fi'r ' T 



f 



ZSOLTÁR. 



87 



\ iM .1 | J J | j '' i M j i -J 



/rs 






r=^ 



m 



r 



ben, Sem - mit el nem hall - gat i - té - le - té - ben. 






§1 



va./ 



2. ítélő biró a mi Istenünk, A szent egek azt hirdetik nekünk; 
Hallgass reám én népem, mond az Ur, Mert csak a hű az ki megi- 
gazul. Urad, Istened én vagyok tenéked. Jól látom én hát, hogy mi 
a te vétked. 

3. Áldozatokban még hivalkodol. Szent füstjeidben elbizakodol. 
Holott a földön mindent birok én. Völgyön és hegyen minden az 
enyém; Azért nekem nincsen szükségem másra, Csupán a lelki hü 
hálaadásra. 



5. Hitetlen ajkán az Isten neve Mi végre, hogy ha bűnös ^ szive? 
Mit ér, ha lelked nyereségre néz? Mit ér, ha ajkad rágalomra kész? 
Azért az Isten, bár sokáig hallgat. De bűnödért, majd végre meg- 
sanyargat. 

6. Óh! Isten népe, hivő emberek. Ha szól az Isten, rá figyeljetek! 
Neki szivbeli hálát adjatok A törvény utján hiven járjatok, Mert 
igazságát hirdeti az égbolt Azt tartja ő meg, a ki hozzá hű volt. 

U. ZSOLTÁR. 

(137 Zsoltár dallamára.) 

1. Ur Isten, küldd reám a te kegyelmed, Nagy irgalmad szerint 
adj engedelmet, Tf^röld el az én számos bűnömet. Tisztítsad el sok 
lelki szennyemet; En Istenem, Óh! kegyelmezz meg nékem. Igazgass 
engem, mert sok az én vétkem. 

2. Bűnös voltam előtted én nem rejtem. Mert untalan vádol 
miatta lelkem! Yétekztem Isten gyakran ellened, Sirva vallom be 
tévedésemet És bár azért csak büntetést érdemlek, Mégis várom 
könyörülő kegyelmed. 



ZSOLTÁR. 

3. Mert ime én gyarlóságában fograntam, És szüleim vétke áradt el 
rajtam, De lelkem és szivem feléd repes, Szentségedért Uram, téged 
keres; Azért a mi jóság buzog szivemben, Szabadíts meg minden 
bűnömtől engem. 

4. Jóvoltodat, Uram, el nem felejtem, Hálákat ad azért neked a 
lelkem; Kegyelmedért te szent oltárodon Töredelmes szivemmel 
áldozom; Irgalmadért megáll hozzád hűségem, Mert te tőled van az 
én idvességem. 

LV. ZSOLTÁR. 

(143 Zsoltár dallamára.) 

1. Én Istenem, ha hozzád esdek És könyörgő szómmal kereslek, 
Ne fordítsd el szent arezodat; Hallgass reám. Uram, ne vesd meg 
Keservemet, panaszomat. 

2. A fájdalom reszket szivemben, A rossz világ rettegtet engem 
Eláradott bűneivel; Én Istenem, hová kell lennem. Hogy közöttük 
ne vesszek el? 

3. Azért szivem keservben égve, Panaszával felszáll az égre S 
ajkam kiált egész napon; Én Istenem, te lásd meg végre. Uram, te 
lásd meg bánatomi 

4. A te erőd örök hatalma Vihet engem a diadalra. Megtörve az 
alattomost; Akkor tér meg lelkem nyugalma, Ha megalázod a 
gonoszt. 

5. Én Istenem, te égi Felség, Tied legyen minden dicsőség. Mert 
szent s igaz a te neved! Sirjába hall bűn és kevélység. De élni fog 
a hű veled! 

LVL ZSOLTÁR. 



i 



t 



3 



^^^^T 



E 



1. Ur 



f 

Is 



A> ^ I ■! 



B 



^ 



teni Fel 

.LA 



sé - ge 



det di 

1 A 



csé - rem, Éb 



f 



í' i f r r'^^ ^' ' í^ 



ZSOLTÁR. 



a9 



^^=^=^ 



/SS 




m 



szent 1 - gé - det nagy-ra be - csü - löm, Ál - dom az U- 



m 



l 



I SS/ 



^- 



rr 



p 



i 



i: 



/^> 



fei 



^^ 



^ / V I 4 í ' ^ 



rat míg lesz é - le - tem Biz - 



m 



^ i j. j j 



r r f'r r I 



i 



ván 5 



r 



be - szé - dé- 



r nr r f 



i 



1=5 



J J Jij -j J | J j -J i J j 



m 



ben. 



Re - mény-sé - ge - met 



F r r ' r r f ' r ^ 



r 



í^ 



ye - tem az Is - ten 



ben ír- 




j. 







^w 




/TS 



J J I J J ,] 



f 



-r? f ■ f f f 



gal-mas-sá - gá - ra né-zek szűn-te - len A - zért fé - lel- 



'^^ f f r 



^^ 



r r f ' f ' ^ 



^^ 




40 



ZSOLTÁR. 




m 



mem sen-ki - töl nem lé - szén; Ki árt-hat-na né-kem? 



í 




U-l 



p^ 



r 



^^ 



i 



i 



VA/ 



VA/ 



2. Fogradásom tartja azt énnékem, Hogy jó voltodért neved dicsér- 
jem; Mert kegyelmesen megmented lelkem A halál kötelékéből; És 
lábaimat megtartád eséstől, Hogy én élhessek tenéked kedvesffl Az 
élők világosságán, és szentül Járjak te előtted. 

LVII. ZSOLTÁR. 

(143 Zsoltár dallamára. ) 

1. Óh! Úristen irgalmazz nékem, Mert te benned bizik én lelkem, 
Segedelmem nincs több sehol; Szárnyad alatt van menedékem. 
A mig a veszély elvonul. 

2. En mindig az Istenben biztam, Ki jóra vitte minden utam. 
Oltalmazott és megsegélt; Megkönyörült az elhagyottan. Midőn 
hivám az ő nevét. 

3. Hála, hála az Úristennek, Teljes szivvel benne örvendek. Mert 
a szegén}^ ő szereti S a ki hálót vetett lelkemnek. Abba ő azt magát 
veti. 

4. Jó reggel álmomban serkenve. Föltekintek az Úristenre És ő 
neki hálát adok. Hirdetem, hogy mily nagy kegyelme, Énekemben 
úgy vigadok. 

5. Az égig ér. Uram, jóságod, A felhőkig hat igazságod. Matatja 
ezt az ég nekünk; De a te nagy hatalmasságod A földön is láttasd 
velünk. 

UX. ZSOLTÁR. 

(46 Zsoltár dallamára.) 

1. Szabadíts meg Ur Isten engem. És tarts meg ellenségim ellen* 
Azoktól védd meg éltemet, Kik feltámadnak ellenem: Lásd meg 
Uram, miképen törnek Lelkemre e hatalmas szörnyek. Szabadíts meg 
tőlük azért, A te áldott szent nevedért. 



ZSOLTÁR. 41 

2. Ó! te erős, hatalmas Isten, A kiben én örökké hittem. Kelj fel, 
jövel, védelmet adj, Ártatlanul vesznem ne hagyj! Fensritad m^ a 
hitetlenséget Mely nem féli a te felséged, Elbizva jár, él oktalan. 
Vesztébe igy önként rohan. 

3. Lelkem bizik. Uram, te benned. Hogy velem lesz a te védel- 
med, Paizsom lesz a te erőd, A nép között, a nép előtt; Hiszem te 
adsz nekem győzelmet. Midőn az álnok ember kerget, Hogy őt 
méltán megbünteted, Saját hálójába veted. 

4. Uram, te vagy az én oltalmam. Reménységem és bizodalmam, 
Azért, ó! én erősségem Mindenütt neved dicsérem. Hogy nekem az 
én szükségemben, Segedelmem vagy Ínségemben, Hogy én erős 
váram te vagy, Azért imádlak, ó! te nagy. 

LXI. ZSOLTÁR. 



í 



3 



ú 



ft\ 



i 



ú 



/rs 



í 



1. Ki 



ál 



rr^ 



■^- 



f 



f 



!>'»,. r-r 



tá - som halld meg Is - ten. Vedd ked - ve - sen 






r\r 1 1 f r I r 



\£/ 



é A '^\J 'J^i ^f\l i 



^ 



f 




r f r r NT r't r r 



^ 



Az én kö - nyör - gé - se - met; Mert én szí - vem nai 



^ 



^ 



E 



Ú 



^^ 



izi - vem nagy 



Sfc' 



i 



\ }^ ^ Í''f^ ^ 




3 



# 



f-f 



rrrr 



in - ség - böl, Mes - sze föld - ról Ki - ált - ja fel - sé - ge - det 



^ 






^ 

^ 



42 ZSOLTÁR. 

a. Vigy fel engemet kSseálra, Magasságra, Hol bátorságom legy- 
en; Mert te vagy én erős tornyom, Vigasságom Én ellenségim ellen. 

8. Te hajlékodban lakásom, Én kivánom És óhajtom szüntelen; 
Szárnyaidnak árnyékában Kívánkozva Vagyok jó reménységben. 

4. Mert meghallgatsz kérésemben, Óh TTr Isten, Nyújtván kegyes- 
ségedet; Orökségöket megadod. És megáldod, A kik félik nevedet. 

6., 6 

7. És aztán vigan éneklek. Szent nevednek. Mostan és mind 
örökké; És a mely fogadást tettem,. Megfizettem Naponkénti nékie. 

UCU. ZSOLTÁR. 

(24 Zsoltár dallamára.) 

1. Az én lelkem szép csendesen Nyugszik csak az Ur Istenben; 
Mert csak ő az én idvességem, nékem erős kőváram. Megtartóm 
és én oltalmam; Minden gonosztól megment engem. 

2., 8., 

4. Azért szivem reménységed. Csak az Ur Istenben vessed. Élj 
csak az ő segedelmével; nékem magas kőszálam. Oltalmam és 
erős bástyám, Hogy soha ne tántorodjam el. 

ő. Az Isten én idvességem. Erősségem, dicsőségem; Bízzatok csak 
azért ő benne. Előtte ti sziveteket Töltsétek ki lelketeket, légyen 
lelkünk hiedelme. 

6 

7. Ne bízzatok hivságtokban, Hamis ragadozástokban. Mulandó 
dolgon ne kapjatok; Hogy ha sokasul kincsetek, Ahoz ne bizzék 
szivetek, Mert nem állandó gazdagságtok. 

8. Az Isten egy szót szól egyszer. Melyet én hallottam kétszer, 
Hogy nagy ereje vagyon neki, Uram! a kegyesség tied. És te nyil- 
ván megfizeted, A kinek dolga mint érdemli. 

LXIIL ZSOLTÁR. 

(42 Zsoltár dallamára.) 

1. Uram, te vagy én Istenem, Én erőmnek kútfeje, Azért hozzád 
sóhajt szivem. Égő szomjam hoz ide; Jó reggel fölkeresem Szent 
házadat. Istenemi Mint elepedt föld a vizre, Szomjúhozom szent 
igédre. 



ZSOLTÁR. 43 

2. Mert óhajtom látni nyilván A te nagry hatalmadat, És imádni 
yág^om immár A te dicső voltodat; Mert kegyelmed én nekéin 
Kedvesebb, mint életem, Azért amig abban élek. Énekemben itt 
dicsérlek. 

3. Uram, a te áldásodra Felajánlom éltemet És a te imádásodra 
Fölemelem kezemet; Mert a szivem megtelik, Mig hozzád emel* 
kedik S mig dicsérlek énekemben. Te megáldasz mindig engem. 

4. 2\z én lelkem mindenkoron Emlékében tartja azt. Csöndes 
éjjel, ha álmodom. Vagy ha gondom felviraszt: Hogy csak te vagy 
én velem Bármi sötét éjjelen. Szárnyaidnak árnyékában Nyugszom 
én nagy bátorságban. 

5. Te ffrzöd. Uram, lelkemet Minden veszély s baj között, Te 
tartod meg életemet. Ha ellenség üldözött. Azért hozzád szüntelen 
Ragaszkodik én szivem, S örvendezek e szent helyen, A megtartó 
Úristenben! 

LXIV. ZSOLTÁR. 

(5 Zsoltár dallamára.) 

1 . Hallgasd meg oh Uram kérésem, Tarts meg ellenségem ellen, A 
ki reám támad igen; őrizz meg félelmétől engem. Mentsd meg 
életem. 

2. És nagy félelemmel mindenek. Hirdetik az Isten dolgát. 
Beszélik annak nagy voltát. Melyet innen eszökbe vesznek. És 
megértenek. 

3. De szive az igaz embernek, örvend az erős Istenben, Ki őt 
vette kegyelmében; örülnek a jó szivű hivek. És dicsekednek. 

LXV. ZSOLTÁR. 



'^'"i'\'vV ' rf'iV; ' i'// ^ 



2^ í A Si -on-nak he-gyén Ur Is - ten; Ti -éd a di - csé-ret; ) 
i Fo-ga-dást tesznek né-ked it - ten Tisz-tel-vén té - ge-det; j 



■^"■•f f f \ ' ^ \ , f r.fii i f ...If f ir g 



rrf 



44 



ZSOLTÁR. 




Mert ké -ré - sö-ket a hi - vek - nek 




Meg-hal-lod ke-gye -sen 



rrr f i r-;^'"r ' r W 




^^m 



i 



m 




f f P ? 



A - zért te hoz-zíád az em - be - rek Jö - nek min-de-nün-nen. 



I ,'i'i'i;í'i';imii;'; 



fTTTT 



^ 



2. Rajtam a bűn elhatalmazék Terhelvén engemet; De nagy volta 
kegyességednek Eltörli vétkünket. Boldog a kit te elválasztál, 
Fogadván házadba. Hogy előtted nagy buzgósággal Járjon torná- 
czodba. « 

8. Javaival a te házadnak, Megelégittetunk; Szent dolgain te 
templomodnak Gyönyörködik szivünk. A te csuda igazságodból 
Megfelelsz minékünk. Hallgass meg Isten! velünk tégy jól, Óh mi 
segedelmünk. 

4. Mindenek csak te benned bíznak, E föld kerekségén; A kik 
szélyel messze lakoznak A tengernek szélén. Te mondhatatlan 
hatalmaddal A magas hegyeket Körülfogod erős karoddal. Erősítvén 
őket. 

LXVI. ZSOLTÁR. 



^'^'/Wr'^' | ^' ' i l ^ '^'| 



ffi 



. r 7 r 

1. Ör-vendj e-gesz föld az Is - ten - nek 



f 



f 



r r f ' r -/ 



És é - ne -kelj szép 

j ■ 1 I i 




ZSOLTÁR. 



45 



^ 



j j j j N J 1 



f 




- sel 






r ^ ^ ^ f r 

Nagy di - C8Ö • 8é - gét szent ne • v6 - nék 

^ j j , j j I j . d j 



r 



.'i'iii//;ir'i 



^' r'i frr ffr ^ nV r 



Min - de - nek di - csér - jék szé-lyel; Mond-já - tok ezt az 



'^'-'^^^^ H/ l^^ 



^^ 




éV^ ' //^/ ' i^r\ ? 




Ur Is - ten - nek Csu - dá - la - to-sak dol - ga - id E - rfis-sé- 




ged nagy hoz-zád e 



^ 



i^ 



^^ 



r~r 



-i&- 



m 



ged nagy hoz-zád es - nek, Hi - zel-ked vén el - len - sé - gid. 



r 



E 




f? 




46 ZSOLTÁR. 

2. A te Isteni felségedet, E földön mindenek áldják; Es dicső- 
séges szent nevedet Énekléssel magasztalják. Jertek és ezt jól 
meglássátok. Minden jól ide figyelmezz:. Istennek mely csudálatosak 
Dolgai az emberekhez. 

3. .......... 

4. Áldjátok a mi Istenünket, E földön minden emberek. Dicsér- 
játék az ö szent nevét Nagy zengéssel minden népek; Mert életünket 
Ő megadá Az ő nagy kegyességéből, Lábainkat meggyámolitá Oltal- 
mazván eleséstől. 

5., 6., 7 

8. Jertek, halljátok! had beszéljem Tinéktek Istenfélőknek, A 
miket Isten tett én velem, Mely kegyesen tett lelkemnek; Hogy szá- 
jammal hozzá kiálték. Ottan meghallgata engem. Azért beszédével 
nyelvemnek Mindenkor őtet dicsérem. 

9 

10. Áldott legyen a nagy Ur Isten, A ki reánk gondot visel; 
Megsegít ő szükségeinkben S ott van igaz híveivel; Áldott legyen 
az TJr kegyelme, Melylyel minket véd és megáld, Azért nevét 
örökké zengve. Én lelkem őt, csak őt imádd! 

LXVII. ZSOLTÁR. 

(33 Zsoltár dallamára.) 

1. Úristen, áldj meg jóvoltodból És kegyesen fordulj hozzánk, 
Oltalmazz meg minden gonosztól. Szent színedet fordítsd reánk; 
Hogy e földön minden Megismerje rendben A te utadat S képed 
minden mása E világon lássa Nagy hatalmadat! 

2. Dicsérjenek téged a népek, Hála-ének hozzád zengjen; Tisztes- 
séget adjanak néked, Téged áldjon minden ember; iTram te kor- 
mányzód Az egész világot Szent igazsággal, Te birod, itéled És jóra 
vezérled Nagy hatalmaddal. 

3. Dicsérjen téged minden nemzet. Uram, téged dicsőítsen, Mert 
a föld bő gyümölcsöt termett. Megáldott minket az Isten; Ninctf 
kivűled jó más. Tőled száll az áldás. Te táplálsz minket, Azéiti 
dicsérjétek. Mindenféle népek, Mi Istenünket! 



ZSOLTÁR. 47 

LXIX. ZSOLTÁR. 

( 25 Zsoltár dallamára. ) 

1. Tarts meg engem, Óh! Úristen, Mert az örvény elragad; A 
mélység^es vizbe estem S lelkemig hat már a bab. Ajkam immár 
elepedt, Áhítozva szent kegyelmed, S köny borítja szememet, Várva 
a te segedelmed. 

2. Ellenségim többen vannak. Mint fejem hajszálai, S nagy erővel 
megakarnak Szent hitemtől fosztani; De te. Uram, adj reményt. 
Hogy kétségbe most se essem, A te igaz nevedért Szabadíts meg 
Uram Isten! 

3. Bánatomban most térj hozzám. Én irgalmas Istenem; Jobb 
időket addig hozz rám, Mig a sirban nincs helyem; Hogyha nincs 
itt senkisem, A ki búmnak társa lenne. Te küldj. Uram, kegyesen 
Vigasztalást bús lelkemre. 

■ 

4. Istenem a nyomorultat Védelmedbe te fogadd; Istenem az 
elhagyottat Csak te magad el ne hagyd! A könyörtelen szivet 
Szégyenitse meg kegyelmed. Mely megőrzi a hivet, S győzni a 
bűnnek nem enged. 

5. Óh! mntasd meg, örök Isten, Híveidnek szent erőd, S a két- 
ségtől ments meg itten Minden igaz szenvedőt; Hogy a te szent 
nevedet Zengje ég, föld és a tenger, S a te áldott kezedet Magasztalja 
minden ember! 

LXXI. ZSOLTÁR. 

(6 Zsoltár dallamára.) 

1. Te benned bizom Istenem, Oltalmaddal légy velem, A te jóvol- 
todért, Hogy szégyenbe ne essem. Siess és tarts meg engem ígéreted 
szerint. 

2. Légy az én erős kőszálam. Hogy védelmem találjam Te benned 
UrJsten, Midőn űznek a bajok És elhagyatott vagyok S nincs, ki 
megsegítsen. 

3. Mert én Uram, bármely sorsba. Gyermekségemtől fogva. Csak 
tebenned biztam, Ifjúságom idején. Hozzád vonzott a remény, S 
benned vigadoztam. 

4. Ne vess el hát vénségemben, S ne hagyj magamra engem. Ha 
^yámtalan levek; Sőt, hogy erőm megfogyott, S bajom megszapo- 
rodott. Szegény szolgád te védd. 



48 ZSOLTÁR. 

ő. Siess, Uram siess hozzám, Mert én te benned bizván Hatalmad 
hirdetem; Jóságodat beszélem, Mert te voltál vezérem, S te óvtad 
életem. 

6. Sokszor láttam csodáidat. Midőn a bánat miatt Már a porba es- 
tem; De te a mélyből kivől, S a halálnak tőriből Kiragadtad testem. 

7. Most azért hogy megvénhedtem, Hű bizonyságod lettem Te 
néked Istenem, Tudom, nem érhet szégyen Mig bizalmam, reményem 
Te benned helyezem. 

LXXV. ZSOLTÁR. 

(135 Zsoltár dallamára.) 

1 . Téged Isten tisztelünk. Dicséret legyen neked. Mert jelen van 
itt velünk A te áldott szent neved; Mi azért csodáidat Hirdetjük 
jóvoltodat. 

2. Mig időm van, igazán Védem Isten szent ügyét. A mit Isten 
biza rám. Jól megállok tisztemért; Mert a földet ide lenn, Az ig-az- 
ság tartja fenn. 

3. Intem, a ki rosszra tért. Balga ember jól vigyázz! így ta- 
nácslom a kevélyt: Te is oly fenn ne héjázz; Dolgod bárha jól 
megyén, Elbizottá ne tegyen. 

4. Nem ad tisztet és erőt Sem kelet sem napnyugot; Nem ma- 
gasztal fel a föld, Istené az a dolog; Lelked, amit érdemel, 
aláz és fölemel! 

ő. Jót az Isten jónak ad. Tele töltve poharát Annak, a ki 
hű marad. Adja tisztán szin borát; De ki hozzá nem igaz, A 
salakját iszsza az. 

6. Hála neked. Istenem, Ki nekem kegyelmet adsz, S mig a bŰnt 
legyőzhetem. Szent erőddel támogatsz. Mert a jó nem veszhet el. Az 
igaznak győzni kell! 

LXXVIL ZSOLTÁR. 



i 



i^^ 



/r\ 




B 



^ 



-^ 



1. 



{ 



Az 
E - 



Is - ten - hez 
me - lém ki 



^ 



x^ 

^ 



rr 

az én 
ál - tá 

r r I f 



i 



sa/ 



Ti 



ZSOLTÁR. 



49 



m 

^ r 



/r\ 



/7\ 



JÍL 



ki - ál - ték hoz - zá 



á 



I 



jj 



Be - szé - dem meg - hall - ga - tá. 



* 



^^ 






N^ 



va/ 



S 



J I J J 



Á J :| J J I 



r ' r r 



SMin - den - ne - mü szűk - sé 
Re - meny - sé - gem csak az 



gem - ben 
Is - ten 



^m 



r? T I P" r I ttg r? I g> 



r 

'; \ Éj- 



jel 



i^ 



é 



J J 



^ 



v^ 



i 






f 



f- Trp I II I r 

ke - zem fel - tar - tom, Az ég - re hoz - zá nyuj - tom. 



i^ 



g^ 



^ 



i 



^ 



^ 



va/ 



2. Lelkem nagy bánatba esett, Minden vigasztalást megvet; Az 
Isten rettent engem, Ha róla emlékezem; Noha Istennek szivemben 
Panaszlok nagy Ínségemben, Lelkem mégsem találhat Semmiben 
nyugodalmat. 

3. Az Istenhez Ínségemben Azért szólék énekemben. Szivem 
azért emelem Hozzá búmnak éjjelén; Kétségim közt, elhagyottan, 
Irgalmához folyamodtam S könyörögve kértem öt: Lássa meg a 
szenvedőt! 

4. Bánatomban Istent kértem, Kiben mindig buzgón hittem, Mert 
nála az irgalom Erőt vesz a haragon; Benne bíztam, hogy meg- 
hallgat És panaszom hozzá felhat S megnyugtatja lelkemet, Mert 
Atyám ő és sz^rett 



60 ZSOLTÁR. 

5. Óh erffs és kegyes Isten, Szent vagfy cselekedetidben; Nincs 
kívüled hű, igaz, Egyedül csak te vagy az! Nekem is a te kegyel- 
med Küldött vigaszt, segedelmet, Mig sem fOldön, sem égen. Nem 
vala már mentségem. 

LXXX. ZSOLTÁR. 




r r rr I I ' T f 

1. Hall-gass meg, íz - rá - el pász-to - ra, 

íUAáá 



P^# 



r ' r'f r f r 



Te né - ped-nek 



sa/ 



^ 



i 



I 



/Ts 



f f f fr 



^ 



/5N 



^^ 






ve - zér - 16 U - ra, Ki meg-ör - zöd hi - ve - i - det; 



^d 



^ 



r 
1 



f r r ir f > ;*: 






/TS 



i j J 



^ 



r 

For-ditsd fe-lénk ke- gyei -me - det 



^* 



A menny-ból hol 

i i i 1 

f f r n 



fé 



/r^ 



^ 



i 



/pn 



i 



r 



' ^ f r f r P 



T 



g 



Ülsz ma - ga - san, Je - len - jél meg vi - Iá - go - san. 

..^ J Pj . j J j J . j ^ r j 



^^ 



y/ 



r r f r ' r f f 



s 



v*' 



ZSOLTÁR. 



61 



2. Most mutasd meg nekünk erődet, Midőn a nagry ínség körűi' 
vett; Tekints reánk kegyelmesen, Tarts meg és védj meg teljesen; 
Most hadd lássuk irgalmadat S fénylő világosságodat. 

3. Még rajtunk van Uram, csapásod. Még tart a te nagy búsú' 
lásod. De vájj, meddig tart Istenünk? Meddig lesz még eledelünk, 
Kenyér helyett búslakodás S az italunk könyhullatás? 

4. Kagy bánatba ejtettél minket. Ránk bocsátád ellenséginket, 
Es a te boldog népedet, A mely szépen növekedett. Megint űzi 
bősz ellene Mert haragod rá gerjede. 

5. Ó! térj hozzánk Uram még egyszer, Orczád elől csak most ne 
vess el Sőt nyújtsd felénk mentő kezed S nem vétkezünk már elle- 
ned; Erőt, vigaszt most adj nekünk És mi akkor el nem veszünk. 

LXXXI. ZSOLTÁR. 



/Ts 



i 



m 




E 



ft 



1. Or - ven - dez - ze - tek 

j j j i , 



§ö 



p 



m. 



i 



^^ 



^^ 



W \ \H 



f 

É- 
i 



ne - kel 



- je - 



i 



I 
tek 

-i 



Di - csé - re - te - ket 

j ^ j j . j 




62 



ZSOLTÁR. 



2. Most ez uj évben Benne Örvendezzünk! Yig ünneplésben, A 
míg időnk van, Szép énekszóban Néki hálát zengjünk. 

8. Mert az Úristen Meghallgatott minket, Nagy szükséginkben 
Megoltalmazta, Bajból kihozta A mi életünket. 

4. Neki egyedül. Hála neki zengjen. Mert rajta kivül, Kiben re- 
méljünk Kiben bizva féljünk, Nincs több igaz Isten. 

5. Vessük az Úrban Most is reményünket. Várjuk őt vígan. Ki 
megáld bőven S betölti hiven Minden szükségünket. 



LXXXIV. ZSOLTÁR. 

/7^ 




1. óh se - re-gek-nek Is - te - ne! Mely ked-ves győ-nyö- 



S^ 



y 



j. j. 



^^ 



^ ^ j j 



i 



f=f 




/ 



SA/ 




ge» A te sze-rel-mes haj -lé -kid - naki Az 



i 



1 



9* 



S: 



í f' i f ^ f f i f r 



-n 



VA/ 



m 



$ 




fe^ 




■m m := ^*f^ 



^ 



r r r r 



r r ' r r 



r 



én lel-kem f o - hász - ko - 




63 



r r r 



^ 



^i 



zik, óh Is -te -ne a ma-gas-ság - nak! Á - hi-to-zik tes- 

j- 1 ij ji j j j I I j j i j 



j 



^^ 




.LzJ 



^^ 




f=^ 






^ 



m 



/r\ 



I 



rf=pf 



f 



2zz: 



Is 



tem lel - kem. Te hoz - zád é - lö Is - te - nem! 



^ 




^ 



^^ 



r 



f 



i 



VA/ 



2. Óh boldog az ember nyilván, A ki a te útaidban Kivan járni 
Bziwel lélekkel! A hol vannak te oltárid, És te szentséges haj- 
iékid, Hol dicsértetel felségesen. Bizony boldog az oly ember. 
Ki téged házadban tisztel. 

3. Erős Isten én paizsom, Szükségemben benned bizom Imádva 
téged szent házadban; Ki e helyet ugy szeretem Hogy egy nap 
itt jobb én nekem Mintsem ezer nap a világban; Óh! tekints 
rám én Istenem, Áldj meg engem e szent helyen! 

4. Mert minékünk fényes napunk Az Isten, és mi paizsunk. 
Nagy dicsőséggel szeret minket; Azokkal kegyelmet tészen. Kik 
járnak a jó ösvényen, Sok javaival áldja őket. Boldog az ember 
éltében. Ki bizik az Ur Istenben. 

LXXXVI. ZSOLTÁR. 

(77 Zsoltár dallamára. ) 

1. Tekints meg Uram engemet És hallgasd meg kérésemet, 
Mert igen szegény vagyok; Szükségeim oly nagyok; Tartsd meg 
testemet lelkemet. Ne nézd bűnös életemet; Szolgádhoz térjen 
kedved. Ki bizik csak te benned. 



64 



ZSOLTÁR. 



2. Hozzád minden nap sóhajtok, Szükségemben felkiáltok, Hogy 
irgalmadba vévén, Kegyelmezz meg idején; Szolgád lelkét vigasz- 
tald meg, Kiáltásom, Uram, halld meg, Mert szivemet e végre 
Emeltem fel az égre. 

3. Uram, te jó s kegyelmes vagy, A te irgalmasságod nagy. 
Mindenkihez, kit baj ér S a ki téged bizva kér; Hallgasd meg 
azért kérésem. És nézd meg esedezésem. Mert nincs senki kívüled, 
Ki megvédje a hivet. 

4. £ világnak minden népe, A kiket te hoztál létre, Dicsőit- 
vén nevedet. Azért félnek tégedet, Mert te nagy és hatalmas vagy. 
Csodatételed sok és nagy; Nincs nagyobb rajtad kivül, Te vagy 
Isten egyedül. 

ő. Vezérelj az igaz hitben, Utaidra tanits engem, Es csak arra 
hajtsd szivem. Hogy szent nevedet féljem. Neked Uram, hálát 
adok. És teljes szívből vigadok. Mind örökké nevednek Di- 
cséretet éneklek. 

6. Hozzám, Uram légy kegyelmes. Ki jó vagy és engedelmes 
És bocsáss meg én nekem; Könyörülő Istenem: Kárhozatból vedd 
ki lelkem, A mélységből hozz ki engem Lelkét, szívét fiadnak 
Fogadd el te magadnak. 

LXXXIX. ZSOLTÁR. 



i 



W 



i 



M 



j 



/t^ 



i 



a 



r^^ 



m 



^ 



f 



2 f Az Ur - nak ír - gal - mát ö - rök - ké é - nek - lem | 
(És hü - sé - ges vol - tát min - den - kor hír - de - tem, J 




Mert mon-dom, hogy meg -áll mind ö - rök-ké ir - gal - ma 



ZSOLTÁR. 



65 



m 



f 



J J I J J 



$ 



/TS 



r^ 



-<5>- 



2z: 



rr=T 



Me - lyet úgy meg - é - pit, hogy meg - áll - jon min - den - ha, 



Ö 






m 



I 



g 



^ 



í 



/j 



Si/ 



/^ f^l^ i\'). 



i 



/TS 



í 



i^z: 



1 

És hogy mind az é - gig e - rö - si - ted, meg- tar - tod 



__ ^Q f « r _^_ f i ^ 



^ 



^^ 



r r T r T 



"(öí^ 



^ 






J J i .i J i J ^ i ^ ^M=^ 



vt/ 



/9\ 



i 



r r'í^ r- i p nr 



p 



-í^ 



2z: 



Te szent i - gaz - sá - god és a te fo - ga - dá - sod. 



V^ Í \ Á P 



J Jlj -J l ^ J 



g 



I 



^ 



p 



r 



V&/ 



2. Az egek hirdetik csuda dolgaidat, A szent gyülekezet te 
igazságodat: Mert vájjon kicsoda volna ott fenn az égben, Ki 
nagy hatalommal hozzád hasonló légyen? Az erős angyalok sere- 
gében vagyon-e? Ki e dicső Úrhoz hasonlates lehetne? 

3. Igen rettenetes e felséges Isten, ötét féli minden a szent 
gyűlésekben; Oh seregek Ura! minden enged tenéked. Te nagy 
erős Isten vájjon ki érne véled? A te igazságod, mely lakozik te 
nálad. Soha el nem múlik, de örökké megmarad. 

4. Boldog a nép, a mely tenéked örvendez. Minden dolgát Uram! 
ez viszi jó véghez; Fényes orczád előtt ezek járnak merészen, És 
a te nevedben örvendeznek szüntelen; Mert nagy dicsőségre őket 
felmagasztalod, Es jó téteményid rajtok megszaporítod. 



66 



ZSOLTÁR. 

XC ZSOLTÁR. 



ii ;i,' ;\; i 



^^ 



m 



i 



^^ 



r 

1. Te ben - ned biz-tunk e - le - i - töl fog - va. 



^ 



^^ 



^^ 



f 




U - ram! té - ged tar - tot-tunk haj - lé - kunk-nak Mi - kor még 



P 



tt 



A AHÁ AAj. 



iip r niif r ' r r r ri^ rir ' i 



^ 



P'r ^'M^>fjir? - 




^ 




F 



sem - mi he>gyek nem vol - ta - nak Hogy még sem ég sem 

J i i . J J-J I ^ lAÁ J. 



i>H i r ri'if ^ r r'r-^ 



f 



^^ 




föld nem volt for - mái - va, 



fTTT 



Te vol - tál és te vagy e- 



i 



.^U ^ 



í^ 




J ■ J .^i^ 



?z: 



VA/ 



F^ 




ZSOLTÁR. 



57 



iJ 'lüii ii;;ii^i^ii Lijii 



r Tn^t^ ' ' ' I I I 1 1 rof 

rös Is - ten És te meg-ma-radszmin-den i - dö - ben. 



^^ 



) j . ' l .1,! i i ij .i 



Z 



í 



^ 




PfT 



m 



SS/ 



2. Az embereket te meghagyod halni, És ezt mondod az emberi 
nemzetnek: Légyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esz- 
tendő előtted annyi. Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek, 
rövid vigyázása. 

3. Mint sebes árviz, mint eltffnő álom, Mint gyenge fű elher- 
vadó virága. Az ember élte olyan e világba. Reggelre kél, hogy 
este sirba száljon, Ha bűneit idézvén ellene Nagy búsulásod rája 
gerjede. 

4. Haragod miatt napjaink letűnnek, S esztendeink elszállnak, 
mint a hangok. Legtöbb időnk is ha egyszer lezajlott. Határinál 
a hetven, nyolczvan évnek. Melyben emésztett sok baj és nyomor. 
A gyors enyészet végre elsodor. 

5. Tanits meg azért, óh Uram, szolgáid Hogy rövid voltát 
tudván napjainknak. Bölcs sziwel éljünk, mig szók lefutnak; 
Haragoddal is ne sújtolj sokáig Sőt javaiddal minden nap be- 
tölts, És vig örömben vig énekre költs. 

6. Balsors után hozz reánk vig esztendőt. Boldog napokra for- 
dítsd inséginket, Dicsőségeddel ékesits fel minket; Koronázd jóval 
a dicsőbb jövendőt És dolgainkat áldja meg kezed, Hogy mi is 
áldjuk a te szent neved! 

V. Szolgáidon láttassad dolgaidat. Dicsőségedet ezeknek fiain. 
Add értenünk felséges hatalmadat. Mi kegyes Urunk! óh irgal- 
líias Isten! Minden dolgunkat birjad, forgassad Kezeink munkáit 
Igazgassad. 



58 



ZSOLTÁR. 

XCI. ZSOLTÁR. 



i 



3 



3 



IS 



3 



f 



ir ' F f ' ^ ? ? if 



122 



'1 



A ki 
És e 



a fel - sé - ges Ur 
nagy ha - tal - mas - ság 



D' < | t j j 



j ^ J 



- nak La - ko 

- nak, Nyu-go 



zik ol 
szik ér 



^ Jü^.á4 






^m 



í 



3 






3 



3 



/CS 



3 



tal - má - 
nyé - ká - 

J 



ban 
ban 



■} 



r T r fiTf »r r 



Az i - lyen nyil - ván mond - hat - ja: 



á 



J bJ . J J 



Í-" ' ^^l. ' i r r i '' 



^ 



22 



p 



VA/ 



r • 



4 i J I j j I J 



/Cs 



^ 



22: 



f 

Ö é . 



f^ 



le - tem- 



g 



Is - ten az én kó - vá - rom. 



J 



Jz^ 



r r ' r r ' r ^ 



b y I |g ll j^ 



VA/ 



^ 



/^ 



3 



/^ 



3 



I 



f/V ^ 



? 



r~T 



nek ol - tal - ma, Én csak ö 



-tf? tfi- 



^s 




3 



r 



22 



É 



ben - ne bi - 



zom. 



^^ 



r 



zz: 



s^ 



i 



ZSOLTÁR. 69 

2. A kisértet tőre ellen, Mendéket Isten ad, A halálos félemieben, 
Védelmébe ő fogad. Téged ő védő szárnyával, Takargat és befedez 
Es az ő igazságával, Mint paizszsal védelmez. 

3. En lelkem az Ur Istenben, Vesd minden reményedet, A ki űl a 
magas mennyben, ö reá bizd éltedet, így nem érhet semmi veszély. 
Házadat is a kártól. Véd az Isten hát ne félj. Megment minden 
gonosztól. 

4. Mert az ő szent angyalinak. Megparancsolta nyilván. Hogy 
téged oltalmazzanak Minden te utaidban. Ezek tégedet nagy szépen, 
Ö kezökben hordanak, Hogy lábad ne üsd a kőbe. Oly hiven 
igazgatnak. 

XCII. ZSOLTÁR. 



^ 



t 



j l //r-i l ? 



m 



m 



/Tv 



n 



r^rr 



-SL 



1. É - kes do-log di - csér - ni, 



U - ram! fel-sé - ge - det, És 



^ 



r [■ r if r f 



^ 



p 






SA/ 



i 




ö 



f7\ 



Tf rtfV \ rir ^ 



:^ 



I 



a te ne - ve - det É - nek-kel ma-gasz-tal - ni, Hogy 

111 



" "r r V 



^ 



322: 



j j j , j j j 



Vi/ 



r t '^ r 



j 



p 



VA/ 



m 



I I J J I J 2 I "^ ^ M 

*f f * ^ f i r ' f r r 



á 



/^ 



em - ber áld 



s 



T 



- ja reg 






l5>- 



gel 

i 

NA/ 



Te nagy jó 



vol * to - dat. 



f 



t 



60 



ZSOLTÁR. 



i ^^/,/7 ^V '/'- ^ f I I f'rjtr?" 



Es i - gaz - sá - go ' dat Di - csér-je min-den éj 



jel. 



s 




_ ^ 



r 




2. Ó! mily nagyok és szentek Az Isten dolgai! Mily bölcsek 
szavai, Melyekkel táplál minket I Dolgaidon örvendek Azért én 
Istenem, Sok csoda tetteden örömömben éneklek. 

8. De a hitetlen ember Az Isten útatit, Nem érti s dolg'ait 
Nem tartja figyelemben. Kik hát az ő kegyelmét, Elbizva meg- 
vetik, A bajban ő nekik Nem nyújtja segedelmét. 

4. Virágoznak a hivek. Mint a szép pálmafák, És mint a 
czédrusfák Mik a Libanon nőnek; És az Ur hajlékában. Ezek 
plántáltatnak, Szépen virágoznak Az Isten tornáczában. 

XCV. ZSOLTÁR. 

(24 Zsoltár dallamára.) 

1. Jertek! örvendjünk mindnyájan Az Úrban mi kősziklánkban, 
Vigadozzunk szép énekekkel. Menjünk szine eleibe. És magasztal- 
juk kegyesen, örvendetes dicséretekkel. 

2. Mert ő a hatalmas Isten, És nagy király mindeneken, Ő a 
fejedelmeknek Ura: Ez egész földnek mélységét. És a hegyeknek 
erejét Hatalmas kezében foglalja. 

3. övé a tenger, a melyet Erős kezével teremtett, A szárazt 
is ő szerzé szépen. Az Úrnak jer! imádkozzunk. Néki térdet, 
fejet hajtsunk, A ki minket teremtett bölcsen. 

4. Az Úristen a mi Urunk, Mi pedig szolgái vagyunk. Mert 
minket is keze teremtett; Azért ha ő hiv titeket Nyissátok meg 
sziveteket, Imádni az Ur Istent, jertek. 



ZSOLTÁR. 

XCVI. ZSOLTÁR. 



61 



Iw.^ ^ \ ^ 'h.\ -U- lú Jij ''■ i -J ,. 



r rT írfT 

1. É - ne - kel - je - tek min-den né - pek, U j é - ne - ket az 



a 



¥ 




^m 



f 



N£/ 



1 



/ÍN 



J JIJ./^ 



r 




Ur Is - ten-nek! E föl-dőn ö né - ki min-den Di-csé- 

^'' ' ' '- r ' r r 'r r 'r r 'r r^ 



f 






SS/ 



# J ^|j JIJ jI^-^í^ J^J iIj JIJ ..jI II 



rr 

re-tet é- ne -kel - jen. Jó vol - tát hir-des - se min-den-nek. 

>!, r \ \ \ii;'\f « Ir r-rli-^ r \ f \ f « r II 



l 



r 



SS/ 



2. Nagy dicsőségét látja, minden Az 5 tiszteletes szent helyén. 
Jertek tehát minden népek Adjunk hálát az Istennek: Mert nagy 
az ő dicsőségében. 

3. Az Úrnak dicsőség adassék, És az ő neve dicsértessék: Ad- 
junk ő neki hálákat. Minden kedves ajándékot, Kapui előtt szent 
helyének. / 

4. Jer, menjünk az Úr eleibe. És imádjuk figyelmetesen Tem- 
plomában szentségének: Tőle mindenek féljenek. Ez egész föld 
kerekségében. 



62 ZSOLTÁR. 

XCVIIL ZSOLTÁR. 

(66 Zsoltár dallamára.) 

1. Énekeljetek új éneket Az Úr Istennek örömmel, Mert nagy 
csodákat cselekedett Erős karja erejével, Mi velünk az ő idves- 
ségét Kétség nélkül megérteté, Igazságát és kegryességét Minden 
népnek kijelenté. 

2. Megmutatá irgalmasságát; Es kegyességét tekinté, Es az ő 
nagy hűséges voltát Szent hiveihez térité: A nekünk küldött idves- 
séget Ez egész föld kerekségén Nyilván meglátta minden nemzet, 
örvendjen hát neki minden. 

3. örömre fel! zengjen az ének Dal csengjen mi Urunk előtt 
Hála az Úristen nevének, Ki Ítélni a földre jött; Zengjen a föld, 
zengjen a tenger Yiszhangozzon Sión hegye Igazságot talál az 
ember Mert az Isten itt lesz vele. 

C ZSOLTÁR. 

/7N 



^^ 



3 



% 



í 



i 



m 



1. E föl - 



dön ti min - den 



né - pek! Az Is - 

A J 



^ 



^ 



2z: 



i 



p 



í 



j I j j I j j I j j \i j 




í 



r f fj r t r ' ^' r 

ör - vend - je - tek; E - löt - te szép é - ne - 

A J. J. A 



ten - nek 



j 






■ i ;J|f T í f 



^ 



^ 



^ 






^ 



/?\ 



3 



/Ts 



I 



e 



P^rr 



f 



kek - kel Szol • gál - já - tok 6t vig 

J- J 



f »r'r> 



-tS> 



SZÍV 



vei. 



^|g 



SA/ 



w 



15>- 



^ 



^ 



-(S^ 



^ 



fel 



ZSOLTÁR. 68 

2. Mert egyedül ö az Isten, ö teremtett minket bölcsen Neki 
vagyunk gyermekei. Seregének a hivei. 

3. kapuin menjetek be, Hálát adván szivetekbe; Jertek! men- 
jünk szent házába Teljes szivből őt imádva. 

4. Megáll az Ur igazsága, Mindörökké tart jósága; Kihat az 6 
kegyessége Nemzetségről, nemzetségre! 

CL ZSOLTÁR. 




1. Min - de - nek e- löt -te ir - gal-mas-ság - 



^ 



^=..J=Á 



f ' \ f 




u 



AlA 



^^ 



J J 



f 



VA/ 



i 



I 



^^ 




rm 



f=f=' 



m 



szen é - nek - lé - sem az i - gaz - ság - ról, És di - csé - 



f=t 



^ 



r r f f I r £ I í f r 

III. r^ 




ú 



3 



m 



ri=r=> 



f 



re - tet mon - dok szün - te - len Né - ked 



^? 



m 



H 

Is - tén. 

A J. i j i 1 A ^ A A j 



r *f I r r ' ^ 



i 



r ir r 



T 



\£/ 



2. Okossággal járok minden utamban, Hogy bizton eljuthassak 
országodban, Es házamat hiven vezérelhessem. Igyekezem. 

3. A hamis szivü távol menjen tőlem, A gonosz emberhez nem 
lészen kedvem. Nem jő a csalárd ember élőmbe. Semmi helyen. 

4. Ki ő feleit titkon rágalmazza, Annak nálam nem lészen mara- 
dása, A fuvalkodó kevélyt előttem, Nem szenvedem. 



64 



ZSOLTÁR. 

CII. ZSOLTÁR. 




^ 



1. Hall - gasd meg U - ram ké - ré - sem, Te - kintsd 

i- 



u i ^ 1 1 



^ 



i 



F 



I 



1^ 



v^ 



^ r r f 



._ ^ ^ 3_ _— 



r f f 'r-crr ' r r" ' r r rf? 

meg e - se - de - zé - sem, Be - szé - dem jus - son hoz - zád 

i ÜiJ J- J bJ J J I I j_ 



^^^^^m 



f 



í 



r 






i 



ti 



ij i j j Jtj i :!.iJ j i j j 



r r f f r r f r r r r f 




i 



ir& 



^ 



Ne rejtsd el to - lem or - czád 

^ - j j j j . j - 



Ha - jolj f e - lém ke - gyei- 



r 'r r f r l ' r 



^^-M 



i 



r' 




^FJ=4 



J 1 1 J J i I J 



/^ 



feí 



2Ö: 



3^ 



me - sen 



Eny - hits az én kes ser - ve - men 



^ 



'í='i=^ 



i 



A 
f 



m 






Sl/ 



f— r 

Mi - dön 



ZSOLTÁR. 



65 



^ 



ö^ 






J i j j j j 





S 



^ 



r "r f r ^ 



^ 



ki -ál -tok Ur Is - ten! Si - ess hall gass meg ke - gye-sen. 






1 



Ú 



rfir rlf ff fir p 



2. Nézd, napjai életemnek, Mint a pára úgy eltűnnek! Füst, 
hamu lesz mindenem, Mint a fű hervad szivem; Elhagyatva sir a 
lelkem, Por és hamu lett az étkem S mig búslakodom egyedül. 
Italomba könyem vegyül. 

3. Az én időm im elmúlék, Mint az árnyék, úgy eltűnékl Mint 
aszott fű száradok, Többé fel nem támadok; Minden múló itt a 
földön. Csak te vagy Uram örökkön. Éltünk semmi te előtted, 
Csak neked van örök léted. 

4. Ó! Ur Isten, hiveidre, Kik búsulnak elepedve És reményük 
mára sincs Szent egedből most tekints! Most újitsd meg még remé- 
nyünk. Hogy te benned újra éljünk S fiainknak irjuk azt meg, 
Hogy az Isten mint tartott meg. 

5. Halld meg a foglyok nyögését, A haldoklók esdeklését, 
S nézd meg azon a nyomort Kit a kétség elsodort; Fájó szivet te 
enyhitsd meg, Minden sebet te gyógyits meg, Hogy a hála hozzád 
térjen Minden néptől, mindenünnen. 

6. Én reám is, ki utamban Eltörődtem, megfáradtam. Most te- 
kits le. Istenem Most kegyelmezz meg nekem! Napjaim felén ne 
vedd el Életemet szent kezeddel S bárha sorsom nálad irva Még 
ne ejts a kora sirba. 

7. Tudom, Uram, hogy ég és föld, Mit a teremtettség betölt, 
Változik és megavul És az enyészetbe hull; Csak te maradsz, örök 
Isten, Változatlan rendületlen, ÓI azért szent öröködbe Fiaidat is 
fogadd be! 



66 



ZSOLTÁR. 

cm. ZSOLTÁR. 




^ 



jad lel 



kem, Is 



te - ne - det 6! 

11 1 i 



áld - 

A 



í 



f r i f r ' r ^ 



1 



r 



i 



/CN 





f / 7^ /'fríV? 



g 



f 



Tel - jes szí - vem az ö ne - vét i - 



mád - jad 



r r i "r r'> r r^ 



22 



S el ne 



r-t 



F 



s 



/rs 




^^=^^=F^ 



r f r ' P l r ' 



f e - ledd jó- té- te-mény-e - it! Di-csérdlel - kem a 

Aiiiiii, I ,,,,^ 



1 '^' r Nr r rif r Mr .'^ir-r 




rir^^V ir\ Pí^ 



s 



jó Is - ten ke - gyei - mét, Ne hall-gasdd el, hogy ö szi-ved ke- 



^i^ j 



^ 



f 



v^ 



^^ 




ZSOLTÁR. 



67 




^=J 



Gyó-gyit - ja és 



ba - jod-ban meg-se - git 



\ . j j 



A 11 11 



P 



r f I r r ' ^ ' ^ 



i 



VA/ 



VA/ 



2. Szálljon fel az Úrhoz lelkünk hálája, Mert kegyesen éltünket 
ő táplálja S javaival bőségesen betölt; derít jobb napokat á 
szenvedőre, A csüggedőt ő kelti uj erőre S az mint a sas megif jul, 
szárnyat ölt. 

3. Ó! Uram, a te jóvoltod s kegyelmed. Mely a felhőn túl mind 
az égig terjed Miként az ég, tündöklő, végtelen; Mint az atya 
gyermekéhez türelmes. Jó lelked is mihozzánk oly kegyelmes S 
engedelemre kész vagy szüntelen. 

4. Te tudod, ól milyen gyarló az ember. Csak porfelhő, mit 
szélfnvás szélyelver. Vagy mint á fü, olyan^ csak életünk; Hamar 
hullunk, mint a mező virága, A felzúgó enyészet egy szavára Nem 
tudjuk azt sem, hogy hová leszünk. 

ő. Szállj lelkem, ól szállj örök Istenedhez, A mennybe szállj 
az égi sereghez Velük együtt imádd az Ur nevét; Dicsérje az Ur 
Istent minden ember, Ki minekünk atyánk a magas mennyben És 
kegyesen őrzi minden hiveit. 



CIV. ZSOLTÁR. 



/SN 



m 



j i j j I 



^;'i;; i^'iii 



-^ — ^ 1 

r ' 

1. Ald-i 



f" 



rjTTT 

U -rat és tisz-teld! Di - cső - sé - gé - 

111 




68 



ZSOLTÁR. 




vei rak-va menny és föld; A te fel-sé-ged U-ramnagy és 

1 A 



h^ i^' i ji'fi'.'r i ^f ^ 



^ 



i^ ^^\jl \ h^ 'f' f / V ^ rjf V ^ ' 



e - rös A te é - kes - sé - ged nagy, szép és f é - nyes Te 



m 






r r i r r i r r i ^ 

Sft/ 



^ 



s 



^^ 



SS/ 



i 



fcj=. 



9 n r 



öl - tö - ze - 






g 



ted é - kes és tísz - ta, 



^f 



^ 



^ 



f 




r ir f r 



y 



Szép vi - Iá - gos - ság 



fj m m 



^ 



f 



r 




'^''f f / /V ^V ^j f ' f r r f ' 



^ 



szár-ma-zik ró - la; Az e - ge-ket szé - le-sen ki-ter- 



s 



f 



^^ J ■' ^v H ^ ^ 



ZSOLTÁR. 



69 




/C\ 



j ij j 



J J I j j I j j j I ^m 



r^ 



jesz - téd Mint egy kár - pi - tot, ugy fel - é - ke - si - téd. 



m 



^ j i j J J . J i^ 



í ' ^ f f ' í' r 



W 



u=^ 



í^ 




\s/ 



2. Istennek legyen örök tisztesség És övé legyen minden 
dicsőség örül az Ur ő csuda dolgaiban, Gyönyörködik teremtett 
világában Tekintésétől a föld megrémül Bs az ő haragjától meg- 
rendül Reszketvén a nagy hegyek füstölögnek Hogyha az Úrtól 
ők megillettetnek. 

3. Az Urának dicséretet éneklek Valamig én e világon élek; 
Az Ur Istent én egész életemben Dicsérem és áldom szép 
éneklésben; De viszontag azt kérem ő tőle Hogy éneklésem jó 
kedvvel vegye Bs aztán teljes szivemből öi^vendek Szép énekeket 
mondván szent nevének. 

CV. ZSOLTÁR. 

/Tv 



r''y I j 



j ^|JJJl 7- | J i^ m 



f rn f'r '^' r r 



i 



1. Ad - ja - tok há - lát az Is - ten - nek, 



'>¥f r rir rM 



-r 

I - mád-koz - za - tok 



éd 



f f T i f I f ' ^\ [' 




Ö 




Hír - des - sé - tek di 

j j j.j ^ 



csér - re - tét 






70 



ZSOLTÁR. 




Es min-den jó - té - te 

1 



S 



J 



■ mé - nyét, 



Be - szél - jé - tek a 



p"^i t f^ r r 




^ 






/TN 



^ 



/rs 



^ ^ y m\^ \^ / 



■25W 




lött Nagy cso - dá - it, me - lye - ket tett. 



f r f f P=? 



f 



E 



f 



>J^ 



2. Néki yigran énekeljetek, Csoda dolgait dicsérjétek; Magasz- 
taljátok szent nevét, Kik szivből félitek őtet; OrüljOn azoknak 
szivek, Kik az Úrról elmélkednek. 

8. Keressétek a kegyes Urat, És annak szinét és hatalmát; Meg- 
gondoljátok dolgait, Ne felejtsétek jóságit; ítéletét hi'rdessétek, 
Melyek ő szájából jöttek. 

4. Adjunk hálát az Ur Istennek, ö ad nekünk erőt kegyelmet; 
Igéje éltető vizünk. Szava tápláló kenyerünk Azért mind e világ 
előtt. Dicsőítsük örökre őt. 

CVIII. ZSOLTÁR. 

(30 Zsoltár dallamára.) 

1. Ur Isten kész az én szivem, Hogy nevedet ajdjam hiven; 
Midőn szined elé megj^ek. Néked buzgón énekelek; S a hivek közt 
azon igyekszem. Hogy jóvoltodat dicsőítsem. 

2. Magasztalom felségedet, Mely kiterjed a föld felett. Teljes 
szívből azt hirdetem S azt zengi rólad énekem. Hogy égig ér 
fel nagy jóságod. Felhőkön túl hat igazságod. 

3. Uram, a te jóvoltodat, Szabadító hatalmadat, E földön is 
láttasd velünk Nyújts segitő kezet nekünk. Te adj erőt a küzde- 
lemre. Vezess minket a ge^őzelemre. 



ZSOLTÁR. 



71 



4. Légy minékünk segítségünk, Hogy ha ránk tör ellenségünk. 
Mert csak hiu epekedés Az emberben reménykedés, Csak Isten 
által győzhetünk mi. Szabaditónk nincsen más senki! 

CXI. ZSOLTÁR. 

(24 Zsoltár dallamára.) 

1. Hálát adok, Uram neked. Teljes szívből áldom neved A 
híveknek ő seregében; Rólad beszél dicséretem Dicsőséged emle- 
getem. Eletemnek minden rendiben. 

2. Dicső az Ur minden müve, örvendez az ember szive. Ha 
azokat jól^ megtekinti; Felsége nagy és mégis áld, Igazsága szent 
és szilárd S lelkünket is szentségre inti. 

3. Rólunk az Ur gondot visel. Jelen van ő híveivel És azokat 
táplálja bőven; Irgalma és kegyelme hű. Tudja ki az igaz szívű, 
8 megáldja azt minden időben. 

4. Szent és dicső az ő neve ! És a bölcsesség kezdete Egyedül 
az Urnák félelme; Az kedves az Isten előtt A ki szívből imádja 
őt, Azt tartja meg az ő kegyelme. 

CXVI. ZSOLTÁR. 



^m 



á 



/rW'j/ ' /;r' 



-^- 



rr 

1. Sze - re-tem és ál - dom az Ur Is - tent Mert ke gye-sen 




^ 



^ nr r if r r r 



NA/ 



^^ 




hall - ga - tott be - szé - dem - re 

J. 



i 






Fi - gyel-me - zett - buz - gó kö - 



f ^ r I r f 






f 



72 



2S0LTÁR. 




^^=^ 




i 



^^ 



f f f ' r f 



f=T 



nyör-gé - sem - re, E - zért 6 né - ki aj - kam há - lát zeng^. 




r 1 ^ r r i r ^ r ^ 



^ 



VA/ 



2. Szemeimet a könyhullatástól Az Istennek vigasza mentette 
meg, Utaimon kegyelme őrizte meg Lábaimat a tántorodástól. 

8. Mit adjak az Ur jótéteiért? Fölveszem a hálaadás poharát, 
Dicsőítem a nép közt az ég TTrát Szent nevét áldom segítségéért. 

4. Megállok itt Az isten házában, Fogadásomat hiven teljesítem 
Hálás szivemmel jóságát hirdetetm S nevét dicsérem énekmondásban. 

CXVII. ZSOLTÁR 

(66 Zsoltár dallamára.) 

1. Adjunk hálát az Ur nevének, Mert jó ö és irgalma nagry; 
Nagy volta Isten kegyelmének Most és örökké megmarad. Nincs 
segítség az egész földön, Nincs hatalom ö kívüle, Az Ur legryen 
azért örökkön Bízodalmunknak ereje! 

2. Dicsérjük őt hálaadással. Szent háza zengje tetteit. Mondjak 
róla magasztalással, Hogy jóra az Isten segíti Hol e falak neki 
épültek. Nyissuk meg ennek kapuját S megtartásáért életünknek, 
Dicsérjük itt az ég Urát! 

8. Ez kapuja az Úristennek, £z az igazság temploma, A hova 
a hívek bemennek S hol velünk van az ég Ura; Áldott legyen 
azért e háznak Alapja és szegletköve, Eít az építők is csodálnak, 
Mondván: ez az Isten műve! 

4. Áldott az Ur, mert ő szerezte Magának e jeles napot; 
Adjunk hálát hát örvendezve, Szenteljük meg e templomot! 
Teljék be Isten igéjével, Te szent hajlék, minden köved S te, ki 
jöttél az Ur nevében, Légy áldott itt, te szent követ! 

5. Óh! Úristen a te kegyelmed Tartsd meg örökké népeden; 
Igaz Isten óh! meg ne engedd, Hogy itt a bűn erőt ve^ryen; 
Tőled vettünk mi uj világot. Azért azzal vezess elébb Hogy 
templomodban tisztalángot. Igaz hálát hozzunk eléd! 



ZSOLTÁR 

CXIX. ZSOLTÁR. 



73 



í '^'' iiiu! \ ii i m 



j j j =j=^ ^ ^ é j ^^ I j j 
P r r r r r r r r r r rtf 



K 



1. Az oly em 



- be - rek nyil-ván bol -do - gok, A 

I ^ .1 . j j j j .-^ 



f' i f rrri 



kik í - gaz 

^^4 



^ 



/,*! J J l j j jlJ ^^ 



w 



m 



ság - gal jár-nak él - tők - ben, Is - ten tör - vé - nyi - re - va - 



r^ 



t 



i 



I 



/v\ 



f f 'ji; r ' r r ^ 



r 




^ 



n 



r 



f 



f 'r f 



gyon gond-jok 



:s 



a sze - rint 



^ 



r 






j. 



él 



p 



f 



nek min-den i- 



r r r f I 



i 



I 



/TN 




/ 1^ V «/ /^ 



dö - ben, 




p 



t^ 



kik szent bi 



zony sá - git meg 

A i 1 1 



v*/ 



^^m 



E 



ör- 

j 



F 



^ 



3 



74 



ZSOLTAR. 





- vök sze - rint ke - re - sik. 



ij_j_j_A 



f fir r r 



.ű- 






VA/ 



VA/ 



2. Ó! vajha én is, édes Istenem, A boldogok ösvényét felta 
lálnám. Csak azokkal járhatnék szüntelen, S törvényidet mélyei 
szivembe zárnám, Akkor szégyen nem érne engemet, Sőt szén 
kezed megáldaná éltemet. 

3. Hálát adok néked teljes szivből. Hogy megtanítasz te itéle 
tedre. Melyek tiszták minden hiba nélkül; Megtartom és gondon 
lesz törvényedre, De kérlek téged óh én Istenem, Hogy sohi 
örökké ne hagyj el engem. 

4. Beszéded intse meg az ifjakat, S vezérökffl add szent igéé 
azoknak. Hogy a szerint rendeljék útjokat, Az igaz Istent tartví 
fő javoknak; SzivOkbe oltsd be szent törvényedet. Hogy soha n( 
vétkezzenek ellened. 



ő. Gyönyörűség van Isten útjain. Igéje drágább, mint a földi 
kincsek; Ez zengjen az ifjaknak ajakin. Azért, Uram, őket a jóra 
intsed, Hogy rólad ők megemlékezzenek És örömet te általad 
nyerjenek. 

6. Cselekedd azt szolgáddal, Istenem, Hogy még élek szent 
igédet kövessem; Fényes világot az gyújtson nekem. Hogy titkait 
törvényednek értsem; Lelkem a vágy epeszti e miatt. Nyisd fel 
azért előttem utaidat. 

7. Gyönyörködöm a te törvényedben. Minden parancsolatidat 
szeretem, Mindenek felett egész életemben. Az én kezeimet én 
felemelem, A te kedves parancsolatidra. És én azokról beszélek 
mindenha. 



ZSOLTÁR. 



75 



8. A te beszéded édes és drága Még a méznél is édesebb az én 
számba Kimondhatatlan gyönyörű volta; Igédbe van bölcseségem 
foglalva. Bölcseségemet abban keresem A hamisságnak ösvényit 
gyűlölöm. 

9. Teljes szivből hozzád esedezem, Uram! hallgass meg engem 
kegyelmesen Hogy rendelésidet megőrizzem; Kérlek szabadíts meg 
engem TJr Isten! És legottan igyekezem azon, Hogy bizonyságid 
megtartsam jó módon. 

10. Zengő szavam hasson fel most oda, A hol te élsz, te szent 
örök valóság. Lelkem ne félj, ne rettegj már soha. Mert az Ur 
Isten bölcsesség, igazság; De kegyelem és hűség jár vele, ítéle- 
tének ez bizonyos jele. 

CXXII. ZSOLTÁR 



^g 



i 



/r\ 



3 



» 



f^ 



a: 



1. Ö - rü - lök az én szí -vem-ben E ki - vá - na - tos hirt 



.''iM i ' i ' ii ' i 'i^^ i ;j i i '4 i f^^iiV i 



^ 



/r\ 



f 



f 



3 






á 



í 



hall-ván Hogy az Is - ten ha - zát nyil-ván Most áld -juk meg 



S 



S 



}i \ ^^\}l\U \ U\ w 



% 



t 



m 



áz 



/TS 



f' V^ i'H r' ' ^ ^ 



s^ 



e szent he - lyen Itt meg ál - lünk a - zért vi - gan E szent 



á 






f' r' If^ r' \f i 



76 



ZSOLTÁR. 



^ 



rf 




/ts 



f 



J-^^^ 



P 



f i r ^ 1^ 



=fcpu 



[g l [g p^ 



haj - lék ka - pu - i - ban Mely oly szé - pen és jól meg - é - 



^ 



i 



^^^^^^ 



i 



w " ^ ** 



ac 



í 



i 



fS\ 



f 



a: 



Ö 



pult; Hol an - nyi nép nagy se - reg - ben Ün - ne - punk - re 



.1 '^ vl J i J 




^y 




s 



s 



zzz: 



^ 



^^ 



^^''i'p j 



/T\ 



Ü 



/r\ 



i 



3 



r ' r r ' r r 'f 



■<»S^ 



é - kes rend -ben Az Ur Is - ten szi - ne e - lé gyúlt. 



s 



^ 



j I ri j ij fj iJ 



^^ 



.oa \ 



r 



rf^pí 



\A/ 



2. Ól istenfélő népek, Kik itt vagytok e szent házban Most 
hát buzgó imádságban Istenünket dicsérjétek I Hol királyi székében 
ül, A ki áldást hint egyedül, Kérjétek itt e nagy felséget; Kér- 
jetek jót e szent helyre, Hogy az Isten megszentelje S adjon 
nekünk itt békességet. 

8. Legyen a te kőfalaidban Csendesség és jó békesség, A hí- 
vek közt egyenesség. Jó szerencse házaidbani Az én atyámfiaiért 
És itt lakó feleimért Adjon Isten jó békességet; Szentségiért 
im e helynek, Mely szerzetett az Istennek Minden jót kívánok 
tenéked. 



^3 



ZSOLTÁR. 

CXXV. ZSOLTÁR. 



fi 



'i i''//rVfJ^'/*/ 



m 



rrr 



& 



1. A kik biz - nak az Ur Is - ten - ben Nagy hi - e - de - lem - mel 



j-j. 



r r r ' ^'' ' r r ^ t rirfTi^n^ 



f 



J J l J ^L 



J\i n . 



VA/ 



/TV 



r fT í' 



rrTTTTT^r 



A - zok nem vesz-nek el Sem - mi - né - mü ve - sze - de - lem -ben; 



p 



^ 



^m 



w=:wi 



R 



I 



sa/ 



r I f r f ft 



i 



/r\ 



í= 



f 



t Í0^a^^é>í>" 



w 



Mint a Si - on he - gye meg-áll - nak, Nem in-ga-doz - nak. 



-'^ r r f i r ^^ 




p 



\i/ 



nr 



I 



VA/ 



2. Isten az ő népét nem hagyja, Nem hagyja sohasem Har- 
czaink közt karja, Minket körűi vészen kegyesen Megáldja a jót 
keze titkon, Hogy hű maradjon. 



3. Jelen vagyon a jószivűkkel, De a hitleneket. És 6' ösvé- 
nyeket, Elhagyja a gonosztevőkkel De híveinek békességet, Áá 
csendességet. 



78 



ZSOLTÁR. 

CXXVIII. ZSOLTÁR. 



P 



k 

— I k 



m 




^!\ 




E 



i 



-r 

1. Bol - dog az em - ber nyil 



ván, 



Is-tent fé- 



j 



i . j j ^^ 




li, Ö u - ta - i - ban jár - ván, 

___U :á ] J J j A A 



Os - vé-nyit ked-ve - li; 







Mert ma - gad - dat táp - Iá 

j j j i ^ 



lod Ke - zed mun-ká - já- 

A A A Á 1 1 



r rif f ^' i ,r 



p^ 



^^ 



P 



l i 7 J i J 



* 



/9\ 



/TS 




f^ 



rrT 



val; Is - ten meg-áld - ja dol - god, Lát jó ál - la - pot - taL 






f^^ 



•2. ói mi áldott. Ól mi jó! A hű ember élete, A ki Isten nem 
múló Kegyeit megérte! Napja, éve mig halad, Isten áldja jóval, 
Békessége megmarad A legfőbb valóval. 



ZSOLTÁR. 76 

CXXX. ZSOLTÁR. 

(38 Zsoltár dallamára.) 

1. A mélységből kiált szivem, Mind szüntelen, Fel te hozzád* 
Óh! Uram! Hallgass meg midőn elődbe Könyörögve Száll hozzád 
hivó szavam! 

2. Ha felirnád bűneinket, S egykor minket Ugy itélne meg 
szavad: Vájj" ki lenne Óh! Úristen, A ki itten Mi közülünk 
megmarad ? 

3. De kegyelem és bocsánat Van te nálad. Hogy dicsérjem szent 
neved; Azért benned bizik lelkem. S szent igéden Epitem remé- 
nyemet. 

4. Az én lelkem óhajtozva, Sóhajtozva Várja buzgón az Urat; 
Mint vigyázó ki az éjben Viraszt ébren. Várja a mig meg- 
virad, 

5. Istennek választott népe. Kegyelmébe Vesd azért reményedet; 
Mert a váltság tőle árad, Nála várjad örök idvességedet! 



CXXXIV. ZSOLTÁR, 



i 



I 



/T\ 




e 



i 



1. Ur 



rr^^ 



nak szol - gá 



- i mind - nyá - jan! Áld - já - tok 

A A A 1 1 




^c/ 



do 



ZSOLTÁR. 




^^ 



í 



^m 



/T\ 



1 



f 



f=^ 



-(9^- 



éj - jel, Vi - gyáz - ván vagy -tok hü - ség - gel. 



m 



J. 



I 



A 



A J. i Á A A 



& 



I 



r f ' r r ' f r r'r ^ 



SA/ 



2. Felemelvén kezeteket, Dicsérjétek Istenteket; Szívből néki 
hálát adván, őt áldjátok minduntalan. 

3. Megáldjon téged az Isten, A Sionról kegyelmesen; Ki terem- 
tette az eget, A földet és mindeneket. 

4. Isten áldás igy száll rátok, A Sionról, ha őrt álltok, Lelke- 
teknek igy lesz őre, A menny és föld teremtője. 

CXXXV. ZSOLTÁR. 



rf'^ i '-. ii\\i[\ 



/vs 



^^ 



/vs 



r f f f r 1 



1. Áld - já - tok az Úr ne - vét, A kik né-ki szol - gál - tok, 



rTT 



^W 



^'*iii^ ihíH i 



^ 



f 



J-J 



f 



Nfi/ 



^^m 



/TS 



^^^ 



M/ 



/ÍN 



zz: 



rrrj 



z: 



r . - I r 

Ma-gasz - tal - já- tok ö - tet Kik hü szol - gá - i vagy • tok; 



ZSOLTÁR. 



81 



^^ 



/t> 



i 



/r\ 



i 




* 



rry 



f 



■2525^ 






Kik áll - tok ö há - zá - ban. És jár - tok tor - ná - czi - ban. 



i" V r ' f r 



Vfi/ 



2. Mert az Isten annyi jót, Hint kegyesen mireánk; Javai el nem 
múlók, A melyekkel minket áld; Dicsérjétek 6t azért, Szent s örök 
javaiért. 

3. Az Ur Isten oly dicső, És hatalma végtelen Egy szavával 
yé^ez ő, Égen földön, tengeren; Áldjátok hát áldva őt, E hatal- 
mast e dicsőt! 

4. Megáll örökké neved. És szent emlékezeted; Népedet hatal- 
madban, ítéled igazságban, Szolgáinak az Isten Megkegyelmez 
kegyesen. 

5. Kik az Urat félitek. Szent nevét dicsérjétek, A Sionról 
áldjátok. És őt magasztaljátok. Az ő lakóhelyében, A szent 
Jeruzsálemben. 

6. Áldjátok az Ur nevét. Mely Örökké megmarad; Mert hatalmát, 
erejét Ránk árasztja ez a nagy; Jó az Isten és kegyes Minden ő 
hiveihez. 

CXXXVI. ZSOLTÁR. 

(185 Zsoltár dallamára. ) 

1. Dicsérjétek az Urat, Az egeknek Istenét, Mert ő jó kedvet 
mutat. Áldjátok ő szent nevét; Uram, a te irgalmad Mindörökké 
megmarad! 

2. Zengje el dicséretünk, Hogy az Ur mindenen; Nagy 
csodáit énekünk Magasztalja szüntelen, Uram a te irgalmad Mindö- 
rökké megmarad! 

3. Istenünk, fenn az eget Oly bölcsen te rendezed S lenn, a mély 
vizek felett A földet te épitéd; Uram, a te irgalmad Mindörökké 
megmarad! 



ZSOLTÁR. 



4. Istenünk, a te kezed Tartja a világokat, Az égre az helye- 
zett Ragyogó lámpásokat; Uram, a te irgalmad Mindörökké 
megmarad! 

5. Jóságodat, Istenünk, Láttak gyakran már mi is. Mert ha 
vész tört ellenünk. Te fedél be, mint paizs; Uram, a te irgalmad 
Mindörökké megmarad! 

6. Óh! légy áldott szüntelen. Szabadító Istenünk; Őrizz tovább 
is hiven. Jóságoddal légy velünk; Uram, a te irgalmad Mindö- 
rökké megmarad! 

CXXXVII. ZSOLTÁR. 



I 



^[j^ i j^f^j ii^ ^ 



m 



^ 



^^ 



^ 



1. HogyBa 



bi - Ion vi - ze - i mel - lett ül - tűnk, Szent ha - 

J J fej gJ I j hJ I fl^ J \ s> I gl =j= 



i 




f 



^ 



-<5»- 



f=f 



■i9- 



^^ 



i 



fe 



^ 



/rs 



á 



Ö 



^ 



12 



-^^- 



r=T 



zán-kért ke - ser-gett csak a lel - künk, Mert e ki - vűl 



tt 



ij 



m 



\ j i j j I 



^ 



f 



f 



I 



np 



ve/ 



i 



fc 



^ 



/ts 



w 



J 



^ 



s 



nincs bol - dog hely se - hol, Szá-munk - ra nincs a föl - 



ú 



^^ 



S==22 



^ 



2z: 



J Jír J j I 



sv 



r^ 



ZSOLTÁR. 



83 



i 



fc 



i 




»fcg 



í 



j 




ö 



> 



f 



f 



f 



d&i több Si - on; 



A - zért a nagy bű - bá - nat-nak 



» 



\?ihj j 



i 



$ 



j^ 




* 



í 



f=F 



r 



rf 



ve/ 



i 



J 



/IN 



i 




/TN 



i 



r p i tt^ 'f' 



t9^- 



mi - at - ta He -ge-dün-ket füg-gesz tet-tük fűz -fák - ra. 



p^N 



I J i J J i .i jj 






^^ 



-«»^ 



FF 



f 



VA' 



3. Kik minket ott bús rabig&ba zártak, Vier éneket tSlünk hiába 
vártak, Az elnyomót nem üdvözölte dal. Nem hangozott előre 
diadal; Foglyok valánk bár és nyOgénk a lánczon, De hitünkkel 
ott 08Üggénk szent hazánkon. 

3. Áldott az Úr, mert fogságunk határán Megőrizett a hűség 
és hit árán, Bút és kOnyet hatalma megtorolt, A szomorú Babi- 
lonból kivont. Szabad honban boldog ismét a nemzet, így áldá 
meg az Ur a honszerelmet. 




CXXXVIII. ZSOLTÁR. 



3 



te 



^ 



m 



{ 



rV rr t 



Di- 
Di- 



cséjT té - ged 
csér -lek Is 



tel - jes szí 
te - nek fe 



i%j^ \Í\^ 



J-^ 



^ 



ü 



T 

vem 
lett 



Én 
Én 

1 



^ 



Is - te-nem 
té ge-det 



I 



84 



ZSOLTÁR. 




m 

^ — III 



hir - de-tem ne - ved 
mert azt ér - dem - led 



j j ^^ j 



1 



i 



pm 



m 



És a te szent egy - ház - zad 

J2S .A i ^ Á U Á 




MTrl 



éS^,' i /^JV/^»i i /j; i ^ \ ^ii^ \ 



m 



ban 



I - mád-koz-ván ne-ved tisz-te - lem 

A 



Ál-dá-sod-ra én 



NA/ 



s 




n^^^ ' f f^7 viWWu} 



fe 



i 



kész va - gyök, Há - lát a - dok né - ked Is - te - nem. 






j-j 



1"' 

iii 



p 



i 



j 



r 



^j.j j j | ^ j 



^ 'r r r ' pr 




s&/ 



2. Erősbűi nagy dicsőséged, Mert megteszed a mit megmondasz; 
Ha könyörgök Ínségemben, Engem menten megszabaditasz. Tégred 
minden földön lakó, Sok népek, Ó! Uram dicsérnek. Mert szent 
igéd igazságán S tisztaságán tehozzád térnek. 

8. Te vagy Ur, ki felségesen Csodát teszen mind e világnak; 
Erős hatalmadat látván S magasztalván, mindenek áldnak; Mert 
noha ülsz magas mennyben. De látsz minden alattvalókat S őket 
szintagy vezéreled. Mint a veled mennyben lakókat* 

4. Mindennemű szükségemben, ínségemben te új erőt adsz; 
Bármely ellenségem ellen. Uram engem midég megtartasz; A mit 
az Ur egyszer végez Az jó véghez megyén a földön Végezd azért 
munkáidat, S irgalmadat tartsd fenn örökkön. 



ZSOLTÁR. 85 

CXXXIX. ZSOLTÁR. 

(30 Zsoltár dallamára.) 

1. Uram, te megryizsgálsz engem, Mindent ismersz te én bennem, 
Vagy állok, ülök, vagy megyek. Mind tudod a mit mivelek. 
Valamit gondolok szivemben. Te azt mind jól érted messzünnen. 

2. A hol járok, ott jársz velem. Ha nyugoszom, ott vagy jelen; 
Jól látod utamat. Tudod minden dolgaimat, Egy szó sem jő az én 
nyelvemre, A mit te nem tudtál eló're. 

3. Mindazt, a mi körűi vészen. Te teremted én Istenem; Rám 
bocsátod kezeidet. Felülmúlja értelmemet; Bölcsességed meg nem 
foghatom. Dolgaidon csak álmélkodom. 

4. Lelked elől hova mennék. Hol előtted rejtve lennék? Merre 
térjek, hova legyek, Hogy újra fel ne leljelek? Ott vagy te, ha a 
mennybe szállok, A sirban is reád találok. 

5. Ha mint a hajnal szárnya kel, A lelkem is ugy szállna fel. 
És messze túl a tengeren Lenne az én lakóhelyem, Uram, ott is 
meg lelnél engem. Ott volnék viszont a kezedben. 

6. Mondék: talán setétséggel Befedezem magam éjjel. De mint 
a nap s fénylő tükör, Neked az éj is tündököl, Lelked előtt 
sötétség nincsen. Szivünkbe is belátsz. Óh! Isten! 

1. Uram, hát én porgyermeke. De mégis kezed remeke, Mert 
szivemet te alkotád. Te vezérled gondolatát; Előtted im, remegve 
állok, Rejtőzni tőled nem próbálok! 

8. Ki világra jöttöm előtt Már ott valék szemed előtt S hogy 
még napod se láthatám Könyvedbe már beiktatál. Ki lelket igy 
nyerek te tőled^ Nem rejthetem azt el előled. 

9. Uram, vizsgáld meg szivemet, Magad itélj meg engemet. Jól 
nézd meg, hogy milyen vagyok, S ha útadról elhajolok. Ha 
látod, hogy tévelyeg szivem, Vezess a jó útra, Istenem! 



86 



ZSOLTÁR. 

CXL. ZSOLTÁR. 



i 



fe 



m 



J J J I J J I J=J-^ 



{ 



■i— tfi 



1. Sza 



SE 



i 



ba - dits meg 



en-gem, Ur Is - ten. 



A 



rr 



ke-gyet- 



^^ 



^ 



«t^ 



I 



f 



Nd/ 



i=i 



^^ 



J l ^ J JlJ 



rr 



-<^ 



r 

len em - be 



rek - 



r 

töi 



',M / / y 



í 



Ö - rizz 



1 



r 



^ 



t rr f 



go - noBZ 



j 



p 



SS/ 




/T\ 



J | J J J J l J J 



/T\ 



m 



3rV f r f r f Y f ■ 



te - vök el - len 01 - tal-mazz a ke - vé - lyek - t61. 



j j j 




2. Te légy Uram, én segítségem, mindennemű szükségemben 
És ha reám tör ellenségem. Te tarts meg és ments meg engem. 

8. Tudom hogy Isten a szegénynek Ügyét felfogja kegyesen 
OyOnge embert tudom, O véd meg Hatalmával kegyelmesen. 

4. Az igazak nagy dicsőséggel, Dicsérik az Isten nevét Éb 
örökké jó reménységgel, Keresik az ő szent szinét. 



ZSOLTÁR. 



87 



CXU. ZSOLTÁR. 



<"' i' I / / / 1 i' f' / 1 r ,^ I :^ 



1. Te hoz - zád ki - ál - tok Ur Is - ten! Si - ess én 

J I . i J ' 



^ 



^ 



t 



$ 






f 



LA 



sa/ 



f=F 



i 



i 



J I '^ J 



i 




*= 



r 



f 



hoz - zám ne 



s 



F^ 



kés 



^ 



r 



T 



í 



sél; 



Mert té - ged ó - hajt - lak 

ML 



A_UÁ 



1 



f ' r f 



f=^ 



31 



r 



/r\ 



^^ 



^ 



/ÍN 



:^ 



f 



^B 



r 

szív - vei 

a 1 



r 

A - 



zért hall-gass meg 

i i J i 



s 



ke- gyei -me - sen. 



i 



^^ 



F 



^ 



:2z: 



i 



f=f 



i 



\a/ 






2. Könyörgésem elődbe menjen, Mint jó illat füstölgése Kezeim 
felemelése, Éstveli áldozatul legyen. 



3. Szemeim reád néznek, Uram! Reménységem vagyon benned; 
Lelkemet hát el ne vessed, Mert te vagy minden bizodalmam. 



88 



ZSOLTÁR. 

CXLUL ZSOLTÁR. 



I 



á 



ram kö 



j | j J -1 I ? ^ 



s 



f 



f 



31 



1. Hall - 



g^ 



gass 



U - 

1 



s 



f 



rr 

- nyör - gö szóm 



f 



r 

ra, 



Fi- 



E 



f 



s:/ 



$ 



i t J j J j I j j ^ 



/rs 



f=F=T 



I 



^^ 



gyelj az én i - mád-sá-gom 



ra, 



' " r r r 



te i - gé - re 



f 



e 



^ 



[•i '1 



^ 



r^^ i i p r ' ^ 



j J Jij J j I 



r> r r 



s 



ted 



sze - 






rint; 



Hall - gass meg és ve - zess a jó- 



J J ^ J y ,- 



^ 




ÖU 



p 



f 



f=P 






— ii« — ^ 



á 



H^l rbt 



/ts 



r=r 






ra 



J 



Te 



szent i - 



gaz 

i 






f 



- sá - god sze 



-^ ^ 



rint. 



s 



*^ 



i 



ZSOLTÁR. 



89 



2. Azért te hozzád én Istenem, Nagy siralommal felemelem És 
kinyújtom kezeimet; Tégedet úgy óhajt szivem, Mint száraz föld 
a vizet. 

3. Siess Uram hallgass meg engem, Mert eleped a lélek bennem 
Ne rejtsd el tőlem arczodat; Meghalnom ÓI ne hagyj bűnömben 
Ne érjen el a kárhozat. 

4. Hadd halljam, Ó! kegyelmes szódat, Lássam benned vigasz- 
talómat. Ki csak hozzád óhajtozom; Lelkem minden bűntől meg- 
óvjad. Ki csak hozzád fohászkodom. 

ő. Tanitsd, vezesd a te szolgádat. Mutass utat, a melyen járjak. 
Akaratodat hadd tegyem; Hogy utadon immár megállják. Vezér- 
lőm szent lelked legyen. 

6. Szentségedért vigasztalásom. Irgalmadért szabadulásom Add 
meg a mig nem halok; Ne nézd tovább az én romlásom. Mert 
én a te szolgád vagyok. 

CXLVI. ZSOLTAR. 






L Áld- jad én lel-kem az U - rat Hir-des-sed di - csé - re - tét 

J J J 



te 






p/ii ii,ii'i'iiii^' 



/TN 




m 



Az 



Is - ten-nek a - dok há - lát Va - la - mig en - gem él - tet 



^ 






:fi 



-« 



N^ 



do 



ZSOLTÁR. 



/*N 




r r r ' r r V f ^ ^ 



Én az Ur-nak é-nek-lek Mind ad - díg mig-len é - lek. 



Ulíiil ^ ^'u'iW^ 



2. Ne légyen bizodalmatok, Földi hatalmasokban, Egy ember- 
ben se bízzatok, Nincs segítség azokban Elszáll tőlük a lélek S 
menten a porba térnek. 

3. Minden tervük, minden dolgok Azonnal semmivé lesz; Csak 
az biztos Csak az boldog, Ki hű volt Istenéhez; Akárhova tekint- 
sen^ Reménysége az Isten. 

4. teremtett mennyet, földet És tengert hatalmával. És min- 
den abban élőket tart fenn jóságával; Igazság és kepryelem 
Nála örök, végtelen. 

5. A kik méltatlan szenvednek, Megmenti a jó Isten; A 
nyomorult éhezőknek eledelt ad bőven; A foglyokat kihozza, 
Rabságból kioldozza. 

6. És a világtalanoknak Megnyitja ő szemöket; Kik hanyatló 
félen vannak Meggyámolitja őket; Az igazakat hiven Szereti az 
XJr Isten. 

1. Veszedelmében magára Nem hagyja a remegőt, l^egyesen 
néz az árvára, S kézen fogva tartja őt; Bús öisvegyek szivére, 
Balzsamot hint végtére. 

8. E földön a hitetlenek, Sötét ösvényen járnak S níem tudván 
merre térjenek Elmúlnak mint az árnyak. ÓI dicsérjük az Urat, 
Ki örökké megmarad. 



i 



P 



S 



ZSOLTÁR. 

CXLVIII. ZSOLTÁR. 



dl 




ii 



/r\ 



2^ 



* 



L Di-csér- jé-tek most mind-nyá- jan Az U - rat a menny-or-szág-ban 




£ 



r ^ ir r r 






^^ 



iV f f ij ^ 



^«\ 



^ 



VA/ 



/TV 



Y r r 'r r r 

Di*csér-jé-tek öt az 




ég -ben Az 



ö di-csöfel-sé 

1^ 



r jr r'f" r r 



rr 

gé-ben 



f=i 




c 







r' r r ' / r r r ' r t r 



^^ 



{An - gya - la - i a menny-or - szag - nak ) 
Se - re -,ge - i a ma-gas - ság - nak, j 

J J J J 



A nap, a 



f=^ 







iii 



/T\ 



12. 



^ 



^W 



/P\ 



hold, a csil - la - gok. Mind 5 ne - ki szol - gál - ja - tok. 




92 ZSOLTÁR. 

2. Ti Í8 magas égi boltok, Kik felettünk fenn ragyogtok, Úszó 
vizek fenn a légben, A lebegő fellegekben; Kik a léteit tőle vet- 
tétek. Az Ur Isten nevét zengjétek Mert hatálmán áll fen minden, 
Változatlan örök rendben. 

3. Ti lakói lenn a földnek Adjatok hálát Istennek, Minden élő 
róla zengjen. Oda lenn a mélységekben! Hódoljatok hát aratok- 
nak Hivalkodó földi nagyok Ne bálványnak, ne magatoknak. De 
Istennek szolgáljatok. 

CL. ZSOLTÁR. 



fe 



«^ 




fnKh4 



r? 



1. 



r 

SDi-csér-jé-tek az U - rat 1 
Áld-já-tok ö szent vol- tát; j 



? 




f 



Di - csér- jé-tek menny-ek-ben, 

1 1 i i A 



i Aj J J juj fli J J J|] I , M 



I . . /Tv 



i i'"i'i'i','i;»; 



j i j j j j i 



e£^ ,ik 



r 

Hol or - szá- gol ke - gye-sen. Az ö nagy di - cső - sé - gé -ben 



101 or-sza-goi Ke-gy 

' r r i f g 




^ 






í 



Di-csér-jé - tek ha- tal-mát, 
Mely-böl ö di - csö vol -tát 



r . ■ i r r r r^ 

; j Min-den ve-he - ti e - szé - ben. 






2. Hivek ti is zengjetek. Dicsőségét nevének, Magasztalás zendül- 
jön örömének csendüljön Nagy ünnepén e szent helynek! Hálaadó 
Unánkban Mondjuk itt ma mindnyájn; Alleluja az Istennek* 



ÜNNEPI 

ÉS MÁS ALKALMI 

ÉNEKEK. 



(93) 



94 



A KÖZÖNSÉGES ÉNEKLÉST KEZDŐ 

VERSEK. 



VASÁRNAP REGGEL 



1. 



i 



é 



/T\ 



^ 



A 



/T\ 



^ 



&L 






í 



ri^ 



Di - csé-rünk Ur Is - ten! Szün-te - len té - ge - det, Mert ir- 






frrTrr"r=pp 



f 



VA/ 



i 



/SS 



É 



4 



/ÍN 



^ 



t i^i j- 



^ ' '' r V r F / 



gal-mad bö - ven Nagy mesz-sze ki - ter - jed. 



^ 



HJN ^ I ^V'' 



Min-den an-gya- 



r r T í 



f f' rí, T r r r r i 



'^ /f^WV/ Vf 



á 



J 



/TS 



1^ 



a: 



t^ 



lok - tói, Bol - do-gult ka - rok-tól Di - csér - tes - sék az Ur Is - ten ! 



-U 



3 



J J i J Ji^ 



Éto 



^ 



fe^ 



^ 



-<5>- 



-ö^ 



^ 



\z^ 






r 



F 



n: 



A KÖZÖNSÉGES ÉNEKLÉST KEZDŐ VERSEK. 




2 (Szent Is - teo! no - ha né - ked Az e - gek ü - lö - 
' (Bíz - tat szent i - gé - re - ted, Hogy a - zért meg nem 



^£^ 



' J J . J J 4 

r f I . f F 



^^ 



Á 



1 1 



i 



^ 



VA/ 



m 



/SN 



/S\ 



' / V 



1 



szé - ked, Ott di - 
ve - ted Föl - dön 

A A A 1 



csér - nek 
la - kó 



f 



té 
né 



F 



^ 



E 



J J J 



pe 



det: ) 
det ) 



^ 



^ 



^ 



I 



í 



p 



NA/ 



sa/ 



iU J J| ii J J | ^ J J | J J Jii I M 



^ 



r 

E - gyütt vagy vé - lek. Kik -ben a Iá - za-tos a lé -lek: 

1 j LJ J , ^ J J , j ^ i , J l ^ 



$ 



t 



^ 



r^ 



^ 






r 







^ 



/Ts 



i 



^^ 



-<S^ 



r r " r r ytt 

{Mi is hát tér- det haj - tünk, Hogy raj - tünk ) 
Kö - nyö-rülj ke-gyel-med - del Fo - gadd el, j Mi - kor te 



^^'*l' r r r V r r 



i 



sv 



g 



-(9- 



VA/ 



^ 



96 



A KÖZÖNSÉGES ÉNEKLÉST KEZDŐ VERSEK. 




r 

hoz 



f 

zád 



e - mel ke - 



gyü-le - ke - zet. 



^ 



J=rJ 



1 A 



^.-J ^^.^^ 




^^ 



r f f ir i 



Vd/ 



3. (Azon dallamra.) 

Óh mely boldog ember az, Ki téged élő igaz Egy Istent megis- 
merhet! És a szent gyűlésekben Igazságban s lélekben Imádhat 
és dicsérhet. Óh mi Istenünk! Adtad e boldogságot nékünk: 
Adjad, hogy ismerhessünk Még jobban; Naponként dicsérhessünk 
Bnzgóbban, Szent lelkedet hozzánk e végre Küld el segitségre. 



4. 



i 



*.. I -J I .J 



^ ' f^f^ ' ^ f^ 



á 



m 



1 



' t r 'r 



f f f ^^ 



Úr Is - 




rr:jrjt 



najz: 



í 



I 



ten! kész az én szi - vem, 

A A J. }^} rj. 



É 



s a - zon va - 



r if r irrTl 






^ 






Sl/ 



tf ^^^'Pr'?l^-'l,' 






r^f=f 



^ 



^ 



gyón én lel -kem, Hogy te - né - ked é - ne - kel - jen, Di - csé 

1 I I Tll 11^111 






J J , J J , 



A KÖZÖNSÉGES ÉNEKLÉST KEZDŐ VERSEK. 



97 



I 



^^ 



/»s 




i 



/t\ 



# 



I 



ff r rP 

ret - tel zen - ge - dez - zen. No - ha 



a^ 



*r í i f r i r 



po-rok, ham-vak va-gyunk, 



r l y r' i f r ir J 



Sft/ 



J\'i'l|','l|'i'l|'i^l,' l|!r;i|'i'l 



Sót bü - nö - sok, tö - led vá- runk, Kér-vén, hogy lásd meg szűk* 



^^^ r 'i^ Bp' p u 1^ i p 




r ' r r ' f ' r ' 



N^ 



1 



I 



/T\ 



3 



á 



W 



/TS 



i 



W 






^^- 



sé - gün - ket, 



B 



X-i 



^ 



És ked - vei - jed tisz - te - le - tün 



^^ 



r r ' r r 



ket 

_^5 — 



i 



Nd/ 



Vd/ 



5. (36 Zsoltár dallamára.) 

Te rólad zeng dicséretünk, Nagy Isten! Téged tisztelünk Szent 
házadban szivvel lélekkel, Imádkozó szent érzésekkel; Szenteld 
^^S igyekezetünk, Lelkesítsd gyülekezetünk. Hogy vigyen előbb 
ez óra Mindnyájunkat a fő jóra. 

6. (66 Zsoltár dallamára.) 

Istenfélő hiv keresztyének. Az Ur Istent dicsérjétek. Mert 
nevének nagy dicső volta. Mennyet földet felülmúlja; Felemeli 
szavát népének. Minden szentek őt dicsérjék. Istennek hát válasz- 
tott népe Az Urnák nevét tiszteljed. 



98 A KÖZÖNSÉGES ÉNEKLÉST KEZDŐ VERSEK. 

VASÁRNAP DÉLUTÁN. 

1. (87 Dicséret dallamára.) 

XJl' JézuB mely i^n árkgSL A te igédnek világra, Mely bölcscsé 
tévén az elmét, Szüli az Urnák félelmét^ Gerjeszd fel most indu- 
latunk. Hogy még igédre hallgatunk. Vegyen bennünk épületet 
A hit, reménység és szeretet: Tégy bölcsekké. Tégy szentekké. 



2. (84 Zsoltár dallamára. ) 

Óh Ur Isteni légy kOzOttünk, Kik imádásodra jöttünk, Szivünk 
egyedül rád hallgasson; Hog;y ig)édnek áldott szava. Melytől függ 
lelkünknek java, Minket minden jóra bírhasson. Szent e hely, 
.légyenek szentek, Kik e házban megjelentek. 

3. (lás Zsoltár dallamára. ) 

Szent buzgósággal jöttünk be Nagy Isteni a te szent házadba*, 
Lelki örömmel telünk be S leborulunk szent hajlékodba. Szent 
ez a hely, szeqt itt . minden. Szentelj meg Ur Isten bennünket, 

■ 

Keresztyéni igaz sziwel Tehessük meg tiszteletűnket. 

4. (137 Dicséret dallamára.) 

Óh nagy Isteni dicsőséged, Betölti a mindenséget. Tőled jő a 
segedelem. Tőled való a kegyelem Hozzád száll azért hő imánk. 
Vegyed kedvesen Jó Atyánk. 

5. (65 Zsoltár dallamára.) 

« 

Uram kegyelmed zsámolyánál,> Most midőn megálltunk Hozzád 
vágyó tiszta érzettel. Te hozzád kiáltunk. Adjad nékünk e szent 
órában, Áldott szent lelkedet, Hogy hozzád vágyó tisztelettel 
Imádjunk Tégedet. 



1. 



A KÖZÖNSÉGES ÉNEKLÉST KEZDŐ VERSEK. 

KÖZNAP REGGEL. 



99 



* 



t 



^^ 



/rs 



£ 



-^— <ö^ 



3^ 



r~T 



f — r 



-^ 



m 



Kö - nyö - rülj raj - tünk Ur 

J I II . i 



^ . J J 



-ö>- 



f 



E 



Is - ten! Es 



p 



E 



VA/ 



\i/ 



^ # — ^- 



i 



3 






^ 



hall - gasd meg 



3 — a^ — °^ 



^ 



f 



mi 



^^ 



^ — I — ^- 



s 



i - mád - sá - gun - kat. 



i 



^15>- 



r r-f i r 



^c/ 



S4/ 



2. (25 Zsoltár dallamára.) 

Úr Isten! mi sok szükséget Érezvén körülöttünk, Segedelem 
kérés végett E szent helyre feljöttünk, Uram! a könyörgőnek 
Ihlesd meg szívét és száját, A téged tisztelőknek Áldd és szen- 
teld meg munkáját. 

3. (42 Zsoltár dallamára. ) 

Ez uj reggel arra serkent. Hogy minden istenfélő így énekel- 
jen szent,, szent, szent^ Aniaz örökkéélő! Szent Isten! ez óráhan. 
Melyben szentid házában. Dicséretet énekelünk. Légyen segítsé- 
ged velünk. 



4. 



h \ '' j JIJ J 



/TN 



i 







/Ts 



^ f ff f f 
{ 



IBL 



-^- 



re - ted, 
ve - ted 



U-ram a tö 
So - ha az en 




re - del - mes 
ge - del - mes 






Szí - vet te sze 
Lel - ket meg nem 

A A'Aiá 



■■} 



H 



^ 



V^ 






100 



A KÖZÖNSÉGES ÉNEKLÉST KEZDŐ VERSEK. 



i 




^ 



/^ 



/r\ 



jz: 




■af- 



i± 



3^ 



^ 



Ez - zel a re - meny- ség 



f 



- gel Te hoz - zád 6 - haj-tunk; 

* a j. a 





NO/ 




á 




/T\ 



^ 



Pm l 



m 



f 



n*^ 



-r 



s 



Ké-rünk légy se - git - ség - gel, Kö - nyö-rül - vén raj - tünk. 

ÁA dé ^12 J 



^ 



jj j 



p i rr ' r r 






fe 



éi 



/T\ 





i 



rf r 'í^ r 'F f 



S 



E szent ház-ban meg - ál - lot-tunk. Hogy té - ged U - ram 



'tir r ' f r ' r/r ' £ n^f r ' r r 



^ 



/TS 



J " g 



^ 




rap 



g 



t^ 



r 



f 



E 



2^ 



s 



i • mád - junk. Te ma-gad légy se - git - sé - günk, Mi - dón té- 



^—i 



r=^ 



i \'i ^Ff i f r i\\['\ I 



A KÖZÖNSÉGES ÉNEKLÉST KEZDŐ VERSEK. 



101 



k 



P 




j j ij I u I \m 



r^ 



1 







ge - det tisz - te - lünk, óh mi 



r 




t5> ^ 



r r 

ke-gyel-mes Is - te - nűnk. 



f WW ' i ^'í " 



SA/ 



1. 



KÖZNAP DÉLUTÁN. 



i 



I 



i 



3 



<r^ 



^ 



<r^ 



i 



j—a^ 



T 

Ha 



. ' f-' f ' rcf r ' r r ' r^ ^ 



te meg nem 



s 






f it r i r-f i 



tar - tasz 

2= 



U - ram 



Is - ten! 



hi 




I 



^ 



N^ 



i 



l 



3 



if 



/TN 



/r\ 



i 



^ 



Hi - á - 



f r ■ r p 'If 

ban vi - gyáz - nak A mi 

j ^ j- j j -j 



r=^ 



sze - me - ink. 

1 j 



Or L ' t rl^^ p 



i 



S 



\A/ 



2. 



i 



. J J ■ J -j ■ s 






ffi 



^ 



p 



f 



1 — 

Ur Is - ten! té - ged Szi - vünk - böl di - csé - 



Si 



-^ 



IÁ 



?g — z h^ "7?" li = rL L 



? 



Ví/ 



f ' r iif- ■ f ^ 



102 



A KÖZÖNSÉGES ÉNEKLÉST KEZDŐ VERSEK. 






J J I 'i ^ 




i 




* 



l 



^HJZ 



^ 



f 



rünk; Vé - gye fel - sé - ged Most is ked - ve - 



a 



J 



J J I J J T=3 



fe=?6: 



^ 



^ 



SA/ 



/IS 



SA/ 



^ 






i 



á 



<r^ 



I 



rf 



sen Mi - dön szi - ve - sen I - má - dunk és ké - rünk. 



t)!^ J ^ 1 j=^ 




^ I j irM J r) M m 



^ 






T 



va^ 



3. (146 Zsoltár dallamára.) 

Jövel óh áldott Szent Lélek! Gerjeszd fel híveidet És szent 
munkájokban vélek Közöld kegyelmeidet; Hogy szívok egyenesen 
Az Úrra függesztessen. 



tanítás előtt. 




í^ 



íSzü-köl-kö-dünkNagymér-ték ben Se-ge-de-lem nél - kül;) 
(Re-mény-ke-dünk ö-rökls-ten Te légy se-git-sé - gül.j 

J i H J 













ii^^±± 







A KÖZÖNSÉGES ÉNfiKLÉST KEZDÖ VfiRSEIt. 



m 







/Ts 



^ 



S 



Di-csér-hes - sünk 



r 

és le 



3r r ' r r 



- hes r sünk Jé - zus 



^ 






i 



^ 



sa/ 



i 



^ 



^ j j j j 



f=ri^ 




sza-va hall-ga tó 



i I - gaz meg -tar - tó 



s 



r ^ ^ r ' r^r I 




\&/ 



2. 



i 



ff/> gi i 



^ 



^=j^ 



^ 



i 



^ 



E 



f=^ 



f 



Szent i - gé - det. Hal - lásd be - szé - de - det Köz- 



m 



ji 



1 Á 1 Á 1 liii 



f 



^^ 



E 



i 



E 



P 



S 



n 



VA/ 



^ 



/r\ 



n 



3 




?^ 



f^ 



Sl 



tűnk Ur Is - ten Nyílt szi-vünkmár I - géd-re ké-szen vár, 



^^ 



r 



f I r r .. I r . t 






r ' i f r r 



104 



A KÖZÖNSÉGES ÉNEKLÉST KEZDŐ VERSEK. 




^^=N 



r r r f 

Lel-ked se- git - sen, Hogy ne csak hal- 

S^ — — 



^ 



r 



J 




f Y ff 

16 - i, Ha -nem meg- 



j 



^ 





NA/ 




Le - hes-sünk a te 



^W 



g^ 



SS/ 






szé 

i 



ded - nek. 



^ 



r 

Vl/ 



i 



3. (36 Zsoltár dallamára. ) 

Óh szent Istenünk! mi Atyánk Szent lelkedet töltsd ki reánk, 
Mert tőled várja hü néped itt, A mi áld és minket idvezit; Égi 
szódat add hallanunk, Ez légyen nekünk fő javunk Mert Igédnek 
üdv szózata, Szomjú szivünknek harmata. 



4. 



(74 Dicséret 6 verse.) 



Hirdettesed szent igédet. Felséges Isten, Ne hagyd szomjúhozni 
a mi lelkünket) Áldd meg életünket. Felséges Atya Isten. 



1. 



BŰNBÁNATI. 

(Dallam: Uram a töredelmes.) 



A mélységből kiáltok Te hozzád én Uram Kinél erő bocsánat, 
Áldás és béke van Ó szólj bűnös szivemhez I Ó! jóság, légy 
velem S buzgó imádságomban Hallgass meg Istenem! 



105 



ÚJ ESZTENDŐRE VALÓ ÉNEKEK. 

1. (179 Dicséret daUamánu) 

1. Az Úrnak jÓYolta napjainkhoz napokat told, Melyeket bizo- 
nyos részekre oszt a nap és hold. Nyomain e két vezetőnek. Tél, 
tavasz, nyár és ősz eljőnek. Engedvén a bölcs Teremtőnek. 

2. Jó Atyánk az elmúlt esztendő minden szakasza. Jóságod tanu- 
ja, szivünknek nincs reád panasza. Bizony az Úr minket ked^ellett. 
Mert lelki adományi mellett, Megadta a mi nékünk kellett. 

3. Úr Isten, ki minket sok áldásiddal töltél be Ez uj esztendővel 
jókedved' ne szakaszd félbe, Áldd meg kezdetét s végét ennek. Hogy 
midőn napjai lemennek. Mondhassuk: dicsőség Istennek. 

4. Áldd meg, Ó! Úristen a hazának drága földét, Virágozzég 
rajta a boldogság és a jólét. Népei közt legyen egyezség. Hogy 
a szeretet és békesség Egymást csókolva ölelgessék. 

ő. Ez uj esztendőnek legyen áldott minden napja. Szegénynek, ga2»- 
dagnak légy, Ó! Isten, édes atyja! Legyen áldott házunk, családunk, 
Le^en áldott munkálkodásunk. Hogy örvendjünk benned mi XJitmk. 

6. Vigyázz híveidre s hab közt hánykódó hajódra. Anyaszent egy- 
házra 8 minden elöljáróira. Kiktől néped ugy vezetessék. Hogy az 
igazság és békesség Mindörökké meg maradtassék. 

7. E gyülekezeten, mely e helyre telepedett. Könyörülj Úr Isten! 
8 bővitsd rajta kegyelmedet. Áldd meg nagyjait, kicsinyjeit. Mind 
kOz, mind tanácsos rendéit, Töröld el a sirók könyeit. 

8. Adj vidám órákat, ha nekünk azt jónak látod. Békességes tűrést, 
ha vessződet ránk bocsátod. Ha több esztendőt nem számlálunk. S 
ma vagy holnap innen megválunk: Adjad legyen boldog halálunk. 



106 ÚJ ESZTENDŐRE VALÓ ÉNEKEK. 

2. (65 Ztoltár dallamaim.) 

1. OrOk Isten! kinek esztendők Nincsenek létedben, Jelen vágy- 
nak multak, jövendők, Egy tekintésedben: Minket pedig mihelyt 
születünk, M&r a koporsó vár, A bfin miatt lefoly életünk, S a halál 
velünk jár. 

2. Óh! mely sokan elalnvának A mait esztendőben: Kik ná- 
lunknál jobbak valának. Szálltak temetőbe, Minket pedig kedvező 
Atyánk, Eddig takargattál, S ez uj esztendőt derítvén ránk. Erre 
eljuttattál. 

3. Uram! a te lelked ereje Velünk ily jót tegyen, Hogy jó 
kedvednek esztendeje Ez az uj is legyen; Atyai karoddal for- 
gassad A mi dolgainkat. Dicsőségedre igazgassad Minden szán- 
dékinkat. 

4. Adj minékünk megújult szivet. És uj indulatot. Te hozzád 
mindenekben hívet És szent akaratot. Újítsd meg rajtunk a te 
képed. Mely áll szent életben. Hogy lehessünk választott néped, 
Élvén szeretetben. 

5. Ez esztendőt testi jókkal is. Uram! koronázzad, A szükséges 
mulandókkal is Házunk felruházzad. Földünket bő gyümölcsO- 
zéssel Munkálkodásunkra Áldd meg, hogy szükséges terméssel 
Szolgáljon számunkra. 

6. Kegyelmed s áldásod újítsad Te szent egyházadon: Közelebb- 
ről azt szaporítsad Itt levő nyájadon. Gátold hazánkban áradását 
A sok gonoszságnak, Fordítsd el eshető romlását Népednek s 
országnak. 

7. Tekintsd meg a szűkölködőket. Légy az árvák atyja: Vigasz- 
talja a kesergőket, Szád édes szózatja; A kik betegágyokban 
nyögnek. Vidámítsd leiköket, Inségökben kik könyörögnek. Add 
meg keresőket. 

8. Végre midőn mind megavulunk Az esztendőinkkel: Egy- 
másután mi is kimúlunk Emlékezetinkkel: Uram! sorsunkon 
könyörülvén Vigy a dicsőségbe. Minden bűnünket eltörölvén 
Ujits meg az égben. 



ÜJ ESZTENDŐRE VALÓ ÉNEKEK. 107 

3. (65 Zsoltár daUamánu) 

1. Óh természetnek alkotója, Felséges Istenünk Eletünknek is 
fentartója, Jó atyánk, mindenünk; Áldunk, hogy világát éltünk- 
nek Még el nem oltottad, a mi méltatlan személyünknek Életét 
nyújtottad. 

2. Ez uj esztendőt gazdagítsad. Atyánk! jóságodból. Jó szán- 
dékinkat boldogítsad Irgalmasságodból, Adj lelki s testi bol- 
dogságot. Belső csendességet. Szelídséget és jámborságot, Es jó 
egészséget. 

3. Elfolyt életünknek bűneit, Atyánk! engedjed el. Nézvén 
szent fiad érdemeit. Kérünk felejtsed el. Adjad minékünk szent 
lelkednek Ujitó kegyelmét, És a te igaz félelmednek Állandó 
szerelmét. 

4. Áldd meg Uram! a te népedet Gazdag tárházadból: A 
Te hozzád fohászkodókat Te nagy irgalmadból. Az árváknak és 
özvegyeknek Légy hív pártfogója. És mindenféle szegényeknek 
Kegyes táplálója. 

5. A szeretet, jóság, egyesség, A tiszta igazság, KOzbékes- 
ség, bőség, egészség És az irgalmasság, Virágozzanak váro- 
sinkban. És más helységinkben, Házainkban és utczáinkban 
Minden mezeinkben. 

6. Ez életnek gyakorlásiban Nyújts jó reménységet. És min. 
denféle próbáiban Csendes szivűséget: Ha meghalunk, biztatásid- 
dal. Atyánk! fordulj felénk, És édes vigasztalásiddal Jézusért 
állj mellénk. 

4. (35 Zsoltár dallamára.) 

1. Mulandóság itt az élet. Gyorsan tűnnek el az évek, A fájdal- 
mat mind visszahagyja, örömével tovább zúg habja; Reménységünk 
nagy Istene, Tekints le por ^ermekidre, Vigasztald meg a kesergőt. 
Adj boldogabb uj esztendőt. 

2. Uj év tűnt fel, uj reménység Töltse be a szivek mélyét, 
^Tyújtsa fel hitünk fény csillagát, Lássuk Krisztusnak diadalát; 
Oh Istenünk! égi Atyánk, Szálljon áldásod mi reánk, Halld meg 
a buzgó könyörgőt, Adj boldogabb uj esztendőt. 



106 ÚJ ESZTENDŐRE VALÓ ÉNEKEK. 

8. A szeretet, a békesség, Minden szívben lakozhassék, A mul- 
taknak keserűsége, Az uj évet örömben érje; Szüntesd a bút a 
b&natot. Elégeld az áldozatot, Vigasztald meg a kesergőt. Adj 
boldogabb uj esztendőt. 

4. Mindnyájunknak édes Atyánk, Trónod elé jusson imánk. Óh 
hallgasd meg a te népedet, A kit a múlt keserve éget; Biztass 
hogy a jövendőbe, öröm száll le minden szívbe. Kesergők hát 
ne sírjatok. Boldog uj évben bízzatok. 

5» (Dallanuu Szent Isten noha neked.) 

Bz esztendőt megáldjad. Ez esztendőt megáldjad. Kegyelmedből 
Úristen; Bőséggel ékesítsed, Bőséggel ékesítsed. Te áldott örök 
Isten! Benned remélnek Mind, akik a föld színén élnek; Puszták, 
halmok és völgyek Te tőled. Áhítozzak itt folyvást Az áldást; 
Áldj meg Uram, hát minket bőven Ez uj esztendőben. 

O* (Dallama: Szent Itten noha neked.) 

Ez esztendőt áldással, Ez esztendőt áldással Koronázd meg llr 
Isten, Hogy víg hálaadással. Hogy víg hálaadással Dicsérje neved 
minden. Te tőled jőnek Kedves napjai az időnek: Nyújts hát 
kérünk bőséget Kezeddel: Tőlünk a békességet Ne vedd el. De 
midőn megtartod testünket. Ne hagyd el lelkünket. 



VIRÁGVASÁRNAPI ÉNEKEK. 

7. (32 ZM>ltár daUemára.) 

1. A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna! Zeng e kiáltás 
előtte 8 utána: Zöld ágakat szeldelnek útjára. Békességet hoz 
népe javára. Áldott a ki jött az Urnák nevében, Általa léptünk 
az Isten kedvébe. Békesség ott fenn a mennyországban, Áldott 
az Isten a magasságban. * 

2. Óh szentegyház, hívek boldog országa! Mily édes ez a Jézus 
királysága! Szelíd, szegény ez, és alázatos, De nagy hatalma és 
csudálatos; Igaz ez, és a bűnből szabadító, A bűnt, halált és 
népeket hódító: Vasvesszővel bírja ellenségét, De szelíden őrzi 
örökségét. 



VIRÁGVASÁRNAPI ÉNEKEK. lOÖ 

3. Jézus király és magrát annak vallja, De hogy királylyá tegyék 
nem javalja, Sőt noha Isten, Sión királya, Lett az időben szolgák 
szolgája. Jön szamárháton alázatossággal, A ki pedig bir az egész 
világgal. Nem jön királyi fényes bíborban. Nem fegyverekkel 
zörgő táborban. 

4. Óh édes Jézus, Atyádnak szent fia, Óh Isteni és néped kegyes 
királya! Vezéreld jóra egész éltünket. Tégy tulajdon népeddé 
bennünket. Légy segítségül, ki a magasságban Ülsz drága vére- 
den megvett országban. Tégy engedelmes hív polgárokká, S nyert 
kincseidben birtokosokká. 

5. Hogy csak a Jézus és az ő szent atyja Törvénye legyen, 
és szent akaratja Cselekedetink zsinórmértéke; Áldott királ3runk 
királyi széke Hív sziveinkben legyen felemelve. És hűségére 
életünk szentelve; Tegyen méltóvá a Jézus vére A minden szen- 
tek lakóhelyére. 

8. (64 Dictéret dallamáni.) 

1. örvendezzen már e világ, Legyen mindenben vigasság. Mert 
Krisztus mindenért váltság, Világ bűniért orvosság. 

2. Ó! szent napja az örömnek, Légy világa életemnek Hogy a 
Jézust kit rég vártam. Kisérhessem szent útjában. 

3. Krisztusomnak nagy szerelmét, Melylyel gyógyit szivet elmét 
Hadd lássam meg tiszta fényben. Szivemnek nagy örömében! 

4. örvendj Sión, jön királyod. Megváltani e világot, Az Isten- 
nek jön nevében. Hogy a világ hozzá térjen. 

5. Hozsánna zeng az egekben. Az angyali énekekben. Zengjünk 
mi is hát hozsannát S áldjuk lelkünk nagy királyát. 

6. ÓI légy áldott, XJr Jézusunk Mi te benned vigadozunk, 
Hozunk pálmaágak helyett. Alázatos tiszta szivet. 



110 VIRÁGVASÁRNAPI ÉNEKEK. 

9. (69 Ztoltár dallamára.) 

1. Hozsánna, hozsánna, zendüljön az ének! Magasztos imában 
szárnyaljon a lélek! Mi az égből szállott, szálljon fel a magasba, 
A bűnnek békóit a föld porában hagyva; Lelkesedve nézzünk ma 
az Isten fiára, Zengjük útján mi is: Idvezitőnk, hozsánna! 

2. Hű emlékezetünk fáklyáját meggyújtva Nézünk ma rád, 
Jézus! lelki királyunkra; Zöld ággal hintjük be Jeruzsálemi utad 
A mely bár tégedet a Golgotára juttat. De akkor győzted meg har- 
codban a világot, Mert meghaltál inkább, de bün meg nem alázott. 

3. A nagy királyunk jön, hozsánna, hozsánna, Zengjük, kiáltsuk 
mind, előtte, utánna! Hintsük be útját mi is, magasztos zöld ággal, Es 
ünnepeljünk néki mi, szent buzgósággal! Hogy vele mi is kiket ke- 
gyelme megváltott. Bírhassuk mindnyájan, egykor a mennyországot. 

4. Légy áldott, Ur Jézus, leikeink királya! Legyen áldott veled 
Isten szent országa! De bxizdits minket is, hogy utadon haladva, 
Meg ne tántoritson bűn, kisértés hatalma; Mi az égből szálott, égre 
nézzen a lélek. Istenben, Istennél igy vár ránk boldog élet. 

10* (Dallama: Szent Itten noha neked.) 

Zendüljön a hozsánna, Zendüljön a hozsánna Krisztus győzelmei 
napján Kezünkben pálmaággal Szivünkben égi lánggal Kísérjük 
őt ma utján. Jézus légy áldott. Ki meghóditád a világot Istenj 
segitsd a győzőt. És vidd őt Nagyobb s dicsőbb erőre S előre, 
Szent országod diadalmára. Hozsánna, hozsánna! 



NAGYHÉTI ÉS NAGYPÉNTEKI ÉNEKEK. 

11. (42 ZMltár dallaniára.) 

1. Minden népek hirdessétek Az Istennek jóságát. Haladással 
dicsérjétek Az ő irgalmasságát; Mert ő minket szeretett, Idves- 
ségre vezetett. Szent fiát elbocsátotta. Ki lelkünket megváltotta. 

2. Az Istennek igazságát Ez kielégítette, A bűnösök adósságát, 
Egészen kifizette^ Mind kegyes életével. Mind sok szenvedésével, 
A mi több, értünk meghala. Noha ártatlanság vala. 



NAGYHÉT! ÉS NAGYPÉNTEKI ÉNEKEK. íll 

3. Óh bárcsak meghálálhatnánk, £zt az áldott kegyelmet, Bárcsak 
annyira juthatnánk. Hogy nyervén segedelmet, Meghalhatnánk bű- 
nünknek. Élhetnénk Istenünknek: Magunkat jól viselhetnénk, A 
megváltót követhetnénk. 

4. Atyánk! birj erre bennünket, Adj erőt szándékunkra Segitsd 
igyekezetünket. Vezess feltett czélunkra: Kegyelmeddel légy ve- 
lünk. Hogy míg e testben élünk. Csak az új életben járjunk. Es 
boldogságot úgy várjunk. 

12. (64 Dicséret dallamára.) 

1. Jézus Krisztus! Isten fia, Hiveidnek gyámolója. Ki nem csak 
tesbe öltöztél. Hanem értünk kint szenvedtél. 

2. Jézus lelki hű vezérünk. Meghaltál hogy mi még éljünk 
KönyhuUásinkat töröld el, A te áldott kegyelmeddel. 

3. Jézus nékünk jó pásztorunk. Annak hiszünk, annak vallunk, 
Add hogy nyerjünk békességet. Halálodban idvességet. 

4. Jézus te vagy örökélet, Ki benned hisz győz az véled Kö- 
nyörgünk, növeld hitünket. Reménynyel töltsd be szivünket. 

5. Gerjeszsz bennünk tiszteletet Hozzád és oly szeretetet. Mely 
tőled el ne szakadjon. Hanem végig megmaradjon. 

■ 

6. Végre ha elfogy életünk. Édesítsd keserűségünk, Uram! te 
légy menedékünk. Adj helyt az egekben nékünk. 



NAGYPÉNTEKI ÉNEKEK. 

13. ( 102 Zsoltár dallamára.) 

1. Buzdítsd fel, Uram! lelkemet. Hogy dicső fejedelmemet. Kit, 
mig a mérték betelt. Sok szenvedés felszentelt. Kisérjem a Golgo- 
tára, Hol igazságod oltára. De a körül kegyelmednek. Jó illatjai 
terjednek. 

2. Te! kit az égből lehallott Szó Isten fiának vallott. Melyet 
megerősitél. Mikor csudákat tettél; Rád nem jöhetett a vádban. 
Hogy álnokság volna szádban, Nem vala több czélod ennél, Hogy 
széjjeljárván, jól tennél. 



112 NAGYPÉNTEKI ÉNEKEK. 

3. Mégis, mint egy nyilván levő Hitető, vagy gonosztévő, Ha- 
lálra kisértetel, Törvénybe idéztetel; Ellened az ütött pártot, Ki 
veled egy tálba mártott, Árát felvette vérednek, Már utánad lesel- 
kednek. 

4. Sőt kiment a szentenczia. Hogy vagy a halálnak fia, A tövis- 
koronával, S a megátkozott fával, A melyet válladra tőnek, A 
feszitök előjőnek. Vernek és csúfolnak egyre, Mig kivezetnek a 
hegyre. 

5. Itt tested dárdával szúrva, Kezed, lábad szeggel fúrva. Végig 
a magas kereszt Oldalain vért ereszt. Míglen, lehajtván fejedet, 
Atyádnak ajánlt lelkedet Kiadod, leirhatatlan Kínok között, óh 
ártatlan! 

6. Már ezt a nap sem állhatja; Megsötétül ábrázatja. Hát én 
rád, hogy nézhetek? Óh megváltóm reszketek, Mert a világ bűne 
terhét. Melyet most a biró rád vet, Sokkal neveltem éltemben, 
Te szenvedsz az én képemben. 

7. Uram! e szent vért tekintsd meg, Lelkem ez által tisztítsd 
meg, Ne legyek én átkozott. Ha kezesem áldozott. Én ez oltárt 
megölelem, Ha szorongat a félelem. Biztatásomat halálom Óráján 
ebben találom. 

• 

14. ( 135 Zsoltár dallamára.) 

1. Rejts el, értem megrepedt örök kőszál, engemet! A váltsá- 
got azt a bért. Mit adóztál a bűnért, Ó! add beteg lelkemnek, 
Bün súlyától mentsen meg! 

2. Törvényednek eleget. Kezem, ó! nem, nem tehet. Buzgósá- 
gom égne bár S folyna könyem mint vizár. Elégtételt az sem ad, 
Csak te válthatsz meg magad. 

3. Jövök senunit sem hozva. Keresztedbe fogózva; Gyámoltalan, 
elhagyott. Benned bizva itt vagyok; Könyörülj, adj enyhülést, 
Mig bűnöm meg nem emészt. 

4. Ha kis időm eltelik, Ugy sincs messze esteiig; Szállok egy 
más táj felé, Az Ítélőszék elé; Rejts el értem megrepedt örök 
kőszál, engemet. 



NAGYPÉNTEKI ÉNEKEK. 113 

15. (42 ZMltár daUamánu) 

1. Óh Isten! ki a törődött Szivet meg nem utálod, Sőt a bánat- 
ból ejtődött Könyeket megszámlálod; Kedveljed érzésimet, És 
eimélkedésimet. Melyek szívemben támadnak, Halálán te szent 
fiadnak. 

2. Mint sir a kertben magában. Mint küzködik a harczczal 
Mely a sötét éjszakában A földre ejti arczczal, Hol kínjait lel- 
kében Érezvén és testében. Vércseppek verejtékezik, Elalél és 
CBÜggedezik. 

3. De nj erőt vesz magának. Lelkét megbátoritja, Mint a vitéz 
lia harczának Kezdete tántorítja. Az eláruló csókra önként megy 
a kínokra, A fegyverekbe öltözött Vérengző kisérők között. 

4. A biró már megismeri. Hogy ő vétkét nem látja. Eleresz- 
teni nem meri, Ostor alá bocsátja, Látja a nép véresen, Nincs 
szive, mely megessen, Fakad ily gyilkos lármára: Feszítsd fel, 
feszítsd a fára! 

ő. Függ már a fán kiterjesztett Kezekkel felszegezve, A föld 
testéből eresztett Vérrel van befedezve. Elalélván végtére, A kínok 
érzésére, Meghal, atyjához sóhajtva. Fejét keresztjére hajtva. 

6. Óh kínok közt elenyészett Megváltóm a keresztfán! Téged 
az egész természet Búslakodva sirat s szán, Reng a föld alkot- 
mánya, A holtakat kihányja, A fényes nap is bújában Borul 
sötét éjszakába. 

1. Elhal én bennem is a sziv. Ez iszonyú látásra. Bánatba me- 
rült lelkem hiv Bűneimért sírásra; Mert tudom, hogy helyettem, 
Ki sokképen vétettem, Szenveded a vereséget, Mely igy vet élted- 
nek véget. 

8. Bízom más részről, mert a hit. Hogy értem ontottál vért, 
Rettegésemben megenyhít, Tudván, hogy érdemedért Részeltetem 
az égben Ama nagy dicsőségben. Hol te, ki értera szenvedtél, örök 
méltóságot vettél. 



114 NAGYPÉNTEKI ÉNEKEK. 

16. (64 Dicaérat daUamánL) 

1. Dicsérd lelkem Istenedet, Ki ugy szeretett tégredet, Hogy 
szent Fia kínt szenvedett, Éretted megrfeszittetett. 

2. Keresztfán bűnödért hala, O szent vérével áldoza, Haiál 
tőriből oldoza, Büntetéstől szabadita. 

3. Mert az Isten őtet tévé, Ki bűnt nem tud vala, bűnné, Hogy 
mi lennénk ö általa Az Istennek igazsága. 

4. Azt állitották jólehet. Hogy Istentől megveretett, De a, mi 
nagy bűneinket, ö viselte sérelminket. 

ő. Midőn megostoroztatott, A mi álnokságinkért, Megrontatott 
bűneinkért, Fájdalmival meggyógyított. 

6. És verejtékezett vérrel, Koronáztatott tövissel, S mikor vere- 
tett dárdával, így kiáltott nagy fenszóval. 

7. Én Istenem! én Istenem! Miért hogy elhagyál engem? Ke- 
zedbe ajánlom lelkem. Immár leteszem életem. 

8. A mennyei magas égben. Istennek dicsőség légyen, Ki szent 
fiát küldé értünk. Hogy megváltónk lenne nékünk. 

lém (Dallama: Uram a töredelmes.) 

Könnyes szemmel tekintünk Ma Jézusunk után Szent éltét adta 
értünk A gyászos Golgotán Jézus hozzád sóhajt fel Mélységes 
bánatunk Azt a vétket töröld el A mit megsiratunk. 



ÚR JÉZUS FELTÁMADÁSA ÜNNEPÉRE VALÓ 

ÉNEKEK. 

18. (M ZMltár dallamára.) 

1. Győzedelmi szent ünnepe, Krisztusunknak im, eljőve! Betölt- 
vén szivünk vigassággal, Hogy Isteni nagy hatalmát, Hirdessük 
feltámadását Keresztyéni szent buzgósággal; Méltó ^ért öryen^ 
dezjseq Minden hivő lélek ezen. 



ÚR JÉZUS FELTÁMADÁSA ÜNNEPÉRE VALÓ ÉNEKEK. 115 

2. Feltámadt, mint megmondotta. Nyilván megbizonyította, Hogy 
tökéletes áldozatja; Hogy őtet nekünk yáltságol. Lelki megigazu- 
lásúl Rendelte e kegyelem atyja; Szent, szent, szent légyen hát 
neve. Ki vélünk ily nagy jót teve. 

3. óh! uram feltámadásod, Legyen rajtunk oly áldásod. Hogy 
sírunkból mi felkelhessünk; A bűnnek koporsójából És szent lelked 
jóvoltából, TJj életet benned élhessünk Óh Jézus! lelkünk reménye. 
Te légy a mi éltünk fénye. 

4. Győzedelem! győzedelem! Eloszlott már a félelem; Üdvöz 
légy, feltámadt Krisztusunk! Már a halál nem rettegtet. Megvál- 
tottad az életet; Te légy egyedül a mi jussunk! Hogy költsön fel 
örömtele A feltámadás reggele. 

1«7« (35 Zsoltár dallamára.) 

1. Jézus! ki a sírban valál. Általad megholt a halál; Az élet 
pedig feltámadott; Mert szent tested el nem porhadott; Él a Jézus, 
ami fejünk. Keresztyének énekeljünk. Ülvén Húsvét ünnepeket, 
Uj győzedelmi éneket. 

2. Hol van koporsó hatalmad? Elvesze nyert diadalmad. Hová 
16n óh halál a fulánk, Melyet fensz már régóta reánk? Már nem 
rettegünk miatta; Mert Jézus meghódoltatta, Ama félelmek ki- 
rályát. Megnyitván sírjának száját. 

3. Nincs már szivem félelmére. Nézni sirom fenekére: Mert 
látom Jézus példájából, Mi lehet a holtak porából. Szűnjetek meg 
kétségeim, Változzatok félelmeim Reménységgé s örömökké, Mert 
nem alszom el örökké. 

4. Sőt hiszem, hogy e tört cserép Edény leend még egyszer ép, 
Es tetemim megépíttetnek. Bár veséim megemésztetnek. Gyalázat 
elvettetésem. De pompás lesz kikelésem. Uj eget látván ezekkel 
Az újra megnyílt szemekkel. 

5. Jézus! segits engem ebben. Hogy éltem folyjon szentebben, 
Es hogy ne menjek Ítéletre. Támassz fel engem új életre. A te 
lelkednek ereje Az uj életnek kútfeje. Hogy hát legyek élő sze- 
mély, Lelked által én bennem élj. 



116 ÚR JÉZUS FELTÁMADÁSA ÜNNEPÉRE VALÓ ÉNEKEK 

20. (91 Zsoltár dallamára.) 

1. Győzedelem! győzedelem! Ellenség meggyőzetett Ama fel- 
kent fejedelem, Megnyerte az életet; Az erős bajnok erőt vett 
A halálnak kapuján, S feltámadván, által esett A halandóság: 
súlyán. 

2. Hol vagyon hát a fulánkod? Halál békélhetetlen Ellenség 
hol van hatalmad? Harmadnapi kegyetlen! Áldozott az Úr fel- 
kentje, De sírban nem maradott, S az erős Istennek szentje Teste 
meg nem rothadott. 

3. És mint az ő egy halála. Váltság s érdem sokakért. És 
elégtétel van nála Minden választottakért, IJgy az ő felébre- 
dése Záloga a híveknek, Az ő földből fölkelése Felől minden 
testeknek. 

4. Óh Jézus! mi halhatatlan Életre teremtettünk. De majd élni 
alkalmatlan Természetükké lettünk, És te oly jó vagy, hogy 
minket IJj életre segítesz. Megöldöklöd bűneinket, És megele- 
venítesz. 

5. Imádjuk nagy irgalmadat. Atyának egy szülöttje! És tisz- 
teljük hatalmadat, Óh Istennek küldöttje! A ki szabad tetszéseddel 
Értünk halált vállaltál, De majd tulajdon erőddel A sirból fel- 
támadtál. 

6. Tápláld ugy munkás hitünket, Élő reménységünket. Hogy 
hasznait az érdemnek, A te győzedelmednek Vehessük a bűn ál- 
mából Leendő fölkelésre, S föltámadásod titkából Való része- 
sülésre. 

21. (66 Zsoltár dallamánu) 

1. Mély gyászba borult a természet. Nap, hold minden csilla- 
gokkal; Dél, kelet, észak és enyészet Sirt a sok szent asszonyok- 
kal, Mikor a megváltó szenvedett. Feszíttetvén keresztfára, Mikor 
meghalt s eltemettetett. Hogy lenne váltságunk ára. 

2. De e mély s gyászos siralomnak Vége leve nemsokára, Íb 
az érzékeny közbánatnak. Harmadnap lőn véghatára. Elmúlt a 
gyász, megszűnt a jajszó. Az öröm visszaadatott. Hogy hallatott 
ez angyali szó: Nincs itt az Úr, föltámadott! 



ÓR JÉZUS FELTÁMADÁSA ÜNNEPÉREJ VALÓ ENElCEK. 117 

3. óh hát ezen mi is örüljünk, Az istenfélő hívekkel, E feltá- 
madt Úrhoz készüljünk Buzgó és kegyes lélekkel. Keljünk fel 
a hűn haláláhól, A kik még ahhan heverünk; Sőt gyarlóságunk 
mély álmából, Uram! költs föl, arra kérünk. 

4. Hogy igy szent példádat követvén. Éljünk uj és szent éle- 
tet, Minden bűnöket hátra vetvén, Úgy nyerjük nlfeg jó kedvedet. 
Végre rövid életünk után, Egyességedben lehessünk, Az igazság 
egyenes utján Szent országodba mehessünk. 

22. (135 Zsoltár dallamára.) 

1. örvendezzetek egek! Ti is földi seregek! Mindnyájan örül- 
jetek, Yigan énekeljetek! Mert Urunk föltámadott, Nékünk 
életet adott. 

2. Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk; Mert meg- 
győzte a halált, örök váltságot talált Isteni erejével, Hathatós 
érdemével. 

3. Nekünk megigazulást. Erkölcsi megjobbulást, Istennel bé- 
kességet, És boldog reménységet Nyert föltámadásával, örök 
igazságával. 

4. Előtted arezra esünk, S kérünk édes kezesünk, Részeltess 
halálodnak És föltámadásodnak Drága érdemeiben, Édes gyümöl- 
cseiben, 

5. Cselekedd szent lelkeddel, Végtelen érdemeddel, Hogy uj 
életet éljünk, Végre porból fölkeljünk, Az örök boldogságra. És 
lialhatatlanságra. 

23. (42 Zsoltár dallamára.) 

1. Jézus megholt bűneinkért. Harmadnap feltámadott: Mi megi- 
gazulásunkért. Mindenről számot adott Mennyei szent Atyjának; 
Annak igazságának A váltságot megfizette, A bűnösöknek helyette. 

2. Életét maga letette önként és jó kedvéből. Azt maga ismét 
felvette Isteni erejéből, Óh csudáknak csudája! íme az Isten fia 
Halálával is dolgozik, Holtból élővé változik. 

3. Hogy ez kedves volt Istennek, Azt azzal megmutatá. Hogy 
Bzent testét ő szentjének, A sirban nem hagyhatá, A halál köteleit, 
A koporsó tőreit, Hatalmasan eloldozta. Fiát fogságból kihozta. 



118 ÚR JÉZUS FELTÁMADÁSA ÜNNEPERE VALÓ ÉNEKEK 

4. Jézus! mi megrholt életünk, Jézus! föltámadásunk, Benned 
bűntffl mentté lettünk, Benned igazulásunk; Óh adj hát segitséget, 
Lelki elevenséget, Az első feltámadásra, Az uj életben járásra. 

24. ( 105 Zsoltár daUamánu) 

1. Légy áldott kegyelmes Istenünk! TeremtSnk, megtartónk, 
mindenünk! Hogy fiadnak példájában. Dicső feltámadásában, 
Megmutattad az életet, Mely régenten elrejtetett. 

2. Mostan már bátrabban hihetjük. Ha a Jézust híven követ- 
jük. És dicsőséget keresünk. Hogyha elesik is testünk. Elhagyván 
ezt a világot. Nyerünk halhatatlanságot. 

3. Sőt még testünk sem fog maradni A sírban, majd föl fog 
támadni: Ujabb erővel ékesül, Lelkünkkel ismét egyesül. Hogy 
azon várt egyességben, Együtt legyenek az égben. 

4. Atyánk! ne hagyd elfelejteni. Soha elménkből kiejteni Ezt 
az édes reménységet; Adj belénk arra készséget. Hogy éltünket 
ugy folytassuk. Hogy azt végig megtarthassuk. 

ő. A mi mostani ünneplésünk. És minden szent elmélkedésünk, 
Indítson fel mind bennünket. És jó igyekezetünket Vigye elő 
segedelmed. Koronázza meg kegyelmed. 

25. (35 Zsoltár dallamánu) 

1. Vessük le már a gyász ruhát. Imádjuk az élet Urát, Mert 
nincs halál, és nincs enyészet, Diadalt vett rajta az élet! Erisz- 
tusurunk már nem halott, A halálból feltámadott, örömre vált 
gyászsiralmunk, Feltámadunk, feltámadunk! 

2. Kételkedők, hitetlenek, A sirba most tekintsetek. Holtak 
között Jézust, az élőt. Nem lelitek, az ige betölt! Ha lenne még 
kételkedő. Él a Jézus meggyőzi ő; Él a Jézus a mi Urunk, 
Feltámadunk, feltámadunk! 

3. Most már ha az ut itt kemény. Égbe visz a hit és remény, 
Ha tenger is szivünk siralma, A könynek is meglesz jutalma; 
Küzdvén sirig az igazért. Ha nem nyerünk földön babért, Vi- 
gasztal az ha meghalunk; Feltámadunk, feltámadunk! 



ÚR JÉZUS FELTÁMADÁSA ÜNNEPÉRE VALÓ ÉNEKEK. 119 



4. Diadalod hol van, halál? Falánkod már ránk nem talál, 
Hatalmad a sírba taszíthat. De a sír is élettel bíztat. Légy áldva 
fenn, élők Ura! Légy áldva fenn, Isten fia! Diadalod, diada- 
lunk. Feltámadunk, feltámadunk! 

26. DICSÉRET. 




1. A Krisz-tus fel- tá-ma-dott! Hír -de -tik az an - g^a-lok; 

; , I Ili 




Zeng-jük mi is ö-röm-mel, Víg é - ne-künk száll- jen fel! 





zt hír-des-se földes ég, A ma-gas-ság s a mély-ség. 

j l_ I 1 1 1 1 A 



m 



m 




á 



i 



/' 



2. A bűntelen természet Sírban nem is enyészhet; A bűn tör- 
vénye alatt Az igaz nem maradhat; A ki maga az élet. Halál 
azon nem győzhet. 

3. A ki értünk meghala, lm győzelmet vett vala; Végezve a 
nagy munka. Kész a váltság számunkra. Le van győzve bűn, ha- 
lál, Bezárt Éden nyitva áll. 

4. Áldjuk ezt a nagy királyt, S ne rettegjük a halált. Itt hi- 
tünkön a pecsét! Támadjunk fel lelkikép, Es szárnyaljunk ég 
fele, Hol ő él s a jók vele. 



120 ÚR JÉZUS FELTÁMADÁSA ÜNNEPÉRE VALÓ ÉNEKEK. 

27 • (Dallama: Szent Isten noha neked.) 

E Husvét ünnepében, E Húsvét ünnepében, örvendjünk keresz- 
tyének! Szívünk teljességében. Szívünk teljességében, ülik szánkba 
víg ének, A feltámadott Jézus nékünk zálogot adott, Hogy bár a 
föld gyomrába Tétetünk: Megújul valójában Életünk; E hittel 
midőn ünnepelünk. Te légy Jézus velünk. 

2Íym (Azon dallamra.) 

E Husvét ünnep napja, E Husvét ünnep napja Serkentsen dicsé- 
retre; Mert vallásunk főpapja. Mert vallásunk főpapja. Feltámadt 
az életre. Megnyittatának Zárai a halál házának: Engedt a ko- 
porsónak Nagy köve; Teste a megváltónak Kijőve, így a halált, 
mely eltemeté. Lába alá veté. 

29* (Azon dallamra.) 

E Husvét ünnepében, E Husvét ünnepében. Dicsérjük Istent 
szívvel. Ki értünk megholt fiát. Ki értünk megholt fiát Feltá- 
masztotta testben. Ennek örül föld. Tenger és a menny vig 
kedvében. Minden élő állatok. Sok rendben. Kik égben, földön 
vágynak, Sok részben: Fák, füvek és minden virágok. Újulnak 
örömben. 



AZ ÚR JÉZUS MENNYBEMENETELE 
EMLÉKEZETÉRE VALÓ ÉNEKEK. 

30. (3 Zsoltár dallamára.) 

1. Vedd el jutalmadat, Krisztus ki magadat Megüresíted vala; 
Harczodnak vége lett. Minden egek felett Az Úr felmagasztala, E 
példán minden szent Jutalmat vár ott fent. Bár itt nem él boldogul; 
Mert hogy felemeled. Mennybe meneteled Adtad erre zálogul. 

2. Jobbján szent Atyádnak, Tégedet imádnak A mennyország pol- 
gári; Látják dio6Ő8éged\ Mely körülvesz téged E föld minden határi. 
Mi is leborulunk. Kérvén tégy ott rólunk Szent Atyád előtt vallást; 
Féleiminket vedd eU S esedezéseddel Nyerj nekünk vigasztalást. 



AZ ÚR JÉZUS MENNYBEMENETELE EMLÉKEZETÉRE 121 

VALÓ ÉNEKEK. 

3. Hiszünk, Uram! benned, Bár el kellé menned, S nem látunk 
testi szemmel. Óh viselj távolról Gondot ezen nyájról, Hiv pásztor! 
kegyelmeddel Légy ott, hol nevedben Gyülekezik egyben Két avagy 
három hived. Ha hozzád óhajtunk, Essék meg mi rajtunk Könyö- 
rületes szived. 

4. Midőn végezetre Lejössz Ítéletre Az égnek felhőiben. Ülvén 
méltósággal Szembe e világgal, Dicsőséged székiben; Szólj nekünk 
ily módon. Kik állunk jobbodon Mint nyájadnak juhai: Kész haj- 
iékim rátok Várnak, óh bírjátok Atyámnak áldottjai. 

31. ( 1 38 Zsoltár dallamára.) 

1. Úr Jézus a ki a felséggel, Dicsőséggel mentél az égbe, És 
ottan vettél hatalmat. Birodalmat, nagy teljességbe': Lelkünk áldja 
Istenséged' S hiven téged felmagasztalunk. Bár nem látunk is sze- 
münkkel, De hitünkkel megtapasztalunk. 

2. Te is e dicsőségedből. Szent székedből fordítsd le szemed' S 
erőtlen teremtésidre' Híveidre öntvén érdemed'. Mennyben léted 
hasznaiban. Javaiban részesekké tégy. Szent Atyád előtt érettünk. 
Kik vétettünk, esedezőnk légy. v 

3. Mivel te utat nyitottál, S tanítottál a mennybe menni. Adjad, 
hogy téged kövessünk, És siessünk nyomodban lenni. Segitsd 
igyekezetünket, Vond szivünket te magad után; Hogy a te akara- 
todnak S nyomdokodnak járhassunk utján. 

4. Mig bujdosunk e pusztában S mint hazába az égbe érünk, 
Légy velünk, fedezz bennünket, Es hitünket neveljed kérünk, Hogy 
a veszedelmek között Megütközött soha ne légyen. Annak az ele- 
venségét. Reménységét ne érje szégyen. 

5. Midőn kifutjuk pályánkat. Várt pálmánkat kezeinkbe add. 
Lelkünket, óh szerelmesünk. Hív kezesünk! magadhoz fogadd. 
Testünket is emeld végre Dicsőségre isteni karral. Hol tégedet 
szemlélhessünk, Dicsérhessünk az égi karral. 



122 AZ ÚR JÉZUS MENNYBEMENETELE EMLÉKEZETÉRE 

VALÓ ÉNEKEK. 

32. ( 30 Zsoltár dallamára.) 

1. Nasry Isten egek királya! Lelkünk jótéted hálálja: Hogy 
midőn értünk lakola Szent fiad s halált kóstola, Otet nemcsak 
feltámasztottad, S a kézírást elszakasztottad; 

2. Hanem e fOldről az égre Fel is vitted dicsőségre, A hol van 
elég hatalma, Hogy megadja azt irgalma, A mit minékünk megi- 
gére S érdemlett értünk ontott vére. 

3. Óh Isten, add kegyelmedet, Hogy ezen egyszülöttedet Mi ma- 
gunkévá tehessük. Híven szolgáljak, szeressük; Mennybe gyakran 
azért tekintsünk. Hogy ott legyünk, a hol van kincsünk. 

4. Felséges mennyei Atyánk! Légy könyörülő mi hozzánk. Fiad 
esedezéseért S elődbe vitt szent véreért Bocsássad meg sok bű- 
neinket. Tűrd el erőtlenségeinket. 

5. Minekutána nagyságod' Látjuk e földön s jóságod': Amaz 
örök hajlékodban Yigy minket is, hogy azokban Jézusunkat me- 
gölelhessük, Otet örökké tisztelhessük. 



I 33. (25 Zsoltár dallamára.) 



1. Szivünket hozzád emeljük, Hálaadó imában Neved áldjuk 
és tiszteljük A híveknek karában; Óh figyelmezz szavunkra. Mi 
Jézusunk! reménységünk! Ne hagyj minket magunkra. Tiéd le- 
gyen dicséretünk. 

2. örvendezzünk tiszta szivből, Megdicsőüléseden, Hogy e siral- 
mak völgyéből Mennybe mentél fényesen; Elvégezed munkádat, 
Mint azt magadra vállaltad És az örök váltságot Híveidnek te 
meghoztad. 

3. Szent atyádnak szent házába, Vigy be, amint Ígérted, A- 
maz. örökös hazába, Melyet nyertünk te véled; Hol siralmas ja- 
jaink Elváltoznak mind örökké S megszűnvén sok bajaink. Élünk 
veled mind örökké. 



AZ ÚR JÉZUS MENNYBEMENETELE EMLÉKEZETÉRE 128 

VALÓ ÉNEKEK. 

34* (32 Zsoltár dallamára.) 

1. Szent egek! minden boldogok hajléki! A nagy király jön: 
nyíljatok meg néki. Nagy oszlopi a levegSégnek, Engedjetek 
Qtat e felségnek, A ki kezdetben titeket teremtett, A ki azt mon- 
da: legyen ég és föld, s lett; A ki igéje a nagy Istennek; A ki 
által lettének mindenek. 

2. Ez a békesség örök tanácsában Főeszköz lévén a váltság titká- 
ban, Emberré lett annak idejében, A bűn terheit szenvedte testében; 
Megholt s áldozott a halál kínjával. De fel is támadt maga hatal- 
mával; Már győzedelmes bajnok módjára. Felmegy és ül szent 
atyja jobbjára. 

3. Mennybe menése az ember fiának, Záloga lelkünk mennyei 
jussának. Melyet szerzett mint kezes vérével. Melyet közöl minden 
ő hivével. Ő emberré, mi atyánkfiává lett. Minket atyjának örö- 
kösivé tett; Maga előre mennybe felmene. Hogy nekünk is helyet 
készitene. 

4. Óh kegyes Jézus! idvességünk ára! Nyertes kezes! ki szent 
Atyád jobbjára Magasztaltattál, a ki örök, nagy, Az Atyával egyenlő 
Isten vagy: Arra szerzettél utat érdemeddel, A mivel úgy birsz 
mint örökségeddel. Istenségednek lakóhelyébe Mégy könyörülő 
főpap képébe'. 

5. Áldunk és imádunk mind örökké téged. És dicsőitjük örök 
Istenséged, Jó vagy Uram te, igen irgalmas. Pap és király, kegyes 
és hatalmas. A te érdemed a mi nyereségünk, Mennybe menésed 
élő reménységünk. Hogy minket is mint örökségedben Részesitesz 
nyert dicsőségedben. 

6. Adjad, Úr Jézus! hogy még e világban Sátorozván is: ama 
mennyországban Részt vehessünk, s mint tulajdonunkkal Szentül 
éljünk mennyei jussunkkal. És hogy e földet jó cselekedettel. 
Hozzád való hiv s buzgó tisztelettel, Mint lakostársai a szenteknek. 
Pitvarivá tegyük az egeknek. 



124 AZ ÚR JÉZUS MENNYBEMENETELE EMLÉKEZETÉRE 

VALÓ ÉNEKEK. 

3o« (Dallam: Uram a töredalmet.) 

Áldott legyen szent neved, Ég dicső királya! Hogy megnyitád 
a mennyet Híveid számára. Te adád a diadalt, Tied a dicsőségf 
Neked zengüng háladalt Mennyei szent felség. 

36. (35 Zsoltár dallamára.) 

Jó Istenünk édes Atyánk Téged keres buzgó imánk, Te hozzád 
száll lelkünk a mennybe, Várva a te segedelmedre; Tekints kegyel- 
mesen reánk Hallgass meg minket jó Atyánk, Az áldást csak te 
adhatod Áldd meg azért e szent napot. 



PÜNKÖSDI ÉNEKEK. 
37. DICSÉRET. 



^ 



/IS 



3 




Ji.l J i J J l 



r T t f 



rrTTT 



^ 5 Jö - vei szent lé - lek. Úr Is - ten! Töltsd bé szí - ve - in - 
* (Meny-nye - i szent a - ján - dék-kal, Szfv - be - li szent boz 



^ 






f 



^ 



m 






^ 
^ 



i 



I 



/T\ 



J yi J | J 



$ 



é^ 




i 



P¥ 



f f r '' r T-/ ^ 



ket é - pen, ) 

gó - ság-gal; J Mely-nek szent-sé-ges e - re - je Nyel- ve -ket 



m 



i-i 



f=f 






PÜNKÖSDI ÉNEKEK. 



125 



^ 



m 



/9\ 




Jij JiJji7 




« 



e - gye - zó hit - re Egy - be-gyűj-te sok né - pe - ket, Kik mond-ván. 



m 






^^m 



p=r 






/Ts 



/ 






w 



/^ 



^ ' r fVr-i^ ' r r ^^ 



P=? 



i 



igy é - ne - kel - je - nek: Al - le - lu - ja, Al - le - lu - ja! 



^ 




^áiJ 



^S 



^^ 




f 



^ f 



NA/ 



2. Te szentségnek új világa, Igédnek vezéri j útjára, Taníts téged 
megismernünk, Istent atyánknak neveznünk, őrizz hamis tudo- 
mánytól. Hogy mi ne tanuljunk mástól. És ne légyen több más 
senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni. Alleluja, Alleluja! 

3. Óh mi édes vigasztalónk! Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy 
maradjunk útaidban. Ne csüggedjünk háborúnkban; Erőddel el- 
ménket készítsd. Gyenge hitünket erősítsd. Hogy halál és élet 
által Hozzád siessünk nagy vágyással. Alleluja, Alleluja! 

38* (33 Zsoltár dallamára.) 

1. Tenéked mondunk dicséretet. Óh könyörülő Istenünk! Ki 
testi és lelki életet Adtál, s tőled van mindenünk: Mert egyszülöt- 
tedet Ama felkentedet. Mennybe felvivén. Szent lelkét azonnal Nagy 
lelki haszonnal Elküldé híven. 

2. Ki által mindjárt sok nyelveken. Melyeket nem tanultának. 
Bátran a félelmes helyeken Az apostolok szóltanak: És az idves- 
ségnek A főbölcseségnek Nagy alkotmányát Épitni kezdették. 
Örömmel hirdették Szent tudományát. 



126 PÜNKÖSDI ÉNEKEK. 

3. Óh mi Istenünk, jó Atyánk is! Légy azért örök áldásban 
Hogy e tudományt mi hozzánk is Elküldötted bő forrásban; Még 
ma is hitünket És reménységünket Lelked tüzével Sokképen élesz- 
ted, A jóra gerjeszted Nagy erejével. 

4. Éreztesd Uram! jobban, jobban Velünk szent lelked mun- 
káját, Sötét elménkben mind ujabban Emeld fel az ő fáklyáját. 
Általa segítsed. Meg is könnyebbítsed A mi terhünket, Általa he- 
vítsed, Föl is melegítsed Hidegségünket. 

5. Ez a lélek gyönyörködtessen Minket a kegyes életben. Hogy 
soha ne legyünk restesen Mi a jó cselekedetben: Ez idvességünk- 
ről, Mint örökségünkről Légyen zálogunk, Mig mi is az égre, 
Azon örökségre Eljutni fogunk. 

39. (84 Zsoltár dallamára.) 

• 1. Áldott szent lélek! reánk szállj, Hogy e Krisztustól gyűjtött 
nyáj örvendezhessen e Pünkösdbe', Világosítsad elménket. Biztasd 
köztünk a félénket, A sérelmes sziveket kösd be. Minden hideg- 
séget űzz el. Ama mennyei szent tűzzel. 

2 Ha minket a te isteni Erőd indít könyörgeni Ihlesd meg 
szánkat és szivünket. Ha kisértetek közt forgunk. Erőnk csüg- 
gedvén tántorgunk, Bátorítsad gyenge hitünket. Lábaink ha meg- 
botolnak. Erődet kérjük gyámolnak. 

3. A te munkád által épült Egy szent ház^ hogy a mely nép ült, 
A halál árnyéka völgyében. Lásson uj világosságot. Nyerjen örök 
boldogságot. Bemenvén annak kebelébe. Mennyei erőd terjeszsze 
Annak határait messze. 

4. Úr Isten tőlünk ne vedd el, A mit adtál szent lelkeddel, Ez 
nyerjen nékünk szabadságot, A szolgálatnak lelkével. Bánjon mint 
ellenségével. Állítsa fel a fiúságot. Adjon részt nekünk is abba, 
Hogy igy kiálthassunk: Abba! 

40. (179 Dicséret dallamára.) 

1. Óh áldott szent lélek! ki az ég dicsőségével Leszállván a 
földre zúgó szél és tűz jelével, A tanítványok gyűlésekbe, ügy 
munkálkodtál, hogy leikökben Csoda erőkkel teltének be. 



PÜNKÖSDI ÉNEKEK. 127 

2. Hatalmas erőddel őket egy szempillantásban Megvilágositád s 
hoztad oly nagy változásban, Hogy az nap, melyen előálltak, Es 
a népeknek- prédikáltak. Anyaszentegyházat fundáltak. 

3. Jövel mi hozzánk is, részeltess ajándékidban. Lakozzál mi 
bennünk, mint élő templomaidban. Adj hitet, adj jó reménységet! 
Adj szentid között egyességet. Békességet és idvességet. 

4. Oszlasd el homályos elménknek tudatlanságát, Enyhitsd meg 
elepedt szívünknek szomorúságát. Éreztessed még itt létünkben Az 
örömöt a mi lelkünkben. Melyet adsz örök életünkben. 



( 135 Zsoltár dallamára.) 

1. Jézus! az Ígéretet lm beteljesítetted; Bátorító lelkedet Mi 
hozzánk elküldötted, A ki által híveid Elfogják érdemeid. 

2. Ama megfeszíttetett Test az égbe vitetett És helyette küldetett, 
E reánk kitöltetett Lélek, örökkévaló Gyámol és vigasztaló. 

3. Isten! a ki tűzben jött Mózest elbocsátani, S szélben ment 
Illyés előtt, Ötét bátorítani. Most kettős erőben, szent Tűzben s 
szélben megjelent. 

4. Bátorítja sziveket A Jézus híveinek. Tudományt és nyelveket. 
Oszt kiküldötteinek. Tudatlanból tanitót Tesz, s betegből gyógyítót. 

ő. Egy halász ha prédikál. Fog sok ezer lelkeket S mig dühösen 
űzi Pál, Az eloszlott hiveket, Útban éri leverő Mennyei tüzes erő. 

6. Terjed e tűz az egész Föld szinére hirtelen. Fú e szél s hatalmat 
vesz A hol akar, szüntelen, Lelkesíti sorsosit. Szentel és világosit. 

1» Add nekünk is Istenünk! A te áldott lelkedet. Szent tűz adja 
érzenünk Éltető kegyelmedet. Adj hitet, szeretetet. Lelki boldog 
életet. 

42. (37 Dicséret dallamára.; 

1. Szentlélek, óh jövel, jövel. Lelkünkbe uj erőt lövelj! Villanva 
szállj, mint égi láng, A szent tüzet áraszd reánk! Jövel te is látat- 
lanul. Amint az ég harmatja hull. Áthatni bágyadt sziveket) Élesz- 
teni csüggedt hitünket. Szentlélek, óh jövel, jöveP 



128 



PÜNKÖSDI ÉNEKEK. 



2. Jövel, jövel, pünkösdi szél, Kettős tüzes nyelv, szólj s beszélj! 
Midőn a bfin tör ellenünk. Erőd legyen a fegyverünk; Buzdítsd a 
jót, ég bajnoka! Hogy ne legyen félni oka, Midőn a te szent neved- 
del, A jó ügyért bátran harczra kel; Szentlélek, óh jövel, jövel. 

8. Szállj le reánk te égi fény. Ha elhagy a földi remény; Légy bizta- 
tónk, légy vigaszunk, Hogyha kitör jaj -panaszunk; Mint angyalunk 
szállj csendesen, Bánatunkhoz szólj édesen. Könnyet törölj, sebet 
köss be. Fájó szivet gyógyírral tölts be; Szentlélek, óh jövel, jövel! 

4. Uj életért zendül imánk; Isten lelke, szállj le mi ránk! Hadd 
hassa át a sziveket A békesség és szeretet! Uj ég, uj föld úgy jön 
veled. Ha szivünket megszenteled És a népek mint testvérek, Szere- 
tettel te benned élned; Szentlélek, óh jövel, jövel! 

5. Szentlélek, óh jövel, jövel! Maradj az Ur híveivel, örök igaz- 
ság, uj erő, A mennyekből siess elő! A csüggedőt te lelkesítsd, A 
hiveket győzni segítsd. Reményt te nyújts sziveinknek. És te tanits 
szeretni minket; Szentlélek, óh jövel, jövel! 



43. DICSÉRET. 



1 



m 



ji i ij jij 



^ V / ' f^ '^ 



i 



r r ' Ur r ' f -/ 



rf 




1. Jő - vei szent Lé - lek Ur Is - ten! Lei-künk -nek vi- 

J 






if^r i f i ^ f T i r^ 



-^- 



P 



k 



<PS 



^^ 



J | J -i I? J i -J '> 



^nS 



■a^^- 




Szi - vünk-nek bá - tor - sá - ga, Ad - jad min- 



• V ■•'.l.l.a.Ui 



í \f II 



1>ŰNKÖSDI ÉNEKEK. 



129 



^'> rr i;Vt rV ^ ' f ^'r^ 






den hi 

A 



ve - id - nek Te szent a - ján - dé - ko - dat; 



NA/ 



^ 






i 



ti 



j i j J i J ? 



i 



/TN 



i 



f f r ^ 



m 



' U ^ 



Jö - vei vi 

_í2 y ■ g 



- gasz - 






ta - ló 



^T rj ^ 



-<^ 



Szent lé 



- lék Is - ten. 






^ 



f 



s 



I 



VA/ 



2. J()vel megnyomorultaknak Nemes vigasztalója! Árváknak édes 
atyja! Töltsd bé siralmas szivünket Mennyei nagy örömmel; Jövel 
mi lelkünknek Édes vendége. 

3. Távoztasd el mi szivünkben Hitetlen sötétségét, Világosíts 
meg minket, Hogy az Istennek igéjét Hallhassuk és érthessük, 
Jövel! és taníts meg Az igaz hitre. 

4. Jövel! gerjeszd fel szivünknek Szent szerelmednek tüzét, 
Rontsd el a gyűlölséget, Hogy mi egyesek lehessünk Isteni szerel- 
medben. Jövel mi lelkünknek Nagy vigassága! 

5. Yilágositsd meg elménket. Hogy hihessük a Krisztust Egy id- 
vességnek lenni. És az áldott atya Istent Kegyes atyánknak lenni. 
Téged ismerhessünk Vigasztalónknak. 

6. Adjad szent ajándékodat. Bátorítsad lelkünket. Hogy vall- 
hasBuk a Krisztust: Adjad, hogy mi meggyőzhessük A bűnnek 
csalárdságát! Te vagy mi biztatónk, Minden oltalmunk. 

7. Biztasd félelmes szivünket. Hogy kétségbe ne essünk Halá- 
lunknak idején. De nagy bátorsággal vigan A világból kimúljunk: 
Jövel vigasztaló Szent lélek Isten. 



130 PÜNKÖSDI ÉNEKEK. 

44. (137 Dictéret dallamára.) 

1. Jövel szent lélek Szállj reánk, Mint hajlékodba térj hozzánk 
Mennyei íényeBségreddel, Bágyadt szivünket gerjeszd fel, Jövel el- 
ménk szent világa, Életünknek vigassága. 

2. Óh bölcsességnek kútfeje. Igédnek nagy az ereje Adjad, 
vigaszodat halljak, Igazságodat hogy valljuk. Jobbítsd éltünket 
igéddel Lelkünknek eledelével. 

3. Életnek erős kőszála Add, igédnek erőss lángja, A mi szive- 
inkben égjen Mindég a jóra vezessen. Légy velünk s fogd fel 
ügyünket, Add meg Uram kérésünket 

4. Tarts meg piinket szent igédben. Ezzel erősíts a hitben, Hogy 
bátrabban harczolhassunk Igéddel, ellent álhassunk, Kegyelmeddel 
segittessünk, S mindeneket meggyőzhessünk. 

45. (65 Zsoltár dallamára.) 

1. Szent lélek! végy körül bennünket, Szenteld meg szivünket, 
Készits neved imádására. Magasztalására, Hogy téged szívből imád- 
hassunk, Hálákat adhassunk, Hiszszük, a mi szánknak szózata Egeid 
meghatja. 

2. Szent lélek! imádunk mi téged. Valljuk Istenséged, Hisz- 
szük, hogy az uj ember szíve Saját kezed míve. Te vagy a hitnek 
mind szerzője, Mind elvégezője. Te gyújtasz szivünkben világfot, 
Forró buzgóságot. 

3. Szakaszd el hát most is szivünket, Minden érzésünket, A sok 
hiábavalóságtól, E csalárd világtól. Hogy az igének hallgatói, 
Legyünk megtartói. Mely szivünkben gyökeret verjen. Gyümöl- 
csöt teremjen. 

46. (77 Zsoltár dallamára.) 

1. A békesség tanácsának: A bűnösök váltságának. Munkáit ha 
vizsgáljuk. Mindenben úgy találjuk, Hogy az Úr kegyelmessége Sze- 
relmének teljessége. Bennünk nagy csudaképen Kinyilatkozott épen. 

2. Jézusunk értünk vért ontott. Lelki ellenséget rontott, Melynek 
bizonyságára Ült az atya jobbjára. De nem hagyott itt árvául. Mert 
szerelme zálogául Szent lelkét elküldötte, Személyének helyette. 



PÜNKÖSDI ÉNEKEK. fSl 

3. Ki mint hitünknek szerzője, Reményünk erősitA'je, Int, vigasz- 
tal, bátorit; Jézussal egybe szőrit. Az igazság biborába, Amaz ékes 
jegyrohába. öltöztet jövendőben, Vezet a menyegzőbe. 

4. Óh áldott mennyei követ, Lágyítsd ama kemény követ, Mely 
helyet fog testünkben, munkálkodj úgy lelkünkben, Hogy a Jézust 
követhessük, A világot meggyőzhessük, A pályában úgy fussunk, 
Hogy Jézusunkhoz jussunk. 

4i • (Dallama: Szent Isten noha neked.) 

E pünkösd ünnepében, E pünkösd ünnepében Zeng nyelvünk di- 
cséreti, Mert az Úr szent lelkében. Mert az Úr szent lelkében Híveit 
részelteti: Melynek ereje Minden ismeretnek kútfeje, Világosságot ő 
gryújt Szivünkben, Erőt, bátorságot nyújt Éltünkben. Áldott lélek! 
te légy mellettünk, S újjá születtetünk. 

4o« (Azon dallamra.) 

E pünkösd ünnepében, E pünkösd ünnepében. Dicsérjük Istent 
szívvel, Ki szent lelkét szivünkbe. Ki szent lelkét szivünkbe Oszto- 
gatja bőséggel. Ennek örül föld. Tenger és a menny víg kedvében. 
Minden élő állatok. Sok rendben; Kik égben földben vágynak. Sok 
részben Fák, füvek és minden virágok Újulnak örömben. 



ÁDVENTI ÉNEKEK. 

49. (42 Zsoltár dallamára.) 

1. Óh Isten bölcsességének Mélységes gazdagsága! Kegyelmes 
ígéretének Változhatatlansága! A mit a titok fogva Tartott örök- 
től fogva. Azt az idők rendi szépen Kinyilatkoztatták épen. 

2. A setét éjnek homálya Hajnali fénynyé leve; A mit az igaz- 
ság szája Megígért volt eleve Maga frigyes népének, Hívei seregének. 
Amaz asszonynak magvárói. Bizonyságokat tett arról. 

3. Ezek által élesztette A sziveknek reményét. Homályból felderí- 
tette Az idvesség napfényét. A bűnösnek váltságot, A rabnak szabad- 
ságot Hirdet az Úr kegyessége, így lesz öröm a jaj vége. 



132 Adventi énekek. 

4. Ez örömet a világnak Az Ur Jézus szerzetté, Ki terhét a gonosz- 
ságnak Vállaira felvette; Testbe öltözvén értünk, Benne mindent 
elértünk, Bölcsességünk, igazságunk. Lett szentségünk és váltságfunk. 

5. Óh Jézus! ha így szerettél S kedvellettél bennünket. Ha idve- 
zitőnkké lettél. Segéld g^yengeségünket. Hogy mi is szerethessünk 
Tégedet s követhessünk. Te általad lelkünk végre Menjen fel a 
dicsőségre. 

50. ( 146 ZMltár dallamára.) 

1. Álmélkodással csodáljuk Véghetetlen szerelmed. Óh Isteni 
ha megvizsgáljuk. Kijelentett kegyelmed. Ezt száj ki nem mond- 
hatja. Nyelv nem magyarázhatja. 

2. Mert az emberi nemzetet Annyira becsüUötted, Hogy t^ 
egyetlen egyedet Érette elküldötted Emberi ábrázatban, Hogy 
élne gyalázatban. 

3. Óh Isten bölcseségének Megfoghatatlan titka! Hozzánk való 
szerelmének Mély tengere! mely ritka. Ki ezt eszébe venné. Mélyen 
szivébe tenné. 

4. Mi azért vigan dicsérünk. Óh jó atyánk tégedet Magasztalunk 
B arra kérünk. Hogy te szeretetedet Gerjeszszed fel szivünkben, 
Jobban, jobban lelkünkben. 

5. Hogy tégedet megismervén. Szent fiaddal szeressünk Minde- 
nek felett, s azt kérvén T^ed, hogy ki ne essünk Tapasztalt jó 
kedvedből. Atyai szerelmedből. 

6. Sőt inkább abban végiglen Megmaradván hűséggel Szolgál- 
junk neked, a miglen Élünk itten, készséggel. Holtunk utáü az 
égben Végetlen dicsőségben. 

51. (33 Zsoltár dallamára.) 

1. Kegyes lelkek. Jézust áldjátok. Szálljon áldás szent nevére! 
Érte zengjen buzgó imátok. Mert betölté, mit igére: Fölvevé 
testünket, Eltörlé bűnünket Szent életével; Fogadjuk hát jöttét, 
Hozzánk közeledtét, Hál'adó sziwel! 



ÁDVENTI ÉNEKEK. 188 

2. Lelkünk sebére gyógyító irt Az Ur Jézus hint a mennyből, 
Az Istentől örvendetes hirt hoz nekünk kegyelemből; Most is 
jön sietve, Hogy bűntől megmentse Tévelygő népét; Dicsőség 
nevének! Zengje hála ének, Nagy sok jótettét. 

3. Jézus maradj velünk mindvégig, Bűneink miatt ne vess meg; 
Szent igéd mely előttünk fénylik. Legyen vezére éltünknek. A ki 
agy szerettél Hogy testet öltöttél Értünk magadra, A mennybe 
utánad, Vezessen példának Egi hatalma! 

52. (50 Zsoltár dallamára.) 

1. Dicséretet zeng ajka népednek, Te néked áldott örök Istennek, 
Hogy megtekintvén gyászosz sorsunkat, Elhatároztad megváltásun- 
kat, E végre mennyből fíadadat küldéd le, Hogy utat nyisson nekünk 
is az égbe. 

2. Ma is hirdetjük az ő eljöttét, Csodálva zengjük sok nemes 
tettét. Mert szenvedett ő, de mást vigasztalt, Alázatos volt s mást 
felmagasztalt Szegénységet tűrt minket gazdagítva. Meghalt, de 
holta sírunkat megnyitja. 

3. Áldott légy Isten! nagy irgalmadért. Megváltásunkra kül- 
dött fiadért! Tanits, ismernünk öt jobban -jobban, Példája által 
épits a jóban. Hogy benne hivek, vele egyesüljünk, Es őt szeretve, 
vele idvezüljünk. 

4. Uram előtted Jézus érdeme. Mely legyen éltünknek is mer- 
téke! Érte bocsásd meg minden bűnünket, A kárhozattól oldozz 
fel minket, Hogy végre mi is a mennyekbe szálljunk. Hol szent 
fiaddal s szent lelkeddel áldjunk. 

53. ( 119 Zsoltár daUamára.) 

1. A mit te szólsz, megáll az Istenem, Nincs változás a te szent 
útaidban, Igéretidben megmaradsz hiven. Hűség vezérel minden 
dolgaidban, A mit javunkra rég elvégezett örök tanácsod, azt be 
íb végezed. 

2. Az ember estét rég megszánva már. Azt végezé felőlünk 
bölcsességed. Hogy szent fiad a bűnös földre száll S úgy szerzi 
meg nekünk az idvességet; ö te$tet öltve már meg is jelent, ígé- 
reted, Ó! áldott Isten, betelt. 



134 Adventi énekek. 

3. Jöjj drága vendég, megváltónk jövell Mi várva rád, ösvé- 
nyed tisztogatjuk, Hogy sziveinkhez eljuthass közel. Kehiünkből a 
vétket irtogatjuk; Megtérve várjuk szent országodat, Melybe sze- 
relmed minket is befogad. 

j 

4. ÓI Jézusunk, atyád igéretét Hajtsd végre a gyarló ember 
szivében. Gyújtsd fel nekünk igéd szövétnekét, Mely útadat mu- 
tassa tiszta fényben; Fedezze el bűnünket érdemed. Hogy egyesül- 
jünk Istennél te veled. 

54. (33 Zsoltár dalUmára.) 

1. Igaz Isten, Ígéretedben, Változatlan fő valóság, A miket a te 
beszédedben. Megmondasz az mind valóság; Könnyebb megavulni, 
Végképen elmúlni A természetnek, Mint semmibe menni, Az igaz 
Isteni Szent Ígéretnek. 

2. Megmondottad volt még kezdetben Az első egy pár ember- 
nek, Hogy ők a szomorú esetben, Mindörökké nem hevernek; 
Küldesz vigasztalót ö nemükből valót, Ki eredeti Elveszett jo- 
gukba És boldogságukba Visszahelyezi. 

3. Lelki örömmel megújulva. Imádjuk szent felségedet, Hogy 
ismét mihozzánk fordulva, Kitöltéd ránk kegyelmedet; Megnyitod 
szivünket, Kitárjuk lelkünket. Hogy Jézusunkat örömmel fogad- 
juk S hiven általadjuk Neki magunkat. 

4. Tarts meg bennünket az országban. Melyet a Jézus állított; 
Adj részt abban a boldogságban. Melyet a földre szállított; Majd 
éltünk végével, Bocsáss el békével, Hogy oda térjünk. Hol az 6 
hívei Száma közt mennyei Országlást érjünk. 

55. (63 Dicaéret dallamára.) 

1. Szállj, szállj magasra sziveink reménye! Vezess el minket Jézu- 
sunk elébe. Ragyogj előttünk fénynek oszlopával, Szent biztatással! 

2. Jön már a Jézus, a mi szíklavárunk, Nem soká tart már bűnben 
bújdosásunk; Az ígéretnek földére érkezünk, O lesz mi velünk! 

3. O lesz a váltság, élet birodalma, Fordulj örömre, szivünk ag- 
godalma, Az elhagyottnak lesz már pártfogója, Oltalmazó ja. 



ÁDVENTI ÉNEKEK. 136 

4. Hitünknek lesz majd diadalma teljes: Hozzánk az Isten irgal- 
mas, kegyelmes; A szeretetnek fényes napja jö fel Idvezitőnkkel! 

5. Szállj, szállj magasra, sziveink reménye! Vezes^ el minket Jézu- 
sunk elébe! Mert a váltságot 6 hozza földünkre, Nagy örömünkre. 

56. (135 Zsoltár dallamára.) 

1. Isten! a ki népedet Bűnben gyászban nem hagyod, Rád te 
kintve várjuk a Bethlehemi csillagot; Feltűnése lesz nékünk, TJj 
világunk, reggelünk. 

2. Ez a fény ha felragyog Napkelettől nyugotig. Hervadó mezők 
felett Angyal ének hallatik. Sziveket vigasztaló, Könnyeket szárítgató. 

3. Idvezitő Jézusunk! Te vagy a mi reggelünk. Bátorító szódra ha 
Bűneinkből felkelünk: A te égi szózatod Hoz nekünk bocsánatot. 

4. Vágyva vágyunk nagy király! Ünnepelni jöttödet, Nagy 
örömmel fogadunk, Jöjj, siess, te szent követ! Mi hideg jászol 
helyett Szivünkbe adunk helyet. 

5. Isten! a ki szót adtál Prófétáid ajkira, Téged áldva néz szeműnk 
Bethlehem határira. Várva várjuk őt, a ki Jőn minket megvákani. 

57. (66 Zsoltár dallamára.) 

1. Hozzád száll fel lelkűnk imája, Édes atyánk, jó Istenünk; 
Hallgass néped kérő szavára S irgalmadat közöld velünk; Ki úgy 
szeretted e világot. Hogy érette adád fiad, Terjeszd ki ránk is a 
váltságot S el ne veszits bűnünk miatt! 

2. O! Istene a magasságnak, Bízik benned a mi szívünk. Mert 
szent igéd egy szebb világnak Javairól beszél nekünk, Kiáltó szó 
zeng a pusztában S azt hirdeti: közéig az Ur! És a sötét bus 
éjszakában. Az új remény csillaga gyúl. 

3. Óhajtozunk, Uram, igédhez, Mert Jézus a te követed; O hozza 
el az emberekhez örvendetes üzeneted; Add, hogy szivünket meg- 
térítse Az égi szó, mely intve zeng, S országodat bennünk építse 
Idvezítőnk, ki eljövend! 

4. Jövel, jövel, te ég szülöttje, Rég várjuk azt a szebb- jövőt A 
melylyel te. Isten küldöttje, Biztatod az igáz hívőt; Hadd lássuk a 
testé lett igét. Az új földet s az új eget. Szivünk betelt boldog re- 
ményét, Atyánk, a te szerelmedeti 



136 KARÁCSONYI ÉNEKEK. 

KARÁCSONYI ÉNEKEK. 

58. (66 Zsoltár dallamára.) 

1. Dicsffség a magas mennyekben Istennek, és ide alatt A földi 
alacsony helyekben Békesség és jó akarat! így énekelnek az Is- 
tennek Az égi karok, buzdítván Az élőket, kik örvendenek, Ez 
éneklést megújítván. 

2. Dicsőség! dicsőség az égben Istennek, ki ugy szerette E vilá- 
got, hogy szegénységben Szent fiát eleresztette. Hogy minket gyarló 
halandókat. Kiket szomorú fogságban Tart vala a bűn, mint rabo- 
kat, Helyheztessen szabadságba. 

8. Óh emberi testbe öltözött Jézusunk! lásd mint gerjedez A 
mi szivünk az öröm között. Úgy újul és úgy éledez, mint mikor 
a nap feljöttével Kilövelvén az életet, Elűzi az éjjelt s fényével 
Felkölti a természetet. 

4. Jövel, fogadd el te magadnak, E szivet és lakozz ebben: £z 
az, a mit adhatnak s adnak Híveid legédesdebben. Azért a csuda 
szeretetért, A melyeket hozzánk mutattál. Midőn a mi már vesztére 
tért Lelkünkért alászállottál. 

5. Hozd el mi hozzánk te magaddal Az Isteni békességet. Bűnös 
lelkünknek irgalmaddal Nyújts biztatást, reménységet. Hogy bús 
háborúnk, a mely belől Régtől fogva szaggat és tép. Ne kezdőd- 
jék elől meg elől. Hanem hallgasson el végkép. 

6. Szülj újjá értünk, ma született Jézusunk! a te lelkeddel Ezen 
a néked szenteltetett Ünnepnapon, s kegyelmeddel. Ugy birj és 
igazgass bennünket. Hogy nyomdokid követhessük. És e mi földi 
életünket. Mennyeivel cserélhessük. 

59. (138 Zsoltár dallamára.) 

1. örvendjetek keresztyének! Nyíljatok meg nyelvek és szivei 
Az idvesség Istenének, Mondjatok áldást minden hívek! Felvál- 
tatott nagy örömmel, A haláltól való félelem. Mit véghetetlen 
érdemmel Meggyőz az isteni kegyelem. 



KARÁCSONYI ÉNEKEK. 137 

2. A megtartó ma született, Az örök Isten emberré lett, Ma, 
ma visszaszereztetett Az igsaskg s elveszett élet, Kiküldé szerelmes 
fiát Istenünk a teljes időben. Hogy a kezes a bűn diját Fizesse 
8 szenvedje testében. 

3. Óh imádandó titkai Ama békesség tanácsánaki Óh nagy hatal- 
mú dolgai A menny és föld szabad Urának! A ki által teremtetett, 
S lett minden serege az égnek. Az ige testté született. Személye az 
egy Istenségnek. 

4. Ennek örülnek az egek, A titkok mélységén bámulnak. Hir- 
detik angyal -seregek Jézust s előtte leborulnak. A magasságost 
tisztelik, A földön békességet zengnek. És ünnep nappá szentelik 
Megjelenését az Istennek. 

5. Áldom én is szent nevedet. Én királyom, szenteknek szenté! 
Vígan ülöm ünnepedet. Óh Jézus Istennek felkentje! Magasztalom 
felségedet És imádlak szent félelemmel: De egyszersmind szerel- 
medet Megölelem igaz hitemmel. 

60. (63 Dicséret dallamára.) 

1. Dicsőség mennyben az erős Istennek, Áldás e földön s kegyelem 
mindennek. Eljött a bűnöst, nyavalyást gyógyító. Megszabadító. 

2. Otet imádják az egek lakosi, Az ártatlanság örökös sorsosi, 
örvendnek és ünnepeket hirdetnek, A születettnek. 

3. Nékünk is az angyali seregekkel Zeng rebegő nyelvünk, öröm- 
énekkel Áldja lelkünk élete megszerzőjét, Idvezitőjét. 

4. Óh elpártolt emberi nem s nemzetség! De óh isteni kegyelem s 
szövetség! Melyet tett a pártot ütött nemzettel. Az elesettel. 

5. Az asszony magvát megígérte régen. Annak győzedelmet az 
ellenségen; Jézus volt Ígérve, az Ur fogadta, lm meg is adta. 

6. Szent igaz Isteni te ki büntetetlen Nem hagyod a bűnt, hanem 
^ egyetlen Egy fiad véréből is előkéred, Bérét kiméred. 

7. Mi is mind a te útadról eltértünk, De im a kezes megadózott 
értünk, Tégy részesekké. Isten! ez érdemben És kegyelemben. 

8. Romlottságunknak ősi terhét vedd el. Számtalan sok bűneinket 
engedd el. Tégy mennyben, melyet kezesünk közössé Tett, örökössé r 



138 



KARÁCSONYI ÉNEKEK. 



( 173 Dicséret dalkmánu) 

1. Hogy eljött az idő teljessége, Betölt minden szentek remény- 
sége. Az Isten fia a földre szállott, Lehozta az Örök igazságot. 

2. Szabadságnak igy lőn diadalma. Bűnt és halált legyőzött hatal- 
ma; Kit régen is már minden szent vára, Testet öltött a fin magára. 

3. Kútfeje ő a mi életünknek Ereje 6 s kegyelme lelkünknek, Nincs 
kivűle, nincs másban idvesség, Nincs nélküle, nincs földön békesség. 

4. Ó ! nagy vendég, Jézas,hű testvérünk. Szállj szivünkbe,mi is arra 
kérünk; Elménkben gyújts új világosságot. Bűneinket fedje jóságod. 

5. Orvosold meg a mi lelkeinket, Kötözgesd be minden sebeinket 
Bűneinkből támaszsz új életre, Reménységre, hitre, szeretetre. 

6. Vonj atyádhoz. Jézus idvességünk! Élj bennünk, hogy mi is 
benned éljünk Ne hagyj minket kárhozatba mennünk. De Istennel 
segits egygyé lennünk! 

62. (42 Ztoltár dallamára.) 

1. A próféták elhallgattak. Krisztus a testben eljött, A kiről 
nyilván szólottak Az Írások azelőtt; Minden beteljesedett. Amint 
megígértetett Az Istentől már kezdetben, Ős-szüleinknek édenben. 

2. A Krisztus születésével Oszlott a nagy setétség S tudománya 
kezdetével Derült az emberiség; Mint mikor egy szép reggel A 
fellegek sereggel Eloszolván, az áldott nap Világos fényére kikap. 

3. Megtartó Krisztus légy áldott. Te birjad sziveinket; Tégedet 
az Isten adott. Hogy idvezits bennünket; Nincs próféta kívüled, 
Idvesség jön te tőled Bűneink enyhítésére S jövendőnk keresésére. 

63. DICSÉRET. 

mf 



^m 




1. Krisz-tus U - runk - nak ál - dott szü - le - té - sén, An - gya - li 






mf 



^ 



r 




r 




KARÁCSONYI ÉNEKEK. 



139 




ver - set mond-junk szent ün - ne - pén, Mely Beth-le - hem-nek 






^ 



f 



E 



^ 



* 



^ 



^ 



^ 



m. 



/^ 



i 



r 



:r 



I 



f 



^ 



s 



me - ze - jé - ben ré 



r f T ' r'í r 



gen Zen - gett e - ké - pen. 



^^ 






2. Dicsőség magasságban az Istennek, Békesség légyen földön 
embereknek! És jóakarat mindenféle népnek Es nemzetségnek. 

3. Eljött már, a kit a szent atyák vártak, A szent királyok a kit 
óhajtottak, Kiről jövendőt próféták mondottak, Nyalván szólottak. 

4. Ez az Ur Jézus igaz Messiásunk, Ki által vagyon bűnünkből 
váltságunk, A mennyországban örökös lakásunk. Boldogulásunk. 

5. Örülnek ezen a mennyei szentek örülnek földön, kik hivei 
lettek 6 egy akarattal minden keresztyének így énekelne^; 

6. Hála legyen mennybeli szent Atyánknak! Hála legyen született Jé- 
zusunknak; A Szent Léleknek, mi vigasztalónknak. Bölcs oktatónknak ! 

7. Óh örök Isten, dicső szent háromság! Szálljon mi reánk mennyei 
vígasság, Távozzék tőlünk minden szomorúság. Légyen vidámság. 

64. DICSÉRET. 



I 



S 



wi I I I I I ! I I I 



1. Az 



^ 



j 



Is 

1 



m 



ten - nek 



szent an - gya - la, 



3z: 



? 



t 



í 



Meny - nyék - 

J 



t5>- 



m 



140 



KARÁCSONYI ÉNEKEK. 



l i^^i j ^J J 



^ 





f r f ^ f 

bölhogy a - la szál - la, 




És a pász - to - rok- 

1 1 1 11 



^^ 



^ 



E 



t 






Ipd: 




r r r r r r ^T^ 



S 



hoz ju - ta, 



Né - ki - ek e - ke - pen szó - la. 



á 



g 






P 




..L-^ 



f=T 



2. Mennyből jövök most hozzátok És íme, nagy jó hirt mondok 
Nagy örömet majd hirdetek. Melyen örvend ti szívetek. 

8. E mai nap egy kis gyermek Szűztől született tinéktek; A 

gyermek szép és oly ékes Vigasságra kellemetes. 

I 

4. Már lehozta az életet, Mely Istennél volt készített, Hogy ti is| 

vele éljetek. Boldogságban örvendjetek. I 

r 

5. Ez lesz nektek a jegy róla: íme fekszik a jászolba, Ott megf 
találjátok őtet. Kitől menny s föld teremtetett. 

6. Ez Úr Krisztus mi Istenünk, Nyavalyáinkböl kimentpnk 
leszen az Idvezitő, Minden bűnünkből kivevő. 

7. Nyilj meg szivem, lásd meg jobban. Ki fekszik itt a jászol 
ban? Ez a gyermek bizonyára Az Ur Jézus, Isten fia. 

8. Jertek hát mi is örvendjünk, A pásztorokkal bemenj ün 
Lássuk mit adott az Isten, Hozzánk való szerelmében. 

9. Óh én szerelmes Jézusom! Édes megváltó Krisztusom! Jöv( 
csinálj csendes ágyat, Szívemben magadnak házat! 



KARÁCSONYI ÉNEKEK. 141 

10. 0! kedves vendég, hozzám szállj, Bűneimtől ne irtózzál Jöjj 
be hozzám, szállj szivembe S kelts engem is új életre. 

11. A mennyei magas égben Istennek dicsőség legyen, Ki szent 
fiát küldé értünk, Hogy Megváltónk lenne nekünk. 

OOé (Dallama: Szent Itten noha néked.) 

1. E Karácsony ünnepén, E Karácsony ünnepén, Zeng nyelvünk 
dicséreti; Mert az Ur szent lelkében, Mert az XJr szent lelkében, 
Hiveit részelteti, Mert a született Jézus, megtartóul küldetett, Hogy 
a bőn rabságából Testünket, Kivegye hatalmából Lelkünket, Áldott 
Jézus te légy mellettünk Újjá születtetünk. 

2. Dicsőség az Istennek, Dicsőség az Istennek Fenn a magas 
egekben! Jóakarat, békesség. Jóakarat, békesség Az emberi szi- 
vekben! Zengjen a hála! Mert földre szállt az ég királya; Szeretet 
és igazság Jön vele. Kezében a szabadság Fegyvere, Nyissatok hát 
űlőtte szivet, Ti, megváltott hivek. 

3. Ma- született a Jézus, A Meváltó Ur Krisztus, Oly csillag lőn 
az égen; Hogy minden régi szentek Kik előttünk elmentek, Óhaj- 
tava várták régen: örvendjünk ennek! Egyszülöttje ez az Istennek! 
Ki csak azért vette fel Testünket, Hogy örök dicsőséggel Lel- 
künket, Ingyen jóvoltából megáldja Mert egek királya. 



VASÁRNAP REGGEU ÉNEKEK. 

66. (89 Zsoltár dallamára.) 

1. Imádandó Isten! e széles föld néked Zsámolyod, és a menny 
fényes űlő széked; A te mindenható kezeid csinálmánya És erőd 
^^tűköre e világ alkotmánya. Csak homályt találunk előttünk és 
mélységet, Elménkkel megfogni akarván ily felséget. 

^^ 2. Kezdete soha sem volt a te idődnek, Esztendeid soha el nem 
jrégeződnek, Minden dolgok tőled származnak mint kútfőtől, Te 

Igetelt nem vettél semmi megelőzőtől. A változásoknak körülötted 
helyt nem adsz A ki régen voltál, te ugyanazon maradsz. 



142 VASÁRNAP REGGELI ÉNEKEK. 

3. Láthatatlan lélek! te betöltesz mindent, Jelen vagfy itt alant, 
valamint odafent. Nincs oly dolog, melyet szemeid ne látnának, 
Bár fedjék ködéi a sötét éjszakának. Óh emberek! nincsen az 
Isten előtt titok, Tudva vágynak nála minden gondolatitok. 

4. Csudákkal teljes a természet temploma, Melyekből kitetszik 
bölcseséged nyoma. Nagy vagy a nagyokban, bölcs vagy a kicsi- 
nyekben. Gondod el nem fárad annyi sok ezerekben; Végetlen 
jóságod a menny és föld hirdeti. Sokaságát nyelvünk mert ki nem 
beszélheti. 

5. Szenteknek szenté vagy óh Isten! s nincs hiba Szent akara- 
todnak határozásiba; Igazságod megáll, ha tartasz törvényszéket. 
Mivel jól ismered a szívet és veséket; Mégis a bűnösnek halálán te 
nem örülsz, Inkább nagy irgalmad szerint rajta könyörülsz. 

6. Boldog nép az, a mely imád ily felséget. Boldog, kit ily 
felség kegyelmébe bevett, A kinek hatalma mindenre elégséges, 
Jósága megadja, a kinek mi szükséges. Tartsd fenn óh jó atyánk! 
köztünk ez ismeretetet. Hogy te nem egyéb vagy, hanem merő 
szeretet! 

07 • (Azon dallamra.) 

1. A csillagos égnek seregei ott fent Tündöklő fenyőkkel dicsérik 
az Istent, Az egek boltjai alatt forgó világok Mély bölcseségéről 
beszélő bizonyságok; Az ő szavára lett tenger, hegy, füvek és fák, 
Jóvoltát s erejét szünetlenül kiáltják. 

2. Hát én, kibe lelket a jó teremtő tett, Némán vesztegeljek 8 

ne dicsérjem őtet? Nem! sőt minden lelki erőmet összeszedem, 
Elmémnek szárnyain székihez emelkedem; Szólok s ha tétováz 

rebegése nyelvemnek, Könyeim tanúi lesznek tiszteletenmek. 

3. Rebeg nyelvem, de te, ki szivem vizsgálod, Abban oltárodat 
füstölve találod. Én ha a napfénybe mártanám is ecsetem, Felséges 
voltodnak árnyékát sem festhetem. A te tisztelőid bár legyenek an- 
gyalok. Csak erőtlen hangon dicsértetel általok. 

4. Ki ruházott fényt a sok ezer napokra, Szines súgárokat rakván 
orczá jókra? Ki inditá útnak a számtalan földeket? Ki kötött egy- 
máshoz ennyi ezer testeket? Kimért útaikon ezeket ki mozgatja? 
Uram! a te szádnak mindenható szózatja. 



VASÁRNAP REGGELI ÉNEKEK. 14S 

5., 6., 7 . 

8. Te tartod a zsengéd tavasznak kezeit, Míg- kiteregeti színes sző- 
nyegeit. Aranyszín ruhát adsz az ért gabonafőre, Fürtökből koronát 
fűzöl a szőlőtőre; A megfagyott földet hópelyhekbe pőlálod, Lako- 
sit élesztő örömökkel kínálod. 

9. Általad az ember lelke az ezredik Égboltozaton is felülemel- 
kedik; Tudja a múlta&at, ért, ítél, okoskodik. Lépvén okról-okra, 
rajtad megállapodik; Magában félelmet érez és kívánságot. Tart a 
sírtól, 8 várja a halhatatlanságot. 

10. Uram! ezer nyelvek kellenének számba. Jóságod csudáit hogy 
vehetnem számba. Még a mi gonosz is, használ nekünk más részbe. 
Istennel nem tartók óh ezt vegyétek észbe; És ha nem vagytok me- 
gihletve jóvóltától, Féljetek, mint szökött rabszolgák, haragjától. 

11., 12., 13 

14. Felelj kételkedő! ki mennydörög ott fent? A szélvész har- 
sogó zúgása kit jelent? A sík tenger vizét ki emeli hegyekké? A 
száraz föld színét ki sülyeszti völgyekké? Mindegyik éltető elem 
ím felemelte Szavát: hogy van Isten; hát mit kételkedel te? 

15. Uram! munkáidról lészen dicséretem. Míg tart az e végre 
adatott életem. Kérlek, vedd jó nevén, ha egy gyarló féregnek 
Ajkai töredék dicséretet rebegnek. Te látod mily buzgók bennem 
az indulatok. Melyeket jól érzek, ki nem magyarázhatok. 

16. Óh ha kivetkezvén a testből idővel, Állok széked előtt koro- 
názott fővel, Több lesz énekemben az erő és méltóság. Magasztalván 
téged, óh felséges valóság! Repüljetek elő kívánt idők sebesen, 
Hogy örömeimben több változás ne essen. 

Oo« (Azon dallamra.) 

1. Nagy az Ur, ki fényes házát építette Ott fenn a számtalan 
egeknek felette, Hol sok ezer napok fényesítik pitvarát, A magasság 
8 mélység határozzák udvarát; Újul a föld színe vidám tekintetétől. 
Tengelyestől reszket bús gerjedezésétől. 



144 Vasárkap Reggeli énekek. 

3. Dicsérjétek őtet, a mennyei boltok Alatt óh csillagoki mik ott 
lámpásoltok. Ti napok seregi! világító fáklyátok Neve dicséred 
között lobogtassátok; Ti sok rendű holdak, a bujdosó földekkel! E 
nagy erős Urat dicsérjétek énekkel. 

4., 5 

6. Énekeljen néki az egész természet, Napkelet, dél, észak és a 
napenyészet; Kettőztessék meg a dicséret, midőn annak Hangjai a 
hegyek felől visszapattannak. És te ember! kit ő tett e földön 
elsővé, Változz dicsőségét mindig buzgó kútfővé. 



ff 



8. Magasztald fel őtet, hogy használj magadnak, Dicsé rétid neki 
mert hasznot nem adnak; A bűnt vétkezzed le rólad s a testiséget, 
Hozzá emelkedve dicsőitése végett; Lehullnak, ha vele társalkodói, 
mennyei Származású lelked földön ragadt szennyei. 

9. Egyszer se fogjon úgy a nap futásához. Egyszer se jusson el 
úgy lenyugvásához. Hogy őt ne dicsérnéd szivednek tolmácsával, 
Egyesitvén szavad a természet szavával. Ez szólit meg téged, 
hogy haladásra serkenj, A te értelmednek beszél a föld és a menny. 

10. Ha esők omlanak a földre záporral. Ha az aszály miatt füstöl 
a föld porral. Ha fagyos fürtjeit látod a zúzmaráznak. Ha a lilio- 
mok a réteken pompáznak, Ha tisztán süt a nap, vagy fergetegek 
jőnek: Nagyságos dolgait hirdesd a teremtőnek. 



11 



12. Ez a kegyes atya nem vet engem is el. Rólam is hűséges volta 
gondot visel, A kincs és dicsőség ha enyémek nem lettek. Igazság 
vizsgáló lelket adott helyettek. Adott külső s belső ép érzékenysé- 
geket. Kezeimbe lantot, szájamba új éneket. 

13. Uram! a mit adtál, tartsd meg azt számomra, Több nem 
kivántatik én boldogságomra; Én pedig mit adjak néked gyarló 
létemre. Háládatlanságom hogy ne térjen szememre? Imádlak 
téged, betelvén szent félelemmel, És dicséretedet egygyé teszem 
éltemmel. 

14., 15., 16 



VASÁRNAP REGGELI ÉNEKEK. 145 

69. (42 ZMltár dallamánu) 

1. Isten! a roppant egeknek Bölcs erős alkotó ja« A léteinek és 
letteknek Hatalmas fentartójal Te képzelhetetlen nagry örök és 
végetlen vagy, Együtt mélység és magasság, Tiszta fénylő vi- 
lágosság. 

2. Isteni munkásságodnak Legelső teremtése, Mint tiszta va- 
lóságodnak Sugárzó tenyészése: Ama világosság lett. Melyet szád 
lelke kivett A sötét tömérdekségből, S szélyel lövellett az égből. 

3. Bennünk az okos erőnek Szüntelenül munkásnak. Lételedet 
ismerőnek. Mint égi származásnak Eredete is te vagy, Te óh 
egyetlenegy nagy! Minden valónak kútfeje, Minden élőnek ereje. 

4. Világosítsd hát lelkünket Világosságnak atyja! Érdekeljen 
ngy bennünket Világod súgárzatja. Hogy értsük lételedet. És 
tudjuk felségedet Jól s értelmesen tisztelni. Okos ünnepet szen- 
telni. 

5. örvend lelkünk, mikor téged Nyilván Istenének vall; S 
diosőfti Istenséged Több kezed munkáival; Az égi seregekkel 
Egyező zengésekkel. Értelmes dicséretekben Imád a gyülekezet- 
ben. 

6. Jó vagy te, jónak szerzője Minden teremtésidnek. De jó 
vagy idvezítője Választott híveidnek! Szent vagy és bűnt gyűlölő, 
I>e nagyon könyörülő! Mint erőd megmérhetetlen. Úgy irgalmad 
véghetetlen. 

7. Mi tehát ez erős hittel Imádjuk felségedet, Ily biztos 
vallástétellel Dicsőítünk tégedet; Mi por: de te műveid. Bűnö- 
sök: de híveid, Alkotmánya hatalmadnak. Tárgya örök jósá- 
godnak. 

8. Közöld velünk fiaiddal Atyai jóságodat, Együtt örök ha- 
talmaddal Éreztesd irgalmadat; Azzal éleszd hitünket, Élesítsd 
értelmünket, Tégy méltókká por létünkre, Mennyei eredetünkre! 



146 



VASÁRNAP REGGELI ÉNEKEK. 

70. DICSÉRET. 




1. Ad - junk há - lát mind nyá - jan Az A - tya Úr Is - ten -nek. 



f i fffr í r f 




És mond- junk dí - csé - re - 



r \ II r r tt> if^ 



tet Mi 

A J. 



te-rem-tö Is -te- 



f r » 'f ¥ ^ 



j 



É 



^ 




h^^j\-'l 1 ^, 11 ^ ^^ 




nűnk-nek; 



m 



J. 



í 



Ki egy-be-gyüj-tött most min - 

^ . j j j j . j -j 



f ' f r r f ' í 



E 




ün - ne-pet szen-tel - jünk 

.. j ; ^ ; j 



t 




rf 



^^ 




És szent i - gé - jé - vei 



' r r r r 'f-r-f^ 



él - jünk. 



M 



I 



VASÁRNAP REGGELI fiNEKEK. 147 

2. Kegyelmes Atya Isten! Te vagy Úr mindenekben, Ei megje- 
lented magad Szent igédben itt e földön, És sok csudatételidben, 
A te áldott Fiadban, Mi kegyes idvezitőnkben. 

3. Légy kegyelmes minékünk, A te áldott fiadért, Az Úr Jézus 
Krisztusért, Mi szentséges megváltónkért; És ne állj bosszút mi 
rajtunk A nagy hitetlenségért. Számtalan sok bűneinkért. 

4. De szentelj meg bennünket. Bírj és segélj meg minket, Geiv 
jeszd fel mi lelkünket. És a mi gyarló szívünket; Hogy téged 
megismerhessünk, Segítségül hívhassunk. Néked hálákat adhassunk. 

5. Világosíts meg minket A Szent Lélek Istennel, Hogy szépen 
tündököljék Bennünk az evangyéliom; És erősíts meg Úr Isten! 
A te áldott igéddel Minden tévelygések ellen. 

6. Igazgassad elméjét És minden tanúságát. Vezéreljed útját, 
nyelvét A mi lelkipásztorinknak; És oktassad elméjöket A te 
szent beszédednek Figyelmes hallgatóinak. 

7. Tarts meg minden időben Minket az igaz hitben. És igaz 
értelmében A szent evangyéliomnak; Légyen foganatos köztünk 
A te kegyes beszéded. És minden jóra intésed. 

8. Hogy sok népek te hozzád Megtérjenek bűnökből, És téged 
szolgáljanak Az ő szívükből s leikükből: Hogy mindenek imád- 
janak S csak téged tiszteljenek. Hogy örökké élhessenek. 

71. (84 ZMltár dallamára.) 

1. Óh mindenütt jelenvaló. Földi szemmel nem látható örök 
Isten, megfoghatatlan! Nézve kezed bölcs munkáit, A te léted ott 
világit Kicsinyekben és a nagyokban. Én is bárha föl nem érlek. 
Általad és benned élek. 

2. A magasság és a mélység. Világosság és sötétség. Téged 
dicsér Óh! véghetetlen! Téged az ég zendülése, A kis madár 
éneklése. Bujdosó vad a rengetegben. Rezgő harmat, zúgó tenger 
Es a szegény gyarló ember. 



148 



VASÁRNAP REGGELI ÉNEKEK. 



3. Te reád néz boldog felsésr! Ez az egész nagy mindenségr, Mert 
te birod sorsát mindennek; Lelkem hát az ima szárnyán, Zsá- 
molyodhoz oda szállván, Áldásodért én is esengek; Bizva benned 
bármi érjen. Napjaimat nyugton élem. 

4. Szined előtt leborulok És szivemben megújulok, Még búmban 
18 a hit vigasztal; Ezt a földet elfelejtve. Boldogabb hont nálad 
sejtve, Az egekbe ragadsz magaddal És ott nálad, tiszta jóság, 
Lehull rólam a gyarlóság. 

5. Láthatatlan fényes lélek! Bár a mig a földön élek, Rám 
tapad annak gyarlósága; De ha egyszer mindörökre Oda szállok 
szent körödbe. Porhüvelyem itt hagyva hátra. Lelkem is majd fenn 
az égben, Veled lesz az örök fényben! 

72. (140 Dictérat daUamánu) 

1. Istennek szent lelke, könyörgünk hozzád. Fénylő világodat 
bocsásd ki hozzánk, A mennyből, mint a nap, tisztán ragyogj ránk. 

2. Te légy Ó! Szentlélek, édes vendégüng, Bánatban örömünk, 
búban reményünk. Hogy Istenben bizva. Istenben éljünk. 

3. Eöltsed igaz hitre a hitetlenséget. Fordítsd szeretetre a gyű- 
lölséget. Bűnnek, setétségnek vess immár véget. 

4. A jóban tántorgót te vidd a jóra. Szegénynek, árvának légy 
pártfogója Igaz híveidet kegyelmed óvja. 

5. Áldd meg, Ó! Szentlélek, mind e világot. Terjeszd a világban 
a boldogságot, Hogy legyen szent neved örökké áldott! 

73. DICSÉRET. 



/t\ 




g 



1. J5 - vei szent lé - lek 



Is - ten! Tarts megmin - ket i - géd - ben 



(■ r ' r < if r ^i: i^ \' r if r 'r 




sa/ 



VASÁRNAP REGGELI ÉNEKEK. 



149 



^ 



J i J J iJ J 1^ 



/TS 



P 



r ff r t r-^ r^Tf 



Ne - le-gyünk sö - tét - ség - ben, Ma-rad-junk i - gaz hit - ben. 



^^ 



r r if r ' f 




r-r^ 



Sb^ 



2. Szenteld meg mi szivünket, Világosítsd elménket, Hogy 
érthessük igédet. Mi édes mesterünket. 

3. Adj isteni félelmet, És világos értelmet; Igéddel taníts min- 
ket; Gerjeszd fel_mi szívünket. 

4. Vigasztald meg szívünket. Mindenben segíts minket; öreg- 
bítsed hitünket, És bocsásd meg bűnünket. 

ő. Hogy téged az atyával És az ő szent fiával Dicsérhessünk 
mindnyájan, A fényes mennyországban. 

74. DICSÉRET. 



^'""Z / / r ' /'ff 




1. lm bé - jöt-tünk nagy ö - röm - mel! 



§^ 



r T r I r f f 



^ 



^ 



ffi 



/s\ 



f=T 



-=r^ 



f 



f 



3 



r 



m 



A te szén - tid - nek gyű - le - ke - ze - ti - be. 



i 



f r T I r r ^ 



f 



SS/ 



150 



Vasárnap jrégg£:li énekek. 



i 



j j j | j 



/TN 




$■ 



r r FT r 



A te temp - lo - mod - ba, Fel - s6 - ges A - tya Is - ten! 

I jt^ i j j 



.i . i ^ i , ^ j 



P'^rT r r'f 



Vft/ 



f r r'r f 



i 



vs/ 



2. Itt megállunk te előtted! Felséges Isten! Igaz hitből áldozunk 
te előtted} Vallást teszünk rólad, Felséges atya Isteni 

3. Vágyik lelkünk szent igédhez, Felséges Isten! Mint a szom- 
júhozó szarvas a vízhez, A hideg kútfőhöz, Felséges atya Isten! 

4. Csak ez nékünk vígasságunk. Felséges Isten! Hogy lakozik a 
te neved közöttünk, Díesértetel tőlünk Felséges atya Isten! 

5. Tartsd meg azért békességben. Felséges Isten! A szent gyüle- 
kezetet igaz hitben, Te tiszteletedben. Felséges atya Isten! 

6. Prédikáltasd szent igédet. Felséges Isten! Ne hagyd szomjú- 
hozni a mi lelkünket, Áldd meg életünket. Felséges atya Isten! 

7. Zengedeznek mi ajakink, Felséges Isten! örvendetes szókban, 
dicséretekben. Ékes énekekben. Felséges atya Isten! 

8. Áldott vagy te most a mennyben, Felséges Isten! Kit illet di- 
cséret a szent templomban. Anyaszentegyházban, Felséges atya Isten! 

75. DICSÉRET. 



j''jji;;ir' V 




3 



-<9 



Yffr^f 



rfT 



1. - rül mi szi-vünk, mi - kor ezt hall-juk: Atemp-lom-ba 

J..KI i A A^J. j j 



^ 



J^ 



r 



^ 



s 



t^ l ^ J, J -] 



riiiViiTifr^l ' 



^ 



VASÁRNAP REGGELI ÉNEKEK. 



161 



i 



j j I J J I j j 



á 



^f\ 



I 



m 



ff ' C í"r f'f - ff ff 

mé-gyűnk, Hol Úr Is - ten -nek szent i - gé - jét hall-juk. 

. L J , ^ d ■ J ^ . JtJ J I J J , J J | g 



^P 



=^I^ 



^ 



■-T r ' r r 



va/ 



2. Megállunk hittel örök Úr Isten! A te templomodbán, És 
tiszta szívvel dicsérünk tégedet. 

3. Áldd meg Úr Isten! a te népedet, Kik téged szeretnek, 
Tartsd meg közöttünk a gyülekezetet. 

4. Légyen békesség Felséges Isten! Anyaszentegyházban; Oltal- 
mazz minket minden háborúnkban. 

5. Dicséret néked Atya Úr Isten! A te szent Fiaddjí^, Es Szent 
Lélekkel, mi vígasztalónkkal. 

76. DICSÉRET; 




- í Mín-den-ha - tó! le - bo - rul - va Di - csö - it - jük szent ne - ved ) 
' í Lel - ke - sed - ve, fel - buz-dul - va Áld - juk Nagy fel - sé - ge - det ; J 



i 



J.ÁÁJ.AJJ. 



^^ 



i 



pAf r i f f'\r ^ 



^ 



?Z=?2= 



3: 






i 



J Jlj J > 'J J 






.1 J l j J l j J 



f ' r f'T rf r r rr rr r rr 

Egy por-szem-ben böl-cse- sé-ged, Egy csepp viz-ben di - csÖ - sé - ged 



i 



^ 



^ 



2ZI?Z 



f 



VA/ 



152 



VASÁRNAP REGGELI ÉNEKEK. 



^ 



|Ji'i'ii'i'ii'iiri' 




Egy - a - ránt ki - tet - szö nagy: Min-de - nik - ben je - len vagy. 

A A J. J. J. J J. J. A A J. j 



^ r r I ' r ir c i r r ir r k r 'r £ " 



m 



2. A világok sokasága Tőled vette lételét; A mi szivünk kis 
világa, Benned leli örömét. Ó! teremtő szent Istenség, Rajtad 
áll fen a mindenség, A föld és az ég neked, Zeng dicsérő éneket! 

3. Ha lelkünk a föld zajából ÓI Uram, feléd repes; Ha fel- 
szállva e világból, Nyugtot oda fenn keres! örök Isten! ó, fogadd 
el Atyai kegyelmeddel Híveidnek imáját S add meg lelkünk 
nyugalmát. 

4. Tudjuk, Uram, hogy te néked A mindenség templomod, 
Mindenütt tisztelnek téged. Hol élet van s sziv dobog; Azért mi 
is leborulva, Sziveinkben felbuzdulva. Hálát adunk te neked. Di- 
csőitjük nagy neved. 

77. (150 Zsoltár dallamára.) 

1. Isten kezét mutatja Az égnek boltozatja. Mely felettem kiter- 
jed; Szívem örömre gerjed E remek mű látására; S alkotója 
lelkemet És minden érzésemet Ragadja csudálására. 

2. Ha elmémmel felhágok E számtalan világok Roppant alkot- 
mányába; Ott látom valójában Nagy voltát a teremtőnek; Minél 
felébb repülök Annál jobban szédülök Magasságán e tetőnek. 

3. Ki gyújtá meg ezeket Az örökös tüzeket? E nagy testeket 
fontba Ki vetette, hogy pontba Egymásnak megfeleljenek? Ki 
mérte ki útjokat Bs örök pályájokat. Hogy arról el ne térjenek? 

4. Te vagy az Mindenható! Kihez hasonlítható Nincs sem föl- 
dön, sem égben; Te vagy, ki voltál régen. Kiben nincsen fogyat- 
kozás. Kiben nincsen hajdani. Jövendő vagy mostani, Kihez nem 
járul változás. 



VASÁRNAP REGGELI ÉNEKEK. 163 

5. Bn hát mély tisztelettel, Mely teljes szeretettel, Előtted meg- 
némulok, Zsámolyodhoz borulok, Es imádom nagy voltodat; Hogy 
bármily kicsiny vagyok. Szintúgy mint ezen nagyok. Tapasztalom 
jóságodat. 



VASÁRNAP DÉLESTI ÉNEKEK. 

78. ( 103 Zsoltár dallamára.) 

1. Adj hálát lelkem a főböleseségnek, Ki magát az emberi nem- 
zetségnek Szent igéjében kijelentette; És az Úr Jézust, ki egy 
az atyával, Az idvességnek bír minden titkával, A bűnösökkel 
megismertette. 

2. Tudatlanságban jöttünk e világra. Jézus vezérlett minden 
igazságra; Az Isten lélek, ö tanította. Lélekben kell hát őt és igaz- 
ságban Imádnunk, mert a belső tisztaságban Gyönyörködik az 
Úrnak áldotta. 

3. Te hoztad Jézus! ezt világosságra, Hogy gondot tart az atya 
e világra, S nem vagyunk vaktörténet játéki. Ha egy verébfi, 
vagy egy hajunk szála Leesik, az is tudva van ö nála; Semmi nincs 
kicsiny, vagy csekély néki. 

4. Édes mesterünk! te tőled tanúlánk. Hogy lelkünknek nem 
árthat az a fúlánk, Melylyel minket a koporsó ijjeszt. Valamint 
te élsz, hisszük, mi is élünk. És bár e sárház leomol, nem félünk 
A semmiségbe sírunk nem sűlyeszt. 

5. (Te tőled vettük ezt az ígéretet, Gondolatot, szót és cseleke- 
detet, Hogy egykor jnegmér ítélő fontod; Akkor kegyelmed száll 
a jámborokra. De a téged megvető gonoszokra Az örök tűznek 
lángját kiontod.) 

6. Minket a bűn átok alá rekesztett. De te szenvedtél. Jézusunk! 
keresztet, És drága véreden megváltottál; Ez által tetted a rom- 
lottat éppé, És minket jóra igyekező néppé önnön magadnak 
elválasztottál. 



154 VASÁRNAP DÉLESTI ÉNEKEK. 

7. Te adtad nékünk ama két szentséges Parancsolatot, hogy mi 
a felséges Istent teljes szívünkből szeressük; Ezt is úgy tartsuk 
mint főtörvény szavát: Hogy minden felebarátunknak javát, Mint 
a magunkét szintúgy keressük. 

8. Vess gátat. Uram! immár a sötétnek, Fényi j ék szívünkben 
mint égő szövétnek Az Úr Jézus tiszta tudománya. Légyen ve- 
zérünk az ö szent nyomdoka; Érdeme idvességünk szerző oka, 
Szent törvénye életünk kormánya. 

79. (24 Zsoltár dallamánu) 

1. Óh minden jóknak kútfeje. Mi életünknek ereje. Kegyelmes 
atyánk és Istenünk! A több hívek seregével, Szíveinknek örö- 
mével, Szent színed előtt megjelenünk. 

2. Hogy a főigazságokat Tanúiván, értsük azokat, A melyek 
tartoznak a hitre; S vezéreljenek is ezek. Mint leghűségesebb 
kezek. Mindnyájunkat a szent életre. 

3. De mivel mint földi testek. Vagyunk mi a jóra restek, Tudat- 
lanok a lelkiekben: Óh UramI tégedet kérünk. Hogy te magad 
légy vezérünk. És erősíts jobban ezekben. 

4. A te szent lelked munkája Sötétségünknek fáklyája Légyen, 
a mely ezt feléleszsze; Szívünkben világosságát. Az igének igaz- 
ságát. Foganatosán kiterjeszsze. 

5. Hogy szent beszéded szépségét, Igéretidnek szentségét Vilá- 
gosabban megláthassuk; Éhez egész életünket. Gondolatink s be- 
Bzédinket, Mint sinórmértékhez szabhassuk. 

6. Isteni tiszteletünket, Énekünk s könyörgésünket Mennyei 
atyánk! vedd kedvesen; A melyeket ma hallottunk, .Tanúltunk, 
jónak vallottunk. Plántáld szívünkbe gyökeresen. 






y -t' 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 156 

KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 



I. ŰRNAP. 

80. ( 119 Zsoltár dallamánu) 

1. Főbóldogságom tartom én ebben, Hogy az Úr Jézus tudomá- 
nyát vallom. Ember nem szólott soha bölcsebben, Azért beszédit 
iiagry„ örömmel hallom; Ezek éltemnek vezéri lévén, Megvigasz- 
talnak a halálnak révén. 

2. Ha bűnöm kárhozattál fenyeget, E hitben vetem teljes re- 
ménységem: Hogy megváltóm tett értem eleget, Nem árthat nékem 
semmi ellenségem; Mert úgy gondot visel életemről. Hogy egy 
hajszál sem esik le fejemről. 

3. Ily megfoghatatlan szerelmével Engem Jézusom úgy magához 
vona. Hogy lelkem s testem tehetségével. Vagyok ő. néki örök 
tulajdona; Akaratát örömest és készen Teljesíteni legfőbb gondom 
lészen. 

4. Uram! kérlek nékem add tudtomra, Bűnös voltomnak okát 
hol keressem; Hogy óhajtott szabadulásomra Segedelmed által tö- 
rekedhessem. Jótéteményed mely csudálatos! Oktass, hogy legyek 
hozzád háládatos. 

II. ŰRNAP. 

oX« (6 Zsoltár dallamára.) 

1. Meghagytad nékünk Úr Isten! Hogy járjunk törvényedben. 
És téged tiszteljünk Teljes szívvel lélekkel, És minden mi erőnk- 
kel Tégedet szeressünk. 

2. A mi felebarátinkat Szeressük mint magunkat. Haragot el- 
hagyván; Senkinek kárt ne tegyünk, Mindenhez hívek legyünk. 
És éljünk igazán. 

3. De jaj mely gyarló életem! Mert embertől születtem. Bűnre 
vagyok hajló; Elmémnek gondolata. Szívemnek indulata Te el- 
lened járó. 

4. Szent igédet nem követem, Sőt gyakran elfeledem; Rest a 
jóra szívem. Feleimet gyűlöli. Vagy csak színnel szereti. Mely 
nehéz énnékem. 



156 KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 

5. Ezért méltó haragodat, Érdemlem ostorodat; De jó remény- 
séggel Tekintek szent fiadra, Mint kegyes szószólómra, Kiért 
hozzám tértél. 

6. Mert én csak ö benne bízom, Érdemem fel nem hányom, 
Mely semmi értékű; engem megigazít. Gonosztól megszabadít, 
Oly igen jókedvű. 

82. ( 173 Dicséret dalUmánu) 

1. Jó és igaz óh szenteknek szentel A mely tOrvényt igéd kije- 
lente; De ha magam a szerint vizsgálom. Igen sokban bűnOsnek 
találom. 

2. Megtanított a Jézus engemet. Hogy téged Uramat Istene- 
met Szeretnem szükség teljes szívemből, Teljes erőmből, teljes 
lelkemből. 

3. Ezt is hasonló törvénynek látom. Hogy szeretnem kell fele- 
barátom, Melyben kívánod, hogy legyen nékem Magam szeretete 
a mértékem. 

4. De én, ki roszra hajlandó vagyok. Szent törvényeddel kön- 
nyen felhagyok; A test áll annak sokszor ellene. Nem szeretlek 
téged mint kellene. 

5. Az emberektől vagyok idegen. Tettetve bánok velők s hide- 
gen; Titkon örülök mikor van károk. Sőt még nyilván is elle- 
nök járok. 

6. Óh Isten! cselekedd ezt én velem. Hogy alázatos vallásté- 
telem A kevélységtől engem megmentsen. És a megjobbulásra 
serkentsen. 

83. ( 66 Zsoltár dalUmára.) 

1. Atyám ki felhozod napodat. Mind jókra, mind gonoszokra, 
Nagy kegyelmedet s áldásodat. Bőséggel hinted azokra; Példádat 
követni igyekszem Szeretni embertársamat. Eredetemet nem felej- 
tem, Mint pornak tartom magamat. 

2. A mely port lelked ihletése Érvén, megelevenített, Isteni 
felséged tetszése Szép lélekkel ékesített; Tisztelem én benne képedet, 
Böleseséged fény sugarát, Tisztelem azon szereteted. Melynek nem 
érjük határát. 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 



157 



3. Uram! ha ily nagryságot adtál Avagy megvetni merném-e? 
A kit kegyelmedbe fogadtál. Mint testvért nem szeretném-e? Mert 
mi egy örökség sorsosa. Vagyunk mindnyájan előtted Mennynek 
jövendő lakosa, Szivből áldozunk tenéked. 

4. Élezd a szereteted én bennem, Ki vagy végtelen szeretet, 
Segits hozzád hasonló lennem, Ei áldd személyt és nemzetet; 
Főképen számnak mozdulása Mint szivemnek dobbanása, Minden 
legyen bizonyítása. Te vagy szeretetem tárgya. 

IIL ÚRNAP. 

84, DICSÉRET. 




^ju ')aI. 



/Ts 



t 



r 



^L 



T T 

1. Tö - ké - le - tes volt 



TTT=f 



f 



mín-den te - kin - tet - ben, Va- 



á 



í 



pynr [f f 1 ^ 







-1 J i .i J i J J 




f7\ 



' J \ rJ J" 



^ 



S 



^ 



r r ' f r r r 

la - mit U - ram! te - rem 

j j j . j j 



WTT^ 



^ 



r T ■ 'r í 



tél kez - det - ben; Az em-ber 




i 



^ 



V4/ 




/?N 



i 



/Ts 



2* 



a 



3 



tes -tét te al - kot-tad 



r 

szé - pen, És lel - két é - pen. 



' r r 'r r ' r 



I 



-<$>- 



^ 



f 



^^,j.-^,j 




I 



^^ 



158 KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 

2. A magiad képét adtad 6 reája, Szent ártatlanság: "^olt ékes 
ruhája, Bölososé is tetted, hogy téged ismerne, S élvén dicsérne. 

8. De első szüleink félretérének, A kísértőnek mikor engedének; 
Már mi mindnyájan, kik tőlök eredtünk, Bűnben születtünk. 

4. Minden tagjaink s bennük minden részek Restek a jóra, a 
gonoszra készek; Nincs erőnk, s a jót noha jónak hisszük. Véghez 
nem visszük. 

5. Bűnökbe estünk. Uram! végy ki onnan. Szülvén minket szent 
lelkeddel újonnan; Újítsd meg rajtunk, hogy legyünk te néped. 
Isteni képed. 

IV. ÚRNAP. 

85. (163 Dicséret dallamára.) 

1. Én nem perlek. És nem merlek Igaz bírám vádolni, Ha el- 
kezded ítéleted Én rajtam gyakorolni. 

2. Lágyan bántál, Nem kívántál Semmit is eró'm felett; Az 
izgató, Csalogató Mégis engem bűnre vett. 

3. Megvettetést, Nagy büntetést Ezért eló're látok; Szörnyű 
dolog Lesz, ha megfog A törvényben írt átok. 

4. Sokszor hallom. Az irgalom Nálad éri az eget; De ismétlen 
Véghetetlen Igazságod fenyeget. 

5. E kettő közt Olyan eszközt Találnom lehetetlen, Hogy jó 
maradj, Es még se hagyj Egy bűnt is büntetetlen. 

6. De midőn én Kételkedvén, E két mélység közt állok: Ütmu- 
tatást, Megtartatást Szent igédben találok. 

V. ÚRNAP. 
0\>« (42 Zsoltár dallamára.) 

1. Istenemhez száll az ének, Es ő benne vigadok, Mert szerelme 
bármit nézzek, mindennünen rám ragyok; Véget ér majd min- 
denem Csak Isten szerelme nem, Mely szivemet égbe vonja. Honnan 
rám néz áldó gondja. 

2. Mint a felhő a határra Rá borítja szárnyait, Ugy fedez be 
bizonyára Engem Isten karja itt; Véget ér majd mindenem, Csak 

^en szerelme nem Mint atyám a kezdet óta Életemet azzal óvta. 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 169 

3. Elgneky fOldnek minden sérgét^ Szolgáimmá tette ő, Föllelem, 
bármerre mennék, A mi jó és éltető; Yéget ér majd mindenem, 
Csak Isten szerelme nem Minden javát víznek, földnek. Ez köl- 
csönzi örömömnek. 

4. Álmom őrzi édes gondja, S ha megnyngtatá szivem, Uj 
szerelmét látom újra. Minden ujabb reggelen; Véget ér majd 
mindenem. Csak Isten szerelme nem, Abban halok, abban élek. 
Bármi érjen, hát nem félek. 

5. Uram, áldom szerelmednek Hűn vezérlő gondjait, Áldalak, 
hogy biznom benned Szent beszéded igy tanit: Véget ér majd 
mindenem. Csak Isten szerelme nem, Adj kegyelmet hogy e hitben 
Megmaradjak mindvégiglen. 

VI. ŰRNAP. 

87. (135 Zsoltár dallamára.) 

1. Szivünk, ajkunk téged áld. Gondviselő Istenünk! Mint hatal- 
mas, nagy királyt. Kit Urunknak ismerünk; A ki védi s őrzi itt 
Minden igaz hiveit. , 

2. Te adsz. Uram életet, Te deríted ránk napod; Mint a legfőbb 
szeretet. Az áldást is te adod; Hálát mondunk hát neked S szivből 
szóló éneket! 

3. Törne bár vész ellenünk. Jönne baj, csapás elő; Látja mindezt 
Istenünk Mert ránk gondot visel ő! Védi karja, kit bajért. Ha 
oltalmat tőle kért. 

4. Ó! ne csüggedj bús kebel, A veszély vagy baj között, Él az 
Ur ő benne lel Vigaszt mindent üldözött; Szabadulást hoz nekünk 
Gondviselő Istenünk! 

5. Áldva légy ó! szent atyánk, Áldja menny s föld nevedet! Te 
viselsz gondot reánk, Te vezérled népedet; Ezután is Istenünk 
Légy mindenben, mindenünk! 

VII. ŰRNAP. 

88. (30 Zsoltár dallamára.) 

1. Uram! a te igéd nekem A sötétben szövétnekem; Mind 
igazak és ámmenek, A mik szádból kijöttenek; Azért a mit nem 
látok szemmel, Beveszem szavadra hitemmel. 



160 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 



2. Bísom hozzád erffs hittel, Hogy mindent meircselekeszel, A 
mit szent igédben igérsz: Hogy kegyelmesen hozzám térsz. És 
megbocsátván bűneimet, Megadod örök életemet. 

8. B nagy jót neked köszOnöm, Mely nekem arra ösztönöm, 
Hogy a Jézost, kiért velem Közöltetik a kegyelem. Tartván lel- 
kem megtartójának, Szeressem, engedvén szavának. 

4. Igazgass, UramI engemet. Hogy megőrizzem hitemet. Ha 
von magához e világ. Én mint Krisztusba oltott ág: Tőle vegyem 
tápláltatásom. Míg bz élők közt lesz lakásom. 

VIII. ŰRNAP. 

89. DICSÉRET. 




r 

1 \^ 
^' iJö 



^ 



ten a ki a menny - ben 
vei és nézz meg en - gem, 

J J . J J J . J 



Re - mé-nyem 
Ba - jom - ban 



r nr f f I I 



^ 



^ 



/TS 



ö 



^Ed 



á 




f { C • !' 



^T"^ 



f 



^ 



csak te vagy ) 
el - ne hagyj;) 

J 



Ne 




1 



légy tó 



- lem oly tá - vol. 



^^ 



^ 



a 



j 



i 



vj/ 




i 



Kö - nyö-rülj hű szol-gá - don. 



^ . i i . ^ 








Ur 



Is - ten el - ne hagyj! 




KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 161 

2. Ha a bú éjjelében, Elboriíl a szivem, Vig^aszt a szent igében, 
Uram, te adj nekem; Ha kétsége közt hányódom. Mentségre nincsen 
módom, Te tarts meg, Istenem! 

3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait. Maradjon meg 
mellettem Szerelmed és a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned 
óh! Úristen, Remélni megtanít! 

4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk. De a hit drága 
kincse örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd 
szünetlen. Elünk, vagy meghalunk! 

5. Uram, a nyomorultat, ' A gyöngét el ne hagyd; Az árvát el- 
hagyottat Gyámolitsd te magad; A szegényt, ki remélve Csak reád 
néz az égre, Úristen el ne hagyd! 

IX. ŰRNAP. 
90. (23 Zsoltár dallamára.) 

1. Atya Úr Isten! rólad vallást teszek. Dicséretedre szám és 
szívem készek. Te vagy az erős, ki tudtál isteni Szóddal semmiből 
mindent teremteni, A mit fent s alant szemeink szemlélnek, Általad 
vannak, mozognak és élnek. 

2. Világosság lőn parancsolatodra, A menny és a föld előállt egy 
szódra; A levegőeget kiterjesztetted. Azzal az egész földet körfil- 
vetted; Szódra vált külön a föld a vizektől, Ekesíttetvén fáktól és 
füvektől. 

3. A napot, hóidat és a csillagokat Te függesztetted fel mint 
lámpásokat. A madaraknak te adtál szárnyakat. Te küldéd vfzbe 
lakni a halakat. A barmok testét élettel éleszted, Az emberrel 
bölcs munkád berekeszted. 

4. Imádlak téged, a ki teremtettél! Szeretlek, mivel atyámmá 
is lettél; Ha terheltetik szükséggel életem, Bizodalmamat benned 
helyheztetem; Mert hatalmas vagy engem megtartani, Még nya- 
valyám is jómra fordítani. 



162 KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 

X. ŰRNAP. 
91. (42 Zsolt&r dallamára.) 

1. Dicsérjük hálaadással Az egy fő valóságot Ki hűséges gond- 
tartással Vezérli e világot, Megtartatik általa, A mit teremtett 
vala; A mi kezdetben volt, ma is Megvan és nincs egy híja is. 

2. Tud, mint tőle készült művet. Minden dolgot egyenként. Szá- 
lanként lát minden füvet, És minden port szemenként; Úgy vigyáz 
az ő szeme. Hogy minden állat neme Megelégíttetik épen. Magához 
illendőképen. 

3. E világnak történeti Lesznek akaratából, Nem a szerencse ve- 
zeti Azokat csak vaktából! Hanem úgy mennek végbe A földön és 
az égbe, A mint szájából kijőnek Az egy főgond viselőnek. 

4. Ha hát tőle kívánatos Jókat áldásul veszek, Jóvoltának hálá- 
datos Megismerője leszek; Sőt ha rám csapást ereszt Rajtam lévén 
a kereszt Azt is hittel, nyugton hordom Ellene nem zúgolódom. 

92. (70 Dicséret dallamára.) 

1. Adj nekünk kegyes szivet, Minden jóknak adója. Hogy lel- 
künknek nyugalmát Áldott szent igéd óvja; Hogy ellened szivünk 
soha Panaszra ne fakadjon. Sőt te neked hálát adjon. 

2. Adj nekünk kegyes szivet. Kegyelemnek forrása, Hogy csak te 
légy mindenkor Lelkünk édes óhajtása; Benned élve, tőled várjuk 
A segitő kegyelmet, S a jóra a segedelmet. 

3. Adj nekünk kegyes szivet. Hogy bizzuk rád magunkat. Mert 
te tudod legjobban A mi igazi javunkat; Rajtad csüggjön szivünk, 
lelkünk, Mint atyánkon, ki látod, Mi ad nekünk boldogságot. 

4. Adj nekünk kegyes szivet. Hogy utaid meglássuk, S fájdal- 
maink között is, A vigaszt tőled várhassuk; Szerelmedtől és tetőled 
El ne szakaszszon semmi. Tudjunk veled élni, halni. \ 

5. Adj nekünk kegyes szivet, Isten, mi idvességünk, Hogy a múló 
világban Te légy a mi nyereségünk; Kezdődjék el már e földön 
Bennünk az örök élet, 01 adj nekünk kegyes szivet. 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 163 

93. (42 Zsoltár dallamára.) 

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; O formált s 
tudja dolgomat, Lelkem ezzel bíztatom. E világ szép formája Az ö 
keze munkája. Mit félek? mondom merészen, Istenem és atyám lészen. 

2. öröktől fogva ismerte. Hogy mire lesz szükségem; Éltem 
határát kimérte Szükségem s elégségem. Lelkem hát mit sülyedez, 
A hitben mit csüggedez? Egy kis bajt nem győznél-e meg. Hogy 
tántoríthatná ez me^? 

3. Tudja Isten kívánságod, Ad is valamit adhat; De bölcs Uram! 
te jóságod. Tudod, hogy sok haladhat. Jól van, gondod reám 
nagy, Mivel édes atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! 
Másként hinnem volna szégyen. 

4. Gyakran még a boldogság is Egész teher nyakunkon, S elébb 
adnánk még azon is. Hogy könnyítnénk magunkon. Terhes a 
nyomorúság, De halál itt orvosság. Rang, becsület mi hasznot 
8ZŰ1, Mihelyt testünk egyszer meghűl. 

ő. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja. Nagy gazdagság 
és rakott bolt Nem fő jó, s ritkán adja. Vagyon egy jó Istened, 
Ez tenéked mindened. Van jó lelkiismereted! Elég, ezzel beérheted. 

XI. ŰRNAP. 
94. (173 Diciéret dallamára.) 

1. Jézus! örömöt érzek szívembe, Drága neved midőn jut eszem- 
be, Az atyától te így neveztettél. Mivel nekünk szabadítónk lettél. 

2. Midőn homály fogná el szemünket. Megvilágosítottál bennün- 
ket; És halálunk a midőn rettente, Féleiminktől beszéded megmente. 

3. Hogy magunkat adósokká tettük. Váltságunkat te általad vet- 
tük; Utolsó fillérig megfizettél; Mert halálig engedelmes lettél. 

4. Minden vétkem Jézus! eltörlötted. Nem keresek hát mási 
kivülötted. Kitől várhatnám idvességemet: Te tarthatsz meg 
egyedül engemet. ^ 

5. Ha mint gyarló esem még vétekbe, Légy szószólóm nékem a^. 
egekbe. Légy én oltalmam, légy én gyámolom, Mert magam hittel 
hozzád kapcsolom. 



164 KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 

XII. ŰRNAP. 
95. (37 Dicséret dallamára.) 

1. Krisztusi felkent fejedelem! Hármas tiszted énekelem, Föpró- 
fétami hogy bOlcs legyek Tudományért hozzád megyek. Jelentsd 
ki miként kedvezett Nékünk, és miket végezett Idvességünknek 
dolgában, Az atya titkos tanácsában; Mert mi hozzánk azért jöttél. 

2. Krisztus! a te személyed szent, Mert az atya Főpappá kent, Es 
te áldozván érettünk. Mi bűnbocsánatot vettünk. Esedezz hát 
hathatósan. Hogy az atya az adóson Könyörülvén, engedelmes 
Légyen mi hozzánk és kegyelmes; Mert főpapunk azért lettél. 

3. Krisztus! te királyi székben ülsz s uralkodói az égben; Kérünk 
igazgass igéddel. Bírj a jóra szent lelkeddel, Mi te rólad nevezte- 
tünk; Óh vidd végbe, hogy életünk Keresztyénhez illő legyen. És 
szép nevünknek megfeleljen; Mert királyunk azért lettél. 

96. DICSÉRET. 






^ 





^ 



r r ' r r 

1. Ma -radj ve -lem! Már-már al-kony föd el, N6 a ho 

j^ J J j j j J J J . . . J J j 



' -'•^""'^Cf f l f r l frr i 



w 




^r r 'r ^ Pr 



5l 




mály, U - ram, Te légy kö 



zel! 



f 



r—r 



Ha nincs se - 




KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 



165 




I 



m 



nyug-tom nem le -lem, Óh véd-te-len-nek gyám- ja légy ve - lem! 



a 



^^ 



* 




^ n ^ ^ r r 



s 



i 



2. Rövid létünk elrohan mint a hab, Víg zajt bú vált, semmi 
fény nem marad; Változás és romlás dúl mindenen, Te, ki nem 
változol, maradj velem! 

3. Ne csak tekints, ne szólj csak óh Uram, Hanem esdek, lakjál 
itt untalan. Ne mint vendég, ki perezre megjelen; örök barátom- 
ként maradj velem! 

4. Ne mint király, ki számadásra von, Óh jöjj kegygyei, gyó- 
gyírral szárnyadon; Szüntesd a bút, enyhíts keservemen: Szabadí- 
tóm jövel s maradj velem! 

5. Mosolygtál már, mint kis' gyermek felett, Bár lázadással 
törtem ellened. Bár tőled távozám. Te nem tőlem Óh légy közel. 
Uram, maradj velem! 

6. Nálad nélkül perczig nem élhetek. Ki győzné le a kisérteteket? 
Hű vezetőm ki lenne, ha Te nem? Fényben és árnyban, óh maradj 
velem! 

1. Nem rettegek, veled áldott vagyok; Múlik könyűm, enyhül- 
nek a bajok; Mi a halál? Árt-e a sírverem? Győztes leszek, csak 
Te maradj velem! 

8. Jövel, Uram, lezárt szemem elé. Ragyogj reám s mutass az 
ég felé! Hajnal hasad, a földi árny megyén Éljek, haljak. Uram, 
maradj velem! 

9. S midőn lelkem mint szabadult madár. Hol nincs keserv, az 
üdy hónába száll. Óh mily dicső! Uram, mit érezek, örökre ott én 
Te veled leszek! 



166 KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 

XIII. ŰRNAP. 

97. (23 Zsoltár dallamára.) 

1. Úr Jézus Krisztus! bár meg nem fogrhatjuk, De szent igédből 
hiszszük és állítjuk, Hogy te, míg nem volt ég és föld teremtve, 
Mondhatatlanul atyádtól születve, Természettel vagy fia az Istennel^ 
Köz veled léte s dicsősége ennek. 

2. Imádunk hát téged, mint az atyával Azon egy Istent, és 
bizodalmával Hitünknek idvességünket te benned Keressük, mert 
mindent meg lehet tenned; Kiért fiákká minket is fogadott Szent 
atyád, s mennyben örökséget adott, 

3. Jézus! urunknak is vallunk tégedet, Mert kijelented ebben 
szerelmedet. Hogy minket drága véreddel megváltál. Bűnünkből 
kegyelmesen felóldozál; Óh ne engedd hát, hogy ismét rabságra 
Visszaessünk elébbi szolgaságra. 

4. Adjad e végre a te kegyelmedet, Hogy illendően szolgáljunk 
tégedet. Tetszésed szerint éltünket rendeljük, A mit te szeretsz, 
mi is azt kedveljük; Hogy a hol vagy te mi Urunk az égben. Mi 
is ott legyünk veled dicsőségben. 

XIV. ŰRNAP. 

98. (119 Zsoltár dallamára.) 

1. Nagy örömére szolgál szívünknek. Hogy emberi testben Isten 
jelent meg, Es részese lett természetünknek. Ez a megválté, a 
bűnöktől ment meg; Ember, mint mi: hát rajtunk könyörül, Mint 
Istenünk, sok jókkal vészen körűi. 

2. Oh tökéletes egy Idvezítő! Neveljed te benned való hitünket, 
Segíts, mert csak te lehetsz segítő. Hogy benned leljük gyönyör- 
ködésünket; Tégedet buzgó szívvel szeressünk, S igaz hit által te 
benned élhessünk. 

3. A mi szívünkben is fogantassál És munkálkodjál lelkednek 
általa, Hogy születésed hálaadással Érezze s dicsérettel magasz- 
talja; Mígnem te veled óh legfőbb jóság! Egyesítend az örök- 
kévalóság. 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 167 

XV. ŰRNAP. 

99. ( 135 Zsoltár dallamára.) 

1. Óh Úr Jézus! áldassál A te nagy szerelmedért; Es felma- 
gasztaltassál Áldott segedelmedért; Hogy midőn eltévedtünk. 
Testben jöttél érettünk. 

2. Sőt egész életedben, Kivált midőn a halál Kömyűlvett, sze- 
mélyedben Kínt szenvedni kész valál; Bűnünknek rettentésit 
Hordozván büntetésit. 

3. A keresett hamis vád, S bíró szentencziája, Midőn halált hozott 
rád, Adtad magad alája; Isten ítéletétől Megmentettél terhétől. 

4. Hiszszük, hogy szenvedésed. Váltság álnokságinkért. Vérrel 
lett fizetésed Elég adósságinkért; Félelmünket elvetted. Istent 
atyánkká tetted. 

5 . Átkozott keresztfára Midőn f elf eszíttettél,Törvény átkos szájára 
örökös zárt vetettél, S mikor magadra tevéd. Bűnünk terhét elvevéd. 

6. Úr Jézus! táplálj minket Szenvedésed hasznával. Töröld el 
bűneinket Tested áldozatjával; Vidámíts gyötrelmiddel. Gyógyíts 

meg sérelmiddel. 

XVI. ŰRNAP. 

100. DICSÉRET. 




168 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 




/ f r V ^1 



Rád te -kint a min-den-ség Ég, föld a te mü - ved 

J J J J J 



Sfi/ 

I JÍ> h ^ J k J J 



r r rir 



f 







m 



^ 



A-tyánk! meg-szen-tel - tes - sék 



f 



1 



^ 



^ 




í 



^ r f r f 

te ál-dott ne - ved! 



í 



f=f^ 



* 

w 



2. Uram, téged dicsérjen, Életünk folyása; Jóságodról beszéljen 
Napkelte s nyugvása; Keressük fenn az égbe A te igazságod, Hogy 
jöjjön el már végre. Jöjjön el országod! 

3. Az a legjobb mindenkor, A mit te elvégzesz; A mit jövőm 
még titkol, Nyilván az is jó lesz; Uram, te igazgatod Sorsunkat 
bölcs rendben, Legyen meg akaratod Földön úgy, mint mennyben! 

4. Az epesztő kincs szomja, Mint a nagy szegénység, Lelkeinket 
elnyomja. Lever mint ellenség; Bármely gond, ha igen nagy. 
Megronthat bennünket. Add meg. Atyánk, mindennap A mi 
kenyerünket! 

ő. Látja lelkünk mi a szép. Szállna íb utána, Óh! de gyakran 
közbe lép A bűnnek homálya; Atyánk! bocsáss meg nekünk Szives 
megtérőknek. Mint mi is megengedünk Ellenünk vétőknek! 

6. Test és világ ha gátol Minket a jó tettbe. Utunkra te világolj 
S ne vigy kísértetbe! Védelmezd meg szivünket Csalogató rosztól, 
Óh! Szabadíts meg minket. Uram, a gonosztól! 

7. Hozzád, áldás forrása Bizva esedeztünk. Jézus közben járása 
Kezes is érettünk; Tied a föld és az ég. Országolsz mindenen. 
Keked legyen dicsőség Mindörökké. Ámen. 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 169 

XVII. ŰRNAP. 

101. ( 19 Zsoltár dallamánu) 

1. Jézusunk holt teste, A melyben kereste A mi boldogságunk, 
Halálból felkele, mely annak lett jele, Hogy már kész váltságunk; 
Es már megadhatja. Meg sem is tagadja. Mi tőlünk áldott keze. 
Nékünk a mely jókat örökkévalókat. Halálával megszerze. 

2. Csudálván felséged. Jézus! áldunk téged. Mint oly fejedelmet, 
A ki haláloddal S feltámadásoddal Vettél győzedelmet A bűnön, 
halálon, örök kárhozaton, Melyeket megrontottál; S minket hatal- 
mukból, Terhes rabságukból Meg is szabadítottál. 

3. Téged arra kérünk. Feltámadt vezérünk! E győzedelmidnek 
Hogy drága hasznait. Mennyei javait Oszszad híveidnek. Mint te 
dicsőségre. Ügy mi kegyességre Megeleveníttessünk; Hogy a szent 
életben. Hitben, szeretetben Epületet vehessünk. 

4. Uram! kérünk segítsd Lelkeddel erősítsd Ebben is hitünket; 
Hogy feltámadásod S utolsó szózatod, A mi hólt testünket A porból 
felkölti. Megeleveníti, És majd újonnan élünk; S az égben örülve, 
Veled egyesülve. Uram! téged szemlélünk. 

XVin. ŰRNAP. 

102. (8 ZsolUr dalUmárm.) 

1. Óh Úr Jézus! egeknek nagy királya. Kinek e földön végződ- 
vén munkája. Felmentél mennybe s ott boldogul élsz. Mígnem 
eljösz és mindent megítélsz. 

2. Azért szemünket te reád függesztjük S e reménységgel hitün- 
ket élesztjük. Hogy e földön szerzel a mely jókat. Meg is adod a 
mennyben azokat. 

3. És bár e földön nem vagy már testeddel. De mint ígérted, lelked 
B kegyelmeddel Mi tőlünk soha távol nem leszesz. Istenségeddel 
mindent megteszesz. 

4. Jézus! esedezz Istennek érettünk, Hogy bocsássa meg valamit 
vétettünk; Pótold ki mennyben fogyatkozásunk! Tedd kedvessé 
ott imádkozásunk! 



170 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 



ő. Szent lelkedet küld hozzánk tanítónak, Kit erezhessünk mi 
vígasztalónak; Ez élet sok keserűségébe, öntsön örömöt hívek 
szívébe. 

6. Ez a lélek nyújtson oly reménységet, Hogy mint te mi fejünk 
bírsz dicsőséget: Úgy abba minket is tagjaidat Felviszesz, hogy 
bírjak hajlékidat. 

XIX. ÚRNAP. 

103. DICSÉRET. 



^m 



é 



r ' f r r ' r f r f ' 



'•I 



?=rT 



Én Is - te - nem a nagy vi-.lág-nak, Me-lyik ré-szén 
Je-lentsd meg hogy mer - re ta - Iái - nak, Hi - ve - id rád 



^ 



i j j j . .i 



f r f r ' [' 



m 



i4=é^ 



^ 



^^ 



/r\ 



i 



i 



/r^ 



^ 



f f ' f f 



r—r 



ra 
a 



gyogsz leg - szeb - ben? ) 
leg - köny-nyeb-ben? J Fel 



- sé - ges tró - no - dat» 



» 



J=nJ 



ti 



J ■■ J J 



r I r r £ ' ' ^7 



m 



SS/ 



i 



" j j j I 



/ts 



ff^ 



¥ 



a: 



^ 



^ 



d: 



^5?- 



r-rr 




rf 



Ki - rá - lyi la - ko - dat, A mely ö - rök s meg áll 



^ j.j j 



I 



m 



1 — t 



r I r r 1-^ 



f 



1 — ^ 



^ 



SA/ 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 



171 




2. Minden te vagy, Uram mindenben, De csak szivünk lát nem 
kutatva; Ott tündökölsz te a legszebben, lényedet az tisztán mutatja; 
Az igaz szeretet Hirdeti nevedet, Mert trónodat oda helyezted A 
szívbe mely áldást terjesztett. 

3. Ha csendül egy hang, mely oly édes Oda vonván szivem ma- 
gához. Leborulok lelkem feléhez S szivünk neked. Uram, úgy áldoz; 
Jó voltod ott ragyog. Hol érző szív dobog, A szerető szivek hálája 
Felségedet közel találja. 

4. Ha könnyezőt látok körültem, Szememben is könnyű sziSrárog, 
Segitek a sorstól űzötten S jótettemért hálát nem várok, Ó! akkor 
úgj érzem. Hogy szivem egészen Egyesült te veled, ó! Isten, Mert 
nélküled egy jótett sincsen. 

5. Ó! Ur Jézus, a ki szeretni Megtanitál minket igéddel. Példádat 
is tanits követni. Szent atyádhoz ekkép vezérelj! Te szent, te hatal- 
mas. Minket úgy igazgass. Hogy szivünk az Umak hódoljon, 
Szeretete reánk ragyogjon. 

XX. ŰRNAP. 
104. ( 103 Zsoltár dallamára.) 

1. Megzendül ajka közöttünk mindennek. Te néked áldott Szent- 
lélek Istennek, Ki mint tüzes nyelv szálltál a mennyből; Égi 
atyánktól Jézus küldött téged, Valljuk és áldjuk igaz istenséged 
S éneket zengünk dicséretedről. 

2. Könyörgünk hozzád, Ó! Istennek lelke. Jövel hozzánk is, 
légy segítségünkre S a nekünk szerzett jókban részesíts; Fényeddel 
űzd el értelmünk homályát. Vedd a szentség annyi akadályát S 
hit által a Krisztussal egyesíts. 



172 KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 

3. Tedd hathatóssá a szent igét bennünk. Szent buzgalomra 
gyúljon attól keblünk S tiszta szelídség töltse szivünket; Félel- 
meink közt édes biztatással, Keserveinkben hfi vigasztalással, Ó! 
áldott lélek, áldj meg bennünket! 

XXI. ŰRNAP. 
105. ( 137 Dicséret dalkmánu) 

1. Ur Isten végy dicséretet. Hogy az emberi nemzetet Elestéből 
felemelted, És szent kegyelmedbe vetted. Választál abból sereget, 
Kik imádják felségedet. 

2. Ez a sereg szent egyházad. Melyre áldásodat adtad, Gyűjtéd 
őket szent igéddel, És vezérled szent lelkeddel, Áldott légy hogy 
befogadtál, Minket, és hitre jutattál. 

3. Könyörgünk szent egyházadért, Hitbeli meg tartásunkért, 
Tartsd köztünk az egyességet Kegyelmednek szövetséget. Messze 
terjeszd ki határit, Erősítsed oszlopait. 

4. Hogy minket Idvezitőnkkel, Hit vezessen mint fejünkkel, És 
tőled nyert ajándékkal Ugy élhessünk, hogy másokkal Közöljük 
mint igaz hivek Készek legyünk és serények. 

5. Mivel vagyunk bűnnel teljes. Büntetésedre érdemes. Téged 
kérünk kegyes atyát. Add meg bűnünk bocsánatát; Hisszük is 
hogy ezt megadod, Fiaidtól meg nem vonod. 

6. Midőn nyerünk igy kegyelmet. Vezesd igyekezetünket. Hogy 
téged mi is szeressünk Hiven szolgáljunk, tiszteljünk; Mignem 
majd a mennyországban. Veled leszünk boldogságban. 

XXII. ŰRNAP. 
106. (34 Zsoltár dalUmánu) 

1. Mely nagy vidámsággal Tölti bé Isten szivünket. Midőn 
bíztatja hitünket A feltámadással. Tudjuk, ha meghalunk. Bár 
testünk sírba tétetik. De lelkünk mennybe vitetik. Felderűi haj- 
nalunk. 

2. Majd megnyílik sírunk, És testünk abból felkelvén. És lel- 
künkkel egyesülvén, Új életet bírunk; Melynek soha vége, Baja 
s gyötrelme nem leszen, Kimondhatatlan egészen Annak dicsősége. 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 173 

3. Oh Isten! e hitben Erősíts bölcs reménységgel, Hogy éke- 
BÜljünk szentséggel E földi életben; így majd halálunkat E 
reménység könnyebbítse, S felkeléssel édesítse Elaluvásunkat. 

4. Mikor ezt elérjük, Megdicsőítvén testünket. Azzal egyesült 
lelkünket: Vidd magadhoz, kérjük, Valakik szeretnek Téged, 
színed látására. Óh! juttasd el bírására Az örök életnek. 

XXIII. ŰRNAP. 
107. ( 32 Zsoltár daUamára.) 

1. Teljes az oly embernek boldogsága, Kinek az Isten nagy 
irgalmassága Sok vétkeiről elfelejtkezett. Bűnös fejének meg- 
kegyelmezett. Boldog az! és lehet erős bizodalma. Kinek a Krisz- 
tus paizsa, oltalma. Mert nem árt annak sem bűn, sem halál. 
Ámbár a törvény ellene fennáll. 

2. A törvény súlyát hogy ha megvizsgáljuk. Erőnk mivoltát azon 
megpróbáljuk: Lelkünk búvában menten sülyedez, A remény ben- 
nünk fogy és csüggedez. Mert tudjuk nyilván, mily nagy gyarló- 
ságunk. Mily véghetetlen bűnünk s adósságunk. Úgy hogy ha 
törvény szerint bánsz velünk. Nem állhatunk előtted Istenünk. 

3. De ha szívünket emeljük végtére Idvezítőnknek elégtételére, 
S érdeméhez hittel ragaszkodunk, Legottan lelkünkben megúju- 
lunk; Mert büntetésünket már elviselte, Melylyel váltságunk árát 
érdemelte, A törvény átkát rólunk elvévé, Nagy kegyelmének 
tőn részesivé. 

4. Benned vetjük hát minden bizodalmunk, Óh áldott Jézus! 
paizsunk, óltalmun'k. Tudván, vétkeink sokak és nagyok. Mert mi 
csak férgek vagyunk és porok; De te kedves vagy. Urunk! Az 
Istennél, Érdemed drágább előtte mindennél. Ha igazságod ben- 
nünket fedez. Bűn rabjává lenni nem enged ez. 

ő. Hitünkkel azért csak te hozzád megyünk. Nem hogy érette 
bért várjunk vagy vegyünk. Mert tudjuk, hogy Isten ajándéka A 
hit, hanem ez szívünk szándéka: Hogy érdemedet elfoghassuk 
ezzel. Mint drága jóra kinyújtatott kézzel; És megmutassa hív 
szeretetünk. Hogy csak tőled függ boldog életünk. 



174 KAT£KHlSMUSt ÉNfiKEK. 

6. De mivel fi^yarlók vagyunk e jóságban. Te! ki lakozol menny- 
nek országában, Küldd el lelkedet, hogy vezéreljen, Oktasson, 
hozzád menni mint kelljen. Óh, ne hagyj. Uram! ne hagyj el 
bennünket. Oltalmazd, kérünk, gyarló életünket, Hogy holtunk 
után hozzád mehessünk. Az igazak kOzt bőv részt vehessünk. 

XXIV. ŰRNAP. 

108. (38 Zsoltár dallamára.) 

1. Lelkünk hozzád kívánkozik, Óhajtozik, Óh életnek kútfeje! 
Mert nálad talál oltalmat, Nyugodalmat, Idvességünk ereje! 

2. Nem bizhatunk érdemünkhöz, Mert testünkhöz Köttetett a 
gyarlóság, Életünk ha megvizsgáljuk, Ugy találjuk. Nincs bennünk ! 
teljes jóság. 

3. Az Umak parancsolatját, Akaratját Óh hányszor hágtuk által? 
Hányszor volt munkánk éretlen. És rendetlen Erőtlenségünk által. 

4. Ha lelkünk jóra gerjedez, Megcsügged ez, Mivel a halandó 
test Szünetlenül ostromolja. Meggátolja, így lesz az a jóban rest. 

« 

ő. Ily bűnös gyarlóságunkkal. Főurunkkal Szembe meg nem áll- 
hatunk; Tettetett igazságunkért. Jutalmat s bért Hát mi módon 
várhatunk ? 

6. Tudjuk, hogy a kegyességnek. És hűségnek Vagyon drága 
jutalma; De azt adja kegyelméből. Nem érdemből Az Istennek 
irgalma. 

7. Mi tehát ez oltalomhoz. Mint kőfalhoz. Egyedül támaszkodunk; 
Jézusunknak kegyelméhez S érdeméhez Hit által ragaszkodunk. 

XXV. ŰRNAP. 

109. (23 Zsoltár dallamára.) 

1. Az övéinek az Úr megtartója, Órző pásztora, hlv oltalmazó ja; 
Illő jóvoltát rejteni szívünkben, Szent nevét áldnunk egész életünk- 
ben, Mert kegyelemből érdemeink felett. Sok lelki jókkal bennünket 
körülvett. 

2. Szent beszédének gyönyörűségével Áldott lelkének titkos ere- 
jével Bűnünk álmából minket fölébresztett, Kétes szívünkben oly 
hitet gerjesztett. Mely bánatában lelkünk vidámítja, Jó reménység- 
gel naponként újítja. 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 175 

3. Sőt hogy nyilvábban érezzük kegyelmét, S várjuk bizonyuyal 
Ígért segedelmét: Jósággal teljes édes indulatja Sákramentomii 
velünk kóstoltatja; így erősíti csüggedő hitünket, Jegygyei éleszt- 
vén erőtlenségünket. 

4. Hozzád megyünk hát óh erős kőszálunk! Mert szent pecsétid 
megvannak minálunk; Tudjuk, czélodat hogy bennünk elérjed, 
Váltságod haszna reánk is kiterjed; Elégtételed bűnünket eltörli, 
Érdemed fejünk életre vezérli. 

ő. Csak az szívünknek hozzád óhajtása. Óh élő Isten, idvesség 
forrása! Hogy ha kedvedből már atyánkká lettél: Végezd el a jót, 
melyet elkezdettél; Reménységünknek add meg kívánt végét. Meg- 
váltott lelkünk örök idvességét. 

XXVI. ŰRNAP. 
1 10. ( 50 Zsoltár dallamára.) 

1. Ür Jézus, idvesség fejedelme! Erőtlenségünk hív segedelme! 
Megtérünk hozzád hálaadással, Áldva szent neved énekmonflással; 
Emlékezeted forgatjuk eszünkben. Rólad éneklünk egész életünkben. 

2. Mert gyarló voltunk bűnben eredett. De nagy kegyelmed ránk 
kiterjedett, Megtartónk voltál kezdettől fogva. Nem hagytad, hogy 
a bűn tartson fogva; Sőt e világtól minket elszakasztál, Szetit 
szerelmedből magadnak választál. 

3. Eljegyzél kegyelmednek jegyével, A k^resztségnek tiszta vizé- 
vel. Zászlód alá minket beírattál. Szent szövetségedbe befogadtál; 
Erőtlenségünk lelked segítette. Házad javait velünk éreztette. 

4. Testiek voltunk testtől születvén. Bűnünk árjában eltemettet- 
vén; De szent vérednek drága hullása Szegény lelkünknek lőn 
tisztulása. Újjá szült lelked titkos kegyelmével. Felékesített lelki 
szerelmével. 

5. Óh áldott Szent Lélek! kérünk téged. Segítsen a jóban szent 
felséged. Hogy a bűnöknek ekkép meghaljunk. Szent életet követni 
tanuljunk; Hogy jó Istenünk így minket kedveljen, És végre benne 
örömünk lehessen. 



176 KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 

XXVII. ŰRNAP. 
111. ( 1 03 Zsoltár dallamára.) 

1. Áldjuk szüntelen kegyes Istenünket, Dicséretére zendítsük 
nyelvünket, Hirdessük jóvoltát víg örömmel. Rólad óh atyánk! 
rólad énekelünk. Mert mások felett jól tettél mivelünk, Hozzánk 
fordultál nagy kegyelemmel. 

2. Gyarló éltünknek kezdetétől fogva, Tartott kegyelmed kezeink- 
nél fogva, Irgalmas szemeid reánk néztek; Erőtlen testünk még 
gyenge korában. Talált oltalmat szárnyad árnyékában. Holott mel- 
lőlünk sokan elestek. 

3. Keresztyén szülék által felneveltél. Érdemünk nélkül frigyedbe 
bevettél, Tettél házadnak szent tagjaivá; Nagy irgalmadból mi 
reánk is téré Áldott fiadnak drágalátos vére. Hogy a bűn ne tenne 
rabjaivá. 

4. A keresztségnek szentséges vizével. Mint ujjászülés. tiszta 
fürdőjével Megmosád gyenge s erőtlen testünk; így szent házadba 
minket beavattál, A hitlenektől ezzel elszakasztál. Holott téged még 
nem is ismertünk. 

6. Bízzunk hát hittel mi jó Istenünkben, Ki atyánkká lett már 
gyermekségünkben; Mint a vízzel megmosá testünket: Úgy szent 
fiának kiontott vérével, S azzal érdemlett lelki kegyelmével. Bűne- 
inkből megtisztít bennünket. 

XXVIII. ŰRNAP. 
112. (84 Zsoltár dallamára.) 

1. Óh Jézus, mi idvességünk! Fejedelmünk s dicsőségünk. 
Szívünknek fö vigasztaló ja! Rólad, csak rólad énekel Szánk buzgó 
dicséretekkel. Lelkünknek édes táplálója! Egyedül csak hozzád 
térünk, Mert hív pásztornak ismerünk. 

2. Óh mely szent az az indulat, Mely veled örömest mulat! Óh 
Jézus idvesség forrása! Boldog a kit hívsz magadhoz, Méltóztatsz 
szent asztalodhoz. Hogy kegyelmed jegyét ott lássa. Bizony bol- 
dog az oly ember. Ki nálad kedvességet nyer. 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 177 

3. Mert érdemedben részesül, Te veled Uram! egyesül, Ha hív 
tagja e vendégségnek; Mint a bort s kenyeret veszi, Akkép részesévé 
teszi A hit őtet az idvességnek, Melyhez ártatlan Jézusunk Vére 
által vagyon jussunk. 

4. Nohát, kit bűnök rongálnak. Járulj e kegyes királynak Víg 
örömmel szent asztalához! Nem vét el ez irgalmas szív. Mert könyö- 
rülő igaz s hív, Csak hogy folyamodj oltalmához; Bevesz sebe rej- 
tekébe. Mint ígéri szent jegyébe. 

5. Nincs is egyébben oltalmunk, Reménységünk s bizodalmunk, 
Édes Jézus! hanem csak benned; Szállj hozzánk kedves vendégünk! 
Oltsd meg nagy lelki éhségünk. Mert eledelünk csak érdemed. 
Szívünket ímé kitárjuk. Szentségedet várván-várjuk. 

XXIX. ÚRNAP. 
113. (34 Zsoltár dallamára.) 

1. Hívek! ébredjetek Jézusunk dicséretére, Áldott emlékezetére 
Szívből gerjedjetek; Kegyelmét keressük E lelki szabadítónknak. 
Hív és édes táplálónknak Jóvoltát hirdessük. 

2. Mert éhezők valánk, A szomjúság elepesztett, A bűn végképen 
elvesztett. Melyben mind meghalánk; De lelke megesett Rajtunk e 
kegyelmes Úrnak, Látván nyavalyáink dúlnak, S menten felkeresett. 

3. Mélységből kihozott. Az igazságnak mezején. Az élet tiszta 
kútfején Vezérlett s hordozott. Végre vett magához, Szentségbe fel- 
öltöztetett, Nagy kegyelméből ültetett O szent asztalához. 

4. Hol megelégített. Megtöretett szent testével, Ertünk kiontott 
vérével. És megkönnyebbített. Boldog ki ezzel él. Mert a gonosz 
annak nem árt. Semmi veszély nem tehet kárt, A haláltól sem fél. 

5. Azért kik éheztek. Jertek az Úr asztalához. Járuljatok jóvol- 
tához. És megelégesztek; Mert az Úr nem hagyja A töredelmes 
lelkeket. Sőt táplálja mindezeket. Magát nékik adja. 

6. Mint a száj részesül A látható szent jegyekben. Úgy e nagy Úr 
a hívekben Él s velők egyesül; Lesz édes dajkájuk, Mert paegtöret' 
t'tt testének Kiontott drága vérének Haszna hárul rájuk. 



178 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 



7. Nohát tegyünk vallást, Hogy igaz szívvel szeretjük Ez Urat 
B híven követjük, Adván neki szállást. Jöjj bé hozzánk kérünk. 
Oh Jézus drága vendégünk, Idvességünk s dicsőségünk. Légy 
holtig vezérünk! 

XXX. ŰRNAP. 

114. DICSÉRET. 



« 



r f r f r 



/ts 



^m 



^T\ 



r 

1. Ö! Szent Is- ten mi 



^ 



i j j j 



m 



i 



a-tyánk Szent lel -ke- det töltsd ki ránk! 



e 



^ 



j 1 j j i i J j 






i 



/ÍN 



^ 



rr r r r 

Tö- led vár -ja né- 



r 



3E 



rr 



r 



S 



j j 



E 




né - ped itt, A mi áld és id - ve - zit; 



i 




É 



gi szó-dat hal 



P'* r r r r 



rr 

la - nunk, Az ne-künk a f ö - ja-vunk, 



a 



^ 



/TV 



^^ 



NA/ 



j J I J j J 



^ 



I 



Mert i - géd-nek szó 



za - ta 

LA 



■^ 



Szom-jú szi-vünk har-ma 

i 






^ 



r 

ta. 



i 






KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 179 

2. Földi tikkadt vándorok, Por között mi is porok, Rázva 
szárnyunk sok porát, Szállni vágyunk oda át. Fel te hozzád, Isten- 
nünk, Hol veled megpihenünk. Ott hol nincsen földi szenny, Csak 
a fényes tiszta menny. 

3. Legyen áldott szent neved, Hogy fohászul beveszed. Bűnös szi- 
vünk sóhaját. Mely keresi jobb hónát! Hála, hogy e szent helyen Lelked 
köztünk megjelen S halljuk a te szent szavad. Mely örökké megmarad. 

4. Áldott Isten, jöjj velünk, Ha házadból kimegyünk; Ó! oda is 
nézz le majd. Hol az élet árja zajg, Es igéddel ott, a hol A kisértet 
ostromol, Ugy vezérelj ide lent. Hogy kövessük a mi szenti 

XXXI. ŰRNAP. 
115. (24 Ztoltár dallamára.) 

1. 'Istennek választott népe, Kit ékesít az ő képe. Vigyázz belső 
ékességedre; Szemeid arra nézzenek. Ki által menny s föld lettének. 
Mert az szolgál dicséretedre. 

2. Igéjét tisztán hirdessed. Szent házát buzgón szeressed, A jókat 
tartsd meg kegyelmedbe. A kik mutatják hitöket, Munkájokkal, 
az ilyeket, Mint hivő tagjaidat vedd be. 

3. A kik pedig eltévedtek. Rósz életre vetemedtek. Térítsd s 
feddjed hasznos intéssel; És ha szíves kérésednek. Megvetvén a 
bffnt, engednek. Légy azok iránt kedvezéssel. 

4. De a megromlott szíveknek. Bűnben megrögzött lelkeknek 
Társalkodásuktól irtózzál; Közzűled őket kivessed. Mint rósz tago- 
kat elmessed. Hogy a jóknak kárt ne okozzál. 

5. De ha viszont megjobbúlnak. Hozzád kéréssel járulnak: Vedd 
be s kedvezz a megtérőnék; így az Úrnak háza épül, Napról-napra 
inkább szépül. Plántál virágozva nőnek. 

XXXII. ŰRNAP. 
116. ( 135 Zsoltár dallamára.) 

1. Uram! téged tisztelünk Méltó hálaadással, Áldjuk neved míg 
élünk. Szép dicséret-mondással, Es hirdetjük mindennek Nagy vol- 
tát kegyelmednek. 

2. Mert te voltál Istenünk Születésünktől fogva. Felkölt a bűn 
ellenünk. Hogy tőrbe ejtsen fogva; De lelked minket megszánt, 
Rólunk minden tőrt elhányt. 



180 KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 

3. Hát vájjon mi lehetne óh Jézus! oly drága kincs? Lelkünk 
hogy ne szeretne? Holott nálad főbb jó nincs; Csak te vagy a való- 
ság, Út, élet és igazság. 

4. Szívünk vallástételét Jó lelkiösmérettel Megtartjuk, s adjuk 
jelét Kegyes és szent élettel; Hogy életünk folyása Légyen másnak 
lámpása. 

5. Mert tudjuk a kik járnak A romlott testnek után: Tőled hiába 
várnak Áldást halálok után; Jaj lesz vége dolguknak, El kell veszni 
azoknak. 

6. De nékünk reménységünk Vagyon a mi Urunkban; Hisszük, 
lesz idvességünk. Csak járjunk jó utunkban; Ha követjük világát. 
Meglátjuk mennyországát. 

XXXni. ŰRNAP. 

117. (146 Zsoltár dallamánu) 

1. Ó! XJr Jézus, idvességem. Szálljon lelked fénye rám. Hogy te 
hozzád tiszta fényben. Szálljon vissza hő imám; Ó! Jézus tápláld 
bennem Érted égő szerelmem. 

2. Régi vágya ez lelkemnek, Hogry te légy csak mindenem S a 
te örök szerelmednek Fénye lássék lelkemen; Ó! Jézus, tápláld 
bennem, Hozzád vágryó szerelmem! 

3. Érzem én bár gyarlóságom. Lelked mégis rám ragyog. Tu- 
dom, hogy nincs igazságom. Üdvöm mégis megadod; Ó! Jézus 
tápláld bennem. Téged áldó szerelmem! 

4. Téged áldva, hozzád térek. Mert nincs senkim kivüled; Meg- 
váltómban, benned élek, Egész éltem a tied; Ó! Jézus tápláld 
bennem. Benned élő szerelmem! 

XXXIV. ŰRNAP. 

118. (119 Zsoltár dallamára.) 

1. Lelkünknek ez teljes indulatja. Hogy Felségedet Uram! úgy 
tisztelje. Mint szent igéd nyilván kimutatja, Csak kegyelmed e 
jóban vezérelje; Mert boldog a kit te gyámolítasz, Szent törvényed 
szerint járni tanítasz. 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 181 

2. Óh mely boldogok, kik reád néznek, Méltóságodnak nagy 
voltát szemlélik, Szent igédre híven figyelmeznek, S a szerint 
áldott nevedet tisztelik; Szívöket előtted megalázzák, Dicsősége- 
det másra nem ruházzák. 

3. Sokan hallgatnak a bálványokra, A hazug babonálás van 
kedvökben; De a mi szívünk nem néz azokra, Nem is bízik a 
gyarló emberekben; Mert nagy egyedül az Urnák karja, O segít és 
ront, a miként akarja. 

4. Oltalmat azért csak tőled várunk. Nézvén jó hittel drága 
kegyelmedre. Téged tisztelünk, s igédnél járunk. Térdünket hajt- 
juk egyedül nevedre; Mert te vagy az Úr mindenek felett. Téged 
illet az isteni tisztelet. 

ő. Nincs drágább kincs. Uram! kegyelmednél, Melyet bírnak, a 
kik téged szeretnek; Kérünk jártass minket is igédnél. Hadd 
vessük meg javait az életnek; Hogy lelkünk téged szívből szeres- 
sen. Drága kegyelmedből bőv részt vehessen. 

XXXV. ŰRNAP. 
1 19. (119 Zsoltár dalUmánu) 

1. Taníts meg Uram! szent törvényedre, Hogy egyenesen utad- 
ban járhassunk; Igéd oktasson tiszteletedre, Illendő áldozatot hadd 
adhassunk Szent felségednek; óh jó Istenünk, Hogy haragod ne 
gerjedjen ellenünk. 

2. Igédnek tisztaságát kO vetjük. Mely tanítja, hogy ki ne ábrá- 
zolja Az Istent senki, s csak őt tiszteljük. Mert a léleknek nincs 
külső formája; Te pedig, Uram! lélek vagy nem test. Hát senki 
kézzel tégedet ki nem fest. 

3. Igazságban kívánsz tiszteltetni. És a lelki áldozatot szereted. 
Szükség hát törvényedet követni; Uram! ebben áll egész tisztele- 
ted: Hogy minden igazán megismerjen. Szeressen, benned bízzék 
8 híven féljen. 

4. Szívünket Uram! csak rád fordítjuk, Mivel mástól nem jöhet 
segedelem; Kéréseinket hozzád bocsátjuk, Mert csak te hozzád 
késztet a szerelem; Szent Lelked által a jót vidd végbe, Hogy 
megmaradjunk holtig a hűségbe. 



182 KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 

XXXVI. ŰRNAP. 

120. ( 1 19 Zsoltár dallamára.) 

1. Tisztelünk Uram! nagy félelemmel, Felséges voltodat lelkünk 
becsüli; Szent nevedről szólunk tisztelettel, Mert haragodat az el 
nem kerüli, Ki jár a kevélységnek útjában, Áldott nevedet felvészi 
hiában. 

2. Frigyet vetünk a mi ajakinkkal. Hogy ellened káromlást ne 
szóljanak; Nem sértjük felséged szidalminkkal. Melyekért Ítélet id 
leszállanak. Óh Uram! kegyelmed gyámolítson. Hogy semmi e 
nagy bűnre ne indítson. 

3. Azok sem hallgatnak törvényedre, S hamar elvesznek vak- 
merő voltukban. Kik hamisan esküsznek nevedre, S ok nélkül 
hordják szent neved szájukban. Gyűlöli szívünk 'e társaságot. 
Mert szereti lelked az igazságot. 

4. Nagy vagy Uram te! nagyobb mindennél, Dicsőséged kiter- 
jed mind az égig; Nincs drágább név szentséges nevednél, Azért 
azt híven tiszteljük mind végig! -Szánkba illő félelemmel veszszük, 
Beszédinkben kegyesen emlegetjük. 

ő. Kegyességgel rólad vallást teszünk. Hitünket hazugsággal 
nem fedezzük; Dicsőítésedre készek leszünk, Az igazságot holtig 
védelmezzük. Csak kegyelmed minket erősítsen. Hogy a világ s a 
test el ne szédítsen. 

XXXVII. ÚRNAP. 

121. (119 Zsoltár dallamára.) 

1. őrizz meg Uram! bennünket kérünk, Nevelj szentséges neved 
félelmében, Légy mind holtunkig kegyes vezérünk, Hogy járjunk 
az igazság ösvényében; Tiszteletedet hordjuk szívünkben. Te reád 
nézzünk vallástételünkben. 

2. Rólad mikor meg kell emlékeznünk. Esküdnünk szükség áldott 
szent nevedre: Ne engedj Uram! akkor vétkeznünk. Sőt hitünket 
fordítsd dicsőségedre; Hogy vallástételünk igaz legyen. Dicsőséged 
ez által is terjedjen. 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 183 

3. öröme vagyon szívünknek azon, Hogy vigyáz igéd szánknak 
beszédére, S oktat, hogy hitünk reád czél ózzon. Esküdjünk egyedül 
az Ur nevére; Másnak ne adjuk e tisztességet. Mely illet csak min- 
dentudó felséget. 

4. Szívünknek te vagy általlátója. Te tudod nyilván mi vagyon 
mi bennünk; Te lehetsz annak megbőszülő ja. Azért illik szent neve- 
det felvennünk; Hogy légy szívünknek igaz bírája. Bánjál azzal, 
mint törvényed kívánja. 

5. Igaz vagy Uram! ítéletedben, Kedveled a jó hitet s igazságot; 
A tisztaszívűség van kedvedben, De gyűlöli lelked a csalárdságot. 
Kérünk, Uram! szent fiad nevében. Az igazságnak vezéri j ösvé- 
nyében. 

XXXVIII. ŰRNAP. 
122. (119 Zsoltár dallam&nu) 

1. Próbáld meg Uram! próbáld szívünket. Támasztjuk ügyünk 
bölcs ítéletedre; Látod nyilván igyekezetünket. Hogy gerjed lel- 
künk szent tiszteletedre; De hogy ezt híven teljesíthessük: Engedd 
áldott kegyelmed hadd vehessük. 

2. Rólad kik tisztán megemlékeznek, Szeretik szent házadnak 
terjedését, Azt nevelni híven igyekeznek. Azok tartják meg szádnak 
rendelését;. Kegyességöknek lészen jutalma, Az örök életnek csendes 
nyugalma. 

3. Oltárodnál a kik megjelennek. És szent igédet örömmel hall 
gatják, Házad javaival híven élnek, Könyörgésöket hittel bemutat- 
ják: Azokra lelked néz kegyelemmel, Szükségükben lészen segede- 
lemmel. 

4. Felséged azokat is kedveli, Kik a szegényről el nem felejtkez- 
nek. Sőt azt kész indúlatjok segéli, S jól tenni mindenekkel igyekez- 
nek, Áldásidat ezekre fordítod, Javaidat rajtuk megszaporítod. 

5. Óh szent felség! munkálódj szívünkben. Hogy mi is mind e 
jókat cselekedjük; Éljünk szentül egész életünkben, A jóban napról 
napra nevekedjünk: Ugy igazgasd szívünk indulatját. Hogy itt 
(elkezdjük a mennynek szombatját. 



184 KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 

XXXIX. ŰRNAP. 

123. (119 ZMltár dallamáFB.) 

1. Szent igéd Uram! nékünk lámpásunk. Mely fénylik lábaidnak 
zsámolyánál; Tudjuk egryenes lészen járásunk, Ha járunk híven 
ennek világánál; És úgy rendeljük éltünk folyását, Mint halljuk 
szent lelkednek oktatását. 

2. Szemeid előtt azok kedvesek, Azokat szereted hosszú élettel. 
Kik szüleikhez engedelmesek, őket félik illendő tisztelettel; Hatal- 
muk alá fejőket adják, Intésöket jó szívvel megfogadják. 

3. Óh mely boldog az oly gyülekezet! Mely hallgat a j<$ rendnek 
Istenére, Melyet csak az Úr törvénye vezet, Vigyáz okosan köteles- 
ségére, Az alsó rend a felsőt hallgatja. Az erős az erőtlent ápolgatja. 

4. Romláshoz közelít az a város, Eljő nem várt veszedelme vélet- 
len. Meg nem maradhat bár legyen záros. Melyben a nép elfajult s 
engedetlen; Az elsők kevélyek, kegyetlenek, Az alsók gonoszok 
engedetlenek. 

5. Igazságod, Uram! vezéreljen. Adj szívünkbe kész engedel- 
mességet. Hogy legelsőben téged tiszteljen. Te utánad a királyi 
felséget; És kiket őrállókká tétettél, S hatalmuk alá minket is 
vetettél. 

XL. ŰRNAP. 

124. (103 Dicséret dallamára.) 

1. Jertek, áldjuk az ég s föld Urát, Zendűljön az ének ajkun- 
kon; Vegyük fel a hála poharát Áldjuk a jó Istent mindenkor! 
Ó! mi szép az élet. Jó atyánk, te véled, Mert mig téged szivből 
imádunk. Már e földön reád találunk! 

2. Fény a mi van, téged dicsőit. Nap, csillag az égen a tied; 
Lelkünkben is fény az élő hit. Az hirdeti a te szent neved; Hol a 
hit vezérel Tündöklő fényével. Ott szemeink tisztán meglátják 
A teremtett lelkek szent atyját. 

3. Add, ó! Uram, hogy a tiszta hit Gyújtsa lángra gyarló ke- 
belünk. Hogy keressük az ég javait Nálad, a kit buzgón tiszte- 
lünk; Legyen e szent napon Lelkünkben nyugalom, Kegyelmedből 
^''i jó atyánk, Szent egedből áldást küldj reánk! 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 185 

XLI. ÚRNAP. 
125. (173 Dicséret dallamára.) 

1. A szüzesség az a legdrágább kincs, Melynek ára egész világon 
nincs; Az a ki ezt egyszer elprédálja, Visszanyerni hiába próbálja. 

2. A hűség a házasok szivében, Mely köttetik az Isten nevében. 
Egy pár embert annyira egyesít, Hogy két testet egy lélek lelkesít. 

3. A ki ezt a hűséget megrontja, Arra az Úr haragját kiontja, 
Mert vakmerőn azon keresztül ment, A mi Isten és ember előtt szent. 

4. Mivel pedig te látod azokat, A szívbéli titkos romlásokat, 
Melyek miatt testben és lélekben Nyomorgók: légy orvosom ezek- 
ben. 

XLII. ŰRNAP. 

126. (32 Zsoltár daUamára.) 

1. Mely boldog a ki jól és igazán él. Hamis keresményt házá- 
ban nem szemlél; A ki kenyerét eszi dolgozva, Nem álnok úton 
és nem orozva: Csendes az belől a maga lelkében. Vidám, jó- 
kedvű jártában keltében; Nem retten az fel édes álmából, A maga 
lelke vádolásától. 

2. Nincsen a gonosz ilyen állapottal, Ki öltözködik másoktól 
lopottal, O ellene, amit titkon letett, Haragot kiált és ítéletet; 
Onnan felül az Isten fenyegeti. Ide alatt a mások tekinteti; Magát 
soha meg nem nyugtathatja. Átok alatt van minden falatja. 

3. Teremtől ki az embert dolgozásra Rendelted és nem húzásra 
vonásra: Irtsd ki közzűlünk az álnokságot, Virágoztassad az igaz- 
ságot. Hogy dolgainkat igazszívűséggel Folytassuk és nem gonosz 
mesterséggel, Tápláljon mindent rendes munkája. Senki ne légyen 
mások nádálya. 

127. (32 Zsoltár daUamára.) 

1. Óh mely nagy az oly ember boldogsága. Kinek igazán gyűlt 
minden jószága. Ki híven jár a magáé körűi És a hamisan jöttnek 
nem örül; Soldog, a ki az álnok nyereségre Átkot mer kérni, fel- 
nézvén az égre; És kinek jó lelkiismerete Útján mégyen szüntelen 
élete. 



186 KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 

2. De jaj! a kinek az Isten törvénye Nyilván mondja, hogy 
hamis keresménye: Romlást okoz felebarátjának, Kárhozatot gryűjt 
önnön magának. Jaj annak! kinek szerzett gazdagsága, Csalárd 
lelkének tanúbizonysága; Kit elhagyott lelkiismerete, Nyomorult 
annak egész élete. 

3. Óh Isten! áld meg foglalatosságom. Melyben szent tetszésed 
által nem hágom; Vezéreld hozzád vágyó lelkemet, Hogy tőled 
várjam nyereségemet; Azt tartván hasznos vevésnek, adásnak, Mely- 
ben nem csaltam s kárt nem tettem másnak; Melyért szent orczádnak 
ítélete Előtt nem bánt lelkem ismerete. 

XLIII. ÚRNAP. 

128. ( 146 Zsoltár dallamára.) 

1. Gondviselő jó Atyám vagy, ÓI én édes Istenem; Látom én 
hogy minden elhagy E világon csak te nem; Hozzád vágyom mig 
élek, Idvet tőled remélek. 

2. Mint az alélt bús virágra Megújító harmatot, Sebhedt szivem 
fájdalmára Csak te hintesz balzsamot; Könnyül sorsom én rajtam, 
S imára nyilik ajkam. 

3. Rám-rám derül ismeretlen Utamon egy kis öröm; Azt is a te 
véghetetlen Jóságodnak köszönöm; S hála könyeim fénye Nagy 
neved hirdetése. 

4. Gyenge vagyok, lankadoznak Buzgóságom szárnyai, Bármily 
hiven vágyakoznak Szined elé szállani; Ó! adj erőt, mig élek 
Egyedül Néked éljek. 

5. Ó! add, hogy majd ha bevégzem E mulandó életet. Lelkem 
tísztáü és egészen Egyesüljön teveled; Ne vonjon semmi többé, 
Tied legyek örökké! 

XLIV. ÚRNAP. 

129. (150 Zsoltár dallamára.) 

1. Az Ur napja szent nap ez, Istenedben örvendezz! A ki mindent 
alkotott, ö szerezte e napot, Fáradt tested nyugalmára; Ó ! szentel- 
jük ezt neki, Mert az Istent illeti A dicsőség és a hála. 



KATÉKHISMUSI ÉNEKEK. • 187 

2. Nyugalomnak napja ez, Munka után ez szerez Az embernek 
pihenést, Mert Atyánk is, ime nézd, Megnyugvék e napon érted; 
Tedd le te is gondjaid, Hallgass az TJr, mint tanit, így lesz boldog 
földi élted. 

3. jCldásoknak napja ez, Mindörökké az is lesz, Mert Jézus is e 
napon Vett erőt a sirokon Leikeinknek váltságára; A szentlélek 
ereje Az ur napján szállá le Legyen érte most is hála. 

4. Áldjuk Istent e napon! Földi gondtól szabadon. Túl a föld 
határain, Az imádság szárnyain Szálljon lelkünk ma az égbe! íme, 
már megnyílt a menny, S az Isteni kegyelem, Hogy kerestük, jön 
élénkbe. 

XLV. ŰRNAP. 
130. (84 Zsoltár dallamára.) 

1. Óh könyörgést meghallgató Édes atya! mindenható! Ha lel- 
kem hozzád emelkedik, Es a buzgóság szárnyain, Ajakim óhajtásain 
Elődbe érvén, reménykedik: Érzem, hogy az örök élet Már e 
földön az enyém lett. 

2. Ha örömmel gerjedezem, És rebegni igyekezem. Te tőled 
mennyi áldást veszek! Feltekintvén rád atyámra, Könyű csordul az 
orczámra; Az által olyan újjá leszek, Mint a plánta, mikor arra 
Harmatcseppet szülsz hajnalra. 

3. Ha szívemet bánat járja. Szemem keserűség árja: Előtted való 
zokogásom. Titkon ajtómat behajtva. És magánosan sóhajtva. 
Akkor is édes újulásom; Mert minden könyűvel, jajjal Könnyebbül 
sorsom egy bajjal. 

4. Ha templomba megjelenek, A hol összesereglenek Felséges 
neved imádói; Velők együtt fohászkodva. Úgy tetszik mintha víg- 
adva Ott volnék, hol a menny lakói, A te királyi székednek Előtte 
letelepednek. 

5. Tel ki a szív mozdulásit, Mint a vizeknek folyásit. Szabadon 
hajtod ide s tova: Neveld ezt az érzést bennem, És taníts jól kö- 
nyörgenem; Majd egyszer pedig, óh Jehova! Vígy be az egek 
egébe, Imádásod szent helyébe. 



188 * KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 

XLVI. ŰRNAP. 
131. (104 Zsoltár dallamára.) 

1. Óh felséges Úr, egek királya! Nagyságod a menny és föld 
csudálja; Nevedre minden térdek meghajolnak, Széked előtt angya- 
lok udvarolnak; Mégis hozzánk úgy leereszkedtél, Hogy fiad által 
atyánkká lettél, És mikor szükségünkben esedezünk, GyOnyörködöl, 
ha mi annak nevezünk. 

2. Nagyobb kegyelem ennél mi lehet. Hogy a bűnös te hozzád 
úgy mehet, Mint atyjához, a ki könnyen könyörül. És szerelmes fia 
kárán nem örül. A terhes kereszt alatt levőknek, ínség, betegség 
miatt nyögőknek Ez az egy gondolat ád könnyebbséget: Hogy 
atyjuk vagy, s látsz bajukban jó véget. 

3. Óh édes atyánk! nyújtsd kegyelmedet. Hogy mi úgy szerethes- 
sünk tégedet. Mint a fiak, a kikhez az illetlen. Ha szívok az atyju- 
koz tiszteletlen. Emeld fel lelkünk gyakran mennyekbe. Hogy ne 
merüljünk a földiekbe. Hanem addig is míg majd haza megyünk, 
Hozzád vágyódásunkkal otthon legyünk. 

XLVn. ŰRNAP. 
132. ( 35 Zsoltár dallamára.) 

1. Felséges Ur mi Istenünk, lm előtted esedezünk, Nagy dicső- 
ségedet szemlélve Tekint szemünk áldó egedre; Itt állunk kész 
indulattal, Hogy lelki szent áldozattal Áldozzunk nagy felségednek 
Nagyságáért szent nevednek. 

2. Mert nagy a te Istenséged, Fénylik a te dicsőséged, Hatal' 
mádtól létezik minden A földön úgy mint a mennyekben; Birodal- 
mad messze terjed, Abban minden neked enged, Ellened hát 
bármit tesznek, A mit akarsz az lészen meg. 

3. Uram, fény Íj ék hát világod. Jöjjön el a te országod, Szent 
házadat jobban növeljed, Lelkileg mint feljebb emeljed; Terjeszd 
számát híveidnek Hatalmával szent lelkednek; Hogy mi rajtunk 
is láthassák Dicsőséged egy képmását. 

4. Szent igéd mely oly hatalmas. Legyen, Uram, diadalmas 
Mind e földnek széles határán. Omoljon porba minden bálvány; 
S minden népek hozzád térve. Dicsőséged hadd ismerje. Hogy 
mindenek örvendjenek, A megtartó Ur Istennek. 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 189 

XLVIII. ŰRNAP. 
133. (81 Zsoltár daUamánu) 

1. Úristen téged. Szent fiadért áldunk, Mert ő menté meg A 
biinbeesett Emberi nemet ö a mi királyunk. 

2. Krisztus hiveit, Úristen megáldjad Ez a sereg itt, Kit ő 
vezérel A te igéddel, A te szent egyházad. . 

3. Tartsa kegyelmed Köztünk az egységet Ezzel növeljed Hi- 
tünk erejét S a jóra segéld A te nemzetséged. 

4. Uram egyesits Szent fiaddal minket! Jézusunk segits Hogy 
cl ne essünk S veled keressük örök életünket. 

XLIX. ŰRNAP. 
134. (103 DicMret dallamára.) 

1. örök Isten, merre merre vagy? Vájjon hol van a te országod? 
Ég a szivünk érted, Ó! te nagy! Mert érzi a te nagy jóságod! 
Hiveid imája. Mint áhitat szárnya. Száll utánad hozzád repesve, 
Egén, földön téged keresve! 

2. A te csodás örök valódnak Dicsőségét minden mutatja, Ezt 
tükrözi fent az áldó nap, Ezt zengi a magas ég boltja; Az egész 
világon. Fent, alant s akárhol. Látszik a te dicső mivoltod. Mert az 
eget 8 földet te tartod. 

3. De az ige a te hatalmad. Hirdet téged, Uram, legjobban; A 
mi szivünk, ha arra hallgat, Ugy látunk meg igaz valódban; Látjuk 
nagy szerelmed. Mely ránk is kiterjed Es körűivesz mint a fénylő 
nap. Mert mindenütt jelenvaló vagy. 

4. Ó! Úristen, a te szent orczád Tündököljék mindég előttünk; 
Ki elvezet minket te hozzád. Szent fiadat tanits követnünk. Hogy 

vele s utánna Lelkünk megtalálja, A mi után annyit sóvárgott, A 
földön is a te országod. 

L. ŰRNAP. 
135. (50 Zsoltár dallamáFa.) 

1. Világnak Ural bölcs teremtője! Mindeneknek hív gondvise- 
lője! Felséges Isten! téged dicsérnek, A kik a mennyben és a 
földön élnek; Kegyelmedről mi is megemlékezünk. Hálaadással 
benned örvendezünk. 



190 KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 

2. Mert a mióta életet adtál, Mint kegyes atyánk úgy igazgattál; 
Kiszolgáltattad eledelünket, Beteljesítetted szükségünket; Ha sze- 
gény fejünk keresett oltalmat, Szárnyaid alatt talált nyugodalmat. 

3. Ezután is csak te tőled várunk. Hogy ha tisztünkben híven 
eljárunk. Elősegéled jó szándékunkat, Megáldod a mi fáradtsá- 
gunkat; S a mit erőnkkel véghez nem vihetünk, A te kegyelmed 
cselekszi helyettünk. 

4. Tartsd meg Űr Isten! egészségünket. Add meg mindennapi 
kenyerünket; Áldás, békesség mi országunkban. Megelégedés légyen 
házunkban; Köztünk a szegény és árva élhessen, Szent dicsőséged 
növekedést vegyen. 

LI. ÚRNAP. 
136. (173 Dicséret dallamára.) 

1. Halld meg Uram! esedezésünket, Irgalmadból szánd meg mi 
ügyünket, Mert érezzük számtalan bűnünket. Melyekkel bemocskol- 
tuk lelkünket. 

2. Törvényedet mindennap hallottuk. Szántszándékkal mégis 
megrontottuk, Jó atyánkat így haragítottuk, O szent lelkét megszo- 
moritottuk. 

3. Tisztünkben is hányszor restelkedtünk. Gyarlóságból mennyi 
hibát tettünk. Szeretettel a kikhez köttettünk. Azok ellen mily sokat 
vétettünk. 

4. Méltók vagyunk, hogy kárhozatban hagyj. De te Uram! jó és 
irgalmas vagy. Minden megtérőkhöz kegyelmed nagy. Kérünk abba 
minket is befogadj. 

5. Szent Fiadnak kiontatott vére Lett lelkünknek váltsága és 
bére, Tekints, kérünk az ő érdemére. Bűneinkért ne vonj ítéletre. 

6. Megígérted kegyelmes Istenünk! Hogy e felől jó hitben kell 
lennünk. Ha azoknak mi is megengedünk. Kik valaha vétettek 
ellenünk. 

7. Segíts Uram! hogy ezt mívelhessük, Feleinket híven szeret- 
hessük, Naponkint a bűnt levetkezhessük, Az örök életet elvehessük. 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 



191 



LII. ÚRNAP. 

137. DICSÉRET. 



'4.<^- pj i J f^ 



/T\ 



í 



i 



m 

I 



í 



r 

1. Menny-be 

i 



- LI 



r 

fel 



9" ti 1^ b p 



ü 



sé - ges Is 



f=í 



ten! Ki - nek di - 

A 



csö - sé- 



j i j j 



p 



rlf f r 



VA^ 



/7\ 



i 



i 



u 






P=rT=T 



ged 

i 



ott fen, 

i 



m 



1^ 



Bol 

A 



T 

dog 



f 



221 



lel - kek se - re - gi - töl, 






=F= f I 



J J 



f 



J 



? 



V&' 



i 



/^ 



^ 



f 



í 







u 



r"f r ' f rr^ 



Lát 



^ 



w-U-j 



ta - tik vég - he - tet - le - nül; 



L— L I 



j 



E tel - jes 



í 



^m 



VA/ 



^. •' j J JU 



i^ 



/7\ 



U rinérr ^ 



r 

vi - lág ál 



■^^-U-!^ 



f 

ta 



:^ 



r 

lad Te - rem - te - tett, áll és ma - rad. 

A 



J J J ^ ■ J J 



S4/ 



P 



^ 



r T r ;. 



m 



192 KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 

2. Te lioha ily -felséges vasry, Erőd s méltósásrod ily nasry: Mégis 
minket, kik föld pora S hitvány férgek vagyunk, arra Méltóztatsz, 
bogy fiaidnak Hívassunk, s te mi atyánknak. 

3. Fiúi bizodalomban, Azért te elődbe mostan Járulunk imád- 
ságunkkal, Reggeli (estveli) áldozatunkkal: MI ATYÁNK! tisz- 
teletünket Vedd bé, halld meg kérésünket. 

4. SZENTELTESSÉK MEG TE NEVED, Azaz: mivelünk azt 
tegyed. Hogy igazán megismerjünk, Téged féljünk és tiszteljünk; 
Szemlélvén nagy bölcs munkáid, S minden tökéletességid. 

5. Gondolatunk és beszédünk. Sőt a mi egész életünk Úgy 
folyjon s úgy tündököljék. Hogy mindenek megismerjék: Hogy te 
vagy szent Isten! atyánk. Fiaidnak te vagy példánk. 

6. JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD, Töltse bé uralkodásod, 
Óh mi királyunk! e földet. Szaporítsad seregedet: Drága igédnek 
kész szállást. Adj mindenütt szabad folyást. 

7. Ha (Ifu) egyházad ellenségi Igyekeznek azt rontani: Te velünk 
egy táborba szállj. És élőnkbe vezérül állj; Szégyenítsd ellen- 
ségünket. Tarts megi bírj, vezérelj minket. 

8. LÉGYEN A TE AKARATOD, A mi jó s rendes te tudod, 
Azért mi akaratunkat' Tetszésed után hordozd azt. Szeressük a mit 
szeretsz, de Gyűlöljük a mit gyűlölsz te. 

9. Engedjünk néked mindenben, MINT dicső seregid MENNY- 
BEN. Ha velünk keményen bánsz is. Szenvedjük békével azt 
is; Tiéd mind testünk, mind lelkünk. Teremtőnk! Szabad vagy 
velünk. 

10. ADD MEG NÉKÜNK KENYERÜNKET NAPONKINT, 

eledelünket. Viselj gondot életünkről, E mi halandó testünkről; 
Szolgáltass jó egészséget, Termő időt, békességet. 



I apH' m 



KAÍEKHISMUSI ÉNEKEK. 198 

1 1 . Szállíts áldást munkáinkra, Mindenféle jószáginkra; Javaid- 
dal pedig nékünk Adj mértékletesen élnünk, Rád nézve háládatosan. 
Mások iránt irgalmasan. 

12. BOCSÁSSAD MEG BŰNEINKET: Mind a gyarló termé- 
szelet, A mely első szüléinktől Szállott reánk örökségül; Mind a 
mely rósz gyümölcsöket E romlottság fája termett. 

13. Nézvén szent fiad vérére, Ne vonj minket Ítéletre, És 
vétkeinkért meg ne feddj. Sőt mindenekről megengedj; A MINT 
MI IS MEGENGEDÜNK, HA KIK VÉTETTEK ELLEN- 
ÜNK. 

14. NE VÍGY MINKET KÍSÉRTETBE, Mely rajtunk erőt 
vehetne; Jól tudod mily gyarlók vagyunk, Könynyen tántorodik 
lábunk: SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL, Mely lest hány 
nékünk akárhol. 

15. Hogyha pedig dicsőséges Néked, s nekünk épületes A kí- 
sértőt ránk bocsátni, Hitünket próbára vonni: Add nekünk a 
győzedelmet. Koronázd ezzel hitünket. 

16. Hogy tőled kérjük ezeket, Ily okok indítnak minket: 
MERT TIÉD AZ ORSZÁG, néped Vagyunk mi és örökséged; 
Jó királyunkhoz szükségben Hogy ne járulnánk merészen. 

IV. Velünk jóltenni akarván, Arra tehetséged is van: TIÉD 
a teljes HATALOM, Égi s földi birodalom; Jóltenni méltó is 
hozzád, DICSŐSÉG tér ebből reád. 

18. A ki kérésében haboz. Az tőled üres választ hoz; De 
mi Krisztus érdeméből, Nyugodt szivvel lévén erről. Hogy meg- 
adsz valamit kérünk: Kérésünkhöz AMEN-t kötünk. 



104 



KATEKHISMUSI ÉNEKEK. 

138. DICSÉRET. 



mH \ 'fhr\h'tW hi^']!^^^ 



1. Itt a szent, a nagy nap Itt a föl - di menny: 



n-ii l \ ^ j\'/'MJ'A'f i \ ^ 1 ^ 



^^HfSr 



W t' I I j' I \ í-' I rM W 



i 



rO" ! 



Mun-ka-zaj, zsí-bon - gás, bú- baj el - pi - henj! 




iJ iJ Li: 



Bé - ke és ö - röm jár már a te re - ken, 



@^ 



^ 



' 'I I II ~rs <^ II - 3ö: 



f 



Jí=xl 



■»-«- 



^w 



i 



h \ i i .\i\\ rú 



\ \ "^ \ \fÁi* A\ 



pp 



5^ 



f 

itt a menny, je - len. 



Bé - ke és ö - röm - ben 



!TÍ^ 



^ 



PT 




^ 



^őí-i 



I 



f 




■5I-* 



i 



2. Szállj magadba lélek, téged illet ez, Földi gond s bajok közt 
most ne révedezz! Ég s a föld Urához esdekelni menj: Itt a szent, 
a nagy nap, itt a földi menny! 



KÖZNAP REGGELI ÉNEKEK. 



195 



KÖZNAP REGGEU ÉNEKEK. 



130. (33 Zsoltár dallamára.) 

1. Tenéked, Uram! hálát adok, Hozzám való jóvoltodért. És 
teljes szívből is vígadok Rám áradott jó kedvedért; Mert ím meg- 
hallgattál, Engem kiragadtál Nyavalyáimból; Szívbéli vídúlást, 
Adtál szabadulást Sok bánátimból. 

2. lm feltámasztád napom fényét, Mely homályba beborult volt, 
Elmosád rólam lelkem szenynyét, Melyben hevertem mint egy holt; 
Nyomorúság között. Mint egy lekötözött. Mikor hányatnám; Akkor 
segítséggel Lől, hogy több Ínséggel Ne bántattatnám. 

3. Atyai gondviselésedet Sok ezerszer megpróbáltam. Reám ki- 
nyújtott kezeidet Jó Istenem! általláttam; Tégedet dicsérlek Azért 
míg itt élek E gyarló testben; Szájamnak szózatja Eged általhatja. 
Hiszek igédben. 

4. Ma kezeidbe ajánlottam. Melyeket te adtál nékem, Felköltöm- 
kor is azt mondottam: Magad bírj engem Istenem! Hogy a bűnnek 
rabja. Ne legyek szolgája. Adj estvét érnem; Ki uralkodói s élsz. 
Senkitől is nem félsz. Ne hagyj elvesznem. 

140. DICSÉRET. 



^1-. j j ij 




i=j 



m 



r r r 

1. Szi - vem meg - 



r í Y' ' r 



ván te hoz - zád mé - gyek, 

111111 



^3 



^ 



í 



P 



-<5>- 



<5>- 



f 



i 



3 



i 



^ 






E - löd - be Is - te - 



rri 



-&■ 



nem há - la - dást vi - 



szeky 



r r-H- i r rir rS 



^ 



r ir "lí 



196 



KÖZNAP REGGELI ÉNEKEK. 



i 



3 



/tS 



1 



És szent íi - ad 

A A A J. 



r 



rw 



t 



^ 



í 



ál - tal né - ked kö - nyör-gök. 

j fel j . j j to l 



E 



^ 



S^ 



I 



2. Áldott légy én Uram! hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel 
rám nem bocsátál; Angyali sereggel oltalmam voltál. 

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és 
testem; Kérlek minden jóra vezérelj engem. 

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram! Mindenféle bűntől 
magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy meg ne fojtsam. 

5. Etelém, italom mérséklett legyen, Dobzódás, részegség ne 
nehezítsen, Rósz gondolat bennem erőt ne vegyen. 

6. Jobbítsd meg bennem az indulatokat, Meg ne háborítsak soha 
másokat. Haragtartásra se adjak okokat. 

7. Jól tudod Istenem! mily gyarló vagyok. Különbkülönb bűnre 
mily könnyen hajlok; Adjad megtérhessek mikor bűnt vallok. 

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen 
oldozzon. Büntetést rám érdem szerint ne hozzon. 

9. Magamat egészen neked szentelem. Oltalmadért lelkem hozzád 
emelem; Add, hogy igéd szerint utam rendeljem. 

10. Külső károktól is ments meg engemet. Ne emészsze bánat ég 
bú szívemet; Tartsd jó egészségben gyarló testemet. 

11. Istenem! tenéked legyen dicsőség, A szent háromságban ki 
vagy egy felség. Csak tégedet illet minden tisztesség. 

141. ( 23 Zsoltár dallamára.) 

1. Hálát adok néked menybéli Isteni Szent fiadnak a Krisztusnak 
nevében. Hogy engemet ez éjjel megőriztél. Minden veszedelemtől 
megmentettél; Tartsd meg, kérlek, e napon is éltemet, Bűntől s 
minden kártól ments meg engemet. 



KÖZNAt REGGELI ÉNEKEK. 197 

2. Mert én, Uram! ajánlom szent kezedbe Mind testem, lelkem, 
vedd őrizetedbe; Szent angyalidat ne vedd el mellőlem, Se Szent 
Lelked el ne távozzék tőlem. Hogy vakmerő bűnüktől ma is épen 
Megőriztessék lelkem testem épen. 

3. Könyörgök Uram! minden emberekért. De főképen a hív 
keresztyénekért. Minden rokonimért, kik téged félnek, A kik vagy 
itt, vagy messze földön élnek; Minden gonosztól őket is őrizd meg, 

r 

Es minden javaiddal látogasd meg. 

4. A szegény rabokat és betegeket. Kik inségökben óhajtnak 
tégedet. Uram! vigasztald meg bágyadt szívökben. Szenvedésükből 
mentsd ki kegyelmesen; És térítsd meg a szegény bűnösöket, Add,, 
bogy jól véghezvigyük életünket. 

142. ( 157 Dicróret dallamára.) 

r 

1. Hálát adunk néked mennyei Atyánk! Ki mindenkor kegyesen 
vigyázsz reánk. 

2. lm az elmúlt éjjel is megnyugtattál, E napra jó kedvedből 
vírasztottál. 

3. Áldj meg kérünk e napon is bennünket, Védelmezd kártól 
lelkünket testünket. 

4. Segélj meg hivatalos munkáinkban. Részeltess lelki testi 
áldásidban. 

ő. Oltalmazz meg minden bűnbe eséstől. Téged félhessünk, tisz- 
telhessünk szentül. 

6. Erősíts, nevelj naponként a hitben. Tarts meg végig atyai 
szerelmedben. 

7. Hogy fiaddal s lelkeddel egyetemben, Néked víg szívvel szol- 
gálhassunk, Ámen. 

143. (66 Zsoltár dallamára.) 

1. Szálljatok föl a tiszta fénybe, Áhítatom szent szárnyai. Ragadjá- 
tok lelkem az égbe, Oda óhajt ő szállani! Ez uj napom felviradtára 
A szivem is hálára gyúl S az ég felé száll tiszta lángja, A honnan 
fényt áraszt az Ur. 



198 



KÖZNAP REGGELI ÉNEKEK. 



2. Miként a napfény a világon Szül és teremt uj életet, Úgy árad az 
Ur jóságából Az áldás és a szeretet. A földet és lelkünk világát, Az 
ő szerelme tölti be, Azért buzgó szivem imáját Kiöntöm én is elibe. 

3. Sorsom ma is kezedre bizom. Édes atyám, gondviselőm! Ha 
bármi ér, nem zúgolódom,. Mi tőled jön, üdvömre jön; Utaimon te 
légy vezérem, Ha sajt a sors, légy vigaszom, S mig küzdve az estét 
elérem. Légy gyámolom, légy támaszom. 

4. Isten, világosság szülője. Ki felhozád az uj napot; Ki harma- 
tot 8 fényt adsz a földre És azzal azt megújitod: Ujits meg engem 
is szivemben, Adj hitet és szeretetet, Hogy szentül éljek s úgy visel- 
jem Méltón a te képedet! 

144. DICSÉRET. 



^.HUJ J 



.J l J J | J l >.' | J J 



íNf^ 



r r r r r t 



T^ 



r r r 



» 



rr 

1. Mi szent A-tyánk ki 



la- 



21 



ko - zol menny-ég-ben. És u - ral - ko- 

J J J J - J-J- 



V r ir r V r 'r 'r u ^ 



é 



í 



^ 



í 






^ 



rPF 



dol az egy Is-ten-ség 

J J J ^ -i ^ 



r 

ben, Szent íi 

I A . 



TípTii 



P^^ r- r ir r 



ad - dal lel - ked - del 

j 



m 



g Á , J ^ 



í' ^ í r ' f 



^^^ 



^N 



J i J J | J J i j J 



/TS 






221 



^ 



ff 



di - csö - ség-ben, Tisz-tel - te - tel föl - dön és a menny-ég-ben. 



:^,i y ^- J 



riryrirrif-f 



r ,^ T r ■ . 



m 



KÖZNAP REGGELI ÉNEKEK. 



199 



2. Szenteltessék Uram! a te szent neved, Dicsértessék mi tőlünk, 
mert érdemled. Hogy ez éjjel minket te Bzent felséged, Kegyelmesen 
őrizett Istenséged. 

3. A gonosznak tőribe nem eresztél. Sőt szent angyalid által 
őriztettél. És életben álmunkból felköltöttéi. Lelki s testi veszélytől 
megmentettél. 

4. Szent kezedbe ajánljuk mi lelkünket. Mai nap is tápláljad mi 
testünket, Védelmezzed Uram! mi életünket, Lelki s testi veszélytől 
ments meg minket. 

5. Te vagy egyedül, Uram! mi Istenünk, Menynyen, földön 
nincs nekünk több reményünk, Légy azért Uram Isten! mi pászto- 
runk. Szükségünkben táplálónk és oltalmunk. .. 

6. Kegyelmeddel tartóztasd meg lelkünket. Hogy bűnnel ne 
fertőztessük testünket; Világosítsd inkább sötét elménket. Hogy 
tanulhassuk. Uram! törve nyidet. 

7. A te szent lelked minket ösvényidben Vezéreljen Uram! szent 
törvényidben. Ma és életünknek minden rendiben; Hogy így hozzád 
juthassunk az egekben. 

145. DICSÉRET. 



w 



i 



^^M 




S 



P f T r r^ r t 



1. Jé - zus Krisz-tus szép fé - nyes haj - nal, Ki fel - tá- 

J J J uj J y ri-J- hJ ^ ^ J 



^ 



^ 



aaa 



E 



F^ 



t 



f^^ 



f 



VA/ 



i 



á 




/rs 



á 



/^ 



s 



•rirr ^ ^ '^ ^ 



i 



:f; 



-r 

madsz új vi - lág - gal, És meg - ál - dasz min - den jók - kai 

<^ -^ .^ J .J J ^ ^ <^ 4 J ^ 

======= :^==^ 



é 



^ 



i 



S 



E 



rrf=^ 



f 



v*/ 



>«&/ 



200 



KÖZNAP REGGELI ÉNEKEK. 



2. Te vagy nekünk csak reménységünk, Isten előtt kOeben járónk, 
Szép koronánk ékességünk. 

8. Világosítsd a mi szívünket, Ismerhessünk meg tégedet; Tanul- 
hassuk szent igédet. 

4. A gonosznak csalárdságától, Lelki s testi nyavalyától. Őrizz 
hamis tudománytól. 

ő. Az Atyával és szent Lélekkel, Hogy tégedet tiszta szívvel 
Mindörökké áldjunk. Ámen. 

146. DICSÉRET. 



4*'V/^ i j^^Vfi i f'^^^^ 



f Ma-gasz-tal-lak én té 
t Hogy tó-lem mesz-sze üz 



ged, Is - ten! e - gek - nek ki - rá - lyát, ) 
ted A sö-tét éj -nekho-má-lyát. J 




r r r f 



g 



Nem kül-dél rám be - teg 



p 




sé - get, Sem e - gyéb in - sé - get; 



rr/ i ^'-^ 



^ 



V4/ 




Ép - ség-ben meg-tar - tot - tál, 

Á 



^ 



j.,J . J j .J , ^ 




i 



E nap-ra en-gem jut - tat - táL 



r f" r rif r ^ 




\»/ 



KÖZNAP REGGELI ÉNEKEK. 201 

2. Szívből könyörgök neked. Kegyes teremtő Istenem! E napot 
s engedd meg Békességgel véghezvinnem; Akaratodat tanulnom, 
Jtaidban járnom; Oltalmad befedezzen, Kedvem kedved szerint 
egyen. 

3. Igaz útadra taníts, Hogy veled együtt járhassak, Es tőled el 
[le taszíts. Hogy kísértetbe ne jussak. Jóvoltodból tarts meg en- 
gem, En édes Istenem! Hogy a bűn csalárdságát Észrevegyem 
undokságát. 

4. Az igaz hitnek tüzét Bennem Krisztusért éleszszed, Gyarló- 
ságomnak vétkét Soha szememre ne vessed; Fogadásodat tekintsd 
meg. Szent fiadért tarts meg! Ki értem eleget tett, Törvény átkától 
megmentett. 

5. Reménységgel ruházz fel. Soha kétségbe ne essem; Szívem 
hozzád gerjeszd fel, Ne csak hasznomat keressem. Atyafi szent 
szeretetet, Adj jámbor életet. Szeress mint sajátodat, Kövessem 
akaratodat. 

6. Szent igédet vallanom Adjad tisztán, homály nélkül. És szol- 
gádnak mondatnom Minden képmutatás nélkül; Kincscsel keveset 
gondolok. Más jutalmat várok: A szentek seregében Tarts meg 
gyülekezetében . 

7. E napot is engedd meg. Uram! békével megfutnom, Hivata- 
lom hasznával Magam s cselédim táplálnom; Hogry szent nevedet 
dicsérjem. Oltalmadat nyerjem: Testemnek megmaradást, Lelkem- 
nek adj boldog szállást. 

147. (65 Zsoltár dallamára.) 

1. Ki hívta az éjszakát elő. Hogy megnyugodjatok, Ti a napnak 
terhét viselő Testek és állatok? Ki fordította fényességre Az éjnek 
homályát? Ki hozta fel napját az égrC) Hogy fusson új pályát? 

2. Te vagy az, óh mindennek atyja! Mert a te kezednek. Mely az 
ég seregit forgatja, Nap és hold engednek. Téged hát imádni nem 
késünk. És mihelyt hajnallik. Dicséret-mondó éneklésünk Buzgó 
szava hallik. 



202 KÖZNAP REGGELI ÉNEKEK. 

3. Bezártak volt, mikor aludtunk Érzékenységinket, Mi magunk- 
ról semmit sem tudtunk, De te tudtál minket. Ha felénk kár vagy 
veszedelem Közelítni akart: A te nálad lakó kegyelem Oltalma bé- 
takart. 

4. A te erőd óh mindenható! Légyen nékünk ma is, Minden 
életünk háborgató Gonosz ellen paizs. Légy segítőnk ha munkál- 
kodunk, S igazán keresünk. Vigasztalónk ha szomorkodunk, Atyánk 
ha megesünk. 

5. Adjad! hogy tartsuk fődolgunknak. Szent nevedet félni, Hasz- 
náért felebarátunknak Semmink sem kímélni; És szívünk szerint 
elfelejtsük. Ha megbánt valaki; A másoktól vett jót ne ejtsük 
Elménkből soha ki. 

148. (25 Zsoltár dallamára.) 

1. Óh Isten! ki e reggellel Napodat visszaadtad. Jóságod egy 
ujabb jellel Irántunk megmutattad: Azért el nem mulasztjuk. Mi is 
kötelességünket, lm neked bemutatjuk Reggeli tiszteletünket. 

2. Mi, Urára! bölcseségednek Vagyunk remek munkái, És hív 
gondviselésednek Mindennapi példái; Hogy téged ismerhetnénk, 
Belénk okos lelket adtál. Hogy mint főjót szeretnénk. Érzékeny 
szívvel formáltál. 

3. Ugy helyhetted szemeinket. Hogy munkáid láthassuk. Ügy 
alkottad kezeinket. Hogy hozzád felnyújthassuk; Nyelvünk bír 
bölcs mozgással. Hogy tégedet dicsérhessen. Szánk értelmes hang- 
zással. Hogy néked énekelhessen. 

4. Mely méltó hát, hogy ezekkel. Azt, a ki adta őket, E drága 
tehetségekkel Áldjuk teremtőjüket; Hogy legyen lelkünk testünk 

r r 

Elő temploma az Umak, Szívünk oltár, és nyelvünk Hirdetője 
jóságának. 

ő. (E drága ajándékokat. Ma is nálunk épségbe Tartsd meg, 
hogy hivatalukat Rendesen vigyék végbe; Hogy jól munkálkod- 
hassunk, Adj erőt minden tagunknak. Hogy ekkép használhassunk 
Mind másoknak, mind magunknak.) 



KÖZNAP REGGELI ÉNEKEK. 203 

6. Tisztességes jó dolgokra Igazgassad kezeink, Ne hagyd hiába- 
valókra Hogy nézzenek szemeink. Szívünknek gondolati, Legyenek 
épületesek; Szájainknak szózati Mindenek előtt kedvesek. 

7. Uram! szent segedelmeddel Dolgainkban állj mellénk. És 
mennyei kegyelmeddel Uj kegyelmet önts belénk; Hogy lelkünk- 
kel, testünkkel Dicsőségedre élhessünk, Minden tehetségünkkel 
Uram! tégedet szeressünk. 

149. ( 84 Zsoltár daUamára.) 

1. Elmúlt az éjnek homálya, Meggyúlt a napnak fáklyája. Min- 
den teremtés megéledett; Ti is hát óh mi leikeink! Ébredjetek fel 
nyelveink. Mondjatok annak dicséretet. Ki a nappalt rendes útján 
Visszahozza az éj után. 

2. Isten! jóságod háláljuk, Es bölcseséged csudáljuk, Melylyel 
teljes a föld határa; Hogy napoddal megújítasz, Es előttünk vilá- 
gítasz. Teremtvén minket a munkára; Vele érzékenységinket Fel- 
költOd s erősítsz minket. 

3. Szövétneke e világnak A nap, s a világosságnak Kiapadhatat- 
lan kútfeje; De egyszersmind az áldásnak, Bőségnek, szaporodás- 
nak Csatornája annak ereje; E hív sáfár nekünk önként Mindent 
kioszt esztendőnként. 

4. O benne hát bölcseséged Csudáljuk, és kérünk téged, Ma is 
igazgassad hasznunkra; Világosíts meg fényével. Erőt, áldást ere- 
jével Önts reánk és minden dolgunkra; Mint az, téged úgy szolgál- 
junk. Mint az, másoknak használjunk. 

5. De kivált az igazságnak. Mennyei világosságnak Napját 
éreztesd szíveinkkel; Világosítsd meg lelkünket. Gyümölcsöztessed 
hitünket Szent és jó cselekedetinkkel; Hogy így fénylvén e világ- 
ban, Fényi jünk majd a mennyországban. 

150. (25 Zsoltár dallamára.) 

1. Óh Isten! a Aap fáklyája Imé felemeltetett, A setét éjnek 
homálya E földről elűzetett, A napnak intésére Minden állatok fel- 
kelnek, S neved dicséretére Örvendenek a reggelnek. 



204 KÖZNAP REGGELI ÉNEKEK. 

2. Mi is. okos teremtések E napnak kezdetében Áldásodra 
vagyunk készek Szívünknek örömében, Hogy buzgó szerelmedből 
E mai napra vírasztál, Atyai jó kedvedből Egünkre új fényt 
támasztál. 

3. Segíts Uram! munkáinkban, A melyekhez kell fognunk, Hogy 
szokott hivatalinkban Lehessen jól forognunk. Adj nékünk egész- 
séget, Éhez elégséges erőt; Kerüljük a restséget. Hogy ne láss köz- 
tünk heverőt. 

4. A te szent neved félelme Kezeink igazgassa, Gondvise- 
lésed védelme Lépésünk támogassa; Hogy lelked tetszésére Ez 
egész napot tölthessük, S eljutván az estvére, Ismét neved di- 
csérhessük. 

5. Szíveink jó kívánsága Szent Felségednek tessék. Híveidnek 
imádsága Áldozat gyanánt essék. Uram! mind azt kedveljed, A 
mivel téged tisztelünk. Éltünket úgy rendeljed. Hogy mi veled, te 
légy velünk. 

151. (5 Ztoltár dallamára.) 

1. Úr Isten! a nap felköltével Áldjuk a te szent nevedet. És 
imádjuk Felségedet, Hogy mára ép testtel s elmével Jutánk békével. 

2. Jóvóltodból felvírasztottál Minket, a csendes álommal. Éjjeli 
nyugodalommal Testben s elmében újítottál. Vidámítottál. 

3. Mai nap is Uram! kegyelmed Velünk bűnös híveiddel, E- 
rötlen teremtésiddel Közölvén, tartson szent szerelmed, Nyújtsd 
segedelmed. 

4. őrizz a bűntől kegyelmesen. Hogy szükséges dolgainkat. 
Folytathassuk munkáinkat, E mai nap is törvényesen Éljünk 8 
kegyesen. 

5. Juttass békével az estvére. Hogy akkor is dicsérhessünk Téged, 
s szentül tisztelhessünk. Mely légyen lelkünk örömére, Idvességére. 

6. Uram! kérésünk meghallgassad, A Krisztulst tekintvén értünk, 
Add meg a mit tőled kértünk; Minden dolgunkat te forgassad, É9 
igazgassad* 



KÖZNAP REGGELI ÉNEKEK. 206 

152. (66 Zsoltár dallamára.) 

1. Megújult testtel ós eróVel Fölébredvén az álomból, Nyugodt 
szívvel, felemelt fővel Felkelvén csendes ágyamból: Életnek Ural 
hozzád térek, Magasztalom jóvóltodat; Minden jót ismét tőled ké- 
rek. Kérem újra áldásodat. 

2. Mint a feljövő nap világa Elűzi az éj homályát: Úgy kegyel- 
med világossága Az igazságnak fáklyáját Sötét elmémben jobban 
gyújtsa: Hogy a jónak ismerete Hátárit benne messzibb nyújtsa, 
S az igazság szeretete. 

3. Engedd, hogy mint a nap futtában Soha meg nem állapodik; 
Bár felhő jő néha útába. De meg nem homályosodik: Én is az igaz- 
ság ösvényén, Tántorodás nélkül menjek, Fussak, és a testiség 
kényén Soha csak meg se pihenjek. 

4. Ha tudatlanság avagy kétség Elmémet homályosítja, A velem 
született sötétség. Kevés világát borítja: Lelkednek tündöklő fák- 
lyája Oszlassa sűrű ködéit, Avagy csak egy súgárocskája Világosítsa 
szemeit. 

5. Minthogy míg e világon élek, E múlandóságnak helyén. Test 
is vagyok, és nem csak lélek. Viselj gondot jó idején Mértékletes 
eledelemről. Hogy életem fentarthassam; Tisztességes öltözetemről, 
Hogy testemet ruházhassam. 

6. Ha pedig még többet vehetek Ingyen való jóvoltodból. Úgy 
másokkal is jól tehetek Velem közlött áldásodból: Engedd, hogy 
legyek hív sáfára Nálam letett javaidnak. Lehessek vigasztalására 
Velem testvér fiaidnak. 

1. Dolgaimnak követésére Adj testemnek egészséget, A bajoknak 
meggyőzésére Lelkemnek elevenséget. Indíts szívemben akaratot, 
és készséget minden jóra. Hogy bennem vidám indulatot Leljen 
as estveli óra. 



a06 



KÖZNAP ESTVELI ÉNEKEK. 

KÖZNAP ESTVEU ÉNEKEK. 



1Ő3. DICSÉRET. 



I 






i 



J J I J 



-<s^ 



22 



rTTr 



1. Krisz - tus! ki vagy nap és ví - lág. Min - ket sö- 



m 



ij 



á 



-zt. 



i 



s: 



P 



r 



r 



t hJ J 



^ 



/TS 



J I J J IJ 



tét - ség - ben 



hagyj, I 

J 



lS>- 



rr 



^:^ 



ne 



- gaz VI 



r 

Iá - gos- 



^ 



^n^ 



p; 



^ 



P 



f 



VA/ 



i 



I 



J l J JIJ J 



3 



/pn 



r r r f r r r r — f^ r 

ság te vagy, Kár - ho - zat - ra men - ni ne hagyj! 



w 



J J l J ij 



J 



J: 






r 



Sá/ 



2. Téged kérünk, szent Ür Isten! Oltalmazz minket ez éjen; 
Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne veszszen. 

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; 
Testünk hozzá ne hajoljon. És haragodba ne hozzon. 

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te ha- 
talmadnak ereje Légyen híveknek őrzője. 



KÖZNAP ESTVELI ÉNEKEK. 207 

6. Ur Isten, hozzád kiáltunk, Légy kegyelmes gondviselőnk; 
Őrizz meg ellenséginktől, Lelki s testi Ínségektől. 

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy minket megőrizzenek: A mi 
gonosz ellenségünk Hogy távol járjon mi tőlünk. 

7. Emlékezzél meg mi rólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk, 
Kiket megváltál véreddel, Úr Isten, kérünk, ne hagyj el! 

154. ( 103 Zsoltár dallamára.) 

1. Óh én lelkem! dicsérjed Istenedet! Felmagasztaljad a te Te- 
remtődet, Dicsérd és áldjad gondviselődet. Ki ily kegyesen megőriz 
tégedet, Minden veszélytől megmenti éltedet. Ma is kegyesen táplált 
tégedet. 

2. Áldott légy Atyám! a te szent fiaddal Egy Istenségben, és a 
Szentlélekkel, Az én lelkemtől dicsőittessél, Mert kegyelmesen velem 
cselekedtél; Ez egész napon engem védelmeztél. Mint atya fiait, 
ágy éltettél. 

3. Az én testemet kegyesen tápláltad. Étem s italom bőséggel 
megadtad. Ruházatomat kiszolgáltattad. Minden veszélytől lelkem 
megtartottad. Elmém bánattal el nem borítottad. Életem gonosztól 
oltalmaztad. 

4. Dicsőittessél Atyám! mind ezekért, Hogy ki nem óltád éltem 
vétkeimért. Kárt, veszélyt, romlást sok bűneimért Rám nem 
bocsátál én gonoszságimért; Meg nem rontál háládatlanságimért. 
Sőt kegyes Atyám lől szent Fiadért. 

5. Mai nap sokat vétettem ellened. Óh én szent Atyám! jól tudja 
Felséged, Nyelvemre vettem hiába neved, Nem engedelmeskedtem 
én te néked. Lelkem és testem vétkezett ellened; Uram! ne vond 
meg tőlem kegyelmed. 

6. Mint az atya fiaihoz kegyelmes. Te is szent Atyám! hozzám 
engedelmes. Áldott Fiadért könyörületes, A büntetésben Uram! 
késedelmes. Légy kegyelmedből hű és szerelmetes; Lelkem így 
lehet előtted kedves. 



m KÖZNAP £STVELI ÉNEKEK. 

7. Szent kezeidbe ajánlom lelkemet, Tőled származott jókkal én 
testemet, E ránk jövendő éjjel éltemet; Uram! védelmezz g^onosz- 
tói engemet. Mert reád bízom bágyadt tetemimet, Szárnyaid alatt 
rejtsd el fejemet. 

8. Víraszsz fel Uram! a holnapi napra, Jó egészségben rendes 
munkáimra; Hogy Felségedtől áldást azokra Kérhessek, méltóztass 
ajándékidra; Buzdítsd fel lelkem a hálaadásra. Uram! Áment 
mond lelkem azokra. 

155. (157 Dicséret daUamáim.) 



1. Néked mennyei Atyánk! hálát adunk, Szent Fiaddal s Szent 
Lelkeddel imádunk. 

2. Hogy minket e napon is megtartottál, Lelki s testi eledellel 
tápláltál. 

3. Bocsásd meg kérünk minden bűneinket, Mikkel ma is meg- 
bántottunk tégedet. 

4. Ez éjszakának is sötétségében Védelmezz minket minden 
gonosz ellen. 

ő. őrizz a gonoszok csalárdságától. És minden lelki s testi 
nyavalyáktól. 

6. Áldd meg csendességgel nyugodalmunkat, örömmel érjük 
felviradásunkat. 

7. Tarts meg bennünket mind végig a hitbe. Holtunk után vígy 
az örök életbe. 

156. ( 145 Dicséret dallamánu) 



1. Jézus Krisztus! szentek reménye. Híveid gondviselője, Benned 
bízóknak Istene. 

2. Áldattassék Uram! szent neved. Mindenektől Istenséged, Mi- 
tőlünk is azt érdemled. 

3. Mert mai nap a mi lelkünket Kártól, veszélytől testünket, 
Megtartottad életünket. 

4. Ételünket és italunkat Megadtad és munkáinkat. Megáldot- 
tad dolgainkat. 



KÖZNAP ESTVELI ÉNEKEK. 



209 



5. Ez éjjel is mi életünket, Óh mi Istenünk! lelkünket Néked 
ajánljak testünket, 

6. Parancsoljad szent an^alidnak, Hogry azok tábort járjanak 
Mi mellettünk, s vigyázzanak. 

7. Bűneinkért reánk jöhető, Testünket lelkünket gyötrő Beteg- 
ségtol légy megmentő! 

8. Jézus Krisztus! igazság napja! Ez éjszakában csillaga, Légy 
lelkünk fényes hajnala. 

9. Viraszsz fel Uram! egészségben. Lelki s testi békességben, 
Hogy reggel téged örömben: 

10. Dicsérhessünk te szent atyáddal, Es a Szentlélek Istennel, 
Tisztelhessünk teljes szívvel. 

157. DICSÉRET. 



i 






^vs 



m 



^—€^ 



1. Ad 



T 

junk 



r 

há 



^ 



zi 



lát az Úr 



nak, mert ér - dem - li, 



' . - ^ 



f=f 



f 



I 









t 



Mert min - den 



rr 

gaz - dag - sá 



r 

gát 



ve - lünk köz - 



A A 



S 



^ 



á 



a 



p 



± 



P 



J 



r 

li. 

J 



i 



2. És mint bő irgalmú kegyelmes atya. Fiait testben lélekben 
megáldja. 

3. Énekeljünk ennek egy akarattal; Dicsőség Atya Isten! Szent 
Fiadd»L 



210 KÖZNAP ESTVELI ÉNEKEK. 

4. Ki ételt adtál alkalmas időben, Megruháztál mezítelensésrünk- 
ben. 

5. Adjad, hogy tégedet megismerhessünk, Szent Fiad által tőled 
megnyerhessük: 

6. Hogy szent igéd hirdettessék közöttünk, Hogy éhen meg ne 
haljon a mi lelkünk. 

7. Hálát admik ezekért, mint Atyánknak, Jézus Krisztusnak mi 
közbenjárónknak. 

8. Szent Lélek Istennel egyenlőképen, Ki minket vigasztaljon, 
mondjuk. Ámen. 

158. (116 Zsoltár daUamára.) 

1. Ne jöjjön addig szememre álom. Míg a teremtő és gondvisel- 
nek. Kitől minden jő adományok jőnek. Jótéteményit meg nem 
hálálom. 

2. Ha elgondolom mennyi jót vettem Tetőled Atyám! méltatlan 
létemre; Csudálom, mint vigyázasz életemre. Ki csak eltűrést sem 
érderalettem. 

3. Áldalak, hogy e megrepedezett Nádszálat ma eltömi nem 
engedted; Gyarló életem híven vezérletted. Melyet sok veszély 
megkörnyékezett. 

4. Számnak mind étele, mind itala. Az ép elme egészséges testem* 
ben. Az öröm és a békesség szívemben: Ingyen való adományod 
vala. 

5. Kihez menjek több kegyelmet kérni? Szemem és szívem te 
hozzád emelem. Mert a te nálad lakozó kegyelem Mélységeit nem 
lehet megmérni. 

6. Abba hajtom le fejem az éjjel. Ha te hív pásztor! tartasz 
engem szemmel; Míg szemem nem lát, s nem hallok fülemmel. Nem 
bántatom meg semmi veszélylyel. 

7. Légy hát őrállóm ez éjszakában, Hogy ha tőreit útaimba 
hányja, A ki vagy vesztem, vagy károm kívánja, Ne menjen elő 
rossz szándékában. 



KÖZNAP ESTVELI ÉNEKEK. 211 

8. Adjad, hogy véghezvivén munkáim, Lelkem és testem újra 
erőt vegyen, Es nyugodalmam mértékletes legyen. Hogy munkára 
szánhassam óráim. 

9. Kem bocsátlak el Atyám! tégedet. Míg meg nem áldasz enge- 
met fiadat; Dicsőítsd meg hát bennem irgalmadat. És én magaszta- 
lom Felségedet. 

159. (30 Zsoltár dallamára.) 

1. Téged Ur Isten! dicsérünk. Hogy voltál ma is vezérünk. 
Dolgainkban segítettél A gonosztól megmentettél; És haragodnak 
tárgyaivá. Nem lettünk a bűn rabjaivá. 

2. Uram! vedd tőlünk kedvesen. Ha mit szentül s törvényesen 
Ez egész nap cselekedtünk, A jóban elébb mehettünk; Ez a te 
lelked ajándéka, Hogy véghezment szívünk szándéka. 

3. Ellenben a mit vétettünk. Akaratod ellen tettünk. Szent Fiad- 
nak érdeméért Bocsásd meg drága véréért, Hogy azért veszély ne 
kövessen. Lelkünk kegyelmedben lehessen. 

4. Tovább is nevelj a jóban, Hogy épülhessünk valóban; Követ- 
vén tanításodat. Töltsük bé akaratodat; így leszen lelkünk csen- 
dességben. És te veled szent egyességben. 

5. A ránk jövő éjszakába. Fogadj szárnyad árnyékába, A gonosz 
hozzánk ne férjen. Kár, romlás, bánat ne érjen; Isteni hatalmad 
szent karja A mit bírunk mind bétakarja. 

6. Mérsékelt álom testünket. Minden érzékenységünket, Jóvol- 
todból megújítsa. Elménket megvidámítsa; A holnapot is engedd 
érnünk. Nevedet akkor is dicsérnünk. 

160. (42 Zsoltár dallamánu) 

1. A nap immár elenyészett. Az ég bésetétedik. Nyugvóra vált a 
természet És minden csendesedik. Engemet is az álom Megújít, s 
feltalálom Fáradt testemnek nyugvását. Elmémnek megvidúlását. 

2. Míg hát fejem lehajtanám A szükséges álomra, Gondjaim elbo- 
csátanám Menvén nyugodalomra. Gondviselőm, táplálóm! Jóságodat 
hálálom, A ki ma is úgy szerettei, Hogy sok jóban részeltettél. 



212 KÖZNAP ESTVELI ÉNEKEK. 

8. Adtál erőt, tehetséget, És ösztönt minden jóra; De talált-e hát 
készséget Rá bennem minden óra? Nem! magam jól érezem, Mely sok- 
ra nem érkezem; Bár akarnám, de ez a test Sokszor tehetetlen és rest. 

4. Kegyelmednek köszönhetem E nagy ajándékot is, Hogy a jóra 
érezhetem Már csak a szándékot is, A mit azért kezdettél, Bennem fel* 
ébresztettél: Kérlek, hogy félbe ne hagyjad. Sőt gyarapodását adjad. 

ő. Bocsássad meg hibáimat. Melyeket ma ejtettem; Szaporítsad 
jayaimat,.Melyeket tőled vettem; Engedjed, hogy halálom, Melynek 
a csendes álom Kiábrázoló példája. Legyen idvesség órája. 

161. (23 Zsoltár dallamára.) 

1. Adjunk hálát megtartó Istenünknek! Ismét egy napját eltöl- 
ténk éltünknek, Melyen ő nékünk békességet adott. Gondviselő 
oltalmába fogadott; Megadá mindennapi kenyerünket, Megtartá 
erőnket s egészségünket. 

2. Ajánljak magunk ismét oltalmába, A már bekövetkező éjsza- 
kába; Mert nem lehet annak semmi félelme, A kinek a Mindenható 
védelme. O az övéinek ad nyugodalmat, A kik csak benne keresnek 
oltalmat. 

3. Köszönjük hát Uram! hogy rajtunk ma is Gondviselésed volt 
hűséges paizs; Hogy megmentetted veszélytől éltünket. Szánkat 
panasztól, sírástól szemünket: Munkáinkra erőt és áldást adtál, Ez 
estvére békességben juttatál. 

4. Mely sokan, kik hosszú életet kértek Reggel tőled, még csak 
estvét sem értek; Sokak ma egészségért esedeztek. Kiket fájdalmak 
ágyakba szegeztek. Sokan lettek árvákká, özvegyekké. Gazdagok- 
ból egy kárral szegényekké. 

ő. Mivel lehettünk mi ezeknél jobbak, Es hűséges védelmedre 
méltóbbak! Mégis minket mintegy különválasztál. Ránk semmi 
romlást, kárt, veszélyt nem hoztál. Mindezt cselekedte kegyelmes- 
séged, Melyért örökké áldunk Uram! téged. 

6. Tartsd meg kérünk, ez éjjel is éltünket. Csendes álpmmal újíts 
meg bennünket; Több örvendetes reggelre víraszsz fel. Új életre új 
napoddal támaszsz fel; Hogy új erővel tégedet szolgáljunk, Az 
Úrnak éljünk, és az Úrnak haljunk. 



BŰNBÁNATI ÉNEKEK. 



213 



BŰNBÁNATI ÉNEKEK. 



162. DICSÉRET. 




1. Ne szállj per - be én ve - lem, óh én é - des 



f n i r 



A 1 



i 



i 



a 






i 



fS 



-&- 



^ 



% 



J J 1 ll j Jlj =j 



z 



^ 



-tS^ 



f 



TSÍSr- 



fg (^ 



^^^ 



te - nem! Mert meg nem i - ga - zul - hat e- 



r 

Is 



I 



a 



^^bj 



:^ 



J ^|J ^J 



^^ 



ÍE 



^ 



f 




á 



^ 



i 



3 



-ö^ 



^ 



rT~T^ 



r^ 



nf 



■2?5r 



löt - ted lel - kem, Kár - ho - zat - ra kell men - nem. 



i 



^ 



W 




u 



^ 



^=ÍFÍ=^=P^=Ö 



I 



^ 



^^ 



2. (Mert én anyám méhében Fogantattam vétekben, E világra 
lettem eredendő bűnben, Kárhozatos esetben.) 

3. Néked bűnöm megvallom. Mert azt tisztemnek tartom. Te 
bocsáthatod meg, bizonynyal jól tudom: Segítségedet várom. 

4. Bűneimnek tőribó'l, Elnyelő örvényiből, Ments ki megérdem- 
lett nagy veszedelmemből, Tekints reám az égből. 

ő. Szent fiad haláláért. Keserves nagy kínjáért, Xldott szent 
vérének el-kifolyásáért: Kegyelmezz meg mindezért. 



214 



BŰNBÁNATI ÉNEKEK. 



6. A te áldott szent Lelked Kérlek tőlem el ne vedd, Sőt újítsd 
meg: bennem hogy dicsérjem neved, Szolgálhassak tenéked. 

7. Reád bíztam magamat, Te viseljed gondomat Igazgasd jó útra 
az én lábaimat, És minden szándékimat. 

8. Vigasztald meg szívemet, Búban epedt lelkemet; Ne hányd 
szemeimre én sok vétkeimet. És cselekedetimet. 

9. Csak tégedet dicsérlek. Míg e világon élek; Tudom, ho^y 
nyugalmat én te nálad lelek. Mikor innét kikelek. 

163. DICSÉRET. 



P 



j j j | j j | j j j i j j j | j j j 



/SN 



1. Én Is-te-nem! soknagy bü-nöm Lel-ke-met szo-ron-gat 



2z: 



- ja; 




if ' r f ' r r r^ 



It - ten nin-csen ki se-git-sen, Hát ki-hez fo-lya-mod-jam? 



f->' r > r ir 



t 



p 



r 



^ 



m 



\A/ 



2. E világon Minden úton Ha szintén elindulok, Súlyos terhem. 
Betegségem Ki elvégye nem látok. 

3. Hozzád térek. Végy bé kérlek Atyám! és haragodban Meg ne 
büntess. Légy kegyelmes Hozzám te szent Fiadban. 

4. Ha szenvednem, Terheltetnem Kellend ítéletedből; Bár itt 
büntess. Csak ott kedvezz, Ne veszszek el Örökül. 

5. Ha sajtolgatsz, Kereszttel látsz. Adj engedelmes szívet; Hogy 
tűréssel, Reménységgel Várjam idvességemet. 



BŰNBÁNATI ÉNEKEK. 215 

6. Nyújtsd kegyelmed, Es szent Lelked, Mely engem vezéreljen; 
Bűn, ellenség, S hitetlenség Kárhozatra ne vigyen. 

7. Ha bűneim S büntetésim Engemet rettentenek: Rejtekhelye, 
Vagy reménye Óh Krisztus én lelkemnek. 

8. Sebeidbe Rejts el engem, Hol bízvást megmaradok; Bár 
meghalljak. Vagy kínt vallják. Tudom, hogy hozzád jutok. 

9. Te énnékem Ellenségem Haláloddal meggyőzted; Boldog 
helyem, S idvességem A menynyekben szerzetted. 

10. Áldott Isten! Egy felségben! Te benned szívem örül; Mert 
te szavad Igaz marad: A ki hiszen idvezűl. 

164. ( 38 Zioltár dallamánu) 

1. Uram! bűneink soksága, Undoksága Érdemli haragodat; Mél- 
tók vagyunk, hogy ellenünk Szent Istenünk! Felemeld ostorodat. 

2. De tudjuk, hogy ki megvallja, És átallja Bűneit s hozzád 
megtér: Azt nem hajtod el előled. Sőt te tőled Bűnbocsánatot az 
nyer. 

3. Azért hát mi is járulunk, Es borulunk Elődbe fájdalmasan; 
Bűnös lelkünknek kegyelmet. Engedelmet Kérvén alázatosan. 

4. Szánj meg. Uram! ily ügyünkben, S megtértünkben Függezd 
fel ostorodat; Oh hajtson hozzánk békére Fiad vére, S felejtsd el 
haragodat. 

5. Szólj hozzánk Uram! csendesen, Es édesen: Félelmünk mind< 
járt széled; És lelkünk ezen szózattól, Mint harmattól A hervadt 
virág • éled. 

6. Uram! végy minket kedvedbe, Szerelmedbe, S vigasztald meg 
szívünket; Tőlünk soha ne maradj el, Se ne hagyj el, Hanem fog- 
jad kezünket. 

7. Lelked hathatós szellője, Élesztője Gyenge hitünknek legyen; 
Hogy abban a kedves gyümölcs, Jámbor erkölcs Szép növekedést 
vegyen. 

8. Hogyha ezt ajándékozod S feloldozod Kötelidből lelkünket: 
Mi is szent dicséretedre, Félelmedre Szenteljük életünket. 



216 ÚR VACSORÁJAKOR MONDANDÓ ÉNEKEK. 

ÚR VACSORÁJAKOR MONDANDÓ ÉNEKEK. 



165. (42 Zsoltár dallamára.) 

1. Megterítve áll előttünk A szeretet asztala. Maga szerzé Idve- 
zitőnk, Ki bűnünkért meghala. Hogy kegyeleme jegyében, A bor- 
ban és kenyérben Hit által részesülhessünk, örök életet vehessünk. 

2. Halljuk hívogató szódat, Melyben a fáradtaknak, Nyújtod 
vigasztalásodat, Az elesett világnak; Szomjuzó s éhezőnek Beteg- 
nek, szenvedőnek Életet és felujúlást Nyújtasz itten szabadulást. 

3. Áldott Jézus hiveidre Töltsd ki mostan lelkedet, E buzgó 
gyülekezetre Áraszd ki kegyelmedet. Hogy tőled lelkesülve Szent 
jegyben részésülve, Te véled egygyé lehessünk És uj életet nyer- 
hessünk. 

4. Egyesíts az igazságban. Szeretetben s lélekben. Szentelj meg 
világosságban, Erősits meg a hitben; Tenmagaddal szivünket. 
Kösd össze lelkeinket. Hogy általad ugy éljenek S mindég téged 
kövessenek. 

5. Egy kenyérből egy pohárból, Erősítjük hitünket. Ugyanazon 
egy forrásból Várjuk reménységünket; Hogy a sir hantja felett 
Kivirul egy szebb élet. Hol a mennynek öröme vár Hol nem ömlik 
többé könny-ár. 

6. Idvezitőnk! áldj meg minket, Hogy e szent vacsorával Táplál- 
ván szivünk s lelkünket, E földi pályán által; Kövessünk szent 
életet, Mutassunk szeretetet Mindenható Istenünköz Magunkhoz 
és mindenekhez. 

166. ( 50 Zsoltár dallamára.) 

1. Hallgasd meg Úr Isten! kérésemet Es világosítsd meg én szíve- 
met, Hogy szüntelen reád figyelmezzen, Lelkem szerelmedre gerje- 
dezzen; És szent Fiadat veled egyetemben Féljem, és tartsam 
mindenütt elmémben. 

2. Úr Krisztus! mennyből értem leszállál, A keresztfán bűnömért 
meghálál. Te szent véreddel értem áldozál, A halál tőriből kioldo- 
zal; Adósságomnak, bűnömnek sokságát Megengeded, eltörölvén 
rútságát. 



ŰR VACSORÁJAKOR MONDANDÓ ÉNEKEK. 217 

3. Azért vagyok már Atyád kedvében, Szent országának örökse* 
gében, Erdemem felül ki velem így tőn, Nagy jóvoltából kegyel- 
mébe vőn; Szent szerelmével úgy megkömyékeze, Kísértetet s 
bűnt tőlem távol űze. 

4. Ezt én annyival inkább hihetem, Mivel általad erősíttetem 
Kenyérrel, borral szent vacsorádban, Melylyel a hívek élnek házad- 
ban; Ezek jegyei a te jó kedvednek. Melyeket tőled haladással 
veszek. 

5. Velem ur Jézus ezt cselekedjed, Hogy én egygyé lehessek te 
veled; Szent Lelked engem úgy erősítsen, Hogy semmi tőled el ne 
térítsen. Sem jó, sem gonosz, félelem, sem jószág Ne árthasson, 
de kelljen csak mennyország. 

6. Minden gondomat néked ajánlom, A halálban is vagy vigasz- 
talóm. Az életre nekem utat mutatsz, Országodban boldogságra 
juttatsz: Az ítéletre lelkem felruházod, Dicső testtel és üdvvel 
koronázod. 

167. (42 Zsoltár dallamára.) 

1. Jer! lássuk az Úr keresztjét. Melyet felvett érettünk; Meg- 
szánván embernek vesztét, Megfizette helyettünk; Úr lévén lett 
szolgává. Mindeneknek gúnyjává. Istenségét elrejtette. Midőn 
testünket felvette. 

2. A Gecsemané kertében Kezdette szenvedését. Erezni a kínt 
lelkében, S a halál rettentését; Ivek zavaros pohárt. Fizette értünk 
az árt. Véres cseppjei testének Nékünk gyógyulást szerzének. 

3. Itt szintén lelkéig háta Sebes vizek mélysége. Itt kezdődék 
a nagy tusa, S lelke keserűsége; Egyedül hagyattaték. Éjjel meg- 
fogattaték; Ki mindent kézen fogva tart. Megfogattatni így akart. 

4. Feszítésre ítéltetek, S rettenetes kínokra; Pilátushoz vitettetek. 
Önként ment ez átokra, Ki ügyét hogy meghallá, Ot ártatlannak 
vállá. Mégis adá keresztfára, A legkínosabb halálra. 

5. Mely csuda buzgó szerelem Meghalni barátiért; De e kegyes 
fejedelem Meghalt ellenségiért. Ez lelkünk drága bére. Mert Isten 
Fia vére; Mely drága az az áldozat, Melylyel romol a kárhozat. 



218 ÚR VACSORÁJAKOR MONDANDÓ ÉNEKEK. 

6. Ezért szerzé szent asztalát, Hogy e jót előadja, Szenvedését 
és halálát Szemeink előtt hagyja. A kenyér megtörése, A bornak 
kitöltése: Lelke s teste szenvedését, Jelenti megöletését. 

7. Ez egyszerű vendégségben Jézussal egyesülünk, Egy kenyérből 
e szentségben Hívők mind részesülünk, E rövid szent vacsora Mutat 
mennyei jóra, Ezt az ő kínt látott teste Választottinak kereste. 

8. Az Úr sebei mi sebünk. Halálunk ő halála, ő érdeme mi érde- 
münk, Részesülés ez nála. Pecsétli ezt az étel. Együtt a pohár- 
vétel; Úr testét így hittel eszszük. Magunk ő testévé teszszük. 

9. Ez eledel zálog nékünk. Hogy lesz mennyben menyegzőnk, 
S ezzel hitünk s reménységünk öregbül lelki erőnk, De mit tesz 
sokszor enni E szent vacsorát venni: Ha lélek szerint nem élünk. 
Büntetést enni nem félünk? 

10. Ha meghaltunk Úr Jézussal, Nem illik már vétkeznünk; 
Feltámadván Úr Krisztussal, Le kell a bűnt vetkeznünk; Mint 
mennyei lakosok, Legyünk tiszták s okosok. Mint testének s ven- 
déginek Szükséges lennünk szenteknek. 

11. Isten ártatlan báránya! Méltó vagy, hogy végy áldást; Mert 
érdemed azt kívánja. Végy tőlünk hálaadást; Végy örök dicsősé- 
get. Hatalmat, tisztességet. Mert érettünk megölettél. Atyádnak 
eleget tettél. 

12. Adj Úr Jézus halálodban Követnünk életedben. Szentséges 
tudományodban. Szelíd szenvedésedben. Legyünk alázatosak. Min- 
denhez irgalmasak; Segélj erre Szent Lelkeddel, Oktass vezérelj 
igéddel. 

168. (32 Ztoltár dallamára.) 

1. Hallottuk Jézus! miképen hívogatsz, Sietünk hozzád, tudjuk, 
hogy megnyugtatsz. Vállunkat nyomja bűneink súlya. Félünk, 
erőnket hogy felülmúlja. Fáradtak vagyunk, régóta emeljük. Mert 
együtt jött ez a világra velünk; Jézus! terhünktől légy szaba- 
dítónk. Fáradságunkban légy megújitónk. 

2. Törődött szívvel teszünk neked vallást: Hogy nem követtük 
a jó útmutatást. Melyet sugalt lelkünk ismerete. Midőn minket jóra 
serkentgete. Inkább követtük gyarló testünk kényét. Mint idves- 
séges törvényid ösvényét. Ezért nagy lévén szívünk keserve, 
Állunk előtted mellünket verve. 



ÚR VACSORÁJAKOR MONDANDÓ ÉNEKEK. 219 

3- De mégis lelkünk e hittel élesztjük, Hogy te Megváltónk! 
nem akarod vesztünk, Hanem magadat adtad érettünk, Életedet 
letévén helyettünk. A törvény átka tégedet üldözött. Míg felfüg- 
geszte az ég és föld között, Tennen testedet ott megáldozád, £ 
világ bűnét a fán hordozád. 

4. Ezért az atya magával bennünket Megbékéltete s eltörlé 
bűnünket; Ellenségiből tett fiaivá, Szent Fia örökös társaivá. 
Jézus! te halállal tévén eleget. Megengesztelted a földön az eget. 
Általad, a mit más nem tehetett, A teljes váltság elvégeztetett. 

5. Azért már minket éleszt és vígasztal Ez az általad rendeltetett 
asztal: Mely annak nyilvánvaló tűköre, Véred mint omla, tested 
mint tőre; Sőt tested jegyét itt nem csak matatod. De személy sze- 
rint nekünk is adatod, Zálog ez, hogy van nekünk is jogunk, A 
tőled szerzett jókhoz, Jézusunk! 

6. Szállj le most mennyből életnek kenvere! Tápláld lelkünket 
az örök életre! Tudjuk a ki e kenyérből eszik. Soha örökké meg 
nem éhezik. Életnek vize! nyiss magadnak utat, A szomjú hívek 
keresik e kutat; Szolgáltasd ingyen az italokat, Oltsd el végképen 
szomjúságukat. 

7. óhajtunk! Jézus! egyesülni veled. Úgy lesz szívünk szent, ha 
te megszenteled; Adjad hát, hogy mint tagok a főnek. Engedjünk 
neked bennünk élőnek, olts bé magadba, mint jó 8zőllőtőbe» 
Hogy jó nedvesség folyjon a vesszőbe; És legyen szívünk szívednek 
mása. Éltünkben élted hogy minden lássa. 

8. Adjad, egymás közt legyen egyességek, A kik e közös asztalnál 
vendégek; Mert bizony a ki másokat szeret, Csak az eszik itt méltán 
kenyeret. Fogjon hát ez az egész gyülekezet Egymással atyafiságo- 
san kezet; Mert tudjuk, maga a hívogató Úr Jézus, nem személy- 
válogató. 

9. Megelégítvén lelkünket az étel. Hálaadással távozzunk innét 
el; Mondván: az Úrnak dicsőség légyen! Ki az éhezőt betölti 
ingyen. Tartsd fenn Úr Isten! rajtunk jóvoltodat. Adván ezekre 
ilyen válaszodat: Bízzál már fiam, bízzál leányom. Bűneidet szemed- 
re nem hányom. 



220 ÚR VACSORÁJAKOR MONDANDÓ ÉNEKfiíL 

169. ( 89 Zsoltár dalUmánu) 

1. Óh irgalmas Isten! örökké áldott légy, És a mi lelkűnktől 
nagy dicséretet végy, Hogy midőn akartál minket idvezíteni. Kész 
voltál Fiadat e földre elküldeni, És halálra adni, Hogy a benne 
hívőket Megtartván, juttassa örök életre őket. 

2. Uram! hiszünk neked, de neveld hitünket; Benned bízunk, de 
te támaszd reményünket. Te benned örülünk, de örömünk éleszszed, 
E végre lelkeddel lelkünk úgy megszenteljed. Hogy a testiségret, s 
világot megutáljuk, S gyönyörködésünket csak te benned találjak. 

3. Áldd meg legközelebb összegyűlésünket, S Fiad asztalához 
való menésünket. Vond el elméinket a rósz gondolatoktól. Hogy 
megtisztíttatva lévén minden gondoktól. Azokra függeszszük, me- 
lyeket cselekedett Fiad értünk, s halált a keresztfán szenvedett. 

4. Éreztessed velünk Jézusunk szerelmét, A mely fielülhalad min- 
den véges elmét, Kóstoltasd lelkünkkel kegyelme édességét. Hogy 
megtartsa velünk kötött szent szövetségét, O benne hitünket tegyed 
Örvendezővé, És ezen örömöt mindig gyümölcsözővé. 

170. (50 Zsoltár dallamára.) 

1. Zeng nyelvünk a te dicséreteddel. Jézus! ki megváltál szent 
véreddel. Ki testünket felvivéd az égbe. Szent Atyád jobbjára 
dicsőségbe; Sőt el is küldéd nékünk Szent Lelkedet, És ennünk 
adod hit által testedet. 

2. (Áldott légy, hogy minket így szerettél. Nekünk út, élet, 
igazság lettél, Megtartottál ingyen szerelmedből. Nem hagyál kiesni 
szent kezedből; Bizonysága ennek a szent vacsora. Hogy te vagy 
lelkünk hívséges pásztora.) 

3. Mit adjunk már mi szent felségednek. Hálát adunk örökké 
nevednek. Imádunk teljes szívvel, lélekkel. Ezt mondván a hu- 
szonnégy vénekkel: Áldás, dicsőség a báránynak legyen, örök 
tisztességet mi tőlünk vegyen. 

4. Buzdíts fel Uram! e szent munkára. Ne hagyd szegény 
lelkünket magára; És mivel már veled egygyé lettünk, Sákramen- 
tomodban részeltettünk: Adjad, úgy élhessünk, hogy akár élünk, 
Akár meghalunk, a tieid legyünk. 



ÚR VACSORÁJAKOR MONDANDÓ ÉNEKEK. 221 

171* ( 1 62 Dicséret dallamára.) 

1. Idvességünk váltságunk, Jézus hozzád kiáltunk! Midőn a 
kegyelem asztalához lépünk, Jövel maradj mi vélünk! 

2. Nagy volt szüleink bűne, De, Atyád könyörűle. És az örök 
halál tüzéből megváltott Engesztelő halálod. 

3. Ez a teritett asztal Bűneinkben vigasztal. Hogy könyörülsz 
rajtunk s kegyelmed velünk lesz, Ha bizunk érdemedhez. 

4. Szent testednek jegyei. Annak itt a jelei, Hogy csak az iga- 
zán megtérő találhat Idvességet te nálad. 

5. Vérednek ki ömlése Bűneink eltörlése. Emlékeztess, midőn 
ajkunk a bort issza. Legyen éltünk szent, tiszta. 

6. Jézus, a te véred szent, Legyen szivünk bűntől ment. Mivel 
örök éltet veled az remélhet, Ki megveti a vétket. 

7. Szent törvényed fáklyája. Világoljon pályánkra; Tudjuk, el 
nem téved a földi ösvényen, A kit igéd vezérel. 

8. Fogjad azért kezünket, Magad vezérelj minket, Mert a te 
utadon Istenünkhöz vezet, A hit, remény, szeretet. 

9. Ha szemeink, meglátnak Jobbján te szent Atyádnak, Ott a 
Szent-lélekkel örök egyességben, Üdvözíts majd az égben! 

KEZDŐ ÉNEKEK. 



172. (66 Zsoltár dalUmára.) 

Az Ur házába jöjjetek be. Megterítve vár az asztal, Ott az élet 
ama kenyere Lelket elégit vigasztal; Óh, hadd legyünk mi ven- 
dégeid Jézus, ki most is hívogatsz; Tudjuk ki megbánja vétkeit, 
Annak örök életet adsz. 

( 137 Dicséret dallamára.) 

Feléd száll keblünk szózata, Isten! kegyelemnek atyja; A bűn 
bocsánat reménye, Szivünk tiszta érzeménye; Melyei midőn esed'" 
zünk. Atyánk te magad légy velünk. 



222 



KEZDŐ ÉNEKEK. 

173. DICSÉRET. 




^^ 



r 



^ 



1. Ke-gyes Jé • zus! én i - mád - sá-gom-ra Hajt-sad fü- 

1 



1. Ke-gyes Jé • zus! én i - mád - sá-gom-ra 

'J^üff f r l r 7. Jf r r 



M r r r r I f r 



te 



m'P 




r r r t 

led én ki - ál - tá-som-ra, Jus-son hoz - zád ké-ré-sem 




2. Hibám miatt engem sok bánat ért, Szomorkodom most is 
bűneimórt; Félek Uram, hogy lelkem elhagyod. Mivel reád oly 
méltatlan vagyok. 

3. Tökéletes a te Ítéleted, Szent vagy te és a bűnt nem nézheted! 
Országodat hát az nem éri el. Ki vakmerően örökké bűnt mivel. 

4. Félek azért előtted, Istenem, Sok bűnömet, magam beismerem; 
Gyarló valék éltemben untalan, Terhem súlyos, mert vétkem 
számtalan. 

5. Múló javát a bűnnek kedvelém. Törvényedet azért mellőztem 
én, Sőt sértve még felebarátomat. Méltó reád nem lettem e miatt. 



KEZDŐ ÉNEKEK. 223 

6. A biztatást ekép csak ott lelem, Hogy te nálad vagyon a 
kegyelem; Azért hozzád emelve föl szavam, Irgalmadért könyör- 
gök, óh Uram! 

7. Kívánkozom elhagyni vétkemet; Óhajtozom meglátni színe- 
det; Segélj Uram, e czélra most magad, A megtérő bűnöst ki ne 
tagadd. 

8. Segélj, segélj én édes Istenemi Mert szívemet ma neked szen- 
telem; Idvezitőm, én Jézusom te vagy. Kérlek azért, magadhoz 
befogadj ! 

9. Míg itt élek, vezérem már te légy. Igéd szerint hogy élhes- 
sek, te védj, S hogy jót tegyek, úgy nyerjek érdemet. Szent 
lelkedet én tőlem el ne vedd! 

10. Mikor pedig halálom eljövend. Add, hogy veled lehessek 
oda fent, S pályám ha itt híven megharczolám. Elvegyem az 
egekben koronám. 

ÚR VACSORÁJA UTÁN MONDANDÓ ÉNEKEK. 



1 74. ( 23 Zsoltár dallamára.) 

1. Uram! bocsásd el népedet békével, Idvezítésed kívánt örömé- 
vel, Mert megtaláltak, a mit lelkünk kedvel, Megragadjuk hittel, s 
nem bocsátjuk el. Már 6' miénk, mi vagyunk az övéi. Véle egy 
testek, java részesei. 

2. Élünk e gyarló testben többé nem mi, Hív szerelmétől nem 
szakaszt el semmi. Óh Jézus! gyenge hitünket neveljed Te magad 
lelkünk az égre emeljed; Hogy így lelkünket az ég dicső vára 
Fogja bé, annak örökös javára. 

175. (24 Zsoltár dallamára.) 

1. Áldás, dicsőség tenéked. Isten! kinek a menny széked. Hogy 
kegyelmedre méltóztattál; Mert irgalmad nagy voltáért. Az Úr 
Jézus haláláért Bűnbocsánattal megbíztattál. 

2. Óh bocsáss el megújulva Színed elől s igazulva; Emlékeztess 
fogadásunkra, Hogy téged s a Jézust féljünk; A bűnben többé ne 
éljünk. Viselj gondot boldogságunkra. 



224 



ÚR VACSORÁJA UTÁN MONDANDÓ ÉNEKEK. 

E>. DICSÉRET. 



i^ 



^ 



^ 



j j j j I j 7. 



F 



1. ö - rők Is - ten le - 



r 

bo 



"TT 

rul - va 



r 



1 - 



má - dunk! 






\J- 



í 



S 



í 



^* 



J-^i-^ 



^^ 






;J 



^ 



Fel - sé - ged-nek szív ol - tá - rán ál - do-zunk! Halld meg i - 




mánk, halld meg i - mánk, Ke - gye - lem - mel te - kints re - ánk ! 



j. j ,j j 



m^^ 



-í5>- 



-t5>- 



^ 



-t^ <^ 



^ 



^ 



s 



| ^""r- f ' í' ^ 



2z: 



Vt' 



^^^ 



f 



Si' 



2. Égi Atyánk terjeszd védő szellemed Fohászinkat, hallgassa meg 
nagy eged! Biztass minket e reménynyel: Hogy örökké velünk leszel. 

SIMEON ÉNEKE. 



177. DICSÉRET. 



^ r f r 'r r f- r r f r r f =' 



gg 



1. U - ram bo - csás - sad el 

I „1 j_ 






f 



m 



r 

Szol - gá - dat bé - ké - vei. 



í: I 'f ' f I r r 



S£J 




ÚR VACSORÁZA UTÁN MONDANDÓ ÉNEKEK. 

ti J J i J J J -r±-^ 



225 



'/ r / /V ' 



f f rn r^Tf 



Szent i - eé - re - ted sze - rínt; Mert te Id - ve - zi - tód 



k'í^ iííjpu! 




m 



Én sze-me-im e - lőtt, Né - kem nyil-ván meg - je - lent. 



r I r f r r I r ^" ' f ' r r i r 



m 



S&/ 



2. Kit világos fényül Pogányoknak küldél, Kinek fényességével 
Nyilván megjelennék A szent Izraelnek Nagy dicsősége szélyel. 

DÉLESTI ÓRÁN. 



178. (64 Dicséret dallamára.) 

1. Hirdetvén az Úr halálát, Uram! néked adunk hálát, Hogy 
nem csak tartod testünket. Hanem táplálod lelkünket. 

2. Ma is ételt készítettél Ennek, s asztalt terítettél. Melyről Fiad 
szent testével. Elégíted szent vérével. 

3. Ezzel világos jelt adtál Nekünk, s arról megbíztattál. Hogy 
ha igaz hitünk lészen. Fiad miénk lesz egészen. 

4. Ki magát közölvén velünk, O lesz lelki eledelünk, benne 
minden bőséget Találunk és idvességet. 

5. Kérünk Uram! adj kegyelmet Arra és nyújts segedelmet. 
Hogy Jézusunkat szeressük, És őtet végig kövessük. 

6. Az ő megtöretett teste, Melylyel váltságunk kereste. Lelkünk 
máskor is táplálja, A bűnért meg ne utálja. 

7. Segitsd gyarló tehetségünk, Véle kötött szövetségünk Hogy 
szent és állandó legyen. Míg nem lelkünk hozzá megyén. 

8. A mely fogadást ma tettünk, Midőn asztalodról ettünk: Uram! 
segélj, hogy megálljuk, A bűnöket megutáljuk. 



2% 



TAVASZI ÉNEKEK. 

TAVASZI ÉNEKEK. 



179. DICSÉRET. 



|J';'|^/ií,'i'||'i'm'Ii'i'ÍJ|| | 



m 



(Di - csö - ült he-lye-ken menny-e - i pa - ra - di - csom-ban, ) 
(A kik vi - ga-doz-tok vég-he-tet-len bol-dog-ság - ban, j 




mf 



nr r ' i r r r r ^^ 



i 



I 



m 








3 



s 



r T r r r 

Szent és ár - tat-lan ál - la - pot - ban, Az Úr-nak ne- vét 



íeni es ar - lai; - tan ai - la - poi. 



m 



f 'r f r "T ' " 



^r 




'^' r r r 



^ 



r';,'i'l|''>'iJr"' 



^-f 



é-nek-szó - ban, Ma-gasz-tal- já- tok vf-gas-ság- ban! 



Il J >-J l J -^ I J J : 



r r r i f ^ 




2. Lássátok ti dicső angyali lelkek az égben, A fénylő mennyei 
testek roppant seregében, Mint uralkodik dicsőségben Az Úr és őtet 
felségében Imádjátok tiszta szentségben, 

3. Nap, bold, csillagos égi ti az Urat dicséritek Jóságát, hatal- 
mát, bölcseségét hirdetitek, Mert a mely rendet ő tinéktek Kisza- 
bott, az a ti tOrvénytek, És ti annak híven engedtek. 



TAVASZI ÉNEKEK. 227 

4. A földet kinyitó kies tavasz vidámsága, A mindent érlelő 
^ári idő forrósága, A gyümölcsös ősz gazdagsága, Sőt még a tél 
3 bizonysága. Hogy nagy a teremtő jósága. 

ő. Emberek, Istennek remekei itt e földön Ajkatok is immár 
lálaimára zendüljön! Eik az Istent nyilván látjátok, Mert kitölté 
elkét reátok. Teremtőtöket imádjátok! 

6. Dicséret, dicsősség, tisztesség és hálaadás, A szentek Urának 
egyen örök magasztalás Kiben soha nincs magváltozás, Vagy igé- 
zettől elhanyatlás; Tőle fejünkre szálljon áldás! 

180. (65 Zsoltár dallamára.) 

1. örvendezzünk a nagy Istennek! Kies tavaszt értünk. Egy 
tiatalmas szavára ennek Meglett a mit kértünk: Megrnjúlt az egész 
természet. Elmúlt komor tele, Mind napkelet, mind az enyészet 
Örömmel van tele. 

2. A nap jóltevő melegével Olvasztja a jeget, A levegő déli 
szelével Hoz esős felleget; Mely a föld fagyzárját felbontja. Azon- 
nal készséggel: Ez a tárház nekünk kiontja Plántált bőséggel. 

3. A feltámadás és az élet Látszik minden részen. Óh Isten! 
szívünk benned éled, Elhiszszük egészen, Hogy az a jóltevő hatalom 
Porunkat felkölti: Majd ha a hosszas nyugodalom Idejét kitölti. 

4. Jó vagy. Uram! tégy jól népeddel. Szánd meg esetinket, Vét- 
keinket kegyesen vedd el. Szentelj is meg minket: Hogy az utolsó 
számadásra Érvén, elkészüljünk, így a trombita harsoffásra Fel- 
kelvén örüljünk. 

181. (66 Zsoltár dallamára.) 

1. Emeljétek fel szíveteket Földön kik vagytok emberek! Di- 
csérjétek ti Istenteket, Melyre int menny, föld s tengerek; Mert 
dicsősége szent nevének Nyilván kitetszik ezekben, Kiküldé lelkét, 
és mindenek Megújulnak erejökben. 

2. Uram! te tőled van az élet. Létei, mozgás mindenekben, Álta- 
lad készül a kikelet. Földben, fákban és füvekben; A nap kelését, 
gyors futását Mintegy kezeden hordozod. Hogy jóltevő kedves 
sugarát Nyújtsa hozzánk, feljebb hozod. 



22d TAVASZI ÉNEKEK. 

3. A földnek ihegrnyitod kebelét, Hogy a plánták gryOkerökbe A 
tavasz édes lehelletét Átaladjad törzsökükbe; Menjen fel titkos 
csatornákon Élő nedvesség a fákba, Új életet ekként bocsásson A 
legnagyobb czédroságba. 

4. Ez az az eltitkolt nagy eszköz A mindenható kezében, A 
mely által a tavasz öltöz Sokféle ékességében. Kerti s mezei min- 
den plánták Kérkednek szép köntösükkel, £s a szépen kinyílt 
termőfák Terhesednek gyümölcsökkel. 

5. Isten! ki neveled ezeked Erőd titkos munkáival, Te hozzád 
emelünk kezeket Szívünk fohászkodásival: Teremts mi bennünk 
is új szívet, Lelked munkás erejével, Gerjeszsz minden jóra jó 
kedvet Szerelmed égő tüzével. 

182. (75 Dicséret dallamára.) 

1. lm a bús telet a szép kikelet Már elűzte végre, örömmel 
nézünk a kiderült égre. 

2. Vidám életet, új tenyészetet Kelt a nap sugara. Leveti gyá- 
szát a földnek határa. 

3. öröm hang zendűl, vig ének csendül Erdőn, mezőn, halmon, 
Az élő lények kiáltását hallom: 

4. Hozsánna, áldás! Üdv, hálaadás Kegyes teremtőnknek! A 
szép tavaszban újra éltetőnknek! 

5. Fölszáll repesve. Istent keresve Lelkünk is az égre. Hogy 
megújuljon rajtunk dicsősége. 

6. Istennek lelke, új éltet keltve Jövel, áldj meg minket, Fény- 
nyel meleggel tápláld lelkeinket! 

7. Megújulásunk, feltámadásunk Boldog reménysége Függeszsze 
szivünk örökké az égre! 

183. (179 Dicséret dallamára.) 

1. Az Úrnak szavára a hidegek már eltűnnek. Egy fuvallására 
téli jegek lenni szűnnek: Több hófellegek nem fedeznek. Szellős 
melegek lengedeznek, Szárnyas seregek gyülekeznek. 



TAVASZI ÉNEKEK. 22Ö 

2. Bezárolt kebelét a fagryos föld már kinyitja, A fáknak levelét 
tavaszi zöld szín borítja, A dél újító szellőt leheli, A víg természet 
jzűl és nevel, Szép a tavasz szüleményivei. 

3. Oh Isten! földednek ha itt ilyen a szépsége, Hát ott fenn 
Bgednek milyen lehet fényessége? Hol a békesség virágozik, örök 
kedvesség illatozik, Óh az idvesség ott lakozik! 

4. Uram! kérünk téged esedezvén, hogy helyünket. Adja ott 
Felséged, hogy végezvén életünket. Mi is színedet megláthassak, 
Bölcseségedet csodálhassak, örökségedet ott bírhassak. 

5. E végre lelkednek irgalmával éleszsz minket. Újítsd kegyel- 
mednek tavaszával szíveinket: Hogy míg véget érne fatásank. 
Csak te benned éljünk Jézasank! Ki által lesz örök tavaszunk. 

NYÁRI ÉS ARATÁSKORI ÉNEKEIC 



1 84. ( 66 Zsoltár dallamára.) 

1. Óh világosságoknak Atyja! Áldásokkal gazdag Isten! Akinek 
kezed osztogatja, Mind azt, a mivel bír minden; Óh mely nagy 
gondod van mi reánk, Méltatlan teremtésidre! Óh nincsen érde- 
münk, szent Atyánk! Ily sok jótéteményidre. 

2. Te mindennap a mi számunkra Ételt és italt készítesz, Gondot 
tartasz raházatankra. Takargatsz és ékesítesz. Rakott mindenfelé 
a mező Sokféle hasznú plántákkal; Betölté határink kedvező Kezed 
8ok barom csordákkal. 

3. A szép zöld virágos réteken Szénát teremtesz barmunknak. 
Síkon, halmokon és völgyeken Búzát, gabonát magánknak; Jó 
reménynyel biztat határunk. És ha megtartod jó Atyánk! Bő 
aratást, szüretet várunk: Óh ne is hozz csapást reánk. 

4. A mi bűneinknek sokságát Ne nézd, ne tekintsd mi bennünk. 
Szívünknek háládatlanságát Ne büntesd meg, Jó Istenünk! Mert ha 
gonosz voltunkra nézesz. És mi velünk a szerint bánsz: Egy kínt 
majd a mással tetézesz. Mind elveszünk, ha meg nem szánsz. 

ő. Óh ne szakaszsza tehát félben Jóságodnak folyamatát Sok vét- 
künk, sem nyárban, sem télben. Kérünk mint kegyelmes Atyát: 
Táplálj sorsunkhoz illőképen. Ne törd el a kenyér botját, Ruházz 
kitkit közöttünk szépen, Nézvén sorsát s állapot ját. 



230 NYÁRI ÉS ARATÁSKORI ÉNEKEK. 

185. (105 Zsoltár daUamára.) 

1. Mindenható mennyei felség! Tied legyen minden dicsőség. 
Te hoztad el a várva-várt Nyári időt s az aratást; Jóvoltodból 
örvendenek Teljes szivből az emberek. 

2. Ki védte az őszi magvakat A hosszá tél fagy-zára alatt? Ei 
parancsolt hogy a telet Szüntesse meg a kikelet? Te tetted azt mind 
jó Atyánk, Te deritél nyarat reánk! 

3. Ember, ne félj, lesz új kenyered, De a kitől azt ingyen nyered, 
Borulj le az Isten előtt Imádva és tisztelve őt; Maradj hálás Is- 
tenedhez, így állandó örömöd lesz. 

4. Óh Isten, ki a föld termését Gyermekeid közt úgy osztod szét. 
Hogy Atyai szeretettel. Te senkit sem felejtesz el: Add, hogy köz- 
tünk ep.y se legyen Áldásodra érdemtelen! 

186« (66 Zsoltár dallamára.) 

"!.. Adjunk hálákat az Istennek, Ki osztogatja az áldást, O tartja 
meg rendét mindennek. Enged vetést és aratást. O igazgatja az 
időket Az embereknek javára. Ad jókor és későn esőket A szántó 
elszórt magvára. 

2. Megígérte, hogy meg nem szűnnek A vetés és az aratás; Most 
sem nézvén számát a bűnnek, Véghez ment ezen állítás; Elhozta a, 
bő nyárnak fényét, Melyet sok éhezők vártak; Bétölté a szántók 
reményét, A melyért munkára jártak. 

3. Áldott légy Uram! ez esztendőt Hogy ekkép megkoronáztad, 
Szolgáltatván kedvező időt. Bő terméssel felruháztad; Földünket 
minden ártalmaktól Megmentvén könyörgésünkre. Jég, sáska, cse- 
rebogaraktól, Elkészíted élelmünkre. 

4. Óh bölcs Ura az aratásnak. Jó Isten! kérünk tégedet: Be- 
gyűjtésére ez áldásnak Mutasd atyai kedvedet. Szolgáltass alkalmas 
időket, őrizzed a szélvészektől. Távolítsd el a jégesőket, Hogy 
menttek legyünk ezektől. 

5. Adj erőt a munkálkodóknak. Vidámságot, egészéget A szű- 
kölködő aratóknak, Hogy gyűjtsenek eleséget, Uram! ekképen 
add kezünkbe Áldásodat, hogy élhessünk, S midőn eszünk, új 
kenyerünkbe Másokat is részeltessünk. 



NYÁRI ÉS ARATÁSKORI ÉNEKEK. 231 

6. Taníts, hogy elménkben forgassuk Ezt Uram, mind most, 
aind máskor: Hogy életünket úgy folytassuk, Hogy ama nagy 
íratáskor. Találtatván tiszta búzának, A te csűrödbe vitessünk, S 
leked, mint mennyei gazdának Szent tetszésedre lehessünk. 

187. (35 Zsoltár dallamánu) 

1. Jertek áldjuk az Ur Istent, kormányoz, intéz mindent Ki- 
[nondhatlan nagy dicsőséggel. Kegyelemmel és bölcseséggel. Ma- 
irasztaljuk jó voltáért, Adjunk hálát a bő nyárért, Mert ez csoda 
dolgot mivel Az éhezők seregivel. 

2. De miképen fizessünk meg Jóságáért Istenünknek? Kövessük 
őt a szeretetben, így adhatunk hálát legszebben. Hogy ha áldást 
bőven veszünk. Abból mást is részeltetünk, Mert nem méltó az 
áldásra. Ki sohasem gondol másra. 

3. Értsétek meg hát gazdagok. Mire valók az asztagok? Azokon 
is a kik nem vetnek. Segélni kell a szeretetnek. ÓI de ti is dolog- 
tevők, Járjatok az Isten előtt. Mert áldott úgy lesz munkátok. Hogy 
ha igaz úton jártok. 

4. Ó! mit ér a világ nekünk, Ha lelkünkben kárt szenvedünk? 
Mit ér a nyárnak bő áldása. Ha lelkünknek nincs aratása? Szeressük 
hát Istenünket, Bűntől óvjad sziveinket, Hogyha majd a mennybe 
térünk, Vig aratást ottan érjünk! 

SZŰK TERMÉS IDEJÉN. 



188. (50 Zsoltár dallamára.) 

1 . Uram ! hatalmadat mutogatja A természet komor ábrázata. Óh Is- 
ten! mely különb-különbf éle Megtérítő fegyverednek éle; Néha gyen- 
gén kedves szóval hívogatsz Magadhoz, áldást is bőven osztogatsz. 

2. Majd ha ezek semmit sem használnak: Akkor itéletid előállnak, 
A természeti rendes mozgások Lesznek egy szavadra kész csapások; 
Megvonod jóltévő kezedet tőlünk, A föld termését elveszed előlünk. 

3. Bocsátasz népedre oly szükséget. Melyben minden érzi az Ínsé- 
get; így ismerteted, óh Mindenható! Hogyhatalmad mindenre kiható. 
Isten! a te neved a mint felséges: Ugy végezésed ebben is szentséges. 

4. Mindenható Atya! bár rettentsen Haragod, csak kegyelmed 
megmentsen. Légyen is óh Atyánk! a kegyelem Mértéke szerint 
az engedelem Tieid vagyunk, viseljed gondunkat, Erős hittel reád 
bízzuk magunkat. 



232 ŐSZI ÉS SZÜRETI ÉNEKEK. 

ŐSZI ÉS SZÜRETI ÉNEKEK. 



189. ( 102 2Uoltár dallamára.) 

1. Ó! Isten, a nagry természet Szépsége mint elenyészett! Lomb, 
virág lehervadott, Paszta a föld, elhagyott: így jön el majd halá- 
lunk is, Ha virágzunk, hervadunk is, örömei életünknek Lassan- 
lassan mind eltűnnek! 

2. őszi szélnek bús fuvalma. Mint a fájó szív siralma. Sírhalom- 
ról mond panaszt, A temető hallja azt; örömünk egy-egy virága 
Gyakran hull a sír porába. Megsiratjuk fájó szívvel. Míg minket is 
oda hívsz el. 

3. Ó! életünk fejedelme, Hova térjünk vigaszt lelve? Ha mint 
a fa lombjait. Szárnyát veszti majd a hit? Ó! csak te vagy örök 
Isten, Változatlan, rendíthetlen, Csak szent igéd vigasztalhat: El 
benned él, meg nem halhat! 

4. Te vagy a mi bizodalmunk, Halál ellen is oltalmunk, örök 
Isten, jó atyánk. Nézz azért most is reánk! Lelked örök fénysogáraj 
Ragryogjon a hervadt tájra, Azzal éleszd szent hitünket, Hogry uj 
létre keltesz minket! 

190. (134 2Uoltár dallamára.) 

1. Bölcs az Úr, egyszersmind kegyes. Gondja jóságával teljes: 
Mert a kit hívott munkára. Gondot tart újúlására. 

2. O gondoskodott iránta, Hogry ne csak kenyér táplálja. De a 
szőlőtő gyümölcse Az embernek kedvét töltse. 

3. Most is fentartá jókedvét, Mert a szőlőtőkék nedvét Ves- 
szőkbe szivárogtatta, S édes musttá változtatta. 

4. Légyenek a gerezd-szedők Jóvoltával dicsekedők. És kik a 
mustot sajtolják, Az ő dicséretit szólják. 

5. Mert lám nem mindig csak magok Vigadoznak a gazdagok, 
A szegény sincs elfelejtve Az Úr gondjából kiejtve. 

6. Orízz meg Uram! bennünket. Meg ne terheljük szívünket, 
Es ne éljen senki vissza, Ha az öröm borát iszsza. 



ŐSZI ÉS SZÜRETI ÉNEKEK. 233 

7. Ne legyen ez dobzódásnak Kútfeje, s viszálkodásnak; Sőt 
breszBze az életet, S az ártatlan szeretetet. 

8. Adjad, hogy mértékletesek. Igédre fígyelmetesek Legyünk, 
slvén. józanságban E jelenvaló világban. 

191 • ( 30 Zsoltár dallamánL) 

1. Oh isteni nagy bölcseség! Igen szoros az egyesség. Melyet 
tiatalmad kötözött A tél, tavasz, nyár, ősz között; Megölelik 
^sgymkst szívesen, Futásukat végzik rendesen. 

2. Oszszel a természet háza Mely minden élők tárháza. Megérett 
gyümölcseivel Kínál rakott kebelivei; Édes must csorog a hegye- 
ken, Áldás folydogál a völgyeken. . 

3. Részt vettünk mi is e jóban. Sok ízben most is valóban, A 
természet nagy bőséggel. Tetéz sok gyönyörűséggel. Ezeket ja- 
vunkra intézi Az Ur, vétkeinket nem nézi. 

4. Adjad Uram! hogy mind ezek. Mint megannjd erős kezek. 
Minket te hozzád vonjanak. Haladásra indítsanak. Te jó kedved- 
ből ne essék ki Ezután is közülünk senki. 

192. ( 102 Zsoltár dalUmánu) 

1. Embereknek teremtője, Hűséges gondviselője, Bölcs és ha- 
talmas Felség! Imádandó Istenség! Te teremtettél bennünket, 
Te táplálod életünket Gazdag étellel s itallal Hozzánk illő ru- 
házattal. 

2. Azt érdemli bölcseséged. Uram! Hogy tiszteljünk téged. 
Magasztaljuk nevedet, Áldjuk Istenségedet; Mert bár sok bűnökbe 
estünk. Még is úgy táplálod testünk, Hogy kenyérrel megújítod, 
Szívünk borral vidámítod. 

3. Ha tekintünk a völgyekre, A szőlőtermő helyekre, Ottan 
terem gabonánk, Innen must csepeg reánk, Még pedig sokszor 
bőséggel; De ezt. Atyánk! olyan véggel Adod, hogy éljünk ren- 
desen Azokkal s mértékletesen. 



234 OSZI ÉS SZÜRETI ÉNEKEK. 

4. Atyai szíved jósága Most a bornak sokasága^ Hogy mun- 
kánk után sokat Termett hegyünk (kertürJ^) mustokat; Mely szí- 
vünket vidámítja, Imádásodra indítja. Ez áldásodért óh Atyánk! 

Téged dicsér szívünk és szánk. 

■ 

5. Méltatlanságunk ismerjük! De szent Felségedet kérjük: Bír- 
jad arra szivünket S úgy igazgass bennünket, Hogy a bőven nyert | 
áldással Élhessünk hálaadással, S a míg jóvóltodból élünk, Szent 
Atyánk! légy mindig vélünk. 

193. (105 Zsoltár daUamánu) 

1. Dicséret, dicsőség Istennek, Menny, föld adj tiszteletet ennek, 
A ki szeretett bennünket, Kem nézte számos vétkünket; Midőn 
csapást érdemlettünk. Tőle áldást bőven vettünk. 

2. lm a szőlőhegy (k^rt) bizonysága, Hogy nagy hozzánk az Ur 
jósága; Mert édes mustot bőséggel Adott számunkra oly véggel, 
Hogy erősítse testünket, Ha munkánk fáraszt bennünket. 

3. Jó ő, ki, ha bú szomorítja Szivünket, borral vidámítja. Erőt 
ád terhünk emelni Ez élet gondját viselni; Hogy munkánkat 
gyámolitsa. És kívánt végre fordítsa. 

4. Uram! áldd meg e must bőségét. Hegyeinknek (kérteinknek) 
termékenységét Fordítsd mi nekünk hasznunkra. Rendes táp- 
láltatásunkra; Hogy az nékünk kárt ne tegyen, A bűn eszköze ne 
legyen. 

5. Őrizd részegségtől testünket. Hogy józanon tartsuk lelkünket, 
Munkánkat híven tehessük. Dicsőséged terjeszthessük; Vigyázzunk 
éltünk végére. Urunk eljövetelére. 

6. így ha téged félünk egészen. Bő áldásod hasznunkra lészen, 
Melyért, óh hatalmas felség! Áldás néked és dicsőség! Hogy, 
völgy, mező ezt zengjétek, Velünk nevét dicsérjétek. 



TÉU IDŐRE VALÓ ÉNEKEK. 286 

TÉU IDŐRE VALÓ ÉNEKEK. 



194. (77 ZMltár dalUmárm.) 

1. Az Úr kebeléből jőnek. Mint jóval teljes kútfőnek: Jég, fagy, 
bó, kemény szelek. Mint akar, úgy bán' vélek; Megszűnnek mihelyt 
szólítja. Majd viszont előállítja, Hogy velünk ismertesse, Hatalmát 
hirdettesse. 

2. Ruhát ád öltözetünkre. Tüzet melegítésünkre. Szélvészek zúgá- 
siban Befedez hajlékinkban; Hóval fedi vetésinket. Hogy megtartsa 
kenyerünket, A földet megnyugtatja Ez a bölcs gondos atya. 

3. Uram! a te hatalmadnak. Gondviselő jóságodnak Tégy minket 
tanúivá, Szentül imádóivá. Taníts e rövid napokat Bölcsen szám- 
lálni, azokat Ne töltsük bujaságban. Hiábavalóságban. 

4. Ez idő téli évszaka Halandó voltunk mutatja; Fák, füvek mint 
nem élők. Csak mintegy halva lévők: Nekünk is lesz ilyen telünk, így 
bán, a teremtő velünk; De várunk olyan tavaszt. Mely új életre víraszt. 

195. (38 ZMltár dallamára.) 

1. Óh szent Isten! ki az időt És esztendőt Hatalmasan hordozod; 
Te tőled jő a kikelet. Majd a telet Reánk ismét te hozod. 

2. Óh mely bölcs ez az állandó S maradandó Rendelése kezednek; 
Ez véghetetlen jóságát. Gondosságát Hirdeti szerelmednek. 

3. Te a telet ügy rendelted, Bölcsen tetted. Hogy jól megpihenhes- 
sen, A termésben elf áradott S megbágy adott Föld ismét teremhessen. 

4. Bőven szór rá havat karod, S bétakarod, Mintegy gyenge 
pehelylyel: Hogy ekképen a vetemény. Még a kemény Fagy között 
se vesszen el. 

5. Imé! a mit sok oktalan. Haszontalan És káros dolognak vél: 
Te általad legjobb végből Van az égből A komor és hideg tél. 

6. Ez mi nékünk arra mutat Módot s utat, Hogy midőn nyomo- 
rúság, Jön szent kezeidből reánk, Hallgasson szánk; Mert az 
nékünk orvosság. 

7. Óh mi kegyelmes Teremtőnk! Gondviselőnk! Mennyei édes 
Atyánk! Mind kedves állapotunkban, Mind bajunkban, Vigyázz 
kegyesen reánk. 



236 TÉLI IDŐRE VALÓ ÉNEKEK. 

196. ( 137 ZMltár dalUunára.) 

1. Úgy tetszik halva fekszik a természet, Mivel tündöklő fénye 
elenyészett A jég és hó mindent eltemetett, Halál váltotta fel az 
életet; DühOskOdik a szélvész kíméletlen, A téli hideg mindenhez 
kegyetlen. 

2. Jól van! mivel ez is annak tetszése. Kinek javunkra czéloz 
végezése: Az a jó atya mindent úgy rendel. Hogy folyjanak töké- 
letes renddel: Nyugodalmat engedvén mindeneknek, így a plánták 
is télben megpihennek. 

3. Tekintvén az idő mostohaságát. Hirdessük a Teremtő méltósá- 
gát; A hideggel összelánczolt jegek, A fergeteggel teljes fellegek. 
Ezt kiáltják nekünk: az Úr hatalma Nagy, mindenre kiterjed 
birodalma. 

4. Óh Isten! ha mi is szállunk a porba, A téli plántákkal leszünk 
egy sorba; De az élet, melyet mi reménylünk, Olyan, a melyben 
örökké élünk. Ha eljő amaz egy és új kikelet: Felkelő testünk 
többé nem ér telet. 

197. (77 Zsoltár dallamára.) 

1. Elmúlt az ősz, nyár, kikelet, Az Úr elhozta a telet, Melyben 
vannak hidegek, Havaznak a fellegek. Tűz mellé házba szorulunk 
Uram! csak hozzád járulunk. Kérvén, hogy házainkban. Te segíts 
munkáinkban. 

2. Adjad, hogy a mit kerestünk Nyáron, most táplálja testünk. 
Mértékletes bőségben És házi csendességben; A tél hosszas éjszakáit 
S a nap unalmas óráit. Ne töltsük aluvással. Hiábavalósággal. 

3. Inkább dicső munkáidról Elmélkedjünk dolgaidról. Szent 
házad gyakoroljuk, És ezzel azt pótoljuk, A mit mulasztottunk 
nyárba; Hogyha estünk lelki kárba. Uram! add, hogy szeressünk, 
Kétszeresen keressünk. 

4. A tél földünket készítse És hóval megkövérítse A jövendő 
termésre. És bő gyümölcsözésre. Majd ügy nyíljék ki kebele, 
Hogy mindennek eledele Abból bőven adassék, Neved magasztal- 
tassék. 



TÉLI IDŐRE VALÓ ÉNEKEK. 237 

5. Uram! ki a mi testünkre Ruhát adsz melegségünkre, Lelkün- 
ket is melegítsd Lelkeddel, s jóra segítsd; Szent Fiad igazságával 
Fedezd ártatlanságával; Hogyha el jő véletlen, Ne találja fedetlen. 

6. Ezt is tegyed Uram! velünk, Hogy ha ez élet oly telünk Lé- 
szen, mely bánatot oszt, S a földi jóktól megfoszt: Azt is tűrjük el 
békével. Lelkünknek oly reményével. Hogy örök tavaszt érünk, 
Melyben bút nem ismerünk. 

SZÁRAZSÁGKOR MONDANDÓ ÉNEKEK. 



198. ( 102 Zsoltár dallamára.) 

1. Hatalmas Felség! rettegünk, Reménységünkben csüggedünk; 
£z időnek forgása A nagy Isten csapása. A következendő mit 
szül. Ha e nagy csapás nem enyhül: Kem tudjuk, mert el van 
rejtve, Előttünk az nincs megfejtve. 

2. Sárgul a földi vetemény, Égeti a forró napfény; Ha az Úr 
nem könyörül, E nagy szárazság jajt szül. Az Úr kezében fegy- 
ver ez. Érzi minden,* hogy ront, s ver ez; Tedd le Isten! fegy- 
veredet. Mutasd hozzánk jókedvedet. 

3. Nyisd meg az ég csatornáit, Nedvesítsd a föld plántált; így 
a mi most halovány. Fonnyadt és igen sovány. Majd megzöldűl, 
kövéredik. Szemlátomást növekedik, Ha nyílnak az Úr kútjai, 
Csepegnek bő harmatjai. 

4. Ne késsék kegyes válaszod, Bár ellenünk van panaszod. Ked- 
vezz nekünk gyarlóknak, Nyomorult halandóknak. Szomjú földünk 
nedvesedjék. Csatornádból öntöztessék; Szántóvető, szőlőmunkás 
Lesz dicséretedben munkás. 

199. (63 Ztoltár dallamára.) 

1. Mindennemű szükségünkben, Úr Isten! te hozzád kiáltunk: 
Hallgass meg azért kérésünkben, Mert csak te nálad találtunk 
Eddig is minden segedelmet. Lelki és testi védelmet; Még akkor 
is tápláltattunk, Tőled, mikor szükséget láttunk. 



2á8 SZÁRAZSÁGKOR MONDANDÓ ÉNEKEK. 

2. Ebbeli bizodalommal KönyOrgünk Uram! Felségednek, 8e< 
gélj isteni hatalmaddal; Tárházát teljességednek, Nyisd meg, hogy 
tőled tápláltassunk, Éhségre ne szoríttassonk. Alföld terméket- 
lenségét, Pótold ki mindnyájunk szükségét. 

3. Mi a te sok áldásodat Soha elő nem számlálhatjuk; Mert bár 
egyik ajándékodat Megvonod, megkóstolhatjuk Más nemeit szere- 
tetednek. Sok rendbeli kegyelmednek. A mit egyrészről megtagadsz, 
Másrészről bőséggel visszaadsz. 

4. Adjad, hogy el ne csüggedjünk, Benned vigasztalást találjunk, 
Bölcs intéseidnek engedjünk. Mindeneket megpróbáljunk: így kezed 
gondviselése, S annak okos szemlélése Indft szent dicséretedre, 
Szivbeli hiv tiszteletedre. 

200. (162 Dicséret dallamára.) 

1. Tekints reánk Úr Isten! Nagy kegyelmességedből, És könyö- 
rülj rajtimk atyai voltodból, A magas mennyországból. 

2. Sok fizükségink Úr Isten! Jóllehet vannak nekünk, Melyeket 
elménkkel el nem gondolhatunk. Elő sem számlálhatunk. 

3. De ezek közt Úr Isten! Mostani kérésünkben. Hallgasd meg 
kegyesen mi kívánságunkat; Mert kérünk mint atyánkat. 

4. Adj mi nékünk Úr Isten! Kellemetes esőket, Földet megújító 
égi harmatokat, Hasznos nedvességeket. 

5. Nyisd meg nekünk Úr Isten! A te kincses házadat, A honnan 
szállitod jó adományidat, És minden áldá&idat. 

6. Neveld inkább Úr Isten! Te szent ajándékidat. Melyekről 
Felséged reménységet nyújtott Nekünk és megmutatott. 

7. Megigérted Úr Isten! Hogy meghallgatsz kértünkben, Es 
adsz nekünk esőt alkalmas időben, Csak kérjünk szükségünkben. 

8. Áldj meg minket Úr Isten! Lelki és testi jókkal, Hogy élhes- 
sünk szépen és nagy józansággal. Drága ajándékiddal. 

9. Könyörülő Úr Isten! Mostani szükségünkben. Hallgass meg 
kegyesen buzgó kérésünkben. Adj örömet szívünkbe. 



ESŐÉRT VALÓ HÁLAADÁS. 239 

ESŐÉRT VALÓ HÁLAADÁS. 



201 • ( 65 Zsoltár dallamára.) 

1. Uram] ki vagy az eső atyja, Szülöd a harmatot, Szívünknek 
buzgó indulatja Lelki áldozatot Visz te hozzád hálaadással. Hogy 
könyörgésünket Meghallván, bő eső hullással. Áztattad földünket, 

2. A mi elalélt határinkon Újult az ábrázat, Sárga mezeinken, 
fáinkon, Zöld lett a ruházat, Mihelyt jóltevő intésedre Kívánt eső 
érte, Térjen áldás Uram! nevedre Es dicséret érte. 

3. Vidd előbb, Uram! ez áldásod, Adj másszor is esőt, Bátorítsa 
ily bíztatásod A kenyér-keresőt. Földünket itasd a mint elég. Az 
ég harmatával, Ne bántsa azt a levegőég Semmi ártalmával. 

4. Uram! midőn külső vizeddel Áztatod földünket, Belől is lelki 
kegyelmeddel Újítsd meg szívünket: Hogy a hit s hűség, szeretet- 
nek Óhajtott gyümölcse Nőjjön benne, s a szent életnek Mértékét 
betöltse. 

202. (77 Zsoltár dallamára.) 

1. Egek dicső teremtője! Földön lakók ítélője, Hatalmas Úr, 
nagy Felség! Szavadra hallgat föld s ég! A mit akarsz, azt meg- 
teszed, A mi nincs, azt előveszed: Parancsolatodra lett Menny, föld 
léteit tőled vett. 

2. A fellegek, ha akarod, Yéghezviszi erős karod. Hogy gyorsan 
tornyozzanak, összecsoportozzanak; Azután esőt szüljenek. Mindent 
megnedvesítsenek. Hogy a főidnek kebele Áldással legyen tele. 

3. Édes jele hatalmadnak. Ha a felhők esőt adnak, A földet 
nedvesítik. Bő zsírral kövérítik; Újul, éled a sík mező. Hegy, 
völgy és minden éhező; Az ég harmatozása Az Úrnak nagy áldása. 

4. Fohászkodtunk ez áldásért. Az Úr jó kedve hozzánk tért, 
Megázott a száraz föld, A halavány fű már zöld. Az Úrnak dicső- 
ség legyen! Velünk másszor is jól tegyen, Adja meg a mit kérünk, 
Mig országába érünk, 



M) HOSSZAS VAGY KÁROS ESŐZ. MONDANDÓ ÉNEKEK. 

HOSSZAS VAGY KÁROS ESŐZÉSEKBEN 
MONDANDÓ ÉNEKEK. 



203. (8 ZMltár dallamára.) 

1. Erős Isten! dicsőségnek királya, A menny és fOld kezed 
remek munkája. Minden csudálja nagy hatalmadat, Melylyel meg* 
dicsőitéd magadat. 

2. A midőn te bezárod az egeket. Vagy ha elküldöd a vízfel- 
legeket, Nincsen oly kéz, a mely felnyithassa, Vagy ezeket akadá- 
lyoztassa. 

3. Ha csatornái megnyílnak az égnek. Dicső szavára az égi Fel- 
ségnek, özönnel borítnak mindeneket, Rontnak, ölnek, barmot s 
embereket. 

4. Az eső áldása a Jehovának, De mihelyt tetszik az eső Urának, 
Károkat szülhet lerohanása, A folyóvizek kiáradása. 

5. Elpusztítja a mezők ékességét. És a szántóvető reménységét; 
A szőlőmívest megszégyeníti, A bánat borával keseríti. 

6. Felséges Isten! elégeld meg immár. Mert az esős idő ha soká 
így jár. Hegyen, völgyön, síkon sok kárt teszen. Kenyér, bor, 
széna, gyümölcs nem leszen. 

7. Adj tűrő lelket ha versz is bennünket, Zúgolódástól őrizd meg 
nyelvünket; Jó várni és csendességben lenni, Jó a mit az Umak 
tetszik tenni. 

204. ( 137 Zsoltár daUamára.) 

1 . Rettenetes az Úrnak búsulása. Jaj szót ad szánkba reánk jött 
csapása. Oda van a mező ékessége, A szán tó vetőknek reménysége 
Eltűnt, érkezvén nagy égi háború. Mely miatt minden szív méltán 
szomorú. 

2. Szélvész, villámlás, lett rettentő dörgés, El nem fordítá sok 
buzgó könyörgés; A jegek mindent összetörének. Ki állhat ellent 
az Űr kezének? Szent igazságának felvont fegyvere Bűneinkért 
keservesen megvere. 



HOSSZAS VAGY KÁROS ESŐZ. MONDANDÓ ÉNEKEK. 241 

3. így mutogatja az Isten hatalmát, Nem mindig látjuk mun- 
kánknak jutalmát. Az is a mi már vagyon kezünkben, Nem a 
miénk rövid életünkben; Ki vagyunk téve sok változásoknak: Ura 
a nagy Isten itt minden sorsnak. 

4. Jobban érezzük, ha az Ur keze ver, Mint ha áld, lám ilyen 
gyarló az ember; Holott egyformán kellene venni. Mit az Úrnak 
tetszik velünk tenni. De igen érzékeny a test és a vér. Ha sújt az 
Isten, a fájó részhez ér. 

ő. Taníts sujtoló kezedet imádni Isten! bölcs útaidat megvizs- 
gálni, Hogy soha vétkes zúgolódásra, Vagy helytelen panaszolko- 
dásra Ne fakadjunk, sőt szenvedjük békével; Szabad az Úr minden 
teremtésével. 



ÉGI HÁBORÚ UTÁN. 



205. (30 Ztoltár dallamára.) 

1. Óh hatalmas egy Istenség! Megfoghatatlan nagy Felség! Te 
csak egy lehelleteddel. Legkisebb tekinteteddel: Elveheted mi éle- 
tünket, Ha tetszik megtarthatsz bennünket. 

2. Hátha a levegőeget. Megindítod fellegedet. Köztök olyan 
mozgást rendelsz. Hogy dörgő tüzeket lövelsz: Jeges esőket, zápo- 
rokat Ontanak ránk irtóztatókat. 

3. Hogy maradna meg eleiünk, Lakó házunk, s épületünk, Kerti, 
mezei vetésink. Gyümölcsfáink, más termésink? Magunkkal elmúl- 
nék mindei^ünk. Ha te Uram! volnál ellenünk. 

4. Láttuk erős hatalmadat. Hallottuk dörgő szavadat. Megresz- 
kettette földünket, Elrettentette szívünket Nyilaidnak nagy sebes- 
sége, Villámlásidnak sűrűsége. 

5. Vártuk a hirtelen halált, A mely mégis hogy ránk nem szállt: 
A te nagy kegyelmességed. Velünk kötött békességed; És hogy 
érdemlett kárt nem valláuk, Oka, mert oltalmadban valánk. 

6. Ezután is mi magunkat Rád bízzuk, viseld gondunkat. Kinek 
tűz, zápor szolgálnak, Csak egy szódra előállnak; Hogy általok 
veszély ne érjen, Melyért a dicsőség rád térjen! 



242 KERESZTELÉSKOR HASZNÁLANDÓ ÉNEKEK. 

KERESZTELÉSKOR HASZNÁLANDÓ ÉNEKEK 



206. (35 Zsoltár dallamára.) 

1. Jézus! mis: földi életed Tartott, hozzád eresztetted Te örömest 
a csecsemőket Sőt öledbe fel vetted őket; Szenteld meg kérünk eztet 
is Ez ártatlan kisdedet is; Mint a viz ömlött fejére Ugy töltsd szent 
lelked éltére. 

207. ( e3 Dicséret dallamára. ) 

1. Ó! örök Isten, ki Atyánk vagy nékünk, lm, leborulva, ese- 
dezve kérünk: Ez uj szülöttnek földi egész éltét Karjaid védjék. 

2. Te is, ó! Jézus, Istennek szülöttje. Nézz le a mennyből e 
földi szülöttre. Légy te ő neki út, igazság, élet, öt hiveddé tedd! 

3. Isteni lélek, te örök fényesség, Általad teljes az igaz kereszt- 
ség. Bűnt, halált a te kicsinyedtől űzz el. Mennyei tűzzel. 

4. Az atya fiú és szentlélek Isten, Téged te kisded mindég ugy 
segitsen, Hogy hited által lelked üdvöt nyerjen, Földön és menny- 
ben! 

20o* (Dallama: Uram a töredelmes.) 

1. Idvezitő Jézusunk, E kisdedet vedd be, Anyaszentegyházadnak 
Virágzó kertébe. Mig e földi hazába A pályát futja. Vezesd atyai 
módon Kezeinél fogva. 

HITERÖSITÉS ÉS KÖZVIZSGA ALKALMÁVAL. 



209. ( 84 Zsoltár dallamára.) 

1. Édes Atyánk! a mennyekből Tekints reánk kegyelmedből, S 
szent lelkeddel ihless meg minket; Leikeinkben gyújts szent lángot, 
Sziveinkben buzgóságot S erősitsd meg gyenge hitünket, Hogy 
ajkaink hittvallása Legyen neved imádása. 



HITERÖSITÉS ÉS KÖZVIZSGA ALKALMÁVAL. 243 

210. (66 Zsoltár dallamára.) 

1. Szent Isten elődbe borolunk Megtelvén szent félelemmel; 
Kegyelmed székéhez borulunk Alázatos tisztelettel; Kérünk szent 
fiad érdeméért, Gyenge hitünket neveljed, Kegyelmednek szent 
voltáért. Fogadásunkat kedveljed. 

2. Kedveljed, — mi szivünk oltára Örömkönyekkel díszesül. Re- 
mélvén, hogy lelkünk czéljára Találván veled egyesül. Egyesítsd, 
hát fogadásunkat Édes atyánk kegyelmeddel. Mélységes hálaadásun- 
kat. Mostan is tőlünk fogadd el. 

211. (42 ZMltár dallamára.) 

1. Világok nagy alkotója. Isten édes jó atyánk! Sötétségnek 
oszlató ja Mennyei fényt hints reánk! Te mondád még kezdetben 
Világosság hogy legyen Hatalmadnak egy szavára, A mindenség 
elő álla. 

2. Legnemesebb termetményed, Bölcseséged titkait, Hogy für- 
készsze megengedted Fejtvén lelki szárnyait! Az értelem világa 
Akaratod szavára, Terjed, alkot, tettre hevit, S boldogítja gyerme- 
keid. 

3. Ily boldogság bírására. Törekszünk mi jó atyánk. Lelkünk 
üdve és javára, -ápolva a tudományt! Hogy a letűnt időben Mit 
gyüjténk s az erényben. Mily haladást tőn iskolánk. Bemutatjuk 
hallgass reánk! 

4. S ha csüggedünk tán hitünkben, S megremegve kebelünk, 
I^égy te folyvást közelünkben Lelki erőt adj nekünk! A szorgalom 
munkásság. Nyerje méltó jutalmát. Lelkünk üdvét kik munkálják. 
Velünk együtt neved áldják. 

212. (42 Zsoltár dallamára.) 

1. Szent hitünkről vallást tettünk. Te hallotad jó Atyánk! En- 
gedd mindég azt követnünk. Amit most itt fogadánk; Jézus a mi 
vezérünk, Útjáról le nem térünk, így élünk, igy jutunk végre örök 
élet-idvesflégre. 

2. Bárhogy fordul éltünk napja, Ez a szent hit lesz velünk; Tel- 
jesítjük elfogadva, A mit tanit mesterünk; Mit Jézussal ma vallunk 
Abban élünk és halunk, Rád tekintünk, máshová nem. Istenünk 
úgy áldjon! Ámen! 



244 HITERÖSITÉS ÉS KÖZVIZSGA ALKALMÁVAL. 

213, (146 Zsoltár dallamára.) 

1. Jó Istenünk, szállíts áldást E növendék seregre A mostan 
tett szent fogadást Kösd erősen szívökre; Ezt ők el ne felejtsék 
S leikök bűnbe ne essék. 

2. Legyenek ők egyházadnak Igaz, buzgó tagjai; Seregei szent 
fiadnak, Ua harczot kell állani; Hivek rendületlenül A Krisztus- 
hoz egyedül! 

214. ( 64 Dicséret dallamára.) 

1. Szent háromság egy Istenünk, Hozzád buzgón esedezünk, 
Xezz alá e kis seregre, Fogadd őket kegyelmedbe! 

2. Jövel, jövel áldott Isten, Áldd meg őket igaz hittel Hogy 
legyenek tiszták szentek, Midőn rólad vallást tesznek. 

3. Legyen hitök rendületlen Reménységök csüggedetlen, Jézus 
őket bűntől óvjad És segítse minden jóra. 

4. Uram, a Jézus egyházát, Idvességünk sziklavárát, Mint 
mennyei seregekkel, Növeld mindég új hívekkel. 

ESKETÉSKOR. 



215. ( 173 Dicséret dallamára.) 

1. lm nagy Isten, ez uj házaspárnak, Hő fohászi hozzád égbe 
szállnak. Kád, atyjukra néznek bizalommal, Ó! tekints le rajok 
irgalommal! 

2. Most esküsznek szentséges nevedre. Szentháromság egy örök 
Istenre, Hogy a szívok hűtlenné nem váfik, Egymáséi lesznek 
mind halálig. 

3. Ó! sziveknek tiszta átlátója, Hű lelkeknek egybe kapcsolója, 
Szent pecsétté tedd az esküt náluk, Viselj gondot a mennyből 
reájok! 

4. Tekints, uram, ez uj házaspárra. Vezesd őket igaz boldog- 
ságra, Teljesítsd be szívok reménységét. És szenteld meg lelkük 
egyességet! 



ESKETÉSKOR. 245 

216. (89 Zsoltár dallamára.) 

1. Isten, égi atyánk, im előtted állva, Áláást kérünk tőled ez uj 
házaspárra; Hallgasd meg imánkat, vedd őket kegyelmedbe, Igaz 
szeretettel sziveiket fűzd egybe; A kik téged áldva, áldást csak 
tőled várnak. Áldást, boldogságot, adj aram, ez uj párnak! 

2, Szenteld meg ó! Isten, azt a fogadalmat, A mely a mennyből 
vár, kegyelmet, oltalmat; Tiszta szeretetnek te maradj éltetője. 
Benned bizó szivnek légy hű és kegyes őre. Hűség és bizalom lel- 
küket összekössék, Legyen áldott, Uram, nevedben e szövetség! 

TEMPLOMSZENTELÉSKOR. 



217. (33 Zsoltár dallamára.) 

1. Nagy az Ur szavára világok. Kelnek létre a semmiből. Int, 
és lesz nap, ezer csillagok, A hold fényt lövel az éjből Áldásban él 
a nép, Imádva Istenét, Teremt és alkot; Pompás várost készit 
Magas tornyot épit, S fényes templomot. 

2. Isten e ház íb hatalmadat Hirdeti, hogy kegyelmednek Malasz- 
tit reánk árasztottad S e falak felemelkedtek; Magasan áll tornyuk, 
örvendezve halljuk A harang szavát; Buzgó hivek jőnek Templo- 
modban zengnek Hál adó imát. 

3. Uram hajlékodban felgyűltünk, Hogy felséges nagy nevednek 
Hálaadó éneket zengjünk, S könyörögjünk felségednek. Védjed e 
hajlékot. Mit gyarló kéz rakott Dicsőségedre. Nyerjen itt eny- 
hülést Leljen könnyebbülést Kit bánat ére. 

218. (66 Zsoltár dallamára.) 

1. Szent, szent az Ur! fénylő világok Roppant házában oda fenn; 
Szent, szent az Ur! e kis világot Rejtő porfészken, ide lenn! Oltárt 
emeljen itt nevére Ormos felhő, bérezés berek; Szent házakat 
dicsőségére Emeljetek ti emberek! 

2. örökké él az Ur kegyelme. Jóban, rosszban velünk viraszt; 
övéire, áldó szerelme Áraszt erőt, reményt, vigaszt. Im, itt a jel, 
fenn áll a hajlék, ölén hivő sereg pihen És hitben felzeng a hála 
még: Erős várunk az Ur Isten. 



24B ORGONASZENTELÉSKOR. 

ORGONASZENTELÉSKOR. 



219. (23 ZMltár dallamánu) 

1. Kegyelmes Atyánk édes Istenünk! Feléd zeng hálánk, feléd 
tiszteletünk, Hogy kegyelmesen minket megsegitél, Jó szándékunk- 
ban elő segítettél; Gondviselésed magasztalására, Orgonánk áll 
neved imádására. 

2. Zengjen hát méltó hálaadó ének A menny és föld hatalmas 
Istenének. Dicsőítsük fenn zengő énekekkel. Ha bánat ér avagy 
öröm érdekel. Ne feledjük, hogy ő el nem hagy soha. Benne bíz- 
zunk, soha nem lesz mostoha. 

TISZTVISELÖVÁLASZTÁSKOR. 



220. (74 Dictérot daUamánL) 

1. Küldj áldást az őrállókra. Felséges Isten! Szolgáidat ne 
hagyd köztünk magukra, Siess oltalmukra. Felséges Atya Isten! 

2. Szent egyházad kormányzóit Áldd meg, Ur Isten! Vezesse 
néped bölcs tanácsadóit Az igaz, buzgó hit. Felséges Atya Isten! 

3. A választott nemzetséget Áldd meg Ur Isten! Lássék meg 
rajtuk a te fényességed És a te szentséged. Felséges Atya Isten! 

4. Áldd meg a te szent népedet, Felséges Isten! Bocsásd ki 
mennyből a te szent lelkedet. Add ránk kegyelmedet, Felséges Atya 
Isten! 

REFORMÁCZIÓ ÜNNEPÉRE. 



221. (37 Dicaéret dalbunára.) 

1. Jövel, Krisztus hivő népe. Boruljunk az Ur elébe, Ima száll- 
jon, ének zengjen. Őt dicsérve földön, mennyben; Győzelmi nap, 
örömünnep! Híveid ma egybegyűlnek És imádnak, Uram, téged, 
Igaz hitből áldozunk néked: Alleluja, alleluja! 

2. Szent igédtől elszakadva. Epedt a nép szomjú ajka; Elvakítva, 
lánézra verve, Sírt, nyögött a szív és elme; De hatalmad egy 
szavára. Krisztus Urunk szent egyháza Szabaddá lett, újra éledt, 
Hála legyen Uram te néked: Alleluja, alleluja! 



REFORMÁCZIÖ ÜNNEPÉRE. 

222. DICSÉRET. 



247 






/T\ 



i^ 




f i' f ' f f f f 



m 



2S 



^ ÍMeg 



rös vá- runk né-künk az Is 
sza-ba - dit ve - sze -de - lem 



ten 
t51, 




r nr f r r 



És fegy-ve- 
Kik ránk tör- 



-i 



v^ 



p 




|-''i' i',ll//í^ r 




rünk el - len 
nek most min 



ség el 
den fe 



len; 
löl 



n 



m 



^ ^ i.n 



mi ré - gi el - len- 



11 f f r 



j__j 



r 




\i^ 



' r r I ^ f r f 



I 



q^ff 
^ 



/rs 



-1 1 J J J I J 




&$■ 



r V F r r r=? 



sé - günk Há - bo - rog ve -lünk: E - rö - vei, f egy-ver-rel 




És sok csa-lárd-ság-gal, És min-den nagy ha - tal-mas-ság-gal. 



k 'r^ ^ ^ 



p^ 



E 



Vift/ 



f 



y 



^^ 




248 REFORMÁCZIÓ ÜNNEPÉRE. 

2. Nincsen nekünk semmi hatalmunk, Mivel neki ellene álljunk; 
Viaskodik az Ur érettünk, Kit az Isten küldött le nekünk; Ha 
kérded, hogry ki legyen az? Krisztus az igaz! Seregeknek Ura, 
Kinél nincs több Isten; Nála vagyon a győzedelem! 

3. Ha a világ mind gonosz volna És elnyomni minket akarna: 
Minket semmi meg nem rendithet, Mig Krisztusba vetjük hitünket; 
Dühös tüzét bármint hányja A föld bálványa, Vége lesz és elvesz, 
Ledől megalázva, Az itélő Isten szavára. 

4. Isten szava megáll mindenha. Nem dönti meg senki hatalma 
Az ige és Szentlélek bennünk. Nekünk mindég erős védelmünk; 
Gyermeket, nőt, testi életet, Hirt és jólétet Elvihet, elnyelhet A 
föld gonoszsága: De megmarad Isten országa! 

223. (37 Dicséret dallamánL) 

1. Atyánk a mennyben, im Neked Buzgón szentelünk ünnepet. 
Hálától dobog mi szivünk, Hogy felfogad igaz ügyünk: S a szent 
Forrás megnyilt vala, Melyben a lélek itala, Szomjuhozót hogy 
enyhítsen— Erős várunk nékünk az Isten! Dicsőség légyen Istennek. 

2. A világ Világossága Fényt szórt szép czélunk útjára, — Es az 
emberek elrejtek E fényt, hogy ne fényeskedjék; De Te bölcs s 
hatalmas Jóság Szóltál: legyen világosság! Bs fénylettél ezer 
szivben — Erős várunk nékünk az Isten! Dicsőség légyen Istennek! 

3. Pásztoraid hogy alvának, S tévelygése lőn a nyájnak: Szent- 
lelked tűzben leszálla, S lőn ^ hajdannak csodája: Választottid föl- 
kelének Fegyverével az Igének, Szikla-erős élő hitben — Erős vÁrunk 
nékünk az Isten! Dicsőség légyen Istennek! 

4. Ti szent idők, ti nagy napok. Emléketek ma felragyog. Es 
míg itt ég az szivünkben, öröm-köny csillog szemünkben. El az 
Igazság, élnek ők, A hitszabadságért küzdők Annyi fényben, annyi 
szívben — Erős várunk nékünk az Isten! Dicsőség légyen Istennek! 

5^. Óh terjedjen az igazság Közöttünk s a világosság; Ama 
mennyei bölcsesség, A tiszta hit s erkölcsösség; A béke és a 
szeretet, S mely tanítja mindezeket: A Biblia, hogy végiglen Erős 
várunk légyen az Isten, S vegyen tőlünk dicsőséget! 



REFORMÁCZIÓ ÜNNEPÉRE. 



249 



224. DICSÉRET. 




m 



^^ 



J- H J: H ^ I 



f 5 f f 



lE 



f "r- Ü r 



^ 



1. Térj ma-gad-hoz, drá-ga Si - on, Van még né - ked 

J. .f> I , I I K, I i- J> 



^&^ I r f f' I ' ^1 r- c r n 



1 



^ 



o J i j. 



^^ 



Is - te - ned, 



I 

Ki 



p r 

a-tyád-ként fel 



^ r r r 

ka - rol - jon 



s 



^- J,j- J:;' 



I I 



f 



P" 



I I I 



^^ 



P 



-Í^ 



r 






s 



S szí - vét osz - sza meg ve - led! 



:. b llk_^_J 



S^ 



J'J J 



E 



Azt bün - te 

LAJ. 



- ti, kit sze- 



i 



u. 



E 



p=f 



«•— 



i 



Itzi 



p 



is 



1 



J^- N^ 



^ff 



ret» 



f^d: 



TT 

Más-kép ö 



T-^ 



nem is - te - 



^ 



I 



^j-j 



het! 



g 



p 



Si - on, ezt hát 



i 



250 



¥ f\l fjyiif^'^ ip 



REFORMÁCZIÓ ÜNNEPÉRE 




^^ 



rffTTTTr 



r 

gon - dol - jad meg S szabj ha - tárt bús gyö-trel-med - nek ! 



í>vt r r ip 



^^^ 



2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett S a habok közt 
szíved remeg, Hogy sírod is ott leled: Ha aludni látod őt, Ki re- 
ményed és erőd, Sión! soha se feledd el, O megvívhat tengerekkel. 

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, S indu- 
lása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Azt ne gondold — látván 
ezt — Hogy téged e perez elveszt: Sión! tudd, te meg nem dőlhetsz, 
Míg oltalmad Istentől lesz! 

4. Bár könyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe. És elhalván 
hangja szádnak. Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod 
S kő megszánná nyomorod: Sión! te ne félj gonosztól. Baj nem ér, 
míg benne bízol! 

5. Bár hordozván zsarnok lánczát. Érne kínos rabhalál, Ha 
hitedet el nem játszád. Utad égbe nyitva áll! örvendj mindég és 
vigadj! Emlékezz, ki népe vagy?! Sión! nincs több Isten egynél, 
Benne hát ne kételkedjél! 

6. Óh ne csüggedj! ím az estnek Már leszálltak árnyai! Kihez 
ajkid oly hőn esdnek Halld, Atyádnak hangja hí! ö gyalázat, kín 
helyett. Keked jobbján ad helyet; Sión a menny lesz te részed, 
Föld gyötrelmét hát ne nézzed! 

7. Végső áldást mondj hazádra. Mely távolról int feléd; Égi 
honnak a határa Van már hozzád közelebb. Édes érzés mért fog 
el, Melytől olvad szív, kebel? Sión! nemde minden más ott. 
Mondd: hova tűnt nagy sírásod? 

8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket! Mert már 
biztos partot lelt meg. Kit bús szélvész hányt vetett; Már meg- 
győzte a halált. Istenéhez égbe szállt. Sión! onnan számkivetni 
Nem fog téged soha senki! 



HADAKOZÁS IDEJÉN MONDANDÓ ÉNEKEK. 261 

HADAKOZÁS IDEJÉN MONDANDÓ ÉNEKEK. 



225. (84 Zsoltár dallamánu) 

!• Isteni mi erős oltalmunk! Egyetlen egy bizodalmunk! Miként 
kezdjük el panaszinkat? Mert szorongat a félelem, Fenyeget a 
veszedelem, Jól látod félelmes sorsunkat; Rémít pusztító háború. 
Mely miatt lelkünk szomorú. 

2. Szegény nemzetünk megszorult. Szép napja homályba borúit. 
Tőrt hány az ellenség utunkra. A vérmező kijegyzetett, A fegyver 
elkészíttetett. Pusztulást kell vámunk magunkra. Kedvezz, Uram! 
és könyörülj. Veszedelmünkön ne örülj. 

3. A te szent igéd tanítja. Szívünk pedig bizonyítja. Hogy a 
fegyver a te csapásod, Melylyel a bűnt fenyegeti. Üldözi és meg- 
bünteti, A te fellobbant búsulásod; Hogy így a bűnös tanuljon 
Maga kárán, s megjobbúljon. 

4. Uram! a fegyver zörgése S a romboló tűz dörgése. Adjad, 
hogy minket is tanítson Útaink vizsgálására, Szívünk megjobbí- 
tására, És szent félelmedre buzdítson; Hogy te veled igazságban 
Járván, éljünk bátorságban. 

5. Óh békességnek Istene! Lelkünknek atyja s mindene! Tekints 
reánk, adj békességet. Oszlasd el félelmeinket. Küldd haza ellen- 
séginket; így megnyervén a csendességet, Majd dicsérettel áldo- 
zunk. Elődbe haladást hozunk. 

226. ( 66 Zsoltár dallamára.) 

1. Erős várunk Istenünk Te vagy. Ki voltál örök időn át. Erőd, 
hatalmad ma is oly nagy. Oltalomért hozzád kiált Nemzetünk, mert 
vész fenyegeti. Óh, védjen meg erős karod. Minden honfi sziv 
azért dobog. Legyen meg szent akaratod. 

2. Óh, békességnek szent Istene, Add a népeknek szivébe, A 
Krisztusi szent szeretetet, Az óhajtott békességet. Hozd el a béke 
és nyugalom, Napját, mely által boldogok Lehetünk, csak azt 
kérjük tőled Legyen meg szent akaratod. 



252 HADAKOZÁS IDEJÉN MONDANDÓ ÉNEKEK. 

3. Tekintsd meg Óh, nagy Isten kérünk, Népednek siralmas 
voltát, Add vissza régi dicsőségünk. Eltűnt boldog aranykorát. 
Neveld a honszerelem fáját, Nagygyá a szent szabadságot, Hozd 
el a béke olajágát! Jöjjön el a Te országod. 

ELLENSÉGEN VETT GYÖZEDELEMKOR. 



227. (138 Zsoltár dallunánu) 

1. Zengjen győzedelmi ének. Hogy neve magasztalására, A menny 
és föld Istenének, A ki népünkkel tábort jára. A győzedelmi 
kapura írja ezt a vitéz kezével: Nagy a seregeknek Ura! Teljes 
menny, föld dicsőségével. 

2. Ha nagy hatalmának nyomát Az Úr szemléltetni akarja, E 
földnek fundamentomát Megreszketteti erős karja. A régi hegyek 
helyökből Nagy csikorgással kimozdulnak; A mély tengerek f ész- 
kökből Szörnyű zúgással kirohannak. 

3. Egymás ellen a nemzetek Nagy dühösséggel felzúdulnak; De 
az Úr szól, s a fegyverek A viadalban megtompulnak. Kofához 
hasonló sora A vitézeknek megbontatik; És mint széltől a pozdorja 
Tömött rendjök szélylyel szóratik. 

4. Igaz az Úr, és ez okon Megszégyeníti a vakmerőt. És a rop- 
pant táborokon Egy maroknyi nép vészen erőt. Az álnoknak eszét 
veszti. És kik titkon vermeket ásnak. Azon verembe sülyeszti. 
Melyet ők készítettek másnak. 

5. De a ki az Istent féli, Magát védi, de nem tör másra, Nem árt 
annak a kard éli. Midőn mások hullnak rakásra; És bár süvöltve 
repkednek Körülte a halál postái: Nem vész el a kit elfednek Az 
Úr oltalmának bástyái. 

$. Uram! ha háborúinkban Minket te tartasz és vezérlesz, Min- 
dennemű szándékinkban Szerencsés előmenetel lesz. Dicséret légyen 
tenéked! Ki tábort jártál seregünkkel, Megalázád ellenséged, Mi, 
benned bízván, nem vesztünk el. 



ELLENSÉGEN VETT GYÖZEDELEMKOR. 
228. ( 150 Zsoltár dallamára.) 



263 



1. Az Úr Isten áldassék, És felmagasztaltassék! Ki küldött 
segredelmet, És adott győzedelmet Rémitö ellenségünkön; Szent 
neve dicsértessék, És tőlünk tiszteltessék, Hogy segített fegy- 
verünkön. 

2. Uram! neved dicséri Királyunk, s megismeri. Hogy e jót 
tőled vette. Jobb kezed segítette. Mi is érte, s értünk kérünk, 
Hogy másszor is meggyőzzed, Ellenségink elűzzed; Te magad légy 
fővezérünk. 

3. Adj erőt, bátorságot. És álhatatosságot: Tovább is seregünk- 
nek. Minden mi fegyverünknek; Hogy így az ellenség féljen. A 
hadakozást végre Változtasd békességre. Melyben hazánk népe 
éljen. 

4. Óh Uram! örömünket És víg dicséretünket Vedd ím tőlünk 
kedvesen. Fogadd el kegyelmesen A mi hálaadásunkat. "Tartsd meg 
fejedelmünket. Hazánkat, mindenünket, Erősítsd bátorságunkat. 



229. DICSÉRET. 



i 



m 



i 



m 



^ 



E 



Í5=E!: 



fit^fff r r tr 




1. Is - ten áldd meg a ma-gyart! Es-dünk bi - za - lom - mai. 



!)-< J: I' ^ J;i! 



'j' c í^ r 

fW ' 




mp I 



m 



Vét - ke - zett bár, 



mP 



óh ne hagyd, nézz rá ir - ga - lom - mai! 



rr^ 



m 




254 



ELLENSÉGEN VETT GYÖZEDELEMKOR. 




Oly 80-kat Bzen-vedt e nép, kö-nyö-rülj Te már raj -ta! 




öh gyó-gyítsd meg sok se - bét s légy sze - re - tö Aty - ja! 



'V>^'fi' , iii I 



rr 



^ 



v*' 



2. Ki lesz velünk, ha Te nem, irgalmas jó Isten! Rajtad kivűl 
védelem sehol, sehol nincsen. Bús lelkünk csak Te benned találhat 
vigaszt, békét: Áldd meg hát hű népedet s minden nemzedékét! 

BÉKESSÉG KÖTÉSKOR. 



230. (66 Zsoltár dallamára.) 

1. Uram! ki a szomorúságot örömre fordítod végre, Az ártalmas 
háborúságot Változtatod békességre: Áldott legyen a te irgalmad, 
Hogy a fegyvert és Ínséget Megszüntetvén erős hatalmad. Paran- 
csoltál békességet. 

2. Ez a te karodnak ereje. Hogy midőn hallánk sok halált, Ret- 
tegtete a harcz fegyvere: Akkor lelked utat talált. Melyen éltünk 
megszabadnia Az ellenség fegyverétől, Vészes fellegünk elvonúla 
Szádnak egy lehelletétől. 

3. Óh Isten! ezen békességgel Kössed össze kegyelmedet, Hogy 
magunkat illendőséggel Viselvén, féljünk tégedet; Méltán reánk 
ne haragítsuk Lelked vétkes életűnkkel, Es ismét fel ne háborítsuk 

békességet bűnünkkel. 



BÉKESSÉG KÖTÉSKOR. 



256 



4. Uram! vigasztald meg azokat, A kik mostan kárt vallottak. 
Állítsad helyre romlásokat, A melyre sokan jutottak; A pusztuláso- 
kat építsed. Kötözz be minden sebeket, Mint Atya, te magad 
segítsed Az árvákat s özvegyeket. 

5. Óh Isten! adj jó békességet Mind mi nekünk, mind másoknak; 
Gyomlálj ki minden irigységet. Magvát a háborgásoknak; Hogy fő 
Mesterünk példájára A békességet kövessük, És ő szent parancsolat- 
jára Felebarátink szeressük. 

231. DICSÉRET. 



i^ inJ I J 



J J l J , 4 



:^ 



it 



■í 



A - Iá - zat - tal om - lünk a 
Szí - vün - ket hoz - zád há - la 



-^ 



por 
von 



ba, 
ja, 



Ki 







^^ 



^ 



^^ 






3 



p — fíp> — h$^ 



rök Is - ten szí - ned e • 
a küz - dés - re adsz e ' 



rTTr 



lőtt ) 
röt! j 



- mas 



^^ 




1%-^-W 






/rs 



3Í 



^^ 



/r\ 



i 



2: 



f 



I 



r 



kar - ja véd, Ál - do - 



\ I 
za - tot 



^^FT 



SS5fc=Z^=Í=Í 



p 



130 



f: 



ho - 



zunk 6 - léd. 



g 



i 



i 



^ 



VA' 



E 



r 



\a/ 



266 



BÉKESSÉG KÖTÉSKOR. 



2. Te vezettél a bojdoBásban, Kétségek és remény között, Fölnek 
hajoltál minden gyászban, Ha vész haragja üldözött, Téged hív- 
tunk, s az éjszakát Tekinteted ragyogta át! 

3. Dicsőséggel körülöveztél, Mint a földet a napsagár; Szerel- 
med karjára emeltél, A harczban fegyverünk valál, Tflzoszlopként 
lángolt neved, örök Felség, utunk felett. 

4. Zivatartól megvédett szárnyad. Atyaikép bántál velünk; Szí- 
vünk mégis ellened lázadt, örök irgalmú Istenünk. Elhagytuk 
szent oltárodat. Kihamvadt rajt az áldozat. 

5. Midőn kereszttel látogattál S reánk bocsátád ostorod. Meg- 
dorgálván magadhoz vontál, S kegyelmed új napfényt adott; Meg- 
szántad esdő népedet, Dicsőség, jó Atyánk, neked! 

6. örökkévaló szent Úr Isten, Ki a népeknek atyja vagy. Fohász 
kél hozzád minden szívben, Tovább is oltalmunk maradj! Jóvoltod 
szárnyával fedezz. Ha lelkünk bútól osüggedez! 

V. Ragyogtasd ránk orczád világát, ösvényünk fénylő napja 
légy! Ne lássuk kedved borulását, Bízva tekinthessünk feled! Ha 
múló hívság csábja von, Kisérj lelkeddel útadón! 

232. DICSÉRET. 

mf 



¥^ \ I 



á 



n 



j J J i J j 



m 



1. Fel 



r 



M"^f=r 



1^ 



sé- ges Is - ten! Nem-ze-tünk hü aty - ja! 

i i I J J i J. I I _; 

• I-T € igi ZZZ 



:/ r f I I r 



I ^ -^ -^ V j 



JÓ - sá-god 



^ 



^^ 



lel - künk min-den-kor át - hat 



ff f 



g 



*. 



i j j 



ja! 



^##T 



ím ma is j6 • sá- 



f f f ' rJ ^' ' 



BÉKESSÉG KÖTÉSKOR. 



257 




f r r f 



jij-J J iJ j J i ^j J I I 
r V r^^ ' r f r ' r^ r 



god' 8 ke-gyel-med' áld - va. 



Szí - vünk ki - tár 



va! 



^^ 



f^ 






^ 



Ni/ 



i 



2. Ünnepet ülünk, hála illatával, Feléd száll imánk szent áhíta- 
tával, Fogadd el tőlünk, mit áldoz tenéked A hivő lélek I 

3. Dicsőségednek áldott fénylakából. Gondot viseltél népünk 
hazájáról. Vészben, viharban erőnk voltál nékünk És segedelmünk! 

4. Jóságos Atyánk! ezért ünnepelünk, Lelkünket kitárva, hőn 
esedezünk: Vezéreld, védjed tovább is népünket. Nemzetségünket! 

TEMPLOM SZENTELÉSKOR. 



233. ( 33 Zsoltár dalUmáNL) 

1. Nagy Isten! téged az egeknek Egei be nem foghatnak. Bár 
a legélesebb szemeknek Látási addig nem hatnak; Nem hogy be- 
foghatna, Vagy szállást adhatna Ily szűk palota. Melyet a halandó, 
összeroskadandó Sárból alkota. 

2. De noha messzünnen is érted, A mit gondolnak a szívek. 
Mégis jelenléted ígérted. Hol egybegyűlnek a hívek. Hogy a kik 
imádnak. Színét szent orezádnak Mintegy szemlélvén: Gerjedjenek 
jobban, Mert a szív fellobban, A szem segélvén. 

3. Építettünk mi is fiajlékot. Mert szerelmed ösztönözött. Hogy 
dicsőséged lakozzék ott, A megszentelt falak között. Oh mennyek- 
nek Ura! £ por és hamura Nézz kegyelmesen; Fogadd el házad- 
nak, Szenteld meg magadnak. Hogy szent lehessen. 

4. Világi foglalatosságok E helyhez ne f érkezzenek, Hol a men- 
nyei igazságok Szent szövétneki fénylenek: Ne lakjék e helyben 
Oly tudomány, melyben Van földi salak; Csak a megfeszített 
Jézustól vett hitet Hallják e falak. 



268 TEMPLOM SZENTELÉSKOR. 

5. Atyánk! ha innen az egekre Könyörgésink emelkednek: Nyisd 
meg az oly zörgetésekre Ajtajáit kegyelmednek. Ha jő oly fájdal- 
mas, Ki bánat Biralmas Poharát iszsza: Kevés idő múlva Térjen 
megvidulva E házból vissza. 

6. Te adj szólni a hirdetőknek, Hadd szóljanak hatalmasan, Hogy 
szent beszéded a velőknek Megoszlásáig behasson; Melyre felser- 
kenjen. És más útra menjen A bűnben élő; Éledjen lelkében, Jó 
reménységében Az istenfélő. 

7. Midőn idegyfljti vendégit Ama juhok nagy pásztora: Töltse 
be lelkeknek éhségit Az itt adandó vacsora. Midőn csecsemőket 
Megfürösztvén őket, Hozunk elődbe: Szent Isteni azokat Az ártat- 
lanokat Vedd fel öledbe. 

8. Vigyázzanak a te szemeid Ez imádságnak házára: Ne jöjjenek 
ítéleteid Ennek elpusztítására. Kedvezz e templomnak. Hogy sok 
embemyomnak Még unokája. Lelke szükségéhez Képest a mit 
éhez. Itt megtalálja. 

(36 Zsoltár dalUnánu) 

1. Uram! áldjuk szent nevedet. Hogy atyai jó kedvedet Reánk 
kiterjesztetted; Midőn házat építettünk Tiszteletedre, mellettünk 
Voltál 8 megsegítetted Erőtelen kezeinket. Kipótoltad szUkséginket 
Atyai jóvoltodból. Imé, a mit szívünk kére, Eljutánk munkánk 
végére Szent irgalmasságodból. 

2. Légyen e templom nevednek Szentelve, és szent Lelkednek 
Töltse bé teljességei Amaz ige, mely testté lett. Bűneinkért eleget 
tett. Legyen fődiesősége. Óh pásztorok, fejedelme! Jobb kezed 
legyen védelme Véren váltott nyájadnak. Isteni erőd hatalma 
Légyen oszlopa s oltalma Anyaszentegyházadnak. 

3. Tudományod tiszta teje, Az élő víznek kútfeje. Táplálja 
lelkeinket. . A sákramentomi jelek. Midőn élni fogunk vélek, 
Győzzék meg szíveinket! Hogy szent tested kifolyt vére, Lett a mi 
váltságunk bére, S halálod lett életünk. Lelkünket ez vigasztalja, 
Jóvoltodat magasztalja Minden cselekedetünk. 



TEMPLOM S2ENTELÉSK0R. 259 

4. Tartsd meg e gyülekezetnek, Melyet törvényid vezetnek, 
Nagyjait s kicsinyeit! Igazgassad tanitóit, Hűséges elöljáróit, 
Felsőbb s alsóbb rendéit! Adjad, hogy szívvel, lélekkel Dicsér- 
hessünk a szentekkel S csak téged tisztelhessünk. És ha eljff amaz 
óra, Melyben szállunk koporsóba, Mennybe hozzád mehessünk. 

PRÉDIKÁTOR BEÁLUTÁSAKOR. 



235. (65 Zsoltár dallamára.) 

1. Óh Isten! a ki pásztorokat Híveid nyájába. Magad rendeltél 
tanítókat A te egyházadba: Áldattassék Uram! Felséged, Hogy 
idvességünkről így gondoskodott bölcseséged örök életünkről. 

2. lm e mi gyülekezetünk is Áld és dicsér téged, Mert lelkipász- 
tort minékünk is Parancsolt Felséged; Ki szent igéd tiszta tejével 
Táplálná lelkünket, Az igazságnak beszédével Tanítván bennünket. 

3. Szenteld meg hát, óh szentek szenté! Ez egyházi szolgát. 
Hogy áldott légyen ki- s bemente. Úgy igazgasd dolgát. Szenteld 
meg szívét, nyelvét, száját Tanításaiban, Hogy jól vezérelhesse 
nyáját Az Úr útaiban. 

4. A tudatlanokat tanítsa. Az erőtleneket Erősítse, intse, buzdítsa 
A lágymelegeket; Kötözgesse bé a sérelmes Szíveknek sebeit; Osz- 
lassa s űzze a félelmes Lelkek kétségeit. 

5. Áldj meg, Uram! minket is egész Figyelmetességgel, Hogy 
bévehessük az igét kész Engedelmességgel. Ne hagyd, hogy tőlünk 
visszatérjen Beszéded üresen. Sőt inkább szíveinkbe mélyen Meg- 
gyökerezhessen. 

AZ ESZTENDŐ UTOLSÓ NAPJÁN. 



236. (84 Ztoltár dallamára.) 

1. Ismét egyik esztendeje, Istentől kimért ideje Telek el a mú- 
landóságnak; Az égi testek órája Lefolyván, lett új példája A közös 
változandóságnak. Elmúlt vége, mint kezdete. Már van csak emlé 
kezete. 



200 AZ ESZTENDŐ UTÓLSÖ NAPJÁN. 

2. Boldog, ki csendes lélekkel, Ea nem könnyezd) szemekkel 
Tekinthet vissza folyására! Ki ha magát megkérdezi, Belső öröm- 
mel erezi, Hogy szolgált ez jobbúlására; Hogy ment mind az is- 
meretben Előbb, mind a szeretetben. 

3. Boldog, kinek nem kell szánni Elvesztett idejét, s bánni Meg- 
becsülhetetlen óráit! Kinek hív emlékezeti Elébe nem helyhezteti 
Helyrehozhatatlan hibáit! Ki az időt megbecsülte, A hivalkodást 
kerülte. 

4. Tökéletességnek atyja! Az öröm szívemet hatja, Valahányszor 
azt elgondolom: Mely sok jókat vettem tőled; De elrejtőzném 
előled. Ha meg más részről megfontolom: Azokkal mely rosszul 
éltem, Elvesztegetni nem féltem. 

5. Minthogy azért te teheted. Véghez egyedül viheted. Hogy a 
jót akarjam és tegyem: Engedd, hogy a múlt esztendőt. Mint már 
vissza nem jövendőt. Magamnak tükörül felvegyem; A jót benne 
követhessem, A rosszat elkerülhessem. 

237. ( 102 Zsoltár dallamánu) 

1. örökkön örökké élő, A változástól nem félő Jehova! mi 
Istenünk, Kitől vagyon mindenünk; Nincsenek neked napjaid, 
Esztendeid, hónapjaid; Azért azok nem avulnak, Beád nézve nem 
újulnak. 

2. De a mi földi létünknek, Testi gyarló életünknek. Valamint 
volt kezdete. Úgy lészen végezete; Olyan vagyunk, mint a pára, 
Mely eltűnik nem sokára; Megemésztjük esztendőnket, Hamar 
eltöltjük időnket. 

3. Ezt mutatja ez esztendő. Nem különben a jövendő. Hogy nin- 
csen állandóság, Hanem változandóság. Ez esztendő is elfuta, És 
végső napjára juta; Vajha úgy töltöttük volna. Hogy a lelkünk ne 
vádolna. 



AZ ESZTENDŐ UTOLSÓ NAPJÁN. 261 

4. Jaj! de ha jól elgondoljak, Es valóban megfontoljuk Eltöltött 
életünket, És cselekedetünket: Bizony méltó szomorkodnunk, És 
szívünk szerint bánkódnunk, Mert visszaéltünk időnkkel, Közelebb 
ez esztendőnkkel. 

5. Isten! a Jézus véréért, Becses elégtételéért Bocsásd meg 
bűneinket, És minden esetinket: Cselekedd, hogy úgy élhessünk, 
A bűnöknek véget vessünk. Múlt esztendei hibánkat Engedd el, 
kérünk atyánkat. 

238. ( 102 Zsoltár dallamára.) 

1. Lelkünk, testünk teremtője! És kegyes gondviselője! Imádjuk 
jóságodat. És irgalmasságodat; Hogy minden elfolyt időnkben. 
Közelebb ez esztendőnkben, A te kezed befedezett, Gonoszoktól 
védelmezett. 

2. Szent igédet hirdettetted, Mi lelkünket legeltetted; Adtál jó 
békességet, a jóra tehetséget; Ételt, italt, ruhát adtál, Egészséget 
szolgáltattál, És ez esztendő végére. Juttattál várt estvéjére. 

8. Uram! a te kegyelmednek, És hív gondviselésednek, Ily sok 
ajándékiért, Drága adományiért: Teljes szívünkből, lelkünkből, És 
minden tehetségünkből, Jildjuk te Istenségedet, Nyújtsad erre ke- 
gyelmedet. 

4. A Jézus áldozatáért, És érdemes haláláért Töröld el bűneinket, 
Es minden vétkeinket; Melyeket eltölt időnkben, Közelebb ez 
esztendőnkben Cselekedtünk és gondoltunk, Vétkes nyelvünkkel 
szólottunk. 

5. Óh Isten! újítsd szívünket. Világosítsd értelmünket. Adj a 
jóra kegyelmet. Vezérlő segedelmet; Hogy új életet élhessünk. 
Végre te hozzád m^be^sUnk, Szent Felségednek egébe, A boldogok 
seregébe. 



262 



TEMETÉSI ÉNEKEK. 



KEZDŐ ÉNEK. 



239» (DaUwn: Urmm a tdradelmM.) 

lm, j&ralunk Te hozzád Élet, halál ura! Kezdünk siró zsolozs- 
mát, Halotti nagy búra. Óh, halld szivünk keservét, Falánkjait 
szedd el; A koporsók félelmét Fiad által vedd el. 

24:0. (43 ZMltár dalUmánu) 

Isten oltárához bejöttem. Az én Uram eleibe, A ki öröme én 
szivemnek, Buzgó szivvel néked éneklek, És hálát adok szüntelen, 
Te néked Ur Isten! 

241 • ( 28 Zsoltár dallamánL) 

1. Életem fejlő virágának Keménységi sirba hullának, Kora 
halálomnak zordon tele, Tavaszi rózsáim tépte le. Menni kell 
gyenge időmbe, Néma fagyos temetőbe. 

2. Jaj, talán koporsóm éjjele, Engemet örökre elnyele. Talán 
örök halált hoz rám a Hamar ért révpart véghulláma. Jaj ! talán 
örökre fed el Homályával a szemfedel. 

3. Nem, mert szabad lelkem számára Megnyílt az ég az Ur sza- 
vára. Ott készen van örök édenem; Szinről-szinre látom Istenem. 
Óh! ne hullásatok értem Könnyet, — biztos partot értem. 

242. Az élet csak füst és pára. 



i 



^ 



3 



^ 



3 



1. Az 



r 



e - 



SS 



^ 



r 

let 

I 

ZBtl 



csak 



füst és 



f 



•^ 



r 

pá - ra; 



|J I J J 



2Z 



r V r I r ^ ^ 



El - e- 

A A 

£=fe: 



Vd^ 




$ 



k 



^ 



TEMETÉSI ÉNEKEK. 

/SS 



263 



i 



r 



F 



r^ 



nyé - szik nem so - ká - ra; Bár reg - ge - le 

Á Á A 



^m 



i ^ 1 ^ ^ 1 ^ jÁ 



r=f 



^^ 



'C/ 



i 



lE 




^^ 



i 



P 



/^ 



1 



^ 



-l» 



2± 



íi 



' r'r TT r , , ^ , 

szé - pen de - rül, Csak -ha - mar ho - mály-ba me - rül. 



r I r r 



I 






r 



2. Az élet csak szép rózsaszál, Tavasz fényén nyílóra vál; De 
ráfú a hervasztó szél, Lefonnyad és tovább neni él. 

3. Jaj, mint oszló füst és pára, Mint a tavasz szép rózsája, E 
kisded is eltűnt, lehullt, Halál éje reá borúit. 

4. Csendesedj sziv, nyugtot keress, Isten örök végzése ez! Mi is 
megyünk nem sokára, Az élet csak füst és pára. 

243. (102 Zsoltár dallamára.) 

1. Portestünk virág-szépsége Elhull, kezdődik s már vége. — Mint 
gyors folyók habjai. Tűnnek éltünk napjai. Sirodig ifjú! bár ép 
és Erős vagy, csak egy lépés. Mikor nem vélnéd halálod, Koporsód 
készen találod. 

2. Óh! hányan éltek előttünk, S mi kik ő utánuk jöttünk, Járunk 
most hamvaikon, Állunk sirdombjaikon. Ott hol ők mélyen szun* 
nyadnak Virágok nőnek s hervadnak, S általuk arra intetünk: 
Születünk s meghal életünk. 

8. Éld ifjú, örök idődet. De ne felejtsd Teremtődet, Nem tudod 
szent szózatja, Lelked mikor hivatja. A halál bűnünk közdija, 
Reánk fel levén vonva íja, Téged is mint az öreget, Minden lépésen 
fenyeget. 



264 



TEMETÉSI ÉNEKEK. 



4. Óh idvesség fejedelme^ Megváltottid hiedelme. Jézus! te légy 
vezérünk, Mig itt bujdosunk, s kérünk, Hogyha a siron inneni 
Lakásunkból ki kell menni, S bevégezzük az életet. Mondhassuk: 
"elvégeztetett!" 

244. (65 ZMltár dalkmánui 

1. Kevés napjaink véghatára, Eljő nagy hirtelen, Ember! hiv 
az Ur nemsokára, Légy készen szüntelen; Mint kies tavasz 
ékessége, Hervadunk ehullunk, Enyész e világ dicsősége. Születünk 
s meghalunk. 

2. Mindenütt nyilt koporsót látunk, A melybe tétetünk; Megfagy 
szivünk s itt mind elhagyjuk, A kiket szeretünk, Éltünk estélyen 
és hajnalán Dúl a halál nálunk; Földünk egy nagy sir s holtak 
porán járunk. 

8. Miért hát földiekkel tele Szived óh! halandó, Tudd meg, hogy 
életed és vele Minden változandó; Rövid az élet, int e példa. Ne 
tarts számot mára Légy bölcs, kevés napjaid éld a Mennyország 



számára. 



4. Óh szent Isten! mig itt bujdosunk, Mig haza nem érünk. Légy 
mindenünk, fő jónk, orvosunk, Gyámolunk vezérünk; Ha véghar- 
czunkkal szembeszállunk. Segélj kegyelmeddel Koporsónknál jelenj 
meg nálunk, Idvezitéseddel. 



245. Csak egy perc földi létOnk. 




r f r ' r f r ' 4 ' r r f ' r T ^ 



r r r ' r : rfr ' r r f 'r f =T 

. ( Csak egy perc föl - di lé - tünk Ha-mar el - e - nyé-szünk ) 
' t Mint vi - rág, mit a zord szél Le - tép töb-bé nem él. ) 



S 



f j j 






m 



é 



Sí/ 



n i , J {u 



TEMETÉSI ÉNEKEK. 



266 



i 



^> ^ M J J I j j I J J J 



1^ 



De 



f 



^^ 



a sir 



éj - 



S 



J^ J^ J J 



je - lén 



túl, 



Hol di 



f 



- csöbb 



i 



r^ I f J / ; 



i 



rf 



f= 



NA^ 



i 



fe 



^^=? 



/r\ 



i=i 



^ 



^ 



^ 



■TT" 

haj - nal 



m 



pi - rúl 



f 



f 



r^=7 



Ránk is szebb lét vi - rúl. 



^ 



^ 



I 



^s 



^^ 



^ 






f 



I 



i 



sa/ 



2. Ha elkong a végóra, Elhiv nyugovóra; Éj száll ránk és a 
reggel Uj napra nem kelt fel. Hiába könny, esengés, Nincs, nincs 
akkor ébredés. Oly mély a szendergés. 

3. Mint a füst, mint a pára Szél fuvallatára: Elmúlik rövid 
éltünk, A sirba kell térnünk. De a Jézus szavára Megnyílik a sir 
zára S eltűn a homálya! 



246. (42 Zsoltár dallamánL) 

1. Gyarló testünk porrá lészen, Mivel porból vétetett: Kitkit vár 
a halál készen. Mert halálra született. Óh! de egy jobb életért, 
Fizetjük mi ezt a bért. Drága bér, de dús váltsága: Lelkünk örök 
boldogsága. 

2. Hadd menjen hát kiköltözött Lelkünk jobb hazájába; Testünk 
a megholtak között. Hadd porladjon sirjába! Ott is az Ur védi 
azt. Óh, mi édes e vigasz! — S ha éveit kitöltötte, Uj élet támad 
fölötte. 



266 



TEMETÉSI ÉNEKEK. 
247. ( 102 Zsoltár cklUnára.) 



1. Halld meg Uram, kérésünket, Esedező beszédünket! Siral- 
munk jusson hozzád, Ne rejtsd el tőlünk orcád! Hajolj hozzánk 
irgalommal, Mig küzdünk a siralommal; S ha kiáltjuk nagy 
nevedet: Közöld velünk kegyelmedet! 

2. Jaj, napjai életünknek Oly hirtelen elrepülnek. Mint a füst és 
a pára A szélvész fuvására! Erejétől egy szavadnak. Tetemeink 
elhervadnak. Mint a mezők ékessége S ránk borúi a halál éje. 

3. Oh, nézz le ránk az egekből. Dicsőséges szent helyedből! 
Hallgasd meg könyörgésünk. Forró esedezésünk! Óh, állj mellénk 
erős Isten, Hogy a halál ne rémítsen, S minket, a sir bús rabjait, 
Reménységre birjon a hit! 

248. Azé 



tf- '^M^^J||/| 1 



JUí 



f 



f 




S 



1. Az é - let el - vi - rit, Mi - ként fú és vi - rág 



m 



ru 



^ 



r't f ' g g f r ' t 




De a si - ron túl fel - de - rúl Re - ánk egy szebb vi - lág. 



' i 'i i:i ' i 'i .;\ ^ 'i i ji i';it'" 



2. Hol kedvesünket is, Látandjuk boldogan. Ha bár rég nyug- 
szik ott alant, A sir mély almiban. 

3. Ott nincs bú, nincs panasz, Nincs árva nincs szegény, Isten 
veled te földi lét, Boldog leendek én. 



TEMETÉSI ÉNEKEK. 267 

249. (42 Zsoltár dallamára.) 

1. YégsS óránk ha elértük, Koporsónkba beszállunk Es nyugro- 
dalomra térünk, Minden gondtól megvállunk. Elhagyjak e világot 
S minden viszontagságot; T(>bb változást nem ismerünk, Ha 
csendes révpartot érünk. 

2. Boldogságmik abban leljük, Szent Isten, az életben; Neked 
hiven énekeljünk A szent gyülekezetben. Majd mennyei hazánkba 
Adj aj éneket szánkba, Hogy a dicsőült sereggel Áldjunk téged 
dicsérettel. 

3. Itt rebegő az énekünk S teljes fogyatkozással; De légy 
irgalmas mi nekünk S nézz ránk szánakozással: Ott a Krisztus 
nevében, Bizván ő érdemében. Dicsérünk szent buzgósággal, Erő- 
vel 8 hathatósággal. 

4. Erre méltatsz minket, hisszük, Szent Fiad érdeméért! Éne- 
künk elődbe visszük Jézusunknak kedvéért. Ha eddig szomorú 
volt, És nagy keservekről szólt: Változik örvendetesre, Vigra és 
dicsőségesre. 

250. (28 Zsoltár dallamára.) ' 

1. Csak mulandó földi életünk. Meghalunk mind, a kik születünk! 
Nem tudjuk, hol s mikor lesz végünk! Nincs a halállal szövetségünk. 
Még ma ragyog szép nappalunk, Holnap talán már meghalunk. 

2. Végéránk csak maga tudhatja Isten, a ki sorsunk forgatja, 
ö az ura létnek, időnek, A múltaknak és a jövőnek, ö adta ezt az 
életet, ö parancsol enyészetet. 

3. Óh, tartsuk hát készen magunkat, Rendeljük el korán házunkat! 
Hogy igy, bármely percben találnak Nyilai a gyilkos halálnak : Mint hű 
sáfárt leljen készen Az XJr, a ki számot vészen. 

25 1 • (84 Zsoltár dallamára.) 

1. Óh, örökké élŐ Isten, Kinek dicsőséged ott fenn Hirdetik az 
egek csudái! Mi, kik éltet tőled vettünk, Szent házadba, im, 
bejöttünk. Dicsérni téged és imádni; Téged, az örökkévalót, Mi 
elmúlok, mi elhalok. 



268 TEMETÉSI ÉNEKEK. 

2. Éltünk ura. Örök való, Ajkunk imiját halld meg óh! És add 
* meg azt, mit tSled esdünk: Ha földi sorsunk véget ér És a kihűlt 
sziy porba tér, Ne hagyj örök halálba esnünk! Óh, halld meg e 
buzgó imát S lelkünknek adj dicsőbb hazát! 

252. ( 163 Dictérat dallamára.) 

1. Drága élet, Semmivé lett! A mi napunk elfogyott. Hová 
leszünk. Hogy kedvesünk Minket immár elhagyott! 

2. Oyász és bánat Éje támad. Mert szerelme nincs velünk; 
Világosság, Égi jóság. Most ne hagyj el. Istenünk! 

3. Jer, tekintsd meg Könnyeinket, Mérd meg súlyos bánatunk; 
Szent kezeddel Te fedezd el. Kit epedve siratunk. 

4. Égi Atyánk, Halld meg imánk, Fájdalmunkban adj erőt; S 
kit elvettél. Égbe vittél, Fent a mennyben áldd meg őt! 

253. (35 ZMltár dallamára.) 



1. Óh, koporsó néma zára, Mely kedvesünket bezárja S mely 
boldogságunkat befödted, Zokogva itt állunk előtted. Arcznnkon 
ül a fájdalom, Ajkunkon esd a siralom: Miért, miért rejted el 6U 
A vallásos 8 buzgó hivőt. 

2. Mint éjszakán sötét van itt, Hol ő lehunyta szemeit; Vigság, 
öröm elszálla véle, Hogy életének immár vége. Óh, Isten, édes 
Istenünk! Te adj reményt, hitet nekünk; Mondd, hogy földről 
égbe vitted S fenn a mennyben idvezited. 

3. Int az idő, int az óra, Szomorún int búcsúzóra; Hiába sirunk 
már fölötted, A gyász csak itt marad mögötted. Szeműnk elől a 
sir bezár, Fenn örök élet fénye vár, Áldva légy a föld porában! 
Áldva légy a túlvilágban, 



TEMETÉSI ÉNEKEK. 



^9 




254. Elérkezett az óra. 

/ÍN 



hH ^ rihliij ^ J i 



1. El - ér - ke-zett az 6 - ra, Vi-gyé-tek tes - te - met, 



''■ '' i-"n,\/^/ i í'i/ i ,^ tfpfi 



/í> 




Hadd tér - jen nyu - go - vó - ra, A sir vár en - ge - met. 

\ h Á' i J . ^ J J .J j— J 1 L 






f 




i 



^^ 



2. Boldog a kit oda alant, Csendes nyugalom vár És a kitől a 
sírhant Bút s keservet elzár. 

3. Sirodon béke lengjen S égi honban lelked Hála éneket zengjen, 
Hogy üdvöd föllelted. 

255. (37 Dictéret dallamára.) 

Eltávozó kedves halott Vár rád a sir, megnyugszol ott; Lelked 
pedig az égbe száll, Istennél ott üdvöt talál. Oda néznek már 
szemeink S mig hullnak érted könnyeink, lm, megálldunk mi is 
téged: Maradjon itt drága emléked! Isten veled! Isten veled! 



2dÖ« (Dallama: Uram a töredelmes.) 

Csendes legyen nyugalmad A simák enyh-helyén; Áldás legyen 
jutalmad Álmod nagy éjjelén! S a mig porod lezárja A csendes 
sirhalom: Lelked boldog hazája Legyen az égi hon! 



270 



TEMETÉSI ÉNEKEK. 
257. (42 ZiolUr dallamánu) 



1. Térj pihenni fáradt vándor, A sir keble vár reád; Hűlt porod- 
. nak a rokon por, Csendes, békés nyutot ád; Utad immár véget ért, 
' Lelked messze, égbe tért S ott a fényes mennyországban. Él örökös 

boldogságban. 

2. Jó Istenünk! Légy mi velünk Mennyei kegyelmeddel! Mig 
itt élünk, légy vezérünk A te áldott lelkeddel! Jézus! édes 
Mesterünk! Add, oly kincset szerezzünk. Mely megmarad akkor 
nálunk, Ha a sötét sirba szállunk. 

258. Az álom édes karjain. 




1. Az á-lom é-des kar -ja -in. Hol sem-mi bú és sem- mi kin, 




Hol nem há-bor-gat sem-mi sem, Mily jó pi -hen -ni én - ne - kem. 




yc/ 



2. Nyugalmam mély zavartalan. Körültem minden szótalan, 
Nincs szenvedésem, bánatom. Mindent elvon a sirhalom. 

3. Porrá leszek, elhamvadok. Tudom, de lelkem élni fog, El- 
hagyva földi lakhelyét, A menny dicső hónába lép. 

^Énekelhető a 64 Dicséret dallamára. 



271 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



^fl 



259. Istenem Te hozzád. 



i 



i^^ 



; 'í'//Vr' 



z: 



^ 



r i rr r r r - rrr 

1. Is - te- nem Te hoz -zád, Mind kö - ze - lebb. Ha - bár su- 



i 




^^Tr f. f 



j 



VA' 




^# 



i 



/T\ 



f J r r 



-«ö>- 



j 




^ 



lyos ke - reszt. Nyom en - ge - met; Lel - kem e dal - ban van, 

i I I j-J í 1 Z j A 



Ú=A 



rrf' i r n 



2z: 




SS/ 






sa/ 



/rs 




T. 

Csak Te hoz-zád U- ram, Csak Te hoz-zád U-ram Mind kö-ze-lebb. 



^^ 



t 






Si/ 



2. Mint vándor, úgy a nap Nyugtára tér, Alattam durva kő. 
Körültem éj. De vágyom nyugtalan Csak Te hozzád Uram, Csak 
Te hozzád Uram Mind közelebb. 

3. Mutasd, az égbe fel Mely út vezet! Ha bármit küldsz, tudom, 
S áldom kegyed. Angyalt küldsz titkosan S hozzád, óh jó Uram, 
Hozzád óh jó Uram, Hivj közelebb. 



272 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



4. Ha lelkem bús, sötét Veled betel; Búmból majd támadand 
Egy uj Bethel. Nem lankaszt gyötrelem. Hozzád jó Istenem, 
Hozzád jó Istenem, Visz közelebb. 

5. Ha szárnyad csattogón Égbe ragad. Nap, hold, csillagsereg 
Mind elmarad. Ezt zengem untalan: Csak Te hozzád Uram, Csak 
Te hozzád Uram, Mind közelebb. 




260. Hozzád száU hő imánk. 



;i'i^'ir I 



1. Hoz-zád száll hö i'- mánk. 



r 

Is - te-nünk jó A - tyánk, 



^t 



^^ 



t 



i 



11 A IÁ 




Halld meg ké - rünk, Add szent ke - gyei - me- det, Kik fé - lik 



m 



^ 



1 



í 



1 1 1 1. j> 1 111 



s 



U 



^^ 




SS/ 



^N 



í 



/TN 



m 




j j. ;*: 



P=Ff 



^^ 



^ 



ne - ve - det, Áldd meg Te né - pe - det, Mi Is - te - nünk. 

i- J> J j i j _ j, -i^ j ^ 1 ^ j. 



U 



U 



m 



VA/ 




t 



U/ 



í^ 



r 



2. Szent lelked vezessen Tovább is kegyesen Jó Istenünk! Buzdul- 
jon hálára Te imádásodra. Mert Te vagy mi nékünk. Jó Istenünk! 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



273 



261. Uram vezess engemet 






te 



1. U-ram ve-zess en - ge-met, Ha a vi - har fe-nye-get, 



^ 







^ 



/T\ 



/!N 



• j) j^ J2|,^ ^ 




Hab-ja - i 



a bősz ár - nak, Ma - gá - val 



ffrsr 

el-ra-gad-nak. 




'^' cr • s re? g'rr" g é ^P 



^ 



Csak Te ma - gad légy ve - lem Biz - tos lesz úgy é - le - tem. 



SS/ S£/ 



rt 



2. Mint az anya gyermeke, Nyugszik éltünk tengere, Ha szódat 
felemeled, Háborgó tenger felett. Csak Te magad légy velem. 
Nyugton lesz úgy életem. 

3. Ha a hajóm parot ér. Vész hullám még mindég ér, Kezeddel 
vonj magadhoz. Békét, nyugtot csak Te adsz, Hallasd velem 
szózatod, Ne félj! én veled vagyok. 



274 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



rr 



262. (26.) A ki értem nwgnyiUl. 

Dr. Hastings T. 

^ Vf H ' f- c s-rf- 

1. A ki ér - tem meg-nyi - Iái, Rejtsél, 6h ö- rök kö-szál! 










Az 



a víz 8 a drá-ga vér, 



Me-lyet on - tál a bú-nér\ 





H r c í ' r ^ 



Gyógy-ír le - gyen lel - kem-nek. Bún - töl s vád-tói ment-sen meg ! 

1. J J I ^ J J j'. J J. J i J i 




2. Törvényednek eleget Kezem óh nem, nem tehet; Buzgóságom 
égne bár S folyna könyem, mint az ár, Elégtételt az nem ad Csak 
Te válthatsz meg magad. 

3. Jövök, semmit nem hozva Keresztedbe fogózva, Meztelen, 
hogy felruházz, Árván, bízva hogy megszánsz. Nem hagy a bfin 
pihenést, Mosd le, óh, mert megemészt * 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



275 



Mérsékelten. 



263. (16.) Csendes éj. 

Dallama: Gruber Ferencz. 




^^^^^s^ 




f 



I p 

1. Csen - dea éj, szent - sé-ges éj ! Min - de-nek nyug-ta mély, Nincs fenn 

J J> I i. JJ' I Ibi I hJ. J i ' 



i 



J. . J i-J-J P 



^•n; t Hc g g r ' r í r'ir é ^^ 




s 



más csak a szent szü-le - pár Drá - ga kis - de - dök ál - ma - i - nál. 



^ ^ lg' g t r 




n ^ t> 



p 






rrrrftf 



Szent fi ' ű a - lud - jál. Szent íi - ú a - lud - jál! 




2. Csendes éj, Szentséges éj! Angyalok hangja kél; Halld a 
mennyei halleluját, Szerte zengi e drága szavát: Krisztus megsza- 
badít! Krisztus megszabadít! 

3. Csendes éj, Szentséges éj! Szív örülj, higyj, remélj! Isten 
szent fia hinti reád Ajka vigaszadó mosolyát! Krisztus megszüle- 
tett! Krisztus megszületett! 



276 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

264. (17.) Halld mint zeng az egész ég. 



Mérsékelten. 



Mendelssohn- CuMMiNGsW. H. 




1. Halld mint zeng az e- gesz ég: ,,A ki-rály-nak di-csd-ség! 

_ _ j . r> \ lA ilJ^A 11 ' 

u^— u m, C RJL 




Bé - ke - ség e föl - dön lenn, Is - ten - töl j5 ke - gye-lem. " 

J J. > I i j ji j. ;. J j 




H ' r "r ^ f 'r 1^ 



tíb=U 




r f f ' ' ' '-^ r f f 

Né-pek, őr -ven-dez-ze - tek! Vissz-han-goz-zák a meny-nyek! 



m 



m 



f 



^m 



s 




Hir - dea-se 




a ter - mé-szet: Krisz - tu - sunk meg szü- le - tett! 



^ 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



277 



f i ( 1 / i / ii^ ' i|i, ^^f'- JiJ^ni 



rr 

Halld mint zeng az e - gesz ég: ,,A ki -rály-nak di - csö-ség!" 



V</iif^^VVii 



/ 



2. Krisztus, kit az ég imád, Kié az egész világ, Mikor az idő 
eljött. Szűztől ő megszületett; Istent szemünk testben lát, Dicsér- 
jük e nagy csodáti Mennyből földünkre jő el Jézusunk, Immánuel! 
Halld mint zeng az egész ég: ,,A királynak dicsőség! '' 

3. Dicsőség, ő a király, Békeség és igazság. Éltető világos nap, 
Bajainkra gyógyírt ad. Kis gyermek lett; mi értünk Született, 
bogy élhessünk. Porból hogy feltámaszszon S újjászületést adjon.. 
Halld mint zeng az egész ég: „A királynak dicsőség!'' 



265. (59.) Nem hagyjuk el a bibliát 



I 



Kissé élénken, 
mf 



Haydn. 



r f r f I 




^^ 






r 

1. Nem hagy-juk el a bib - li - át, Is - ten szent i - gé - jét; 



i J ^- V J ^ :> ^ V V ,j-^j _ 

f rip- c r f if r f f lr-"J 



mf 



^m 




> ' f r r 



i 



Ez tá -ma-sza az ag - gok-nak És if - jú-nak ve - zér; 



Uí \ iín \ f-(ii i liJl \ ; '^ 



278 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



tt^ 



. ;í j J I J J J ff^ 






Ez nap, mely fé-nyes su - ga - rát U - tunk-ra hin - ti el. 



.4ii n íi\^- i í i \^ 



f 



m 



* 



rfí 



É 



n J J IJ. I I 






7 f f r ' I b ' I r r f r r- 

Eb - böl hall-juk Jé - zus sza - vát, Ez Is - ten-hez e - mel. 



\'l^*ii h ttt 



f ' r f r r 



r 



1 



2. Nem hagyjuk el a bibliát Sem baj -sem örömér' E kincset nem 
veszi tőlünk Senki, bármit igér. Akármit tesz is a világ, Ha üldöz, 
ha csábít, Eltűrünk minden szenvedést, Isten megszabadít. 

3. Kern hagyjak el a bibliát, Terjeszszük mindenhol; Mig Jézus 
éltető szavát Hallják közel s távol, Mig kegyelmének hatalmát Érzi 
a nagy világ. Megfogadjuk, el nem hagyjuk Soha a bibliát. 



I 



K 



Mérsékelten, 
mf 



266. (60.) Örömhir! Te vagy as. 

ViCTOR JÁNOS. 



í 



rr 



m 



r íí y 5 c f 



1. Ö - röm-hir! Te vagy az, E - van-gyé-li- cm! 




^^ 



^ 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



279 




I ' j' j' p 



n 






S te Krisz-tus: tö - vis közt Fe - hér li - li - om! 

. . i i j i ^ I 



f 



F=f 



C C f I c 



J' J' ;' i' i J 



r-f 



f 



^ 



^ ; I j' íji 



m 



rnrr 






s 



Ste Krisz-tus: tö - vis közt Fe -hér li - li - om! 



r 



^ 



:ű,'iy Vh'N 



2. Óh fehér liliom Pirosló vére, Hogy hulltál a világ Üdvös- 
ségére! 

3. Hasson el a szózat Lelkem mélyébe: Bűnöd megbocsátva, 
Tied a béke! 

r 

4. Ez lesz az örömhír Az én szívemnek; így adok örömmel Hálát 
Istennek! 



267. (90.) Sionban sok kis gyermek. 

Élénken. Angol dallam. 



t^ 







1. Si - on - ban sok kis gyer-mek é - ne - kelt di - csé - re - te t; 



I I I J I I J I J J J J^i -J A 

w,n f ^ . j I M f r'r rr i r r 

4tl. I I 



m 



II 



F 



280 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 




f^íljli V f 



Ma -gasz-tal - juk da-lunk-kal Mi is jó Meg-vál-tön-kat! 



\>\\. I :j r- r. 



if i ' r I f 



f 



1 



P 



P 



m 



I í 'íHi 



^ 



p 



1^ r I ]r í I ir 

Hall - gasd csak a gyer-mek-han - go - kat. 



f=r 



f 




i 



t 



s 



fe 



r 



^^ 



^^ 



FTT 



csak a gyer-mek-han - go - kat: óh, ho-zsán-na. 






I J^^i^ i^ J i 

^^^ :=— r ^ # i\ 



f 



E C g ^ !»■ 1^ 



J. ^^^ 



Lff. i r 




^^ 



óh, ho-zsán-na, óh, ho - zsán - na Jé - zus - naki 

j^ i> j j J. J>J 



^•blt-^P ^ ^ 






^^ 



a 



f 

2. Megtanultuk igéjét, Ismerjük szeretetét, Égbe vezető útját, 
Szívünk ezért hálát ád. Hallgasd csak, stb. 

3. Gyermek, tanitó, szülők. Mindnyájan dicsérjük őt, Áldjuk 
^agy kegyelmeért Mig hozsannánk mennybe ért! Hallgasd csak, stb. 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



281 



268. 



I 



m 



Lassan, 



(91.) Szent érzelem tölti keblem. 

Dallama: Mozart. 



á 



í 



3 



f 



1. Szent 



s 



1 



r 

ér 



i 



I 

ze 



f 

lem töl 

j 



?=^?^r 



- ti 



r 

keb - lem; 



T" 

Hoz 



r^ 



^P 



*^^ Ti 



^ j J I J. 



mP 



r f ' r 



f 



^ ^ 



j H ^ U J 



^ 



zád 



it 



vá - gyom Is - te - nem; 01 - tal - mad-ban nyűg- 



^ ^^ J J. 



IZ 



1 



r "f if if 



'mfí 



t5»- 



P' 



^ 



m 



j i >j j 



rj 



J J U I I 



w=^ 



szik lel - kem, Te vagy ne - kem min - de - nem. 



p 



? 



3Í:J 



^ 



$ 



Í 



i 



i 



2. Sujtson bár a vész a porba Nem rendíti meg szívem; Elveszt- 
hetek mindent sorba; Ha Te megmaradsz nékem. 

3. Ha házadban imádkozom: Lelkem békén megpihen; Kegyes 
szemed rám néz — tudom, Nyugszom azért csöndesen. 



4. Boldogságom Te nálad van: Vezesd hát ugy lábamat, Hogy 
egykor szent országodban Színről-színre lássalak! 



282 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

269. (98.) A szent igazság mellett. 



m 




Élénken. 
Egyesek. 



Dallama: Buss P. P. 



f 



n 



;» j I -P. ^ J 



jf 



r=5=í 



1. A szent i - gaz - ság mel - lett Meg - áll - ja he - lyét. 



v/^^j^ l ^^^» ^ 




s 



A - ma bá - tor kis se- reg, Hün Vall- ja Is - te - nét. 

p } í í } p p } p } p :> 



^'' 1^ í^ '' [i I c c f' i; I c c 'M 




Kar. 



^ ,r g ^ r '^^ ^ 'r g ff ,^ 'r- 



Bá - tor légy, mint Dá- ni - el, Bá - tor, vi - téz légy. 



k^^^^v^^l^^^'Vl 



g ^ g 'p p r ' ^ 



. 1 



^ 



m/ 



vi - téz légy, 



t 



fe 



JWH^ 



r=rf 



^ 



]É 



ít 



j^>^ J^ ;> .^^ 



g c -^ T i c g - 



^ 



Is - ten - röl és hi - ted - röl Ta - nu - sá - got 



r 

tégy! 



_ p pl i j p i p j' p 1,1. 



3 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



283 



2. Hány hatalmas elveszett Bátorság hiján, Holott hős is lehetett 
A Dániel pártján. Bátor légy, stb. 

3. Hány veszélyes óriás Gőgjét ejté meg Dániel és a csodás 
Kicsiny, bátor sereg! Bátor légy, stb. 

4. Magasra emeljük fel Jézus zászlaját, Győzzük le, mint Dániel, 
Bősz ellenünk hadát! Bátor légy, stb. 

270. (99.) A szeretet hatalmát áldom. 



m 



Kissé lassan, 
m 



Dallama: Bortniansky D. 




f f r T ^ tm* r I r 



^» 



í 



r 

1. A sze - re*- tet ha - tal - mát ál-dom, Mely Jé-zus-ban fe- 

J=ní 



i ^^lMr"' Mr r 



; \ r' r ^^^^ r r r ^ 



p f i r ^ r ir p 



m. 



j i ^j j i .j 



^^ 






lém ha -jel; A nagy Is-ten Fi - a, Meg-vál-tóm, Ma-gá-hoz 

■ j j . j j -j ^ -^ -^ 



r r v r ' í' r 'í^ 






P 





3 



á 




vonz bűn po 



p 



idí 



rá - ból! Nem gon - do - lok tőb-bé 

jLj , I I , ! I J i^ , 



ma- 



f ^ 'f d* 'i'™^ 'f 







284 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



^w 



/r\ 



^ /r-^/V- W^ 



i 



gam - ra Csak rád óh sze - re - tet 8 ha - tal 



-7- 

mad - ra. 






•r~rT^~r 



I 



2. Óh mennyire szerettél engem! Szíved engem bfmi kíván; Te 
hozzád bajlik minden bennem S Téged keres későn korán. Óh 
szeretet, te égi lényem, Te bírsz engem és Te vagy reményem. 

3. Neked adom át szívem', éltem', Mert tőled lelkem üdvöt vőn; 
Feláldoztad magad én értem És üdvöm ára véred lőn; Ki engem 
újra teremtettél, Csak tied éltem, Te megmentettél. 

4. Óh Jézus, nagy neved maradjon Bevésve mélyen lelkünkbe 
És szereteted általhasson Szívünkbe és érzelmünkbe. Óh drága 
Jézus, áldott neved' Hirdesse minden szó és minden tett. 

5. Óh Jézus, drága szent nevedben Atyám hű szívét láthatom; 
Minden imánkra szól: Úgy legyen, Ez üdvösségem, vigaszom. Ha 
bűnös látja e kegyelmet, Szívében is fellángol szerelmed. 

271. (100.) Az áldott orvos közeleg. 

Élénken. Dallama: Stockton J. H. 




■■1 



Az ál-dott or-vos kö-ze-leg, A drá-ga fö-pap Jé - zus; 



Sza-va szí-vünk eny-hi - ti meg, E-gyet-len üd-vünk Jé - zus 



:1 



mf 



i 




VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



285 




Halld, mint zeng az é - g^ kar É - des vissz hang- ja - i- val! 



S 



m 



^ 




mf 



m i t J 



^ 



i \-- ^1 1 1 i 



p 



1 



Szí -vem-ben is zeng e dal: Jé - zus, Jé - zus, Jé- zus! 




2. Ki minden vétket megbocsát S bűnünk eltörli: Jézus. Meg- 
nyitja a menny kapuját S vezérel minket Jézus. Halld, mint, stb. 

3. Kiszenvedt bárány, tisztelet, S dicséret néked, Jézus! Te vagy 
a legfőbb szeretet, Csak érted égek. Jézus. Halld, mint, stb. 

4. Elmúlik minden fájdalom E drága névtől: Jézus! Édes, 
örömmel hallgatom A Te nevedet. Jézus! Halld, mint, stb. 

5. Testvéreim óh jöjjetek. Áldjuk e nevet: Jézus! Dicsérve 
énekeljetek: Megváltó, drága Jézus! Halld, mint, stb. 

6. Ti gyermekek, kicsik, nagyok, A tietek is Jézus. Csak az ő 
útján járjatok És veletek lesz Jézus. Halld, mint, stb. 



7. S ha egykor égbe térhetünk, Előttünk lesz majd Jézus; 
Trónjánál zendül énekünk E drága névről: Jézus. Halld, mint, stb 



286 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



272. (107.) Elfáradva, megterhelve.* 



Ménékelten. 



Baker H. W. 
MONK W. Hi. letevése. 



fq i j J|J j j J | J J j'j i J. 



f f r f f f ' f f f rr r- 

1. El - fá - rad - va, meg - ter -hel - ve, Fáj na-gyon szí - vem! 



ÍJi'i'iV'i 'hWÍ^ 



* 



m 





rr^ 



ni j i j ,] 



r 

Jé - zus hív: ,,Jö - vei 



I 



f-ry 



én hoz - zám, 



3-'' I r r M r r f r 



f 



Itt 



r 



i 



- henj!" 



sz: 



2z: 



i 



w 



2. Láthatok-e jelt, mely bizton ő hozzá vezet? Kezén, lábán, 
oldalán látsz Sebeket. 

3. Homlokát vájjon díszíti Korona dicsőn? Bizonynyal van 
koronája Tövisből. 

4. Ha követve megtalálom Itt mi jutalmam? Sok könyű, sok 
fáradság és Bántalom. 

ő. Es ha hozzá hű maradtam, Végre vájj' mit ád? Bűnt, halált 
legyőzve vezet Síron át. 

6. És ha kérem, hogy fogadjon. Megtagad engem? Nem, ha ég 
s föld el is múlnak, Sohasem! 



'A. „Propríetors of Hytnns Ancient and Modem" (I«ondon) szíves engedelmével. 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



287 



273. (109.) 



tárva egy 



Élénken, 
mf 



Vail S. J. 




1. E - löt-tem tár - va egy ka - pú, Mi fény tör ál - tal raj - ta! 
.p l d _ I . . ^1 —* 



P^=t^ 




Az Úr sze - rel - me Ián - gol ott s szent se - be - i - nek aj - ka. 

jj jj jj jj j j jj 







é 



cr ^T g r c'/ {'/ í''/? "/ ' 

Ir-gal-ma-dathogynyer-he-tem? Meg-nyi-lik e ka - pú ne-kem? 



'^ 



f c f c T 




I 



Ví/ 



^^^^^» 



^ 



Ne - kem, ... ne - kem, . . . Meg nyi - lik - e ne - kem? 
Ne-kem, ne-kem, 



t)— t 



>^ 



ií/' 



^^ 



ir 



^ 



288 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



2. E tárt kapun által mehet A földnek minden népe Gazdag:, 
szegény, nagy vagy kicsiny, Ki vágyik üdvösségre. Irgalmadat, stb. 

3. E tárt kapun óh, lépj be hát. Mert rád bősz ellened les. A 
kereszt lészen koronád, Ha hű les^sz hitedhez. Irgalmadat, stb. 

4. Ott Jézus lábához teszed Pályád nehéz emiékit; A ki ke- 
reszted' rád vete, Az koronával ékit. Irgalmadat, stb. 

274. (110.) Engem szeret Jézusom. 

Élénken. Bradbury W. B. 




1. En-gem sze -ret Jé - zu - som, Bib - li - ám - ból jól tu - dom. 

J J J J J J J J I i J J I 





Mind ö - vé a kis gyer-mek, E - rőt ád a gyön-gék-nek! 



s 



j j j j j j -j 



'■v r f f ir r ^ 



F 




1 



i 



*»/ 



fe 



K 



f 



r f i 



2Z 



s 



úgy 



van ö sze - ret. 



J. 



^ ^ — — 



^=^ 



mf 



^ 



j j 
^ 



ö 



sze - ret na - 



^~-i-^ 



gyon; 



p=f 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

/ÍN 



289 



i 



ii 



^ 



s 



r=f=^ 



f=? 



i«^ 



S 



i 



Úgy van ö sze - ret, f - gé - jé - böl tu - dom. 



^6=^ 



trrrt 



r 



^ 



^ 



f 



g 



I 



2. Jézus értem szenvedett, Megnyitotta az eget, Bűnömtől meg- 
tisztított, Mennyországba fogadott: Úgy van, stb. 

3. Jézus szeret, velem van, őriz minden útamban, Mennybe 
viszi gyermekét. Ott dicsérem szent nevét. Úgy van, stb. 



275. (113. Fel, 

Élénken, 



Bliss P. P. 



^^ 






i i ^ HU 



f 



1. Fel, ba - rá - tim, drá - ga Jé - zus Zász - la - ja a - latt! 



ift-^N^ 



fíiti \ 'r< i i'St ^ 



Bát-ran, bát-ran! Se-ge-del-me Di - a-dal-mat ad! 



290 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKE5K. 



.1 )1,0'. j> :<, h^ 



i 



m+pm ^ 



fet 



m 



Biz - za - tok, mert Jé - zus 



in* 



f 



k .^ ^ .r .f 



el - jön, ö 



a fö 



ve 



-zér! 



' i í- l \ t ^ ^ 



S 



tJ=C£ 



I 






rrif 



X'i' f^ iHífi 'l i 



p p p p p 

Zeng • je aj -kunk: hoz-zád es-dünk Gyfi- ze - de - lem ér! 






2. Lám, a Sátán serge talpon, Szembe törni kész; A legbátrabb 
harezosoknak Bátorsága vész. Bízzatok, stb. 

3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon A győzelmi jel. Diadalra, 
Jézusunkkal, Neki győzni kell! Bízzatok, stb. 

4. Harczi zajnak közepette Mentőnk résen áll. Bátorság! ö áll 
segédül Szívünk harczinál! Bízzatok, stb. 

276. (116.) Hadd jöjjön hozzám minden kis gyermek! 

Mérsékelten, Dallama: Bradbury W. B. 

m 




1 1 \ p j' I' p[ \ 

a Ili i ^ f 



-^ 



1. Hadd jöj-jön hozzám minden kis gyermek !Szól a jó gyermek, barát; 



^ 



m 



m 






VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



291 




m^ 



m 



óh ne o-kozzbá-na-tot szí-vé-nek, Hallgasd meg hí- vósza-vát! 

r c - 



^m 



T=¥- 



^S 



TT-p 





D b 



r r f f- 



„Kis gyer-me-kek, si - es - se - tek, Si - es - se - tek én hoz - zám, 



m 



rb , , i r f -h^ 



feít=0 



m/ 



l-v.^l^'» l / 




i 



L) P 

Kis gyer-me-kek, si - es - se - tek, Si - es - se - tek, én hoz-zám ! * * 



^ 



?E=iC 



Í5=Í5: 



1 







r r f c 



-^ 



I 



2. Halld, téged hív az örök szeretet, Siess, borulj keblére! Fáj 
szívének, ha csak egy elveszett S nem vágy szeretetére. Kis 
gyermekek, stb. 

3. Jézusomhoz örömmel sietek, Gyermekbarát, itt vagyok! Oly 
édes, ha ölén pihenhetek. Érte mindent elhagryok. Kis gyermekek, 
stb. 

4. Óh, mily édes az élet Te veled! Nyájasan néz rám szemed, 

Mintha szólna szelid tekinteted: ,,Bizzad reám éltedet!" Kis 

# 

gyermekek, stb. 

5. Néked adom, Megváltóm, szívemet. Óh, fogadd el kegyesen! 
Néked felajánlom életemet, örökké tied legyen! Kis gyermekek, 
stb. 



292 VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

277. (118.) Harang szól a mennyben. 

Élénken. RooT G. F. 




. f Ha-rang szól a menny-ben, ott ö-röm van ma, Mert egy té - vedt 
' ( öh nézd, é - gi A-tyánk hogy jö e - lé ki, Meg-tért gyer-me- 




r r í^'^'^'r^ 



lé - lek tért ha - za! ) 

két hogy ö - le - li! j Is - tent di - csé-rik az an - gya - lok. 



P.Í>J!.iA. 




Di - csé -rik a meny-nye-i ka - rok; A meg-vál-tott se - reg 




i> e 1) ? 

SZÍV- vei, lé -lek -kel 



i'-j j''j ^-J t ^- 



Az Úr - nak ö - röm-dalt é - ne - kel. 

J. i J. i ;>. I, J. j A. 




2. Harang szól a mennyben, ott öröm van ma, Békét lelt e föld 
egy vándora. Egy elfáradt lélek bűntől mentté lett S megváltott 
permekké született. Istent dicsérik, stb. 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



293 



3. Harang szól a mennyben, ott Öröm van ma, S angyaloknak 
győzelmi dala. Hirdetik vígadva e nagy örömet, Hogy egy lélek 
újjá született. Istent dicsérik, stb. 



278. (120.) Hittel rád tekintek. 



^^ 



Kissé lassan, 
mf 



Dr. Mason L. 



^ 



^g 



t f rrt f 

1. Hit - tel rád te - kin - tek. 

i 1 i. ]> j 




^ 



á - rá > nya Is - ten - nek, 

J J J J. i> J 



^ 



r r if' [; r if r r T' ^' p 



«t/ 



^§ 



á 




i^^ 




Jé - zu - 



-^- 



f 



• g r T 



som! Ké - ré-sem' hall-gasdmeg, öh vedd el 




^ 



bü - nö-met, Má - tói hadd le - hes-sek Ti ed U - ram! 



^m 




s 



I 



2. Töltse be kegyelmed EróVel szívemet S buzgósággal! Meg- 
haltál érettem. Add, hogy szeretetem Híven, forrón égjen Tisztább 
lánggal! 

3. Ha sötét völgyekben Járok és fáj szívem, Légy vezetőm! 
Éjjelem' világítsd Könyűim Te szárítsd. Jó pásztor, gyámolítsd A 
tévelygőt! 

4. Ha tűnik ez álom S. már érzem halálom Hideg árját. Drága 
Üdvözítőm Ments meg félelmemtől, Hadd lássam fönn dicsőn A 
szép hazát! 



294 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



279. (125.) Jekzavunk: 



Élénken, 

mf 




^ 



f f r T 



Reichardt L.-^Gross J. 



m 



f 



^ 



1. Jel - sza- vünk: E - lö - re! E - gye-sül-jünk mind! 



i i 



S 



^ 



i^L^^f ///- 



? 








g 



Jé - zus - ra néz sze - 



I 



J 'f \p 



műnk, Hát - ra nem te - kint. 



,L^ 



^^ 



^' //i^/^ 



^ 



tg 



Ott a tü - zes osz - lop Ha - dunk e - le - jén. 




I 



m 



i 



^ 



ffl i 4 i i 






i 



I 



r 



í 



/ f / r 



i 



r 

Nem hát - rá - lünk so - ha Míg ve - 



g 



i 



f 



^-^^ 



zet 



f 



e fény. 



J 



^ 



«- 



I 1 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



29Ö 



i 



i 



^ 



ríHf 



•^^ 



i 



r 

Har-czol - va e - lö - re, Si - vár pusz - tán át! 



U 



^m 



^ 



i 



p 



•gy 



/ 



^W 



^ 



±^^;J^^ 



i 



2z: 



r r 7 r 



Hi - tünk lát - ja fény - ben Az 



I - 



^ 






m 






i 



E 



gért ha - zát. 



T 






zz 



I 



2. Viruló erőben, Előre ifjan! Úgy tarthatunk lépést Férfiko- 
runkban. Fel a kegyelemnek Áldott lépcsőjén, Mig Isten trónjá- 
nál Felragyog a fény! Előre mig élünk. Hegyen, völgyön át, 
Napnyugtakor lészen Nagy világosság. 

3. Csak előre bátran, Nyája Jézusnak, Míg minden reményünk 
Életre fakadt. Vak világosságot. Beteg gyógyírt kap. Minden 
népre Isten Hajnala hasadt. Előre, a sötét Éjjelt hagyjuk el! 
Előre, míg Isten Napja ránk felkel! 

4. Óh mily dicsőséget Készitett Isten A boldognak, ki itt Sze- 
reti híven! Szem soha nem látott. Fül még nem hallott. Ajak ki 
nem mondott Ily boldogságot. Mindig csak előre Fényes fegy- 
verben. Míg lehull a fátyol És már lát a szem. 

5. Távol láthatáron Tornyosul a vár, Hol az Isten trónol. Ha- 
zánk ott ránk vár. Gyöngyből rakott falak. Szín-arany kapuk. 
Éltető víz árja. Drágaköves út. Oda a Szent Lélek Segedelmével, 
Vándortársak, oda Törekedjünk fel! 



296 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 
280. (127.) Jézus fényes napom. 



Ménékelieru 
m 






f 



m 



^ 



Dallama: Gross. 



' r r I 



f=^ 



m 



3 



I f Jé - zus fé - nyes na - pom 
' 1 Jé - zus bol - dog - sá - gom, 

'H . i i . 



Sö - tét éj - sza - kán, 
ö röm ha v&r rám; 

j j i j j. 



.r r f fir.f r' i f r f L;r""i 



^ 



4 



; ; , .1 J j . 



r" c f f ' r r g g ' i"^" r 

Jé - ZUS 8ze - re - te - tem, E - gye - dű - li kincs! 

1. 11 






i 



m 



^^ 



^=&T 




^^ 



r r r ' i- 



SÉ. 



f 



^ 



i 



Csak Te re - ád né - zek, Más ó - ha - jom nincs. 



f 



f I r f r r I r 



r 



F 



i 



w/ 



2. Neved felüdíti Bágyadt lelkemet; Lelked bélyegét is Szí- 
vembe vésted. Édes békeséget Mindig élvezek, Szerelmedben 
minden Perezben pihenek. 

3. Zajában e földnek, A bűn harcziban Győzelmed én érteni 
Mindig készen van; Számomra Te harczolsz, Várva megállok, 
Nagy kegyelmed pajzsom, Győztes maradok. 

4. Milyen boldog életi Itt a sötétben örömtől ujjongok, JézuB 
tart engem! Semmi el nem ragad Erős kezedből. Végre haza 
viszesz Szegény földünkről. 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



297 



281. (12&) Jézus ölébe bizton. 



Kissé élénken. 



DOANE W. H. 




w J^J 



1. Jé-zus ö - lé - be biz - ton haj-tom fe-jem le én; 

ftt..# tf'gi iii'g fgii *«i# 



^^ ^ 



15: 



i 



E 



tc 



^ 



^ 



m/ 



ö' r f-5 f f r V 'r í í n 



Fim, 



nr^ 



Ab-ban ta-lá-lom üd - vöm, 

i 1 ÜJ \ A 



r 

Ha nyug-szom ke - be - lén. 

j ^JJ ,n.J- 







Ál - dó 8ze*lid sza- vá - val Meg-vál-tóm hir-de - ti: 





^ * X 



A C. ö/ Fíw«. 




298 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEK£K. 



2. Bizton a Jézus keblén Elszáll a bú, a baj, Bizton a Sátán ellen, 
Sebe véd, betakar. Enyhül a bánat terhe, A kétely megrszűnik, 
Szívedbe száll enyhület S apadnak kOnyffid. Jézus ölébe bizton, stb. 

3. Jézus, óh szívem vára, Te értem vérezel. Bizton vagyok e 
sziklán. Te égi jó vezér! Itt csöndesen bevárom. Az éj míg elhalad, 
Míg túl az arany partnál Fénylőn felkél a nap. Jézus ölébe bizton, 
stb. 



282. (136.) Kövesd a Jézust! 



Kbsé élénken, 
m 



ROOT G. F. 



^ 



Mi', j /i 11 I j i J {• > J iJ Jt f ^ i \ 



1. Kő -vesd a Jé-zust, kö-vesd még ma. Halld mi-ként hang-zik 






^^ 



i 



^ 



i 



I 

hí 

i 



-R 

rí 



J J*. ^ 



vó sza-va! 






Kö - zel van ö, hogy meg - ál - da - na; 



S 



^ 




• g r ' r e- g r r ' ^ S- k^ ^ 



irii:/'j ;ij 



mf 



'j j J. ;■ I 



r r 'f 



r D tJ 

É - de - sen mond - ja: „Jöjj!" 



r-r^ 



Óh 



mi 



k ' -i f-r/ / 



^ 



1 



jj 



szép 



P 



sdi - 



2 



m/ 



f=T=^ 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



299 







5~pT~p~~f~f 



csö lesz egy-ko-ron, Ha majd bűn - tol tisz-tán, sza-ba-don, 

h h h I A A A. V J d ^ d j^ 




i 



$ 



fc 



J ;^; j^ J |J Ib^i i\l^ \\ 



H' ^ / f ' f n ^ f|- g r r ' r 

fo-gad ő- lé -be az é - gi hon Jé-zussza-vá-ra:,,Jöjj!" 



L±l 




J i'.JJ 



^^ 




2. Gyermekem, kövesd szelíd szavát, Szívednek nyújtván áldo- 
zatát, Gyógyítja sebét, minden baját: Azért hát siess, jó'jj! Óh mi 
szép 8 dicső lesz egykoron, stb. 



i(( 



3. „Ne félj, csak higyj! Az Ür elfogad, Keblére zárva nyu- 
galmat ad; Irgalma végig veled marad, Jöjj csak, óh bűnös, jöjj! 
Óh mi szép s dicső lesz egykoron, stb. 



283. (138) Ulkem kivan Téged. 



Mérsékelten. 



LOWRY R. 






^^ 



j 



rrTTJrrr'rVTT' 

1. Lel-kem ki -ván Té - ged, Öh ke - gyel-mes U - ram! 







aoo 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



f'^'i ^ l'ili ^ i i^t i tf 



r 



Paj - zsom a Te ne - ved, Vé - red bol - dog - sá - gom. 

I I. j' j) ]>, j i , j- ; ; ; I 



mf 




rr i c c 



i 




Csak Té - ged csak-is Té 



^S 




ged, 

j. 



^ 



U - ram csak-is Té - ged. 



^ 



m/ 



" r r c c í f r r r<-ir r r 



^ r r 



^ 



Csak Té - ged ki - ván lel - kem, U - ram 

J.J. !> í 



I I i 



Té - ged! 



i 



•$ 



^' f ' r^ g g P ' p r r 



r 



2. Lelkem kíván Téged, Óh Jézus segíts meg, Hogy mind 
halálomig Híven kövesselek! Csak Téged, stb. 

3. Lelkem kivan Téged, örömben bánatban. Uram mindörökké 
Te vagy boldogságom. Csak Téged, stb. 

4. Lelkem kivan Téged, Légy Te én vezérem! Várom ígéreted, 
Óh töltsd be egészen! Csak Téged, stb. 

5. Lelkem kivan Téged, Jézus Isten fia. Veled osztályrészem 
Élet koronája. Csak Téged, stb. 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



dOl 



Élénken. 



284. (142.) Mester, a bősz vihar dühöng. 

Angol karének: Gyermeklant. 

1. Mes-ter, a bősz vi-har dü-höng, Hul-lám f ö - lé hul-lám kél. 






Sü - rü a fel - hö, sö - tét az ég. Nincs ol - ta-lom, nincs se-gély ! 




Nem bá -nod, ha el • ve-szünk is, Hogy al - ha - tol mé - lyen? 




Min-den perczben rettegtet a ha - Iái a há-bor-gó ör-vé-nyen. 



Jl J, i J J J J J 



800 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



P^ i /'f/f i ^ I ^ HN 



r 



Pa j - zsom a Te ne • ved, Vé • red bol - dog - sá - gom 

I I í r. b J i :. P P }> 




r t i i 



% 




Csak Té - ged csak-is Té - ged, 



U - ram csak-is Té • ged. 




r' \ Hi( \ ,ii \ '''^ 



^ r r 



Csak Té - ged ki - ván lel - kem, U - ram 



^ 



Té - ged! 



f 



i 



2. Lelkem kivan Téged, Óh Jézus segíts meg, Hogy mind 
halálomig Híven kövesselek! Csak Téged, stb. 

3. Lelkem kivan Téged, OrOmben bánatban. Uram mindörökké 
Te vagy boldogságom. Csak Téged, stb. 

4. Lelkem kivan Téged, Légy Te én vezérem! Várom Ígéreted, 
Óh töltsd be egészen! Csak Téged, stb. 

5. Lelkem kivan Téged, Jézus Isten fia. Veled osztályrészem 
Élet koronája. Csak Téged, stb. 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



aoi 



284. (142.) Mester, a bősz vihar dühöng. 

Élénken. Angol karének: Gyermeklant. 




1. Mes-ter, a bősz vi-har dü-höng, Hul-lám f ö - lé hul-lám kél, 

1 iii 



j'ppppp 




Sü - rü a fel - hö, sö - tét az ég, Nincs ol • ta-lom, nincs se-gély ! 




Nem bá -nod, ha el • ve-szünk is. Hogy al • ha - tol mé - lyen? 

, i- Jij J P}rl 




Min-den perczben rettegtet a ha - Iái a há-bor-gó ör-vé-nyen. 

iiii>j^ij.iiij> b Joliira 



302 




Vasárnap iskolai énekeic. 



f> 





r^r 



„A szél és ha-bok en-ged-nek ne-kem. Csend . . le - gyen!" 




Csend le-gyen, csend le-gyen! 




I^\S> !> ^ 



§ 



r 



Sa ten-ger dű • he kárt nem 

■ J> P P !> P S> ^ 



IT r ÍT F 

te - szén. Sem dé mon, em- 

j> j },J> P_Jl 



;^ c g c c c I r c r c n^ ^ 




^ t t t t t r r '5 



ir F ír F F ír 

ber, vagy a - kár - mi - le - gyen, Nem me - rül - het el a 

I. J' P P !> P !>i i iii ü 



ha 




i 



■p j'^.P i .j' ;';';■ j> j' i J 




g-f— g ' K (> i i l i ' f 

jó, ha benn, Az ég föld s ten-ger mes - te - re pi - hen; 



m/ 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



303 






Sze - lí - den en -ged-nek mind ne-kem. Csend le-gyen, csend le-gyen! 



^^ 



j 



m 



p p ^ í^ T ^ r;.iLf g fjí : 



m/ I K ,. p pp 



Sze - li 

j 



^ 



den en- ged-nek mind ne-kem. Csend, csend le - gyen! 



I 



íí 



r ^pppr pp 






w/ 



pf' ^pp\> 



2. Mester, a bú és a bánat Gyötrelmével földre hajt, Zajgó szí- 
vem kínjai mélyek Óh ébredj s szüntesd a bajt! A bűn és aggály 
mint zápor Znhog lelkem felett Es én elveszek, elveszek Mester! 
Siess és védj engemet! ,,A szél és habok," stb. 

3. Mester, a rémület elmúlt. Az elemek pihennek, -Napfény 
ragyog csendes tó tükrén, Békéje van keblemnek. Várlak, óh 
áldott Megváltó, Ne hagyj el egyedül! S vígan érek így a kivánt 
révbe, Hol az üdv rám földerül. ,,A szél és habok," stb. 

285. (147.) Mondd, fáradt vándor, hol jársz, kelsz? 

Kissé lassan. Dallama: Hastings T. 



th \ i jiJ 



/rs 



^ 



I 



f t f i rrr 



1. Mondd, fá - radt ván - 



m 



dor, hol jársz kelsz? Jer 



m 



r f ' r f 



^ 



ha - za 



s:/ 



f 




304 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



^ r f r f 



^m 



T^r 



J J i J I 



na^ 



I 



gyér - me - kem, Mert bé - két má - sutt soh' sem lelsz, 



m 



^-nu 



Wff 



i 



inr^ 



■^- 



Vft/ 



m 



f 



ISL 



J 



r'r-f ''i; I 



I 






m 



*N ^P 




/CN 



I 



M 



r 



A vi 



lág vé 






gén sem. óh jer, óh jer! 

J i J 



^ 



Vd/ 



pp 



f 



r 



H 



2. Jer haza beteg lelkeddel, Az orvoshoz siess, És gyógyírt, óh 
ne vesztegelj! Csak vérében keress! Óh jer, óh jer! 

3. Jöjj haza Jézushoz, hozd el Sajgó honvágyadat! Ki Jézus 
szívén hont nem lel, Az hontalan marad. Óh jer, óh jer! 

286. (152.) Ö vezet! Ha elgondolom. 



Kissé élénken, 
mf 



Bradbury W. B. 






É^S 




f r r r r 



*=rf 




1. ö ve - zet! óh mily gon - do - lat! Mily meny-nye - i njni- 




iA^ll 



r-ff-r-f 



h 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



305 




gal-mat ad! Bár -mit te-gyek, bár- hol le -gyek. Ke - z6 - vei 



j j j j.j. ;> 



i 



M 



^ ^ J 




^BW 




^3 



ö ma - ga ve - zet. Is - ten ve - zet! Is - ten ve- zet! 

j I 1 1 J. i A A 



^ J .J- ; 



m 



E 



nr r r I 



í^ 






í^^ 



ö 

4 



-/-g^ ' / / / r ' f r r ^' 



ve 



zé - rel hün en 



f , ^ i'^ i 



ge - met; Kö - vet - lek, óh én 

j j j I 



r T r r r 



i 






^ 



1 



/r\ 



^ 



Is - te - nem! Csak ke - ze - met fogd szün - te - len! 

J J J J J j J I J. ;> 



i 



s>V'»f f f 



E 



r r 'r- c 



P 



2. Olykor sötét, bús éjszakán, Olykor Éden virúlatán, Habzó 
vizén, bősz ár felett, Kezével O maga vezet. Isten vezet, stb. 

3. Óh, fogd azért. Uram, kezem, S én soha nem tévedezem; Bármi 
sorsban nyugodt leszek. Ha szent kezed folyton vezet. Isten vezet, stb. 

4. S ha végezve itt tisztemet Majd győzelmet ad kegyelmed. Ha- 
lál vizén sem, rettegek, Jordánon át az Úr vezet. Isten vezet, stb* 



806 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

287. (160.) Van üres hely. 



Mérsékelten. 

m 



Sankey J. D. 



|. :j|i'iji'i'i|' ;.>.'; 



1. Van ü - res hely, óh lé - lek, még ott fenn 



a Jé - zus me - ny eg • 




zö - i ter-mé-ben. Megvan ott hely, óh jö j j s ne-vesz-te-gel j ! 



p 




mf 

2. Lemegy a nap s késő, ha estve lön, lm hívogat az Ur oly 
sürgetőn: Még van, stb. 

3. A sereg nagy, mely őtet dicséri. Isten bárányát híven követi. 
Még van, stb. 

4. Jöjj te is, jöjj a vőlegényhez még. Szerető karja érted tárva 
rég. . Még van, stb. 

5. Telik a ház, az Úrnak háza már, Oh siess, siess, te reád is 
vár! Még van, stb. 

6. A kegyelem ajtaja kitárul, Jöjj sietve, különben bezárul. 
Még van, stb. 

7. Jöjj csak, óh jöjj, már minden készen áll. Az üdvösség in- 
gyen asztalánál. Még van, stb. 

8. A boldogság 8 örömnek egéből Angyalok intnek Jézus keb- 
léről. Még van, stb. 

9. A szeretet hőn ezt kiáltozza: Ne tétovázz, siess nyugalmadra! 
Még van, stb. 

10. Nem álom ez, óh lélek, hidjed el! Ha késlekedsz, úgy nincs 
számodra hely, Nincs hely, nincs hely — Óh borzalom, nincs helyi 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

288. (185.) Fd, mert eUo az éjjel 



307 



Kissé élénken, 
mf 



Dallama: Mason L. 



^^ 



jj -i 



f T r 7 



m 



f 



■3Z 



^ 



1. Fel, mert el - jö az éj 




- jel, Haj - nal - ban ko - rán fel! 



?=^ 



■p-5- 



f 



m/ 



^^ 



J h^i j 



m 



rT=T 



3 



rf^ 



Míg har-mat gyöngy- töl csil - log A 



')\ r C' í f M ^ 



f 



i 



vi - rág - ke - hely. 



^^ 



Uí 




Mun-ká-ra ve - rö - 



fény - ben, 



Fel, int a nap-su - gár. 

11.111 j. 



^^^r ^'g r f V ^" '^ ^'"" r p P 



^^ 



fei 



mP 




i 



r=f 



3 



rf 



Mun-ká-ra, jön az éj 

i. i^ J. J J 



jel S nem mun-kál - hatsz már! 




j i j j 



I 



r r f f 



^ 



806 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



2. Fel, mert eljő az éjjel, Jézusodért légy kész! Töltsd a delet 
munkával, Majd lesz pihenés! Minden elmúló perczben Sok tenni 
való vár; Fel, mert eljS az éjjel S nem munkálhatsz már! 

3. Fel, mert eljő az éjjel, Fel alkony idején, Míg tüzes felhős 
égen Eltűnik a fény. Utolsó napsugárban Fel, mert időd eljár! 
Fel, mert sötét az éjjel S nem munkálhatsz már! 

289. (190.) FeUebb, emeUetek, felébb! 



Mérsékelten, 
m 



Angol dallam. 



0^fHifyn-Prl^ 



1. Fel-jebb e - mel-je-tek, fel-jebb A bün gyá-szos é - ji-böl! 







^m 



^•^fHithi^VH ^ 



Ott a he - lyem Jé - zus mel - lett, Él - tét ér - tem ad - ta föl. 



>h i' i ===== 



\> i> ^ 



M 



f " I .. . - ^ 



i 



f e g ^ 



fi'r '» 5 ^ 



mf 



t 



>. J^ l J J ^.^J J J^. ü l J. J> 



FT 



r p p 



* * 



nr s i síy 



] 



Száll- jon, száll- jon an- gyal szár-nya, El - ra-gad - va vi-gyen el, 






VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKÉfc. 



3Ö9 



ti^ 5 5 fTTT 



Vi-gyen fel a Gol - go- thá - ra, Hol meg-vál - tott vé - ré - vei! 






^ 



2. Feljebb emeljetek, feljebb Fájdalmaim árjából! Egyre éget, 
sajog a seb Szenvedésem lángjától. Szálljon, szálljon angyalszár- 
nya! Fönn, a Thábor ormain, Hol fénylett áldott orezája. Kön- 
nyen gyógyul ott a kín. 

3. Feljebb emeljetek, feljebb, Ez csak gyötrelem hona, Mind 
közelebb és közelebb, Hol a mennynek sátora! Szálljon, szálljon 
angyalszárnya. Lássam már az ég urát! Föl Sionnak szent halmára, 
Nyissátok szent kapuját! 

290. (193.) Ha Megváltónk e^ön. 

Kissé élénken. RooT G. F. 




rrTrf 



j^ íHa Meg-vál -tónk, ha Meg-vál-tónk El - jön mint ki-rály, ) 
(Ott a menny -ben, kit meg-vál -tott, Mind e - löt - te áll, j 



'"i"iii:.iV^fVi',' 



CÜ-J 



m 



mf 



f ' r r r 



p^=^ 



5 5 r r r r r r 



r 



f 



m 



Mint sok ra - gyo - gó csíl - lag. Mind úgy fény - le - nek. 




/ 



-« F #- 

I I 1 



m 



810 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 




^ i J .' ^ i j j j ^ 



5 5 7 r r r r 




f 



i 



Jé - zus ko - Fo - ná - já - ban, Mint drá - g^ - kö - vek. 



|h ff l l ülj i 



^ 



j . j j j 



f ' r r r 




2. ÖBszegyűjti, összegyűjti Egfy szent csapatba Minden lelket, a 
kit vére Tisztára mosa. Mint sok ragyogfó csillag, stb. 

3. Kebelére vonja majd a Kis gyermekeket, Kik örömmel a Je- 
znsnak Adták szívöket. Mint sok ragyogó csillag, stb. 

4. Óh hát adjad, nagy és kicsiny. Jézusnak szíved-! Boldoggá 
tesz, dicsővé tesz S a mennybe vezet. Mint sok ragyogó csillag, stb. 

291. (196.) Szép honom, otthonom! 

Mérsékelten. Angol dallam. 



|j'"ii:i'i/.;;-i;.:i'f 



ÖT^ 



S 



1. Szép ho-nom, ott - ho-nom, Drá - ga vagy ne - kem, szí- 

^ U I 



n<''r g f 



ii' iif 1 II' I ; ; 



f 



I 



^^j; ^ * 



^ 



Fine. 






vem so-várg, oly vágy - va vágy Pi - ben - ni keb - le - den. 




i^ 



1 




r 



m 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



311 



i 



i 



p 



f 






rr^ 



E nagy vi-lág-ban i - de-gen, Itt nin- csen ott - ho-nom; 



F-'-'^ii f I r • í! r r i r P r r ir p f nr i 



^ 



mf 



i 



fa J I ^ 



J | J J J Jl 



D. C, al Fine. 



»_« ! J 



^^ 



r 



tíF 






f 



■Z5^ 



1 



Az ' én ha-zám túl kék e - gen, Szí - vem csak o - da von. 

'.'i ,, ^ ^ : f , ' , ' i /r// i, '7 i ' É 



^^^ 



i 



2. Föl felé, ég felé Nézek szüntelen; Sok kedvesem már oda 
fönn S ah, én még ide lenn! Nehéz a harcz, forró a nap E rossz 
világban itt, Küzdelmem egyre súlyosabb. Porsátram úgy szorít! 
Föl felé, ég felé, stb. 

3. Ámde már nem soká Tart a próba már, S atyám házában örök 
üdv Nagy boldogsága vár. Mit emberfül nem hallá még, A mit 
nem láta szem. Mit ember nem, nem álmodék. Ott sorsom az lészen. 
Ámde már. stb. 



m 



292. (215.) 

Kksé élénken, 
mf 



zeng neked. 

Dallama: Fritsch A. 
énekeskönyve 1675. 



í 



j JiJ. J 



Wr/ ' f^^ ' 



± 



í 



^m 



fTr=f 

1. Di - csé - ret zeng ne 



g^ 



mf 



k 



T 

keá, 



T 

Vi - lág-nak ál-dott aty - ja! 



r 



I !i'ni'i|i 



812 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 




rTTTTTT 



^^ 



<^ÍT 



Gsu-da Bze-rel-me -det A mennyre - ánk ra - gyog - ja; 




r'f f ü-r""" 




*■ Ti I I J i iJ 



1^-^ 



Jij j ^ J | J- 



rrr 



f T f r r 'r 






Az é - lét ös - vé - nyén Te vagy szö - vét - ne - künk, 



\,'i'ii' iiir'^/fin 



^ 



fv i ;/ i ' i ' i r;i; 



1 



^w 



Od - vünk f e - lé ve - zetsz, Mi é - des Is - te - nünk. 

. i i i i i j. i j j j I , 



«rir r ' r 



E 



2. Plántáld, Mindenható, Szívünkbe szent igédet, S teremjen 
életünk Gazdag gyümölcsöt néked! A föld határáig Terjeszd or- 
szágodat S ha hívsz, az égbe föl Vezessen Szent Fiad! 

293. (221.) Kegyes őrző pásztorom. 

Mérsékelten. Dallama: xv. Század. 

Veni b. g. 



" f f f f r r í- T r r f I T 



rj 



^ 



^ 



f T 

1. Ke-gyes ör - zö pász-to-rom. Légy ve -zé-rem ú- ta-mon! 



^^yt^^^m^ 



m 



^ 



H^ 



^^ 




VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

P 



313 



^ 



J iJ j j II 



r 

Bi -zo-dal-mamcsak te vagy; Kér -lek en-gem el 

„ j j.^ j}j.j j 

w r 7 7lm ^^ 



>V'r K fi, 



^^ 




ne hagyj! 



r 



i 



I 1 . ■ ^ 

2. Nappal légy az én napom, A sötétben csillagom, Állj a vészben 
pajzsomul, S lábam meg nem tantorul. 

3. Óh légy nekem mindenem Utaimban, Istenem! Úgy vezérelj 
engemet, Hogy áldhassam szent neved! 

294. (222.) Kezeinket összetéve imádkozzunk! 

Mérsékelten. Victor János. 

m 




1. Ke - ze - in - ket ösz-sze - té - ve 





I - mád-koz-zunk szé - pen: 

^4 ii,^ii 



m 



I 



" r r r r 'r r r¥ f f r r^ 



I 



hisz van, a ki meg-hall-gat-ja, Van Is-ten az ég - ben! 



!^ . r 



^ 




n f r f f I f 



2. A mi csak fáj, a mi búsít, Mondjuk azt el néki; Keservünket, 
bánatunkat Jó Atyánk megérti! 

3. Megvigasztal az imádság, Megtisztul a lelkünk, A jó Isten 
közelében Szent gyönyörre leltünk! 

4. Kezeinket összetéve Imádkozzunk szépen; Hisz van a ki meg- 
hallgatja, Van Isten az égben! 



314 YASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

295. (234.) Bár veszély jő rád/ 

Ménékelten, 

iL r I J 



Croft W. 



jHíi I j j i\'i 



i 



^ 



f r r r T — r 



-rr^ 



1. Bár ve - szély jö 



rád 



és Sok kín gyö - tör, 

J 1 J J. 




Nin - csen jó 



9J#^ 



ba - rát, 



Bősz el - le - ned tőr: 

j I I j 



^ 



^=i 



u 



r 



f 




P 



Van ei 



^^ 



n^ 



^^ 



^ 



an egy vi - gasz - ta - lás, Bár - mi 

J i I I J J. J J 



ár - mi le - 



P 



j= 



F 



1 



nye - get. 






^ 



j-^i 




i 



y 



^ 



m/ 



i 



^ 



s 



f ' fn 



r=f=T 



si 



r f r 

így bíz - tat az í - rás: ,,Az Úr lesz ve - led!" 

j . j j ^ . j j j . j ^ j ^ 



m 



"r i r r r 



r 



? 



wi/l 



^^ 



f 



^Énekelhető a 217 ének dallamára is. 

2. Nincs bennünk erÖ S jóság nincs bennünk, Az Üdvözítő X^tt 
erő nekünk; O vele nincs veszély, O ad menhelyet, O bíztat így. 
ne félj: ,,Az Úr lesz veled!" 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 316 

296. (236.) Drága Jézus, kik itt együtt vagyunk. 



I 



Mérsékelten, 
m 



^^ 



Dallama: Morva testvérek énekeskönyve. 

NÜRNBERG. 



it 



- r 7 f f t r 



rr 

(Drá - ga 
( Szén - ve 



Jé - 
dé - 



zus, kik itt 
sed - re hü 



m 



j 



e - gyütt va 
sé - get val 



E 



A 



r 

gyünk, Osz - 
lünk, U - 



sze- 
ram 



t 



^4 r I 



F 






h^=^^ 



f 



n 



fog - va mind ke - zűnk, 
ti-e 



mind ke - zűnk, ) 
- id le - szünk ! J óh f o - gadd ke - 



g 



í^ 



f 



* I * é 



i-j-^ 



r 



n 



í 






gye - sen e - ne- 



kéd 



t 



1 



i 



i 



^^ 



a 



-<s>- 



1^ 



F 



r 



r 



rr-TT 



s 



kün - ket. 



^^ 



Lel-ked fé - nye tölt -se be keb 




r 

lün 



T 

ket, 



\4/ 



^ 



* 



m 



/ffS 



l „ j j ] l , J J J j I j J J I I 




m 



7^ 

Mondd : Ál - dot - tak 

j 



^=£y^ 



^ r r r 'f f 



le- gye-tek! 



Bé - ke, bé - ke 



r 

ve - le -tek! 



^ ^ 



v^ 



f-^ 



^i 



r 



316 



Mérsékelten, 
m 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

297. (250.) Óh áldott érzület. 

Dallama: Nágeli H. G. 



ffmrj 




1. öh &1 - dott ér - zü - let Ke - resz-tyén sze - re - tet, Te 






m 



egy - be kö - töd szí - vün - ket S adsz é - gi ö - rö-met 

,.-^ j i, j íA ^.^uA ^h^A 



t \Sj;^ I i ^ i '„f ^ if^ f i r f 



gi 



2. Atyánk trónja előtt Együtt imádkozunk; Egy a remény, egy 
gond, egy czél, Egy a mi vigaszunk. 

3. Bajunkat megosztjuk, Együtt viszszük terhünk', Egymás bú- 
jában résztvéve, Könyűt hullat szemünk. 

4. Fájó sebet okoz Szívünknek a válás, De lélekben együtt 
vagyunk S még lesz viszontlátás! 

5. E dicső reménység Uj bátorságot ád. Haladva vándorutunkon 
Várjuk az Úr napját. 

6. Akkor bú, fájdalom, S bűn nem gyötör többé, Dicső barátság, 
szeretet. Megmarad örökké. 

298. (251.) Óh dicső Jézus. 

Mérsékelten. Dallama: Sziléziai Ének. 



i 



m 






^ 



3± 



r 

1. óh 



.^ 



^ 



di - csö Jé 



zus, Menny és föld ki 

i ^ ^ ^ 



rá - lya, 

^1 J. 



m 



f^f •*!' r r f 



^ 



m 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



317 



i 



r J ^ J I -J 



rrr 




i 



^- 



:|;J jJ|^JJ, | 



r 



Szent Fi - a Is - ten-nek s em-ber-nek! Té - ged sze - ret - lek, 






r I 'r f 



j- ; j / 1 /^ / / i / ^ i ; i J f^i 



r 

Té 



m 



it 



y 



r 

ged i - mád - lak, Te ko-ro-ná- ja él - tem-nek! 



i 



^- 



mf 



? 



i 



r 



r' 



2. Minden dicsőség, Melylyel bír a föld s ég, Dicső szép Jézu- 
somban ragyog; E földön nincsen Nékem más kincsem, Veled, Jé- 
zus, boldog vagyok. 

3. Teljes szívemből. És minden erőmből. Dicső szép Jézusom 
szeretem; Óh töltsd ki, Uram, Kegyelmed rajtam. Holtomban, úgy 
mint éltemben? 

299. (267.) Mentsd meg a tévelygőt! 

Élénken. DoANB W. H. 

m 



m 



i 



^ 



5: 



^ 



íj: 



rTT 



rTT 



^ 



T 

Övd 

J ^ ^ J J J J 



\> 



1. Mentsd meg a té - vely - göt! 



a ve - szén - dót! 

I 

__É_ 



JLJ 



ml 



c c c r ' r ^ 



T=^ 



318 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



i 



^ 



t 



j' j ; ^ i J ;' 



mPP 




f 



m 



Intsd, hogy a bűn csáb -ja tör 

i' i i f Pi 



m 



f 




he ke • rft 



¥=5: 



5=^ 



Sírj 



ff 



a 81- 



^=^ 



T ^ [^ ' J^ C C 



fiu ^ ütn^iti 



j' j j" ^ I 



9!^ 



» 



rők-kal s keltsd Az el - e - set - tet, a kit a bűn ter - he 



* 



g g f ' f " " f=f 




¥ 



r* 



I p p T p p p B r I P p 



p p p' 5 f " r 

nyom, ke - se - rít. Mentsd meg a té - vely-göt! óvd 



a ve- 



P 




p=? 



^^ 



j> ; -f. j j 




f 



F=FÍ 



mf 



i 



» 



^ 



m^ 



5=* 



^ 



^ 



P [J 






szen - döt! Jé - zu-sunk ir-gal-mas, Jé - zus meg-vált! 

1 1 1 í p Pl 1 flJ: ^ A 



"'i 1 I j ^' ^ 'íl fi; ^ ^ f " 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



319 



2. Hányan felejtik el, Hányan vetik meg Jézust és ő mégis irgal- 
mat ád! Hívd őket s mondd nekik: Ne hozzanak mást, Csak hitet 
és szfvök bfinbánatát. Mentsd meg a tévelygőt, stb. 

3. A szívnek mélyében, Bűntől elnyomva. Vágy s érzés szunnyad, 
mely vár ébredést. Szeretet szózata. Megszánó jóság, Elszakadt 
húrnak is ad új rezgést. Mentsd meg a tévelygőt, stb. 

4. Mentsd meg a tévelygőt. Jézus kivánja. Munkádhoz megadja 
ő az erőt. A keskeny útra vidd. Nyájasan biztasd: Jézus meghalt 
érte 8 megtartja őt. Mentsd meg a tévelygőt, stb. 

300« (197.) Az Úr Jézus Krisztus kegyelme. 



Mérsékelten. 



Dallama: Hilmer G. 
vagy Gregor K. 




7 

ten 

J 



sze - rel - me 



r TTTTTTTTT 

És a Szent Lé - lek-nek kö-zös-sé- 




m 






le - gyerí mi ve-lütak, le-gyen ve -lünk! A - men! 



920 




VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

301. (4.) Szent vagy, izent vagy, szent vagy. 

Mérsékelten. 
P 



DykesJ. B. 



^m 



^ 



i 



± 



1. Szentvagy, szent vagy, szent vagy! Min-den-ha - tó Is - ten! 



f 



mxn^ 




i^ 



tfi-i 



^ 



^^ 



rwf 



t 



^^ 



*" r f s 



«- 



■w 



É - ne - künk jó reg - gel száll hoz - zád szí - ve - sen. 






^^ 



J=^=FJ 



45-4- 



ti* 



i 



Ö 



Szent vagy, szent vagy, szent vagy, vé - get - len ke - gye - lem! 

I I , rj i-J, J J j 4 ^J ' 




rff'^ J J 






-^ j j I j j ij j j , 

r r r " =^=1^^"-^^ 



^^ 



Há - rom sze - mély - ben egy ál - dott Is - ten! 



mf 



rr^ 






J J J. jp 



r. 



g 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK 321 

2. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Kit a szentek áldnak, 
Koronáikat leteszik Te előtted; Kerubim, szeráfím térdelve imád- 
nak, Ki voltál, vagy s nem érsz soha véget! 

3. Szent vagy, szent vagy, szent vagy! Bár homály leple fed 
Bár bűnös szem nem látja dicsőségedet. Csak Te vagy szent, 
Isten, és senki kivűled. Teljes hatalma, szentség, szeretet. 

4. Szent vagy, szent vagy, szent. vagy! Nagy és erŐs Isten! 
Minden műved dicsér ég, föld és tengeren. Szent vagy, szent 
vagy, szent vagy, kegyelmed végetlen! Három személyben egy 
áldott Isten! 



302. (3.) Isten Atyánk, 



Mérsékelten, 
mf 



adunk* 

Berridge Arthur. 



Mi'.l jlJ^/J j|J ^ 

"^ r f r f f f r f ^ 



1. Is - ten, A-tyánk, há-lát a-dunk, hogy meg-ál - dot-tál is - mét 






i " i' I ' ; 1 1' ii' i' ; : v 



j j I j j i J I j^ 



r f f r- 5 r 

Á-raszd ránk nagy kegyel-me - det, mi - dön tá - va-zunk in - nét! 



i 



Pn > r I I r D r ' r \ r r 'r r ^^ ^p^ 

m ' t 




Szén - tel - tes - sék meg nagy ne - ved, jöj-jön el már or - szá - god ! 

% P 



I 'I ji'i I 

mf I 



t=t=F 




-# 0- 



F=í=f 




322 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



r il^i'^^ii^lll K^ 



Mint a mennyben, úgy e föl-dön le -gyen meg a-ka-ra-tod! 

J J J J J J J J Jf^.j: JJ J J 



WTfTTr 



f 



f 



t 







^^ 



f 



2. Isten, jó Megváltónk, kérünk. Vezess gondos kezeddel! 
Imánk helyét ha elhagyjak, Áldásod kisérjen el! Szenteltessék, stb. 

3. Isten, Szent Lélek, vigasztalj. Tölts be égi békével. Jöjj és 
lakozzál szívünkben. Erős hittel övezz fel. Szenteltessék, stb. 

4. Atya, Fiú és Szent Lélek, Mennyei Szentháromság, Magasz- 
talunk, örök Isten, Mint Alphát és Omegát! Szenteltessek, stb. 



303. (44.) Oh örök Isten. 



i 



I 



^^ 




E 



r r f f ^ r 



^ 



1. Oh ö - rök Is - ten! nagy ha- tal-mú Fel - ség, Kit be nem 



^^ 




a rop-pant min-den - ség, 



I I 
á á. 




^ i . 'i ^ . ^ 



Ki - csíny szí - vünk - ben 



f=^ 



U 



i 



<a/ 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



323 




LiJ-JJj^ 



/TS 



á 



m 



le- het- e lak - he - lyed? Oh le - het, le 



t=^ 



tS>- 



het 



m 



i-H-in 



t 



J-Xi 

te— 

tE=: 



.1 ^ ^ . rj^j 



-^- 



i 



I I i i I 



f^ 



r 



\£/ 



2. lm leborulva esdünk azért hozzád: Nagy irgalmaddal fordítsd 
hozzánk orczád. Jézus vérével tisztítsd meg lelkünket S áldj meg 
bennünket. 

3. Most, mikor szivből vallást teszünk néked: Gyenge hitünket 
te magad neveljed. Fogadj minket a hívek seregébe S végy 
kegyelmedbe. 

4. Oh édes Jézus! ki szenvedtél értünk, Fogd meg kezünket 's 
légy vezérünk nékünk. S részeltess minket drága jutalmadban, 
Boldogságodban . 

304. (129.) Jöjj Jézushoz, gyermekein! 



Kissé élénken. 



Dallama: Gebhardt Jugendpsalter. 




iJWr 



1. Jöjj Jé- zua-hoz, gyér - me - kem, Oh sí - ess hoz - zá! 

i i i i i ^ A p p S> 










íÉ: 



í 



Ná 

b 



la van 






a ke - gye 



^ 



^ 



D — fí 



^ 



- lem, 



? 5 Pb 

ö tesz gaz - dag - gá. 




m/ 



9=0= 






C C c g 



824 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 




Új szí -vet ad ö ne-ked, Mert té-ged na-gyon sze-ret, 



ftfiir 







~TrÍ ^ ''"K I i j^ 






Í5=15: 



^r^é 



Ö 



^ 



így ki - ált ké - s6n, ko - rán: J6j - je - tek hoz- zám! 



m 



m 






2. Keresd Jézust szüntelen Hittel, reménynyel; Szíved bízzék 
s ne féljen, O soh'se hagy el. Keresd minden perczedben. Kérd, 
hogy szívedbe térjen! Jézus vére megtisztít, örökre vidít. 






305. 

Élénken. 



(158.) Törvény alól menten. 



Bliss. P. P. 



tt 






ö 



1. Tör-vény a - 



P 



P P P 



^=F= 



161 men - ten, mi - nö 



ér 

1 



T 

zet! 

1 



Jé - zus vér- 

LJLJ 



I I p P =p 




m/ 



r+-^-p r I rn$~b~^ " ' u 6T 



S 



zett s bo-csá-na-tot szer-zett. Harag a-latt, kik bűn-ben é - lénk, 



Et 



T" r' ü p i^ 






I I p 



E 



4a-fr'"r"p 





VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



325 



^^ 



nr 



i 




Q^^n ^^ \rr ' rí T i 



^Z^^TV^t 



^ 



ö - rök ke-gye - lem int fe - lénk. Ö-rök-re! Bü - nös, oh fo- 

pPJi: J. J A-M fff.y y^ ^ 



U 



f^ 






D iJ l> 



rT7"T 



w^4^ 



f>~p- 



^ 



í;í=fip 






p— p- 

gadd el, 0- rök -re, oh test - vér ezt hidd el! Ke-reszt a- 



A- , .- - ^^ A l j- j-bj ^J^- í^^ , 

' r mf 






latt a te - her le - hull, Bol-dog a szív mond- hat - la - nul! 



9?X?- r - * =j^ 



í 




ít 



Ft 



D U P 



f^=r^ 



2. Szabadokká most igazán lettünk, Teljes váltságot ad Jézus 
nekünk. „Jertek hozzám!^' halljátok szavát Jertek, nekünk ö 
üdvöt ád! Üdvöt ád! Bűnös, oh fogadd el, Üdvöt ád! Oh testvér, 
ezt hidd el! Kereszt alatt, stb. 

3'. Mily dicső. Isten gyermeke lenni. Kegyelme fog eséstől 
védeni. Életre átmenni halálból: Áldott váltság, örökre szól! 
örökre! Bűnös, oh fogadd el, Örökre! Oh. testvér, ezt hidd el! 
Kereszt alatt, stb. 



326 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 
300. Kríiztus hű vitézL 



H. S. 



SullivanA. S. 




1. KrÍBZ-tu8 hú vi - té - zi Har-cunk i - me vár, Az 6 ke-reszt- 



^ 



m 



i 



^ 




E 




i 



? 




jé - vei 



bát - ran, raj - ta már! Jé-zus a ki - rá - lyunk, 



%!' r 



sU 



j 1 



J J J J J j: 



:p=p: 



I I I 



2Z 



^^ 



^ 



P 



j j j j i . i j j H7>JrJ|J j 




22: 




f=m' 




í 



i I I I I 

har-cra ö ve-zet, Fel hát a csa-tá- ra! Zász-la - ját kö- vesd. 
J , , , , , L, L,^ 



^m 



jOtOL 



i^# 





ÍZ. 



^^ 



r r r r 



lliJ^ i 'J Ij 



^^ 



2: 



r r r r r 



^ 



Krisz-tus hü vi - té - zi, har-cunk i - me vár. 



f- 



t: 



m 



^^f~T~r 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

J-J- 



327 



'^ 



t 



Az ö ke - reszt - jé 






/i\ 



ss: 



I 



í í j j 



* 



1 



vei bát - ran raj - ta már! 



f 



i 



f' ' r r 



t 



Vfi/ 



2. Mint egy győztes sereg halad egyházunk, Vértanúinknak mi 
nyomukba hágunk. Földi érdekünk bár sokfelé vezet, Egyesit 
a remény, hit és szeretet. Krisztus hű vitézi, harcunk ime vár. 
Az ő keresztjével bátran, rajta már. 

3. Isten hivő népe, hadakozó fél; Fegyvere az Ige mellyel har- 
czra kél. Hadunk meg nem retten, egybeforrva szent! Szeretetben, 
hitben, zászlót emel fent. Krisztussal előre, szent hadára fel! 
Jelünk a keresztje, vele győznünk kell! 

4. Kriályságok múlnak. Krisztus élve, hat; Koronák ha hullnak, 
trónja megmarad! Ellenség rettentne, zúgna pokol bár: Urunk 
Ígérete nékünk erős vár. Krisztus hű vitézi, harczunk ime vár, 
Az ő keresztjével bátran rajta már! 

ő. Rajta hát te hivő és boldog seregi Zengjen ajkainkon győ- 
zelmi ének. Dicséret dicsőség, tisztesség s hála Jézusnak, aki lett 
ég 8 föld királya. Krisztussal előre, szent hadára fel! Jelünk a 
keresztje, vele győznünk kell. 

6. Előre óh hivek, sorakozzunk hát. Zengje hálaének Urunk 
jóságát. Népe áldást vigyen, zsámolya elé. Magasztalás légyen, 
neki örökké! Krisztus hű vitézi, harczimk ime vár. Az ő kereszt- 
jével bátran, rajta már! 

307. Öh mi hű barát a 




1. öh mi hü ba-rát a Jé - zus. Hord -ja bű-nünkbá*na-tank, 

^ Í^PJ> PJ . j. P P P P^J.. 




328 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 




rr-f 






g 



Mily di - csö-ség hogy ne-vé - ben, 




» r i > 6 u u u 



Is - ten-hez for-diil-ha-tunk. 



^^^j^-AJUg^j, 




^-^ 



r I T' g g 




p ií i) i^ i) 



S meny-nyi bé-két el - ve - szi - tünk, Sir - va hord-juk bá-na-tunk. 



i5öí 



í 



1 



i 



1>— p-p— P- 



^^=ö 



■^- 



i 



P=&=S 



g ^ I f 






I: 



b P P P 



^ — ►■ 



Fi 



í5? 



S mind e-zért mert hö i - má- ban Is - ten-hez nem for-du-lunk. 



p 



>!, r p b-" p Ip^-^ 



r p p p tr-y 



a 



2. Jön a bú és kísértések, Nincsen örOm csillagod. Ne csüg- 
gedj el földi vándor Megtart a te Jézusod. Ha legnagyobb a 
szükséged Közelben van a segély, Hozd az Ur elé imában Bizzál 
benne, higyj, remélj. 

3. Fáradt vagy és megterhelve, Jól esnék az enyhülés? Párad- 
tak ereje Jézus, Hozzá jönni óh ne késs! S egyedül állsz el- 
hagyatva? Tanulj benne bizni csak, És hozd mindenkor vidáman; 
Az Ur elé imádat. 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 329 

308. Haliam Jézus vigaszszavad. 

Spohr L. 



i''H ^ IÍí'Jil ^ 



1. Hal-Iám Jé - zus vi - gasz-sza - vad Jöjj hoz-zám és pi - henj. 



7 





i i: u iifi 



n 



ía 



J^ 



m 



[> I 



Pi-hend lei fá - ra-dal - mi-dat, Pí-hend ki keb - le - men! 





k 



Ptuy^ui i\i 



fiSd=tí 




^ 



Si - et - tem és hoz - zá me - nék A - gyón ki - noz - va én, 

P ^ ii ii li M iy^i 




3E=p: 




"^i^TT-F 



f^ 



p 



I 11 I 



m4^ í" / ifn^ 






i 



I - • ■ ■ ' K I í> 

S vi-gaszt és men - he - lyet le - lék A Jé - zus ke - be - lén. 



.. ii j) j ii iJ . ii. 




330 VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

2. Haliám Jézus vigraszszavad; ,, Jövel ingyen adok Élet 
vizéből*/^ szomjadat, Itt csillapíthatod. Hozzád jöttem, Uram 
8 adtál Forrásodból vizet Megrszünt a szomj, nálad talál Lelkem 
új életet. 

3. Az Ur szava hangzott felém: Kinek kell napsugár? Tekints 
reám és égi fény Ragyog az éj után! S én meghallám, Jézus 
szavad. Te lettél a napom Ki éjjel is világot ad S fényt áraszt 
utamon. 



309. Jézus néked é 



H. S. 



WOODBURY I. B. 




f=rr 




J ^ ^ J I J J J ; 





rr 



i i J I 1 II 




rr 



Nem bánt-hat gond és f é - le - lem Ha te vagy én ve - lem. 




vt/ 



2. Az ég oly messze van, Még messzebb Tőled én De szent 
igédben irva van, Hogy irgalmad enyém. 

3. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám. Bú és a gond 
mind nem gyötör, Meghallgatod imám. 

4. Jézusban bizom én, Magam neki adom. És igy tudom, 
akármi ér Atyám szeret nagyon. 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

310. A mint vagyok. 



331 



Bradbury W. B. 




'^^1 I 
1. A-mint va-gyok sok bún a-latt, De mert hal-lom hi-vó sza-vad 

I 



\fwif \ t' f r 



j j j j ^ d^_^ ^ i j 



F=F* 



E 



F 



^^ 



»W/^ 



1^ 




/Tv 



ssi 



=^Ww 



S mert ér-tem ál - do-zád ma-gad, Hoz-zád Jé-zus! jö-vök, jö-vök. 






2. Amint vagyok, te befogadsz, Üdvöt, reményt is osztogatsz. 
Hozzád ki meg is válthatod Uram Jézus, jövök, jövök. 

3. Amint vagyok, vándor, szegény Hogy kincset leljek benned 
én S derüljön életemre fény Hozzád Jézus, jövök, jövök! 



V. Ö. 



311* Öh égi fény. 



Dykes J. B. 



MüU'^lf-^fJS 




fTTTfM 



3 





1. óh é - gi fény, ho-má-lyos u - ta - mon Ve-zess to - vább 



m 




382 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKBK. 






1. Sö-tét az éj, a bün-nek ter-he nyom Ve-zess to - vább! 



^^ 



tt 



* 



^^ 



-^- 



r f. r T 



J I ; J* n 



Vi-gyázz re - ám, nem vá-gyom lát - ni 



j 



pwr f p-fr ^ 



c c r f 



5 5 1 f "rr t 



meg 



P„^J J. J-J-i J =p ,^ 



^ 



^^ 






^^ 



^ 



s 



A vég - só célt; egy lé - pés is 

:= M » . > # »- 



i 



e - lég. 



f 



p i> i> 




f=F 



2. Tudom, szivem nem mindég kérte, hogy Te járj velem: 
Magam kerestem utamat, de most Te járj velem! Gondatlanul 
töltöttem életem, Óh égi fény! bocsáss meg énnekem. 

3. Erőd segit elérni ezt a célt S tovább vezet. S dicső reggelre 
váltja majd az éjt Áldó kezed: Hol megtisztulva, üdvözölve már 
Szeretteim mosolygó arca vár. 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 333 

312. (146.) Mindig velem Uram. 

Mérsékelten, Dallama : Gebhardt , , Frohb Botschaft. * ' 



^* 1 1 1^ 



t 



■3Í. 



\> ' I 



•I 



rr 



■^- 



Tsr 



^ 
ö 



^ 



- , Min-dig ve-lem U-ram, Min-dig ve-lem! ) 

A mi-kor nem lát is Gyar-ló sze-nem. \ A-zért ez é - ne-kem; 



^S 



J Jii-i-i 



^^ 



-&- 



I I 

?L_á. 



^ 






E 



W 




I 







g^ 



r 

Ve-lem van Is - te - nem. Ve-lem van Is - te-nem, Min-dig ve - lem! 

=: r8:g:3Eizg~r~ ^ i 



f 



ií 



fg I 



i 






^ 



2. Nem mondtad-e, Uram, Híveidnek, Hogy a Szent Lélek fog 
Lakni bennek? Templomoddá engem Tégy hát és légy velem, 
Mindig velem! 

3. Nem szent Ígéreted Jézusom, ez, Hogy világ végéig Velünk 
leszesz? Én benned, Te bennem. Velem vagy Istenem, Mindig 
velem! 

4. Mit nekem Ígértél, Meg nem szeged. Hogy soha nem hagysz 
el. Nem engemet. így Uram, Istenem, Velem lészsz szüntelen, 
Mindig velem! 

5. Járjak bár a halál Sötét völgyén. Te ott is velem vagy. Mit 
féljek én? Vessződ megvéd engem. Velem vagy Istenem, Mindig 
velem! 

6. S ha végre majd otthon Megláthatlak, A hol bűn és halál 
Nem árthatnak. Ezt zengem szüntelen: Jelen az Ur velem, Mindig 
velem ! 



334 VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

313. (155.) Téged csak, oh drága Jézus. 

Ménékelten. Angol dallam. 



H"} J ^ J 



S 



^ 




r f f f ' r f M 'f f r r' r r 



1. Té-gedcsak, ohdrá-ga Jé-zus, Vá-laszt szf-vem u - rá-nak; 



Ir r r r t 



t 



^ 



s 



^ r r r TT f f "y T r rt'T r f- ' 



i 



hí - ven ve - zé-relsz e föl- dön bíz - va me-gyek u - tá-nad. 

V. .1 f \ (' f r r i r fZ ,\^= 



r r r f ' r ' 



^ 



P 



1 



T 



$ 



mp 



$ 



m=í 



Té - ged csak 



* 



^ 



¥= 



t>-b''i f r 



Vá - laszt-lak, 

J-1 



w 



r rt"'r r r 



Drá - ga Jé - zus, Té - ged csak! 



^ 



i 



-ö>- 



f 



^^ 



t 



rp 



mp 



I 



2. Uram, Te az egyedüli Igaz örömforrás vagy; Te benned a 
békeségem, Mint a folyam árja, nagy. Téged csak, stb. 

3. Csak utánad, más után nem, Drága Jézus, sovárgok; Érted 
mindent kárnak tartok, Benned mindent tatálok. Téged csak, stb. 

4. Téged csak, oh színről színre, Jézusom, hadd lássalak! 
Hitben hozzád emelkedem, Fényedben hogy állhassak. Téged 
csak. atb. 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

314. (217.) Imádd az ktent! 



m 



Ménéhelten 
f 



Dr. Gauntlett H. J. 



te^ 



i 



^ 



1. I - mádd az Is - tent, a 



w 



r 



di - csö ki - rály t, Há - Iá - val di- 

^ ^ I i j i i > 



f r 'r r ' r r ^ ' 




; i^ // | /// i 



í 



^ 



csérd, ki sze - ret s meg-áld! Mi ol - tal-munk s paj-zsunk a 

Ali i 1 1 1 1 



4=A 



r f r r_ f 



í' 






§ 




S 



nagy Je- ho - va, O - rök di - csö-ség U - ra! Hal- le - lu - ja! 

i J i J J J j j j j 11 J j J 



^ 



S 



Tlf_I fl fi^ 



Mf f r L ^ 



r 



# 



2. Dicsérd hatalmát, hirdesd kegyelmét, Kit fény vesz körül és 
végtelenség! Haragjának szekere zúgó vihar És szárnya sötét, 
mennydörgős zivatar. 

3. A föld tárházát és sok csudáját Óh Mindenható, dicsőn 
alkotád. Te megveted változhatlan alapját S teremted a mérhetlen 
vizek habját. 

4. Te gondviselésed kimondhatlan, Ott van a szellőben s fénysu- 
gárban, A hegyekről ömlik a rónákra le. Majd harmatba öltözik 
s esővízbe. 

5. Mi gyarlók vagyunk, csak hamu és por, De te benned bíz- 
hatunk mindenkor; Őrökké megtartod irgalmad szavát. Teremtőnk 
vagy. Megváltónk s legjobb barát. 



m Vasárnap iskolai énekek. 

6. Óh te Téfl^telen erő b szeretet, Ha mennyben az angyalok 
dicsérnek, óh tőlünk is foffadd, teremtésidtől, Ha felszáll imádás 
a hálás szívből! 

315. (216.) Fogjad kezem. 
Kbaé Uaaan. Main P. Hubert. 

.ni , .1 1 .1. i> ?» o ii 1 1 j 




1. Fog - jad ke-zem, oly gyen-ge va-gyok, ér - zem, Hogy nél-kü- 

11. 



pj'.-i j 




i> i> i> 



^^ 



m 



^^^T 



P=3^ 



rTr^ 



led én jár - ni nem tu - dok. Fog - jad ke - zem és 




Pl I «i p p r I 

ak-kor, jő Meg*vál-t6in, A fé- le •lem -re töb-bé nin-csen ok. 



JjJ-Jq 




2. Fogjad kezem és vonj közelbb magadhoz, Hogy szíveden én 
megpihenhessek! Fogjad kezem, különben tévedezem, Az igaz 
útról is letérhetek. 

3. Fogjad kezem! Az út sötét előttem, Ha fényeddel azt nem 
világítod; De igy Uram, e mennyből jövő fénynél Beád tekintve, 
bizton indulok. 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 
316* Zeng égi karnak éneke. 



337 



H. S. 



WlLLIS R. S. 



^ r r ^ r b r b r r r b^r b i m 



p I p I 1^ 1 b I p 

1. Zeng é - gi kar-nak é - ne -ke, Szent ka - rá-csony é - jen. 



T ú~r rr G" f c 




i'^iJ j'^j 



rr 



n 



^ 



f 



51 & r t> I 

An-gyal aj - kán, pász-to-rok-nak; Di - csö-ség az é - gen. 



{ r Vf c? 



s 



2 




^^ 




tJ- 



f^f^:!:^ 



I 



^ 



fcid 



Í5 




' ? f 5 f 5 r 5 i]' 5 T-^ 



1 



m 

I - ma száll • jon fel az ég r re Lenn a föl - dön bé - ke 



•['íri \ :'t''X] 



'^^ 




itiitUl 



/rs 



p=t 



^^ A 



l' r t f l' n f t f t r 'e'fc7 

Em- be - rek - hez jó a - ka - rat S sze-re - tet a sziv - be. 



ri>' i\r y'r T\r. nT fi r í 



f c f g ' r s f 




p" l p 

2. Égi dicső fényességnek, Édes Örömében: Született az Idve- 
zitő Kicsi Bethlehemben. Gyúlj ki újra te szent csillag, Hitünk 
ékessége; Karácsonyi csendes béke Szállj be a szivekbe. 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 
317. Öh áldott város, Betfüehem. 



Redner Lewis H. 




r r rtf r '< r 

1. öh ál - dott vá - ro8 Beth-le-hem, Mély csend bo-rult re - ád. 



' m^ \ nil \ H Í 




^ 



Mi - kor a menny-böl Is - te-nünk Le - küld - te szent ii - át 



rt^nii 



J J I J j J J I j- I 



De a sö - tét - ben fény lett. Az ö - rök é - gi fény; 



9'»f|f 



WM 



í 



^ 



f 







^ 



Fö - löt-ted ál-dott Beth-le-hem Ka rá-csony éj - je-íén. 



II I 



í 



?=^ 



^^ 



^ 



1 — I — \ — r 

2. Az angyal ének szózatát, Mi is meghalljak itt Lelkünk feléd 
száll Jézusunk S elhagyja bűneit. Oh szent karácsony este Maradj 
mindig velünk Megváltó Jézus, várj reánk Mi is hozzád megyünk! 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 339 

318. (22.) Oh jöjjetek híVők. 

Indulószemen. Dallama: Portugáliai ének. 




1. Oh jöj - je - tek hí- vök, vi-gad-ja-tok ö-röm-mel, A 

;:,.v^v^^v^^^ 




já - szol-hoz Beth-le-hem-be jöj -je- tek! Üd-vüiric-re ot-tan 

r> I i 




8ZÜ - le - tett egy gyer-mek. Oh jöj - je - tek, i - mád - juk, Oh 





ij ^ p ^ 

jöj-je-tek, i -mád- jak. Oh jöj- je- tek i -mád-jukki-rá-lyun-kat! 



mn i) p M l g 



m/g 'g i^ ^ Ú 




340 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



2. Oh seregek ura! oh dicsőség királya! Kicsiny jászolban fekszel 
szegényesen, Hatalmas, örökkévaló nagy Isten! Oh jöjjetek, stb. 

3. Ti angyali seregek zengjetek az Úrnak! Vigadva örüljetek, 
boldog lelkek! A magas égben dicsőség Istennek! Oh jöjjetek, 
stb. 

4. Urunk Jézus, a ki ma érettünk születtél, Tied. mind^^n 
tisztelet és imádat, Megtestesült igéJQ szent Atyádnak. Oh jöjje- 
tek, stb. 



319. (23.) Oh jőjj 

Kissé élénken. 

fíf 



mind ide, kis gyermekek. 

Dallama: Schulz J. A. P. 
m 




- í Oh jöj - je - tek mind i - de, kis gfyer-me-kek, ) 
'(A já-szol-hoz Beth-le-hem-be jöj- je- tek j S lás-sá-tok mi 



iÍ2AÁJJLL±2 



U 




mM^^fH^-^i 



^ 



tör-tént e szent éj-je-len, Mily nagy ö-rö-met szer-zett a jó Is-ten. 



s 



f 



Í5=í 



r^^if ^6ir ^^h; 




2. A jászolban nézzétek a gyermeket, Szegény istállóban talált 
nyughelyet; Megláthatjátok a mécs világánál, Hogy szebb és 
dicsőbb ő minden angyalnál. 

3. A pásztorok példáját kövessétek, A világ Megváltóját di- 
csérjétek! Oh áldjátok őt buzgó énekléssel, Mint ott fent az 
angyalok nagy örömmel!^ 

4. Oh fogadd el szívünket áldozatul, örömmel neked adjuk 
viszonzásul. Oh szenteld meg hát, kérlek és üdvözítsd, Örökre a 
mennyben veled egyesítsd! 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 
320. Atyánk áldunk Tégedet 



341 



H. S. 



Mason Lowell. 



i'KW :fjv .1^! :íí 



1. A-tyánk ál - dunk té - ge - det, Buz - gó i - mánk száll fe - léd; 




^^ 




^=M 




^=^ 



E 




Zen-g^nk há - la é - ne - ket Kér-jük jó - sá-god! ke - gyét 



iii 




A-tyánk a te ir - gal - mad Mind ö - rök - ké meg-ma - rad 



m 



$ 



W-s- 



í 



» ;: j i j. j* j =j' 







Jó - sá - god - dal lé^ ve - lünk Gond-vi - se - lö Is - te - nünk. 



m 



p 



^$ 






«— <5>- 



VA/ 



2. Óh napja szent örömnek, Hints szivünkbe égi fényt. Légy 
napjává hitünknek, Töltsd ki ránk az Ur kegyét; Atyánk a Te 
irgalmad, Mindörökké megmarad; Jóságoddal légy velünk, Gond- 
viselő Istenünk! 



342 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 
321. Dicaérje 



H. S. 



Holdén 0. 



^^^^^^^ 



rr-f 



1. l)i - csér - je Jé - zust e 



r 

vi - lág! An - gyal se - reg e - lö. 




f ' / fi i^^&& r 'r I ^f =^^ 



Hozd, hozd e - iö a ko - ro-nát, Le-gyen ki - rá - lyiink Ö! 



m 



.« J I j ' J i 



^^ 




J-^ 



I 



:^ 







Hozd, hozd e - 16 a ko - ro - nát, Vi - lág ki - 

^ F I ^ -T »- 



lya Ö! 



SS 



í==t 





2. Föld minden népe, nemzeti Kihez kiálta Ő! Minden ha- 
talmat adj neki, Legyen királyunk O! Minden hatalmat adj neki, 
Világ királya 0! 

3. Hogy ott a szent táborba majd, Mely hozzá vágyva jő. Mi is 
zenghessük ezt a dalt: Legyen királyunk O! Mi is zenghessük ezt 
a dalt: Világ királya Ő! 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 343 

322. (135.) Kis gyenge gyermek vagyok még. 

Kissé élénken. Dallama: Vallásos népdal. 








á 



V 



t 






róm ha - mar el - fogy; 



I 



De bol - dog len - ni 







sze - ret - nék, Csak azt 

I 



^ 



il ^ A i> j 



nem tu - dom, hogy? 



^ 



• — I — irf-s »— 



</ 



t 



Xr 



S^ 



2. Én értem jó Üdvözítőm Kis gyenge gyermek lett; Szent 
vére eltörli bűnöm', Elmossa vétkemet. • 

3. Oh drága Jézus, mondd meg hát, Hálából mit tegyek? Hogy 
magadat feláldozád, Hogyan köszönjem meg? 

4- Oly gyenge és kicsiny gyermek Magától mit tehet? Azért, 
oh Jézusom, kérlek. Segítsen szent kezed. 

5. Fogadd el egész szívemet, Fogadd el. Jézusom! Oh a'''' 
hogy csak tied legyek S Te enyém, Megváltóm! 



a44 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 
323. (25.) „Hozsanna, oh hozsanna!'' 



Mérsékelten, 
mf 



KocHERy Zionsharíe. 



^^m 



i 



,_ l I I l .nJ j J l-J' I 



1. ,,Ho- zsan-na, oh ho - zsan - na!''Zen-gi sok gyer-mek-hane 

Wr^n^ (ff r I' J rrrH-f-Hr 



i 



mf 



^ 



t=t 



^ 




(S*-^ 



^rr^TTr^a^rr 



A temp - lom ud - va - rá - ban, Mint meg - any-nyi ha - rang. 



í 







*t 



Mind azt di - csé - rik szé - pen, Azt ma - gasz - tal - ják ott, 



W ^4^ 



t 



^ 



^ 



III u I ' ' 



^^ 



P 



Ki szí - vé - hez ö - lel 



» 



^- 



:i 



& 



I 
ve Sok gyer-me-ket ál-dott. 

' J ^ 1 1 A- 



Lt^fif r ri^ 



2. Dicsérő sokasággal Az olajfák hegyén Követik, pálmaággal 
Feléje lengetvén. És fönnt a fényes égben Szól az angyalsereg: 
Eljött az Úr nevében, Dicsőség Istennek!" 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



345 



B. Es körben Sión ormán A visszhang rá felel. Olajfák ezüst 
lombját Útjára hintik el. A mindenség nagy Ura Eljő szegé- 
nyesen S a kis gyermekek dalát Fogadja kegyesen.^ 



324. (44.) Megnyflt a sín 



Ménekében. 



Beethoven. 









^M 



mr 




1. f,Meg -nyílt a sir/' szól az an - gyal. ,,Fel - tá - madt 

III ._ . I I I 



^m 



j j'-^i j 



m 



f 



m 



ué=á 



j 



^ «»/r 



^fifen 



az Úr bi 

"^ - I ■ ^ 



rt^ V ' f f7^ ^ 



1^^ 



f 



- zony-nyal. ** Jé - zus, a, Meg - fe- 



^-^- 



T 



f 



f=F 



; 



t 



^ 




r=r^ 



,'!.' i'l|"i'l,",M'll 



1^ 



szít - te - tett Meg -nyer - te már az é - le - tet. 

FJ-^ Hl* l^f ff= ^ B-a I f r í^^ 



p^ 



í 



t 



I 



r- 

2. óh jöjjetek kicsik, nagyok, Hozzátok el a bánatot, A Krisz- 
tusra tekintsetek, Megkönnyebbül a szívetek. 

3. O az élet Fejedelme Kit az Isten nekünk külde; O él és ö 
uralkodik, Kern hagyhatja el népeit. 

4. Keresztyének, előre hát, Emeljük az Úr zászlaját. S ki adsz 
Altét, szeretetet, Krisz|;us, tied a dicséret. 



846 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 
325. (212.) Szent Lélek Isten! 



Dallama: Freylinghausen énekeskönyve. 




(Szent Lé - 
?Ki - töl 



lek Is 
az üdv 



ten, fény 
ma - lasz 



P^TFg 



^ ^ ^ . ^ ^ i 



f r r" r 



w 



I 



W 




i 



:i 



]E 



^ J i J J J =q 



?=F=P^ 



t 




f 



f^ 



Mint haj - da - ná - ban, a nagy ttn - ne • pen 

I 




i-^t?K 



l 



tf >-r \ \\\ h 



i 



^ 



' rjf 



légy köz - tünk is láng - nyel - ved • del je - len. 

^ i 4 . J I 



^^-^ 0-\ 



igy koz - tünk IS 



^^ 



A 



r ' ,r 



i 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



347 



2. Szent Lélek Isten, gyújts világot Lelkünkben, mely homály- 
ban tévelyeg. Hogy szomjazván az igazágot, Miért eped, benned 
találja meg! Kit nem vezérelsz lényed fényivel, Maigától hozzád 
soha nem jut el. 

3. Szent Lélek Isten, kelts szivünkben Erőt követni szent tör- 
vényidet, Ha bűnre készt a vér erünkben, Segíts győznünk a 
kísértés felett! Kegyelmidben ha részesek leszünk. Egy pünkösddé 
lesz teljes életünk. 

326. (213.) * Uram, ím mindent hozok. 



Méréskelten, 
m 



Gebhardt F. 




5 t Dl b 



1. U-ram, ím min-dent ho - zok, Tes-tem* és lel - ke - met; 







Mint é - lö ál - do - za - tot fo - gadj el en - ge - met! 




p I p 1^ I p ' ^1 p 

óh ih - less meg szent tűz - zel, Szent lán-god száll- jon rám! 



^ 



1 



mf 



tc 



^m 



f) I 



i 







f^ 



348 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



^ r c f c^ 5 



/»N 



m 



f 



i 




^ 



f=í 



ts 



p 



Vá - rok, vá - rok, vá - rok, Szent Ián - god száll- jon rám! 




2. Oh hatalmas megvkltóm^ örök szent oltalmam, Csak te 
igédbe' vetem Hitem és bizalmam. Óh ihless meg, stb. 

3. Szent Lelked erejével Töltsd be most szívemet; Adj üdvöt, 
szabadságot. Váltsd be Ígéreted'! Óh ihless meg, stb. 

4. Szent véreddel tisztítva. Uram, tied leszek; Szent Lelked 
erejében örökké követlek. Óh ihless meg, stb. 

327. (237.) Egyeden forrása minden kegynek. 



Kissé élénken. 



Case C. C. 




1. E-gyet-len for-rá-sa min-den kegy-nek, E-gyet-len ments-vá*ra 




í^feö 



f'liih U i'iil 



rrTT 



m 



a lel - kem-nek, Jé - zus Te Meg - val - tő 3 üd - vöt ho - z6. 



é é -0- — #-a 




VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



349 




• ' M 6 í ' 



D 5 K ' ^ D V V ^ r '"" c 

Mos -sál meg s tégy fe - hér - ré, mint a hó! Tisz - ta íe- 




öfhW^'^^^ÍT^ 



i 



hér 

Tisz-ta fe-hér, 



Mi - ként a hó Mos - sál meg 

mi-ként a hó, 




U L > l> 



]> \> \> \ 



t 



fe 



g 



r- 



f 



j ^\^\l\^Í^J_^ir—^\ 



fTrHT?TTT 



en - - gem S le-szek fe-hér mi-ként a hó 

Mo-sál meg en-gem mint a hó! 



• .# IP b b [^ ű íü i ;. ;.i i 




2. Soká nem ismertem szereteted', Hogy Te a bűnöst tisztává 
tes2sed; Most látom: csak Te vagy az üdvadó, Óh Jézus tégy 
fehérré mint a hó! Tiszta fehér, stb. 



3. Fehérré! Uram, a forrás Te vagy. Békét és nyugalamat 
lelkembe adj! Áldásod nem apad: gazdag folyó, Mossál meg s 
tégy fehérré mint a hó! Tiszta fehér, stbt 



360 VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

328. (246.) Jézus akaija, hogy napsugár legydc 

Élénken. Dallama: Excell E. O. 




1. Jé - ZU8 a - kar - ja, hogy fé - nyes Szép nap-su-gár le - g^ek; 



p^]\ ' [) [1 \ í \í [1 i> | i r 




m 



* 'a/'^'iJ' / 'i' 




í? 




5 r b r^ 



ér - te vi - Iá - gít-sak s é - des Ö - rö - met ter - jesz - szék. 







=^=^ 



t 



^ 



W^T^ 






J^W-J^ 



^fH^ 



m 



Su - gá - ra a nap - nak, Jé - zus a - kar - ja hogy le - gyek, 



M 



m 



l/ ' f'f c ' r- rn 




^ 






I j' j, J' ( > J' fjS^ 



J. ; I : J 

f f í' r f 

Su - gá - ra a nap - nak, Jé - zus su - gá - ra le - szék. 



^" f^^^ 



^ 



r 



tr 



f' f- 1 ^ ^ g-M=^ 



r^ 



I 



2. Jézusom hí, hogy szeressek Mindenkit egyformán; Láttassék 
^ajtam, mily boldog Vagyok, ha néz rám. Sugara, stb. 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK 361 

3. Jézusom, kérlek, tisztítsd meg És őrizd meg szívem. Vissza- 
tükrözve jóságod) Ragyogjon fényedben! Sugara, stb. 

4. Jézusom sugara leszek, O fényt ad és eró't; Itt néki szolgálok 
8 ott fent örökké látom őt! Sugara, stb. 



Stone S. J. 



329. Az egyháznak. 



Wesley S. S. 




i^ 



1. Az egy-ház-nak a 

J J J-i J J 



r 

zus 

1 



f un - da - men-to - 



I 



^ 



fe±±-t: 



I lii 



t^ 



■A^ 



ma, 

I 



is 



á 



I I 



i- 






ffi 



-^ 



I I I I > I 

így lett az a . nagy Is - 



I I I 



i 



^ 



m 



1 

-0- 



LiU^ 



r 



ten Meg-szen-telt temp - lo 

i J. i I j I 



F^ 



T 



T 

ma. « 



f 



i 



f 



^ 



f r r r r 



I I 



■i9- 



f 



:^ 



» 



A menny-böl jött ke - res 

I 



J J J 



I 



SE 



f 



í 



- ni 



-A. 



I — p 

S vá- laszt - ni öt 



-f=f^ 



m 



az 



t 



• ij 



t 



i^ 



t=t 



úr. 



^ ^ 



t 



^. " 



r r 7 r f • 

rök meny-asz - szo - nyúl. 



I 



f=m 



^Ö 



S vé ré - vei 



a 



% 



r 

el - je - gyez 



-ir—tr- 



- ni 



^ ^ 





J- 



rr 



I I 



rf=^ 



Sl 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

a. Kihíva minden népből, Efiry nép ég 8 föld elStt, Egy úr, egy 
hit, egy lélek, Mi Oszszetartja St, Egy szent nevet imád csak Egy 
jelben egyesül, Egy a dicső remény is, Melyért küzd s lelkesfil. 

3. Harcát hideg közönynyel Szemléli a világ, Vagy szórja rá 
özönnel A gúny sebző nyilát. S a hű szívek kiáltnak: ,,Mért késel 
nagy Király? Óh jöjj fel hajnalcsillag, Hadd tűnjöta a homály!'' 

4. Üldözve, meggyötörve. Nehéz, kemény tusán. Vágyón eped 
az ígért Megújulás után; Vár híven, mig reménye Dicsőn betel- 
jesül: S miként a test a fővel. Urával egyesül. 



330. BesEéld a régi igét 



Fischer W. G. 



f- r tf- r^^r f ^ { r ff- 



1. Be - szeld a ré - gi i - gét A menny tit - ka - i - ról 









Jé - zus sze - re - te - té - röl Az i - rás hogy s mit szól 

, 1- j'iii 



i H'nr í ! f f 



^ 



4\4i ; j J 



m 



?=f=p 




ftijV^ 



Be -szeld a szent i- gé - ret» Mily sze - li-den kér - lel: 

• J. j^ J J.J J J J. J^^ ^ ^- 



^ m' -^^ ; i'h' i ir,;-! 



Vasárnap iskolai éneeek. 



363 




t 



-í> J III 






1 1) I r r r ' ' " 

Jöjj hoz - zám mint kis gyer-mek S lel - ked nyu - gal - mat lel. 



i-JUU 




"i>7 f I r-~g 



^^ 



Be - szeld a ré - gi i - gét 



Jé - zus nagy di - cső - sé - gét! 



^ 



i.j^ 



m 



ö 




f 



É 

a 



J^ J* J J 



f Mi' c r i^ ^N 





2. Hogy van? Óh mondd csak halkan, Hogy jól megérthessem. 
Sok bűnömre váltságul, Imi mit ád Isten. Hogy van? Oh 
mondjad gyakran, Hamar felejt az ész. Mint harmat hall hajnal- 
ban S már délre elenyész. Beszéld, stb. 

3. Szóld nyájasan az igét S buzgón, oh ne feledd. Hogy én 
vagyok a bűnös. Kiért O szenvedett. Oh ezt beszéld nekem csak. 
Ha bármi bánt, aggaszt S akarsz szívemnek adni Valódi jó vi- 
gaszt. Beszéld, stb. 

4. Mondd ugyanezt as igét, Ha félni van okod. Hogy a hiú 
fény nékem Sokba kerülni fog. S ha majd lelkemre fényt az Uj 
lét hajnala vet, Mondjad: .,Tökéletessé Krisztus tesz tégedet.^* 
Beszéld, stb. 



d64 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

331. (263.) Este van már. 



Mérsékelten 



ViCTOR JXnos. 



^^^4-tm-i-^rí^4U^H-^ 



1. Ea - te van már, fá-radt va-gyok, Nyu-ga-Iom-ra vá - gyom. 

I 



i 



^^ 



f=F=^^ 






mfi 







Sz&llj le, szállj le sze - me-im - re Eny - het - a - dó á - lom. 




^i* 



2. Szállj te Í8 le, drága Jézus Ifjú szívecskémbe! Akkor lesz 
ott nyugalom csak, Szeretet és béke! 

332. (Esti ének. Dallama: 134 Zsoltár.) 

1. Csendesül a föld határa, Ránk borul az éj homája; De mie- 
lőtt elpihenünk, Vedd hálánkat, jó Istenünk! 

2. Vedd hálánkat védelmedért. Amely mellett kár s baj nem 
ért; Amely mint egy erős paizs, Oltalmazott minket ma is. 

3. Gondviselő jó Istenünk! Ez éjen is Te légy velünk; Te 
takarj be szent kezeddel, Gondod rólunk, óh, ne vedd el! 

4. Add, hogy az éj csöndes álmát. Mely fölöttünk gyorsan 
száll át, Semmi veszély se zavarja: Virrassz fel majd új nappalra! 

5. Új nappalra, új erővel. Jó Istenünk, minket költs fel! 
Hogyha ismét minden ébred: Zengjük mi is dicsőséged! 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 365 

333* (Dallama! 153 DictéretJ 

1. Oh, én Uram! estve lesz már, Szép nappalod múlik mindjár'; 
A fáradtra nyugalom vár: Te virrassz majd álmainknál. 

2. Ha az alkony száll homállyal; Csillag gyúl ki égi lánggal. 
Óh, Uram! mit lelkünk fájlal: Enyhítsd az éj nyugalmával. 

3. Mint, ki végperczéhez ér el, S beterítik szemfedéllel: Ugy 
alszunk el minden éjjel, Költs fel, Uram, hajnal— fénnyel. 

4. Felvirrasztál minket mára: Oh, ne hagyj el éjszakára. Nap- 
pal ki jó utón jára: Ok, küldj békét nyugalmára. 

ő. Jó Atyánk! ha időnk telve Jutunk a végső éjjelre, Ágyunkat 
a sirba vetve, Ébressz fel majd szebb életre! 



334. Maradj velünk, mi Krisztusunk. 

(Énekelhető a 134 Zsoltár dallamára. ) 



P 



^si: 



J I J J— J-4 



r 



rn" 



^ 



^ 



1. Ma - radj ve 



J 



lünk 



mi Krisz - tu - sunk 



Fel- 

I 



.CL 



^ 



a: 



p 



^^^ 



i i J i j. 



s 



^zz 



r r r'.r 



tá > ma - dott f é - nyes na - punk Mert már a 

J i J I * J: J: 



P'i.'!K f r r 



zzc 



:^ 



í 



f 



nap 



^ 




im al - ko 



S az éj - sza - ka re - ánk 



3M 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



2. Méltatlanul ha szenvedünk, Ha siralom az életünk, Ha a 
hal&l hozzánk közel: Te légry velünk Jézos, jövel. 

8. Nincs elhagyva ki búban él, Bár örömet már nem remél; 
Mert te veled vigaszt talál Ott, hol nincs éj és nincs halál. 

4. Már a halál nem lesz örök. Diadalma már meiptörOtt: A sír- 
ban is lesz virradat, Mert a Jézos velünk marad. 

6. Óh, ha az éj reánk borul, Földi napúk, ha alkonyul: Maradj 
velünk mi Krisztusunk, Te légy mindég fényes napunk. 



335. öruy anveml 






i 



j J J U 



^S 



1. ö - rülj 8zi - vem 



r r r r 

Vi - gadj lel - kem. 



r rJr i f" 



j JTJ^i 1 1J4 



r-r 



^ 




^ 



i 



I I I I T I I 

kes - 8é - ged lett a hit; Va - cso • rá 

i i i j j j .1 j j- 



r f »f ■ f ' r ^^ 



^ 



m 




m 



!E^ 



i 



=í=Pf^ 



^TS 



H 



I 



f 



zidS 



Mégy Jé - sus • 



^ 



hoz, Hi - va - ta 



f=¥=F 

los vagy te itt 



r f r^ i í"' i r r r f i r _ 



I 



I 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 867 

2. Ha bűnödért^ Halálos bért Érdemlettél lelkedre: E szent 
asztal Megvigasztal S válik idvességedre. 

3. Csakhogy immár, Bűntől elválj S légy hivséggel Jézushoz; 
Halálával, Vakságával Minden bűntől feloldoz. 

4. Hát jöjjetek, Bűnös lelkek, Orvosságot kik vártok. Jézus 
lelke. Szent kegyelme Kiárad ma reátok. 

336. (Dallama: 42 ZMltár.) 

1. Hogyha éltünk vándorút ja. Néha sötét völgybe tér. Jézus ott 
se hagy magunkra. Szava biztat: jer, ne félj I Megterheltek jöjje- 
tek. Újuljon meg lelketek. Jöjjetek ti megfáradtak. Találjatok 
nyugodalmat. 

2. Ti, kiket az élet terhel. Aggasztanak a bajok. Kebletekből 
este, reggel Szállnak nehéz sóhajok. Sorsotok bár mostoha. Isten 
nem hagy el soha, Jöjjetek ti megfáradtak. Találjatok nyugodalmat. 

3. Óh, ti, kiknek kezetekben Könnytől ázik a kenyér; Egyik 
felhő tovalebben, Már a másik visszatér; Csüggedt szivek higyje- 
tek, Gondol Isten veletek, Jöjjetek ti megfáradtak, Találjatok 
nyugodalmat. 

4. Megfáradtak, megterheltek. Csak én hozzám jöjjetek; Elő 
hittel bizva jertek És megújul lelketek! Kik as Istent szeretik. 
Javukra lesz az nekik. Jöjjetek ti megfáradtak Találjatok nyugo- 
dalmat! 

337. (Dallama: 162 Dicséret.) 

1. Óh, mélységes irgalom! Mondd, hogy miben bizhatom? 
Van-e még kegyelem, van-e még bocsánat, Én Istenem, te nálad. 

2. Kegyelmedet megvetem, Bűnös ember lettem én; Hivó sza- 
vaidat gyakran által hágtam S bűnömet meg nem bántam. 

3. Indits most megbánásra. Bűneimért sirásra! Segits benned 
hinnem és hozzád megtérnem, O én édes reményem. 

4. Jézus él, ő még szeret, biztatja lelkemet; Uram! a Jézus* 
ban nekem is Atyám vagy, Kegyelmezz meg, el ne hagyj I 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 
338. Szent hazáin tenéked. 



America. 



Carey H. 




r r I 

1. Szent ha - zám te 



m 



=4 



I 



- né - ked; Sza - bad - ság é - ne - ket, 

j. ji .j i ij. j> j 



r I f ' E r 



r r i f E r I 



1 



J — i 



m 



íc 



^m 



l: 






;Í7-|-|— ^-M ^^^ 



f 



Ró - 



i 



lad zen 

-i-J- 



í^ 



^ 



1 — r 



gek: Föld, hö 

U-i 



7 



t- 



8ök ha - zá - ja, Za - rán - dd 

i i.i X i X i 
I I >■ > «-l — -. — 1^ 



^^ 



^ 



^p 



f 



i^W 



ol - tá - ra, Bérc és völgy zeng - je hát 




^>VTn-> , i r r r ir" ' rK 



Szent sza-bad - ság! 



i 



f 



í 



-p— t 



2. Üdv, áldás lengje át, E szép, dicső hazát Mely szül s táplál. 
Üdvöt kivan neked. Minden hű gryerraeked, Mely érted sikra száll, 
Óh szép hazám! 

3. Egyetlen mindenünk, Éretted ver szivünk. Érted lievül. 
Szabadság szép hazánk; Tégedet hagyott ránk. Honszerző ős 
atyánk. Szent s örökül! 

4. Harc látott tériden. Hány hősi szív pihen, Mélyen — alant! 
Itt minden talpnyi tér Arra int arra kér, Föld minden kincséért, 
A hont ne hagyd. 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 
339. Isten áldd meg a magyart! 



369 



P'il i- 



i 



P=S=^ \ I =^ 



t 



nr 



f=f 



u I ■ 1 I r ' ' r T r^'i 

1. Is - ten áldd meg a ma-gyart Jó kedv -vei, bő - ség - gel; 



fri# 



^ 



s 



i^==^ 



I 



r-rTT ti-f^ 







L^ 



P 



í 




^ 



P^^ TTTTOT 



f [J r ' r r r ' r r r ÍM 

Nyújts f e - lé - je vé - dö kart, Ha küzd el - len - ség - gel. 



iJ J J-i j j J J ih> 






^JJ jiJ J 



1^ 



f 



^ 'r Hf f^- ' 



Bal - sors a kit ré - gen tép, Hozz rá vig esz - ten - döt! 



^Vhj:^f 



ft 




M 



^oU-AJlA 



r TTT-rr 




lö: 



^ 



r 

Meg - bűn-höd - te már e nép, 



A mul - tat jö - ven - döt 



I 



ff 




5=í 



I 



'í^ 



m^ 



^^ 



2. Szánd meg Isten a magyart, Kit vészek hányának , Nyújts 
feléje védő kart Tengerén kínjának. Balsors a kit régen tép, 
Hozz rá vig esztendőt! Megbűnhődte már e nép, A multat s 
jövendőt. 



360 VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 

340. Örök btenl népeknek Atyja! 

(Dallama: 66 2Uoltár.) 

1. örök Isteni népeknek Atyjai Ei örködéi hazánk felett: 
Nagy jóságrod szivünk meghatja És leborul hű nemzeted. Hozzád 
száll fel lelkünk imája Téged magasztal énekünk; Nagy a mi 
szivünk boldogsága, Mert te vagy védő Istenünk! 

2. Óh mennyiszer rontott mi reánk Bősz ellenség gonosz hada, 

Hányszor mosta fehérre orczánk, Siró szemünk könyharmata. 

Hányszor tört fel szivünk sóhaja: Rád tekintve égi Atyánk, Ke- 
servünkben is benned bizva; Oltalmazzak édes hazánk. 

8. De te Uram magyar népedet Nem azért hoztad ide le, Hogy 
a hazát melyet agy szeret Ellenség tőlünk elvegye; Adtál erőt 
harcaink alatt, Adtál hitet ha csűggedénk: Megmatattad nagy 
hatalmadat S kegyelmed ragyogott felénk. 

4. örök Isteni imádva kérünk: Maradj velünk továbbra is Jó- 
balsorsban te légy vezérünk Atyánk! te légy a védpaizs. Hogy 
boldog és szabad nép ajka Hirdesse itt addig neved, Mig szent 
eged tündöklő napja Ragyog édes hazánk felett. 

341. Fely fel szárnsra^on az ének, 

(Dallama: 37 Dicséret.) 

1. Fel, fel szárnyaljon az ének! Kárpitjáig a nagy égnek. 
Vegyüljön ima és hála, Az angyalok kardalába — Zengjen ének 
diosőitő. Istent, Atyánkat tisztelő; Hogy áldása reánk szálljon, 
És oltalmába befogadjon Áldott legyen a nagy Isten. 

2. Ez a nap mit az Ur szerzett, Imádkozz óh, dicső nemzet. 
Millió szív mind egy hitben. Mondjon hálát néked Isten. Minden 
szívből ima szálljon. Ének zengjen minden szájon; A ki e napot 
meghozta. Szabadsággal megaranyozta. Áldott legyen a nagy 
Isten, 



vasArkap iskolai énekek. 



342. Huzádnak 



361 




Szózat. 

f 



Egressy B. 



^^^^^m 




^ 



1. Ha - zád - nak ren - dfl • let - le - nfil Légy hi • ve 




íi=P 



^B^a 



/ 



p 



í 



/TS 




/ 



lrlr— ? 



b 



í 





oh ma -gyár! Böl-csöd ez, maj - dan si - rod is, 

!_ ^ , . . J! I J! I ^J! 



K 



^Eb=i 



f=f 



m 



^^ 



í: 



P: 




^^^^^^ff 



i 



Mely á--pol sel-ta- kar. A nagy vi - Iá- 



^^ 



# 



íj: 



,^ ;*. i^ A 






/ts 



#»^ 




962 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



erese. 




I J itjJ^ fl J? ;i I j» fe ^l 



Áld-jon vagy ver- jen sors ke-ze, Itt él - ned, él - ned hal-nod kell ! 




W4 i H ü'la s^f7%:E 




Ók Vándor jöjj ! 




Hastings T. 




pcJi.rPE)' I ""fPiii 

1. Ván-dor jöjj e ká - pol-ná - ba, Tu - dod Is - ten há - za ez 



(9 i 



^^^ 




ff 



I 



i^^ 



rrf"7 






p 6í I r i^ f* 

Itt buz-dul a szív há - Iá - ra, S lel-ked kö- zelg Is • ten- 




If^ 



i 



m 



T 

hez. 

-j. 



m 



t 



Jl.iH,n. ^^ 






t 



I 1^ -p [) ÉJ 

Öh ván-dor jöjj! Lel - ked bé - kén meg • pi 



r 

hen, 



a^i>—49- 






I 



^. 



í? 






u 



i 






f 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 



963 




Öh ván-dor jöjj! Száll- jon i - mád Is - ten - hez. 



Í:K i^= j- M 



r 

Á - men. 




2. Vándor jöjj e kápolnába, Tudod béke háza ez: Itt hangzik 
Istennek szava Jöjj hallgasd s üdvödre lesz. Óh vándor jöjj, stb. 

3. Szentegyház, menny ajándéka Isten háza itt szivem. Itten 
zengve testvérimmel Buzgó hálát istenem. Óh vándor jöjj, stb. 



344. (301.) Óh hadd szeresselek. 



Geerdes O. 



i 



^^ 



j=1: 






^=w^ 



m 



r-rfTf 



-9- 



■«>- 



f-f 



1. óh hadd sze - res - se - lek Hűn si - ga-zán! lm így es- 



J ! J J J 



J 



e= 



■^- 



J-^ 



^ 




^ 



J J J 



?^ö 



-&- 



Ké - són, ko - rán. 



t=t: 



L22: 



Se - gits óh Jé.-zu-som, 

J J J . j J -I 



* 



■ I ' *i '■« i i •■ 



9Rá. 



VASÁRNAP ISKOLAI ÉNEKEK. 




^^ 



^ 



Hogy én Té - ged na-gyon S min-dig job-ban 



h^M^ljiél^if ll^ d 



Bze - res-se-lek. 



t=^ 



m 



2. Máshol kerestem én Boldogságom, S im te nyújtod felém 
Mennyorsságom. Oh add, hogy Tégedet, Átadva szívemet. Min- 
. dig jobban szeresselek! 

8. És hogyha baj, nyomor övez körül, A Sátán cselt vet rám 
S titkon örül; Te őrizd szívemet. Hogy én csak Tégedet, Csakis 
Téged szeresselek! 

4. S ha egyszer pályámat, Bevégezem. A czélnál, mily öröm 
Te jössz elém. S nem gátol semmi sem. Hogy Téged én hiven 
És örökké szeresselek! 

345. (268.) Jézus Krisztus szeretet 

Smith Denham J. Knapp J. 




1. Jé - zus Krisz-tua sze - re - tet. Jöjj, ö sza - had - dá te - het, 



rrrj 




ip-^—É : 




^m 




-TTTT 



f 



Míg el nem ment szólj ne - ki : , , Kö-nyö-rül j ! " S ö meg - te - szi. 

:p f -j é é B> 




^^ 



i 



L9 .y 




n 



3^ 



T 



Vasárnap iskolai énekek 



365 



2. Nézd megáll, és szól neked: „Gyermek, mit tegyek veled?^^ 
Mondd el minden bajodat Szólj, a míg kegyelmet ad. 

3. lm Uram, hozzád megyek, Matasd meg szerelmedet! Büszke 
szívem átadom, örOk üdvöt adsz, tudom. 

4. Oh mi boldog pillanat. Jézusom kegyelmet ad. Nyájasan 
reám tekint, BűnOm eltörölve mind. 



346. Dictőség az Atyának. 




^ 




csö - ség az A - tyá • nak és Fi 



- u • nak és a szent 



Á 111 i 

r I f 7 r h 



^p^ 




i 



j|j j n 



w 



í 



U 



r f f f T 



lé - lek - nek, A - mi - kép - pen volt kez - det - ben, 



m 



.^ ' ^J i J. ;> !> 



I I I 



^ 



é g I f f f f i ' 



j=j 



Ma 

1 

i 




is, és lesz vég - nél - kül mind ö - rők - ké. Á - 



men. 






r-r-^ l r r r II 



1=t 



366 



BIBLIAI SZEMELVÉNYEK ÉS 

IMÁDSÁGOK. 



• m • 



1. 



AZ UR JÉZUS IMÁDSÁGA. 



knk, ki vagy a mennyekben! 

Szenteltessék meg a Te neved; 

Jöjjön el a Te orsaságod: 

Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, ugy itt 
a földön is. 

A mi mindennapi kenyerünket, add meg nekünk ma; 
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is meg- 
bocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 

És ne vigy minket kísértetbe, de szabadíts meg a 
gonosztól! 

Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, min- 
dorokke. Ámen. 




BIBLIAI SZEMELVÉNYEK ÉS IMÁDSÁGOK. 367 

2. 
APOSTOLI HITFORMA. 

Hiszek egy Istenben, Mindenható Atyábany^mennjmek 
és foMnek teremtőjében, és a Jézus Krisztusban ö egyszü- 
lött fiában, mi Urunkban; ki fogantaték szent lélektől, 
szülétek szűz Máriától: szenvede Poncius Pilátusnak alatta, 
mesfeszitették, meghala és eltemettetek: szállá ála poklokra. 
Harmadnapon halottaiból feltámada, felméne a mennyekbe; 
ül a mindenható Atya Ist^mek jobbján; onnan lészen eUö- 
vendö itélni deveneket és holtakat. 

Hiszek szentlélekben, hiszek egy közönséges keresztyén 
Anyaszentegyházat, szenteknek egyességet, bűneinknek bo- 
csánatát, testünknek feltámadását és az örök életeL Ámen. 



3. 
A Tíz PARANCSOLAT. 

1. Én vagyok az Ur, ne legyen^ te néked idegen íste- 
neid en előttem. 

2. Ne csinállj te magadnak faragott képet és semmi 
hasonlatosságot azoknak f ormájokra, melyek az égben vagy 
földön vannak, ne imádd és ne tiszteled azokat 

3. A te Uradnak Istenednek nevét hiába fel ne vedd; 
mert nem hagyja az Ur büntetés nélkül, valaki az ő nevét 
hiába felveszL 

4. Megemlékezzél az Umak napjáról, hogy azt meg- 
szenteled; ne tégy akkor semmi dolgot. 

5. Tiszteled atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj 
e földön, melyet a te Urad Istened ád tenéked. 

6. Ne ö|j. 

7. Ne paráználkodjál. 

8. Ne lopj. 

9. Ne mon4í a te felebarátod ellen hamis tanúbizony- 
ságot. 

10. Ne kivánd azt, a mi a te 



868 



BIBLIAI SZEMELVÉNYEK ÉS IMÁDSÁGOK. 



4. 

Hegyi beszéd. 

Boldogok IP lelki szegények, mert 
övék a mennyeknek országa. 

Boldogok A kik aimakt mert ők 
megrigasztaltattnak. 

Boldogok az alázatosak, mert ök 
örökség szerint bírják a földet. 

Boldogok, a kik éhezik és szomjú- 
hozzák az igazságot, mert ők meg- 
elégitettnek. 

Boldogok az irgalmasok, mert ök 
irgalmasságot nyernek. 

Boldogok, a kiknek sziyök tiszta, 
mert ők az Istent 



Boldogok a békességére igyekezők, 
mert azok Isten fiainak mondatnak. 

Boldogok, a kik háborusáígot szen- 
vednek az igazságért^ mert azoké a 
mennyeknek országa. 

Boldogok vagytok, ha szidalmaz- 
nak és háborgatnak titeket és min- 
den gonosz hazugságot mondanak 
ellenetek én érettem. 

örüljetek és örvendezzetek, mert a 
ti jutalmatok bőséges a mennyekben: 
mert igy háborgatták a prófétákat is, 
a kik előttetek voltak. 

Parancsolatok. 

Szeressed a te Uradat Istenedet 
teljes szivedből, teljes lelkedből és 
teljes elmédből. Ez az első és nagy 
parancsolat. A második pedig ha- 
sonlatos ebez: Szeressed felebará- 
todat, mint te magadat. 

Uj parancsolatot adok néktek, hogy 
eg3rmást szeressétek: a mint én sze- 
rettelek titeket, ugy szeressétek ti b 
egirmást. Erről esmérik meg minde- 



nek, hogy én tanítványaim vagytok, 
ha egsrmást szeretitek. 

Azért elmenvén, tanítsatok min- 
den népeket, megkeresztelvén őket 
Atyának, Fiúnak és Szentléleknek 
nevében. Tanitván őket, hogy meg- 
tartsák mindazokat, melyeket én 
parancsoltam néktek. És ime én ti 
veletek vagyok minden napon e vi- 
lág végezetéig. 

Vigyázzatok és imádkoszatok, hogy 
kisértetbe ne essetek: mert jóllehet a 
lélek kész, de a test erőtelen. 

Tudakozzátok az írásokat: mert 
néktek ugy tetszik, hogy azokban 
örök éltetek vagyon. 

Keressétek először az Istennek or- 
szágát és annak igazságát. 

Ne ítéljetek, hogy ti is ne ítél- 
tessetek. Mert a minémü ítélettel 
Ítéltek, olyannal ítéltettek; és a 
minemű mértékkel, mértek, olyan- 
nal mérnek nektek. 

Valamit akartok, hogy cselekedfie- 
nek az emberek ti véletek, mindazt 
ti is ugy cselekedjétek azokkal : mert 
ez a törvény és a próféták. 

Vegyétek fel az én igámat reátok 
és tanuljátok meg tőlem, hogy én 
szelíd és alázatos szívű vagyok, és 
találtok nyugodalmat a ti lelkei- 
teknek. 

Ha valaki én utánnam akar jőni, ta- 
gadlja meg magát és vegye fel az o \ 
keresztiét, és kövessen engemet. i 

Munkálkodjatok nem az eledelért 
mely elvész, hanem az eledelért mely 
megmarad az örök életre, melyet az 
embernek Fia ád néktek. 

Az Isten lélek ; és a kik őtet imá4j^ 
szükség hogy lélekben és igazságban 
imádják. 

i 



BIBLIAI SZEMELVÉNYEK ÉS IMÁDSÁGOK. 



369 



6. 

Pál levele Korínthusbeliekhez. 

/ lev. 3: 11-23, 

' Mert más fundamentomot senki 
nem vethet azon kivűi, a mely egy- 
szer vettetett, mely a Jézus Krisztus. 

Hogyha valaki épit e fundamen- 
tomra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, 
fát, szénát, pozdoijáL 

Mindennek munkája nyilván lé- 
szen; mert a nap megmutatja, mert 

a tűz által megjelentetik; és min- 
dennek munkája minemű légyen, a 
tűz megpróbálja. 

Ha kinek munklga, a melyet épített 
megmarad, jutalmát veszi. 

A kinek munkája megég, kárt 
vall: 5 maga pedig megtartatik, de 
ugy mint tűz által. 

Avagy nem tudjátok— é, hogy ti az 
Istennek temploma vagytok, és az 
Istennek lelke lakozik ti bennetek? 

Ha valaki az Isten templomát 
megszeplősíti, elveszti azt az Isten; 
Mert az Istennek temploma szent, 
mely ti vagytok. 

Senki magát meg ne csalja. Ha va- 
laki láttatik magának bölcsnek lenni 
ti közötetek azzal ne dicsekedjék. 

Mert e világ bölcsesége Isten előtt 
bolondság; mert meg vagyon irva: 
Megfogja a bölcseket az ő bölcse- 
ségekben. 

És ismét : Az Ur tudja hogy a böl- 
cseknek gondolaljaik hiábavalók. 

Azért senki ne dicsekedjék embe- 
rekben: mert minden tieitek. 

Akár Pál, akár Apollós, akár Kéf ás, 
akár e világ, akár az élet, akár a ha- 
lál, akár a jelenvalók, akár a követke- 
zendők, mindenek tieitek. 

Ti pedig Krisztuséi vagytok; a 
Krisztus pedig Istené. 



7. 

levele az Efézusbeliekhez. 

6: 10-18. 
Legyetek erősek az Úrban és az ő 
hatalamas erejében. 

öltözzétek fel az Istennek minden 
fegjrverét, hogy megállhassatok az 
ördögök álnokságai ellen. 

Mert nincsen nékünk tusakodásunk 
a vér és a test ellen, hanem a biro- 
dalmak ellen, hatalmaságok ellen, e 
világnak urai ellen, ez élet sötétsé- 
gének vezérei ellen, a lelki gonosz- 
ságok ellen, melyek a magasságban 
vannak. 

Annakokáért, vegyétek fel az Isten- 
nek minden feg3rverét, hogy ellen 
állhassatok e veszedelmes időben, 
és mindeneket elvégezvén, megáll- 
hassatok. 

Álljatok annakokáért, a ti dere- 
katokat beővedzvén igazmondással 
és felöltözvén igazságnak mellva- 
sába. 

És a ti lábaitokat a békesség Evan- 
gyéliumának készületeivel megsa- 
ruzván. 

Annakfelette a hitnek paizsát fel- 
vévén, hogy ama gonosznak minden 
tüzes nyilait megolthassátok. 

Az idvességnek sisakját is felve- 
gyétek és a lelki fegjrvert, mely az 
Istennek beszéde. 

Minden kéréssel és könyörgéssel 
könyörögvén mindenkor a Szentlélek 
által és ugyanazon dologban vigyáz- 
ván minden állhatatossággal. 

Kegyelem legyen mind azokkal, 
kik szeretik a mi Urunk Jézus Krisz- 
tust az örökkévaló halhaUtlanságra. 
Ámen. 



370 



BIBLIAI SZEMELVÉNYEK ÉS IMÁDSÁGOK. 



8. 

Erkölcsi intebnek. 

Rom. 12: 9-2 L 

A szeretet képmutatás nélkül val6 
legyen: Iszonyodjatok a gonosztól 
ragaszkodjatok a jóhoz. 

Atyafíui sseretettel egymás iránt 
gyöngédek, a tUzteletadátban meg- 
előzők legyetek. 

Az igyekeztben ne legyetek res- 
tek; lélekben buzgók legyetek; Az 
Urnák szolgáljatok. 



A reménységben önrendexők; a 
boruságban tűrők, könyörgésben áll- 
hatatosak; a szentek szükségeire ada- 
kozók legyetek; a vendégszeretetet 
gyakoroljátok. 

Örüljetek az örülőkkel és sírjatok 
a sírókkal. 

Egymás iránt ugyanazon induUattsJ 
legyetek, ne kevélyke4íetek, banem 
az alázatosakhoz szabjátok magato- 
kat. 

Ne legyetek bölcsek ti magatok- 
ban. Senkinek gonoszért gonosszal 
ne fizessetek. A tisztességre gon- 
dotok legyen minden ember előtt. 

Minden emberrel békességesen él- 
jetek. Magatokért bosszút ne állja- 
tok, hanem adjatok helyet ama ha- 
ragnak; mert meg van irva : Enyém a 
bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja 
Ur. 



Azért, ha éhezik a te ellenséged, 
adj ennie; ha szomjazik, adj innia. 
Ne gyözetessél meg a gonosztól, ha- 
nem a gonoszt jóval győzd meg. 



9. 

Angyalok éneke. 

LukdcB I: 8-18. 

Valának pedig pásztorok azon a 
vidéken, a kik künn a mezőn ta- 
nyáztak és vigyáztak éjszakán az ő 
nyájaik mellett 

És imé az Umak angyala hozzájok 
jőve s az Umak dicsősége körülvéve 
őket. £s nagy félelemmel megfé- 
lemlének. 

És monda az angyal nékik: Ne 
féljetek, mert íme hirdetek néktek 
nagy örömet mely az egész népnek 
öröme lészen: mert született néktek 
ma a Megtartó, ki az Ur Krisztus a 
Dávid városában. 

Ez pedig néktek a jele: Találtc^ 
egy kis gyermeket bepólyálva feküdni 
a jászolban. 

És hirtelenséggel jelenék az An- 
gyallal mennyei seregeknek soka- 
ságok, kik az Istent dicsérik ezt 
mondván. 

Dicsőség a magasságos mennyek- 
ben az Istennek, e földön békesség, 
és az emberekhez jóakarat. 

És lőn, hogy mikor elmentek az 
angyalok ő tőlük a mennybe, mon- 
dának a pásztorok egymásnak: Men- 
jünk el mind Bethlehemíg és lássuk 
meg e dolgot, a melyet az Ur meg- 
jelentett nékünk. 

Elmenének azért nagy sietséggel ét 
megtalálák Máriát és Józsefet és a kis 
gyermeket, ki a jászolban fekszik vala. 

És ezt látván, elhirdeték, ami ne- 
kik a gyermek felől mondatott vala. 
És mindenek a kik hallak, elcsodál- 
kozának azokon, a miket a pásztorok 
nekik mondottak. 



BIBUAI SZEMELVÉNYEK ÉS IMÁDSÁGOK. 



371 



10. 

Kritstus bevmiulása 
Jeruzsálembe. 

Méfk II: l-IO. 
És mikor Jeruzsálemhez közeledé- 
nek, Bethfagé és Bethánia felé, az 
oljafák hegyénél, elkülde kettöt ta- 
nitványai kdzüL 

Ét monda nokik: Eredjetek ebb« a 
faluba, a mely előttetek van; és mi- 
kor abba bejuttok, azonnal találtok 
eyy mefkötött vemhét, a melyen 
ember nem üH még toha; axf oldliá- 
tok el ét houátok ide. 

És ha valaki azt mondja néktek: 
miért teszitek ezt? mcmd játok: Az 
Umak van szüksége rá. És azonnal 
elbocsátja azt ide. 

Ebaenének azért ét találának efy 
mei^tött vembet az ^ónál, kiviü a 
kettőt kútnál ét eloldák azt. 

És némely embeorek, kik ott álk- 
nak vala, mondának nekik: Mit mi- 
veitek, hogy eloldjátok a vemhét? 

Azok pedig felelének azoknak, a 
mint Jézut megparanctolta; ét elbo- 
ctátákőket. 

Elhozák a vemhét Jézushoz és az 
5 felsőruháikat arra hányják és reá 
üle. 

Sokan pedig feltőruliáikat az útra 
teríték, némelyek ágakat tzeldelnek 
vala a lákrél ét az útra hányják vala. 

És a kik elől mennek vala, és 
hátul követik vala, kiáltanak, mond- 
ván: Hosánna! Áldott a ki jött az 
Umak nevében! 

Áldott a mi atyánknak Dávidnak 
orttága ! mely JöH az Uraak nevében, 
Hotáaaa, Id a magaatágot egekben 
vagy. 



n. 

Simeon éneke. 

Mikor pedig a Mózes törvénye sze- 
rint felvivék Jézust Jeruzsálembe, 
hogy bemutassák az Urnák, a mint 
megiratott az Ur törvényébea, hogy. 

Minden eltőtztttött Bu az Umak 
MWBteHették, ét begy áUeoEatot adja- 
nak a tzerint, a mint megmondatott 
az Ur törvényében. 

Imé vala Jeruzsálemben egy ember 
a kinek neve Simeon volt, ez az 
ember igaz és istenfélő vala, aki 
várta az Izrael vigasztalását. 

A Szent Lélek vala ő njta, ét k$e. 
lentetett néki a Szent Lélek által, hogy 
addig halált nem lát, aq^ meg nem 
lá^a az Umak Kritztutát. 

És ő a Szent Lélek indításából a 
templomba méné. És mikor a gyer- 
mek Jézust bevivék szülői, hogy ő 
érette a tőrvény szokása szerint 
cselekedjenek, akkor ő karjaiba vet- 
te őt, áldá az Istent és monda: 

Mottan boctátod el. Uram, a te 
tzolgádat, a Te betzéded tzerint, bé- 
ketté g ben, mert látták az én tzemeim 
a Te tidvöttégedet. 

A melyet készítettél minden né- 
peknek szeme láttára, világosságul 
a pogányok meg világositására és 
a te népednek,- az Izraelnek dicső- 
ségére. 

Ét mikor mindent elvégeztek az Ur 
tőrvénye tzerint, vittzatértek Mzá- 
retbe. A lót gyermek pedig növe- 
kedék ét erőtödék lélekben, teUe- 
tedve bölctettéggel; ét az Ittenndc 
kegyelme vala rigta. 



372 



BIBLIAI SZEMELVÉNYEK ÉS IMÁDSÁGOK. 



Jézus Feltámadása* 

Lukdcs 24: 1-12, 

A hétnek pedig első napján, igen 
jó reggel ménének a koporsóhoz, 
vivén a drága keneteket, melyeket 
készítettek vala és némely egyéb 
asszonyok is valának 5 vélek. 

Találák pedig a kSvet, hogy eltéte- 
tett volna a koporaóróL Ét bemen- 
vén nem találák aa Ur Jésutnak 
testét 

És lön, hogy mikor megrémülvén, 
abban a dologban kételkedének, ak- 
kor imé két férfiak eljövének hozzá- 
jok, kik fényes öltözetben valának. 



Mikor pedig megrémülvén, a földre 
higtották Tolna orcájokat, mondának 
nékik % Mit kéretitek a holtak között 
az élÖt. Nincten itt hanem feltáma- 
dott; emlékeizetek meg róla, a mint 
néktek tzólott, még mikor Galileában 
volna. 

Ezt mondván: Szükség az ember 
Fiának átadatni, a bűnös emberek 
kezébe, és megfeszíttetni és harmad- 
napon feltámadni. 

Megemlékezének azért az ő betzé- 
déről. Ét megtérvén a koportótól, 
megmondák mind ezeket ama tizen- 
egy tanitványoknak ét mind a töb- 
bieknek it. 

13. 



És mikor a Pünkösd napja eljött, 
mindnyájan egyakarattal együtt va- 
lának. 

Ét lón nagy hirtelentéggel az égből 
mintegy tebeten zúgó tzélnek zendtt- 
léte ét elteié az egétz házat, ahol 
^Unek vala. 



És megjelentek előttük kettős tö- 
zes nyelvek és üle mindenikre azdc 
közül. 

Ét megtelének mindnyétfan Szent 
Lélekkel ét kezdenek tzólni mát nyel- 
veken, amint a Lelek adta nekik 
tzólniok. 

Lakoznak vala pedig Jeruzsálem- 
ben zsidók, istenfélő férfiak, min- 
den nép közül, melyek az ég alatt 
vannak. 



Minekutána pedig ez a zugát ion, 
egybegyűlő a tokatág ét megzavaro- 
dék mivelhogy mindegyik a maga 
nyelvén hallá őket tzólnL 

Álmélkodnak pedig mindnyájain és 
csodálkoznak vala, mondván egy- 
másnak: Nemde nem galileusok— é 
ezek mindnyájan, a kik szólnak? 
Mimódon halljuk hát őket, kiki kö- 
zülünk a saját nyelvén, a melyben 
születtünk? 

Péter pedig dőállván monda nékik: 
Téljetek meg ét keretztelkedjetek 
meg mindnsrájan, a Jézut Kritztutnak 
nevében a bűnöknek 
ét vetzitek a Szent Lélek ajá: 



A kik azért örömest vevék az ő 
beszédét, megkeresztelkedének és 
megszaporodának azon a napon, min- 
tegy háromezer lelkekkel. 

14. 

A Szeretet Dicsérete. 

Ha embereknek vagy angyaloknak 
nyelveken szólnak is, a szeretet pe- 
dig nincsen én bennem, olylyá lettem 
mint a zengő érc, és a pengő ezim- 
balom. 

Ét ha jövendőt tudnék it mondani, 
ét minden titkokat ét minden bölöet- 
téget tudnék it; ét ha egétz hittm 



BIBLIAI SZEMELVÉNYEK ÉS IMÁDSÁGOK. 



373 



yolna is, úgyannyira, hogy & hegyoket 
elvinném helyekről, ha szeretet nin- 
csen én bennem, semmi vagyok. . 

És ha minden vagyonomat a sze- 
gények tápláltatásokra költenem is, 
és ha testemet a tűzre adnám is, ha 
szeretet nincsen bennem, semmit az 
nem használ nékem. 

A szeretet hosszútűrő, kegyes a sze- 
retet, nem irigykedik a szeretet, nem 
cselekszik áhíokul, nem fuvalkodik 
feL 

Nem cselekszik éktelenül, nem 
keresi csak az ö maga hasznát, nem 
gerjed hamar haragra, nem gondol 
gonoszt. 

Nem örül a hamisságnak, örül pedig 



Mindeneket elfedez, mindeneket 
hiszen, mindeneket remél mindene- 
ket eltűr. 

A szeretet soha el nem fogy, de a 
jövendőmondábok is eltöröltetnek, a 
különböző nyelvek is megszűnnek, a 
tanulásból való esméret is eltöröl- 
tetik. 

Mert rész szerint vagyon bennünk 
az esméret, rész szerint a prófé- 
tálás. 



De minekutáma eljövend a tökéletes 
teljesség, akkor eltöröltetik a mi rész 
szerint vagyon. 

Mikor gyermek volnék, ugy szól- 
tam mint gyermek, ugy gondolkod- 
tam mint gyermek, ugy értettem 
mint gyermek, minekutána pedig 
férfiúvá lettem, elhagytam a gyer- 
mekhez illendő dolgokat. 

Mert most látunk tükör által, de 
akkor szemtől - szembe ; most rész 



szerint vagyon bennem az esméret, 
akkor pedig lészen az esméret ugy, a 
mint tanitattom. 

Azért most megmarad a hit, a 
reménység, a szeretet, ez három: 
ezek között pedig legnagyobb a 
szeretet. 

15. 

5. Zsoltár. 

Uram hallgasd meg az én beszéde- 
met, értsd meg az én gondolataimat. 



Figyelmezzél az én 
szavára, én Királyom és én Istenem; 
mert én néked könyörgök. 

Uram hamar hallgasd meg az én 
szómat, minden dolgaim előtt készí- 
tem magamat te hozzád és várom a 
te segítségedet. 

Mert nem olyan mennyei Atya vagy 
te, a ki gyönyörködöl a hitetlenség- 
ben, nem lakhatik te nálad a gonosz. 

Nem állanak meg a te szemeid 
előtt a kevélyek és gyűlölsz te min- 
den gonosz cselekedőt. 

Én pedig a te jóvoltodnak sokasá- 
gában bizván, megyek be a te házad- 
ba és könyörgök a te szent templo- 
modban. 

Uram igazgass engem a te igazsá- 
godban, igazgassad előttem a te 
utadat 



És örülnek mindnyájan a kik bíz- 
nak te benned s örvendeznek te ben- 
ned akik szeretik a te nevedet. 

Mert te Uram megáldod az igazat, 
körülveszed a te jóvoltoddal, mint 
egy paizszsal. 



874 



BIBLIAI SZEMELVÉNYEK ÉS IMÁDSÁGOK. 



8. Zsoltár. 

Mi Urunk Istenünk, mily felséges 
a te neved as egéss földön, a ki a te 
dicsőségedet as egek felett magass- 
taltad. 



A kictinydmek iz^jok által 
tetted meg a te hatalmadat a te ellen- 
ségeidért. 

Mikor látom a te egeidet a te 
kezednek munkáját a holdat és csil- 
lagokat, melyeket te teremtettél: 
akkor igy gondolkodom. 

Micsoda as ember, hogy megem- 
lékezel róla? avagy az embernek fia, 
hogy meglátogatod őtet? 

Noha ótet valamennyivel kisebbé 
teremtetted az angysJoknál, min- 
dazáltal dicsőséggel és tisztességgel 
megékesítetted ötét. 

Te Úrrá tetted őt kezeid munkáin, 
mindenekét vetettél az ő lábai elé. 

Mi Urunk Istenünk, mely igen 
dicsőséges a te neved az egész 
földön. 

17. 

19. Zsoltár. 

Az egek beszélik Isten dicsőségét 
és kezeinek munkáját hirdeti az ég- 
boltozat. 

Az egymás utam következd napok 
bőséggel prédikálják az igét nekünk 
és az egjrmás után való éjszakák tani- 
t^iwii^ir bölcsességre. 

Nincsen beszédek nékik sem igé- 
jek mégis meghallik az ő szavok. 

Minden földre kihat az ő zöngések 
és a föld kerekségének határaira az ő 
bespédek. 

Az Umak törvénye tökéletes, meg- 
'^leveniti a lelkeket, az Umak tanú- 



bizonyságtétele igaz, bolcseaéget ád 
a kisdedeknek. 

Az Uvnak parancsolatai Igazak, 
megvidámitíák a szivet, az Umak 
parancsolata tiszta* megvilágoeitia a 
szemeket. 

Az Umak félelme tiszta, siegma- 
rad mindörökké, az Umak Ítéletei 
igazmondás, mindenestől fogva iga- 
zak. 

Kívánatosabb az aranynál, még pe- 
dig a sok tiszta aranynál és édeseb- 
bek a méznél, még pedig a szin- 
méanéL 

Szolgáidat is intik azok, aki meg- 
tartja azokat nagy jutalma van. 

Az én számnak beszé<li az én szi- 
vemnek gondolati legyenek a te ked- 
ved szerint valók te előtted. Ok Uiam, 
Id nékem erősségem és szahaditém 
vagy. 

18. 

23. Zadtár. 

Az Ur az én pásstoroDi, azért 
semmiben meg nem fogyatkeaom. 

Gyönyörűséges és füves helyeken 
nyugtat engem és Ides vizek mellé 



Az én lelkemet megvidámítja és 
vezet engemet az igazságnak ösvé- 
nyén az ő nevéért 

Még ha szinte a halál árnyékának 
völgyében járok is, nem félek a go- 
nosztól, mert te velem vagy. 

Asztalt szerzesz előttem azok el- 
Ittii, kik nékem ellenségeim és meg- 
töltőd az én poharamat bőségesen. 

Sőt még bizonynyal a te Jóvellod ét 
irgalmasságod köve t nek engemet éle- 
temnek minden időben éf lakiwem 
az Umak házában hosszú ideig. 



BIBLIAI SZEMELVÉNYEK ÉS IMÁDSÁGOK. 



375 



19. 

33. 

Örüljetek ti igazak az Úrban, az 
igazakhoz illik a dicséret. 

Mondjatok néki vú éneket, jól éne- 
kesetek nagy örömmel. 

Mert igaz az Ur beszéde és min- 
den ö cselekedete hűséges. 

Szereti az igazságot és az Ítéletet; 
az Umak jóvoltával rakva a föld. 

Az Urnák beszéde által lettek az 
egek és az 6 szájának lelkével min- 
den ö seregei. 

Félje az Urat minden föld, féljenek 
ő tőle a földnek minden lakosai. 

Mert 5 mondotta és lett, ó paran- 
csolta és előállott. 

« 

Az Umak tanácsa mindörökké meg- 
marad, az ő szivének gondolatai nem- 
zetségről nemzetségre. 

Boldog nép az, akinek Istene az 
Ur, és a nép melyet választott ma- 
gának. 

Az égből letekint az Ur és látja az 
embereknek minden fiaikat. 

Az ó lakházának székiből néz a 
földnek minden lakosira. 

Ki teremtette egyetemben az ő szi- 
veket és ki érti minden cselekede- 
teikeL 

íme az Umak szemei vágynak az 
ötét félőkön és az ö irgal másságába 
bízókon. 

A mi lelkünk váija az Urat, mert ő 
ami segítségünk és paizsunk. 

Mert ő benne vigad a mi szivünk 
azért az ő szent nevében bízunk. 



Legyen Uram a te irgalmasságod 
mi ríttunk, a miképen biztunk te 
benned. 

20. 

42. Zsoltár. 

Miképen kívánkozik a szarvas a 
folyóvizekre, úgy kívánkozik az én 
lelkem te hozzád óh Isten. 

4 

Szon^uhozik az én lelkem az Isten- 
hez, az élő erős Istenhez ezt mondván: 
Vájjon mikor mehetek el, hogy bemu- 
tassam magamat az Isten előtt? 

Az én könyhullatásom volt nekem 
éjjel és nappal kenyerem, mikor 
mondják nékem minden napon: Hol 
vagyon a te Istened? 

Mikor ezekről emlékezem felette 
igen megkeseredem lelkemben. 

Miért hagytad el én lelkem ilyen 
igen magadat? Bízzál az Istenben, 
mert én még néki hálákat adok az ő 
orcájának szabadításáért. 

Én Istenem az én lelkem bennem 
elhagyta magát, azért emlékezem te 
rólad e földről. 

A nyomorúságnak egyik mélysége 
a másikat követi én rajtam. 

Nappal parancsolja az Ur az ő irgal- 
másságát és éjjel az ő éneke vala én 
velem és az én könyörgésem vala az 
én életemnek erős Istenéhez. 

Miért hag^ytad el, óh én lelkem 
magadat és miért búsongsz én ben- 
nem? Várjad az Istent, mert én 
még hálákat adok néki mert ő az én 
életemnek megszabadítója és ő né- 
kem Istenem. 



376 



BIBLIAI SZEMELVÉNYEK ÉS IMÁDSÁGOK. 



21. 

51. Zaoltíur. 

Könyörülj rajtam én Istenem a te 
kegyelmességed szerint, a te irgal- 
masságidnak sokaságok szerint, tö- 
röld el az én bűneimet. 

Valóhmn titztits meg engem az én 
álnoksigomtól és az én bttnömtöl tUz 
tilt ki engemet. 

Mert az én vétkeimet esmérem és 
az én bűnöm szüntelen előttem forog 
nekem. 

Enge4}ed, hogy hal(jak örömet ét 
vigasságot, f orditsd el az én bűneimtől 
orcádat és minden álnokságaimat 
töröld el. 

Teremts bennem tiszta szivet óh 
Isten! és az erős lelket ujitsd meg 
én bennem. 

Ne vess el engemet a le orcád elől 
és a te szent lelkedet ne vedd el én 
tőlem. 

Add meg nekem a te idvezitésed 
örömét és az engedelenmek lelkével 
erősits meg engemet. 

Uram az én igkaimat nyisd meg és 
az én szám hirdeti a te dicséretedet. 

Mert nem gyönyörködöl az áldo- 
zatban, hogy azt adjam neked, az 
égő áldozatot nem akarod. 

Az Isten előtt kedves áldozatok a 
töredelmes lélek» a töredelmes és 
bűnbánó szivet óh Isten, nem veted 



A hálaadásnak áldozatai kedvesek 
előtted az igazságnak oltárain. 

22. 

61. Zsoltár. 

Hallgasd meg óh Isten az én 
imádságomat, figyelmezzél az én 
önyörgésemre. 



A föld haUriról kiáltok te hozzád 
az én szivem keserűségében. 

Mert lettél nékem reménységem 
és erős tornyom. 

Lakozom a te higlékodban mindö- 
rökké, folyamodom a te szárnyaidnak 
árnyéka alá. 

Mert te Uram Istenem meghall- 
gattad az én könyörgésemet és a te 
neved tisztelőinek megadatad az 
Ő örökségeket. 

Lakozom mind örökké az Isten 
előtt, készits kegyelmességet és 
igazságot melyek megőrizzenek en- 
gemet. 

És igy éneket mondok a te neved- 
nek mind örökké és megteljesítem 
az én fogadásimat minden napon. 

23. 

66. Zsoltár. 

Örvendezzetek az Istennek, föld- 
nek minden lakosai. 

ÉnekeUetek dicsőséget az ő nevé- 
nek, dicsőítsétek és dicséijétek ötét. 

Mondjátok az Istennek: Mily cso- 
dálatosak a te dolgaid a te hatalmas- 
ságodnak nagy voltáért, hízelegnek 
néked ellenségeid. 

E földnek minden lakosai imác^a- 
nak tégedet és énekeljenek néked, 
énekeljenek a te nevedniek. 

Jertek el és lássátok az Istennek 
dolgait, csudálatosak az ő cselekede- 
tei az embernek fiaihoz. 

Áldjátok népek a mi Istenünket és 
zengjen az ő dicséretinek szava. 

Ki megeleveníti a mi lelkünket 
és nem engedi, hogy a mi lábaink 
elessenek. 



BIBLIAI SZEMELVÉNYEK ÉS IMÁDSÁGOK. 



377 



Elmegyek azért a te házadba ál- 
dozatokkal, megadom neked az én 
fogadásimaty a melyeket az én igkaim 
ígértek. 

Jöjjetek el halljátok meg és meg- 
beszélem minden istenfélőknek, a 
melyeket cselekedett az én lelkem- 
mel. 

ö hozzá kiálték az én számmal és 
meghallgata az Isten, és az én kö- 
nyörgésemnek beszédére figyelme- 
zett. 

Áldott az Isten, a ki nem vetette 

meg az én könyörgésemet és irgal- 
masságát nem vonta meg tőlem. 

24. 

84. Zsoltár. 

Mely igen szerelmetesek a te haj- 
lékaid, óh seregeknek Ura. 

Az Umak pitvariban való menetel- 
nek kívánsága miatt elfogyatkozik az 
az én lelkem, az én szivem és testem 
kívánkozik az élö erős Istenhez. 

Boldogok a kik lakoznak a te há- 
zadban és szüntelen téged dicsérnek. 

Boldog ember az, a kinek erőssége 
vagy és boldogok a kiknek szivekben 
vagjmak a te ösvényid. 

öh seregeknek Ura Istene, hall- 
gasd meg az én könyörgésemet, 
hallgasd meg óh népeknek Istene! 

Mert jobb nékem egy nap a te 
házadban, hogynem másutt ezer nap, 
inkább akarnék az én Istenem házá- 
nak küszöbén ülni, hogynem mint 
lakni a gonoszoknak híjiékokban. 

Mert olyan mint a nap és a paizs 
az Ur Isten, kegyelmet és dicsőséget 
ad az Ur, nem vonja meg a jót 



azoktól, a kik járnak ártatlan- 
ságban. 

öh seregeknek Ura, boldog ember 
az, a kinek benned vagyon bizodalma. 

25. 

90. Zsoltár. 

Uram te nékünk hajlékunk voltál 
minden időben. 

Minekelőtte a hegyek lennének és 
formálUtnék a föld és e világ, öröktől 
fogva mind örökké te vagy erős Isten. 

Ki az embert semmivé teszed és 
ezt mondod: térjetek a földbe em- 
bernek fiai. 

Mert ezer esztendő te előtted mint 
a tegnapi nap, mely elmúlt. 

Elragadod őket, olyanokká lesznek 
mint az álom, mint a fü, mely 
hirtelen megszárad. 

Mely reggel virágzik és estére el- 
változik, kivágattatik és megszárad. 

Azért megemésztetünk a te hara- 
god miatt és a te búsulásod miatt 
megromlunk. 

Mert a mi álnokságínkat elődbe 
vetetted és a mi titkos bűneinket a te 
orcádnak világa eleibe. 

Annakokáért minden mi napjaink 
elmúlnak a te haragod miatt, meg- 
emésztjük a mi esztendeinket mint 
a beszédet. 

Taníts meg minket, hogy tudhassuk 
a mi napjaink számát, hogy járhassunk 
bölcs szívvel. 

Térj hozzánk Uram és légy ke- 
gyelmes a te szolgáidhoz. 

Tölts bé minket a te jóvoltoddal 
minden reggel, hogy énekeljünk és 
vígadjunk minden időben. 



378 



BIBLIAI SZEMELVÉNYEK ÉS IMÁDSÁGOK. 



Vidámíts meg minket a mi nyo- 
moruságinknak napjai után és az 
esztendők után, melyekben láttunk 
gonoszt 

Láttatték meg a te szolgáidon a te 
dolgod ét a te dicsőséged azoknak 
fiaiban. 

És legyen a mi Urunknak Isten- 
ünknek szépsége mi rajtunk és a mi 
kezeinknek cselekedeteit erősítsd 
meg mi benünk. 

26. 

95. Zsoltár. 

Jöjjetek el, örvendezzünk az Ur- 
nák; vigadjunk a mi szabaditásunk 
kősziklájának. 

Meigünk eleibe hálaadással, éne- 
keUünk neki dicséreteket. 

Mert az erős Isten nagy Ur, övé a 
tenger, ő teremtette azt, és a földet 
az ő kezei formálták. 

Jöjjetek el, imádjuk, borulunk le, 
hijtsuk meg magunkat a mi teremtő 
Urunk előtt. 

Dicsőség és szépség vagyon ő 
előtte, erősség és méltóság az ő 
szent hajlékában. 

Imádijátok az Urat az ő szent haj- 
lékának ékességében. örUljenek az 
egek és örvendezzen a föld, zengjen 
a tenger az Ur orczl^a előtt mikor 
e^övend, mert eljött bimi e földet. 
Megítéli a föld kerekségét igazságban 
és a népeket igazmondással. 

27. 

111. Ztoltár. 

Dicsérem az Urat teljem szivemből 
az igazaknak tanácsokban és gyüle- 
"ízetekben. 



Nagyok az Umak cselekedetei, 
nyilvánvalók miiid aaoknak, Irik azok- 
ban gyönyörködnek. 

Dicsőséges és tisztességes az ö 
cselekedetei és az ő igazsága meg- 
marad mind örökké. 

Emlékezetet szerzett az ő csudá- 
latos dolgainak a kegyelmes és irgal- 
mas Ur. 

Az ő cselekdeteinek erejét hir- 
dette az ő népe. 

Az ő kezeinek cseldcedetei igaz- 
mondás és Ítélet, erősek minden ő 
yégzéseL 

Megerősíttettek mind örökkön- 
örökké melyek lettek hívséggel és 
igazsággal. 

Válságot kttldött az ő népének, pa- 
rancsolta az ő szövetségét, hogy meg- 
tartsák mind örökké, mert szent az 
Umak neve. 

A bölcsességnek feje az Umak 
féleleme, jó értelmek vagyon mind 
azoknak, kik azokat cselekszik 
annak dicséreti megmarad mind 
örökké. 

28. 

135. Zsoltár. 

Örvendezzetek az Umak, földnek 
minden lakosai. 

SzdgáUatok az Umak vigassággal, 
menjetek ő eleibe örömmel. 

Tudjátok meg, hogy az Ur az 
Isten ő teremtett minket és mi az ö 
népe vagjnmk. 

Mínjetek be az ő kapi^ hálaadás- 
sal, az ö házába dicsérettel, acUatok 
hálákat néki, áUjátok az ö nevét 



BIBLIAI SZEMELVÉNYEit ÉS IMÁDSÁGOK. 



379 



Mert jó az Ur, mind őrökké va- 
gyon az 5 irgalmassága, nemzetség- 
ről nemzetségre az ő tökéletessége. 

Dicséijétek as Umak n«Tét, dicsér^ 
jétek ti Umak szolgái 

Ki állótok az Umak házában a mi 
Istenünknek házának pitvaraiban. 

Dicséijélek as Urat, mert jó az Url 
Énekdjetek as ő nevének mert gyö- 
nyörűséges. 

Én bizonynyal tudom, hogy nagy 
az Ur, és a mi Urunk mindeneknek 
felette vagyon. 

Mindeneket, valamiket akar as Ur, 
cselekszik mennyekben és a földön, a 
tengerben és minden mélységekben. 

Uram a Te neved mind örökké 
vagyon. Uram a Te emlékezeted 
nemzetségről nemzetségre meg- 
marad 

Mert megítéli as Ur az ö népét és 
az ö szolgáinak kegyelmes lészen. 

Áldott legyen az Ur Sionból, min- 
dörökkön örökké. 



29. 

138. Zaoltár. 

Dicsérlek tégedet teljes szivemből 
én Istenem és éneket mondok neked. 



íom magamat a te szent- 
ségednek templománál és dicsérem 
a te nevedet a te kegyelmességed és 
igazmondásod felől, mert mindenek- 
nek felette magasztaltad a te nevedet 
és a te beszédedet. 

A mely nap kiáltottam azonnal 
meghallgattál engemet, megszapo- 
rítottad az én lelkemben az erőt. 

Dicsérnek téged óh Uram a földnek 
minden népei, mikoron hallanálak a 
te szádnak beszédiL 

És éneket mondanak az Umak 
utai felől, mivelhogy nagy az Umak 
dicsősége. 

Az Ur elvégzi a mit elkezdett. 
Uram a te irgenasságod mind örökké 
vagyon, a te kezeidnek munkáját ne 
hagyd el mi ngtunk. 



30. 
IMÁDSÁGOK. 

Templomba bemenetkor. 

Felséges Isten! Mennyei jó Atyám! 
Szentházadban hozzád száll hő imám; 
K£[ld el reám áldó szent lelkedet: 
Imádhassam buzgón nagy nevedet. Ámen. 

ReggeB ima. 

Hozzád fohászkodom, óh Isten, jó Atyám! 
Te őrzél engemet homályos éjszakán. 
Vezesse szent karod ma is gyermekedet, 
Ho^y el ne tévesszem igaz ösvényedet. 



380 BIBLIAI SZEMELVÉNYEK ÉS IMÁDSÁGOK. 

Óh adj erőt nekem a jóhoz Istenem, 

Engedd áldásidat hálásan érzenem. 

Áldd meg, kik gondosan nevelnek engemet 

Óh Isten jó Atyám! Halld meg kérésemet. Ámen. 

Esteli ima. 

Le ment a nap az éj beállt, 

Álom jő szememre. 

Jó Istenem! viselj gondot 

Alvó gyermekedre. 

Uram! te őrzél e napon, 

Te óvtad éltemet. 

Benned hiszek, benned vetem 

Minden reményemet. 

Kegyelmedet ez éjjel is 

Áraszd ki én reám; 

Szent fiadért, a Jézusért, 

Áldj meg égi Atyám! Ámen. 



Az Ur adjon nekünk kegyelmet és erőt a jóra. 
Az Ur őrizze meg szivünk tisztaságát és lelkünk békességét. 
Az Ur áldjon meg ez életben és üdvözítsen az örökkévalóságban. 

Ámen. 

31. 
VASÁRNAPI ISKOLÁK SORRENDJE. 

1. Közének. 

2. Csoportok és osztályok külön éneke. 

3. Előima és biblia olvasás. 

4. Ének együttesen és osztályonként. 

5. Imádkozás. ., \ f 



!V 



6. Ének. l ' 

1, Osztályokra való felosztás. 

8. A kijelölt leczke tanulása. 

9. Persely, születésnap, létszám és egyéb jelentések. 
10. Záró ének és ima. 




,'Nov 1 e 



3 2044 038 355 





Kov i e 



3 2044 038 355 731